Sziasztok!
Szerda óta én sem jutottam ide... Igyekeztem visszaolvasni, de biztos, h mindent nem sikerült megjegyeztem. Márti, a szülinapos képek nagyon jól sikerültek, Szonilány tényleg csinos abban a harisnyában, szoknyában! Samu nem tudja még használni a háromkerekűt, Zsombi tök ügyes! Márti, kérdezted még valamikor a múlt héten, hogyan készítem az almateát (bocs, h eddig nem reagáltam, mindig kiment a fejemből, mire ide kerültem): felforralt vízbe teszek szárított almát (kalifa) és egy kis citromfűvet, lefedve állni hagyom kb 20 percet és kész.
Iza, tényleg jó, hogy újra írsz ide - bár mi még személyesen nem találkoztunk, de ami késik ugye... Örülök, hogy most már nem annyira fájdalmasak az emlékek. Egyébként az nagyon orvos függő, hogy ki mennyi időt javasol az új babaprojekt előtt. Egy barátnőmnek szintén egy évet mondott a dokija, bár hozzátette, hogy fizikai értelemben elég lenne a 6 hónap (sőt akár a 3 hónap is). Nagyon szorítok nektek, hogy hamarosan bekopogtasson hozzátok egy csodás kicsi jövevény!
Ja, kérdezted, hogy a barátnőd kislányának nembeszélése mit jelenthet. Az egyik kollégám kislánya szintén nem volt hajlandó beszélni 2,5-3 éves koráig. Ő egyszerűen ilyen, keveset beszélő, halk szavú - az öccse egy évvel fiatalabb nála, és végül egyszerre kezdtek beszéni, a kisfiú 2 évesen, a kiscsaj 3 évesen. És ők itt élnek Magyarországon. Egy másik sztori: egy barátnőmék fél évre Németországba költöztek, amikor a kislányuk másfél éves volt. Azt mesélte, hogy egyrészt a kislánynak nagyon lelassult a beszédfejlődése, másrészt tök ideges lett, amikor a szüleit németül hallotta beszélni (nyilván nem értette, mit mondanak). Szóval szerintem nem kóros, ha egy 2 és fél éves kislány egy többnyelvű környezetben nem beszél még - ha másképp viszont kommunikál (pl. mutogat).
Elmentünk hosszú hétvégére, mi is gyúrunk a tavaszi-nyári kirándulásokra - mint Julcsiék. Csak - ránk oly' jellemző módon - az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy merre is menjünk. Először (még hétfőn) a Bükkbe készültünk a barátainkkal, aztán különböző okok miatt kedden már anyuékkal terveztük a zempléni rokonlátogatást (apukám arról a környékről származik), végül az öcsémék meghívását fogadtuk el: a felesége pécsi, és már régóta hívogat minket hozzájuk - megmutatni Samut az anyukájának
.
Igy csütörtök reggel elhagytuk a fővárost, túráztunk a Mecsekben nagyokat, pl. felmásztunk a Tubesre, néztünk katicát, ibolyát, hóvirágot, medvehagymát (a többit nem ismertem fel...). Szombaton visszafele még beugrottunk Balázs apukáját névnapja alkalmából felköszönteni, ma pedig a Pilist céloztuk meg hegymászás-szalonnasütés-baráticsevej céljából (a háromgyerekes barátainkkal mentünk). Háti hordozó nekünk is nagyon bejön, Samu imádja. Julcsi, végül mennyiért sikerült venni? - szerintem mi is beruházunk egybe, ami nálunk van, az kölcsönbe kaptuk, de szerintem innentől intenzív használat jön.
Edit, örülök, hogy sikerült a kiruccanás! És drukkolok, h ne legyetek betegek! Ma a barátnőm elég durvát mesélt: az ovis farsangon egy anyuka azt mondta, hogy bár a lánya reggel 40 fokos lázzal ébredt (influenza), de teletömte lázcsillapítókkal és elvitte a farsangra, mert olyan drága volt a jelmez
Persze a fél ovis csoport beteg lett (OK, nem biztos, hogy emiatt, de ez azért durva), az ő gyerekeik is két hétre kidőltek...
Most jó sok lettem, bocs, akit kihagytam, Samut kicsit altatni kell...
RÉ