Sziasztok!
Íme a beígért SZÜLÉSTÖRTÉNET:
Talán emlékeztek még, a terhességem végén a dokim már nagyon indítani akarta a szülést. Sikerült egy hét haladékot kapnom, de aztán február 13-án be kellett feküdnöm másnapi szülésindításra, mivel bár a terminus csak 16-ára esett, nagyon nagy babát jósoltak, a BPD-je pedig különösen aggasztó volt (előző héten 103 mm).
Szóval befeküdtem és minden addiginál erősebben koncentráltam. Már napok óta fájdogált éjjelente, meg kis vérezgetés is volt, tehát reménykedtem. Este még lépcsőztünk egy hatalmasat a kórházban és persze szedtem a homeopátiás bogyóimat: és láss csodát, hajnali 2-től jöttek a rendszertelen fájásaim, 5-kor pedig egy hatalmas pukkanás után elfolyt a magzatvíz. De hogy mennyi jött! Teljesen eláztattam a folyosót, wc-t, szobát, papucsot, mindent
Szóval mire jöttek ébreszteni én már örömmel újságoltam, hogy elmarad az indítás!
Aztán minden iszonyatos tempóban beindult, a fájások egyre sűrűsödtek. Riasztották a dokimat, hogy hamarabb jöjjön. Mire Zsolt beért (azt mondták bőven elég ha 7-re jön, én meg nem szóltam neki gondolva bőven van még időnk, minek rohanjon) már rettenetesen szenvedtem. A vajúdás alatt szinte végig a labdán ültem, nekem nagyon bejött: Zsolt tartott hátulról, elől pedig egy rúdba kapaszkodtam. (Fekve nem tudom hogy bírtam volna ki, az is rettenetes volt, amikor a vizsgálatok idejére fel kellett az ágyra másznom.) Így 9-re el is tűnt a méhszáj: szuper, hamarosan baba lesz! Aztán 3 órán keresztül nem történt semmi (a rettenetes egymásba érő fájásokat leszámítva)!!! 1 mm-t sem jött lejjebb a fejecskéje, nem tudott beilleszkedni, nem fordult be a megfelelő irányba a szülőcsatornába, így délben mire minden remény elszállt mondta a dokim, hogy ez most már sajnos biztos császár. Nagyon kikészültem, hogy a bíztató kezdet után kudarcot vallottunk - akkor legalábbis így éltem meg. Rettenetesen akartam természetes úton szülni, de akkor elfogadtam, hogy muszáj kiszedni szegénykémet, pedig ő is hősiesen bírta… Szóval spinális érzéstelenítésben pillanatok alatt megműtöttek. Csak arra emlékszem, hogy rettenetesen kellett koncentrálnom hogy a fájások közben amikor a gerincembe beadták a szurit nehogy megmozduljak, amúgy ekkor már magamon kívül voltam. Jó volt ez a megoldás (már az altatáshoz képest), mert így láthattam egyből Bencét, az apukája pedig több percet is vele tölthetett miután megfürdették. Bence tehát 9 perccel a beavatkozás eldöntése után 12:09-kor megszületett makk egészségesen. A doki mondta később, hogy a fülecskéje nézett felfelé, tehát tényleg egyáltalán nem fordult be a megfelelő irányba, valószínűleg tényleg azért mert nagyon széles volt a feje. Még olyan dudorok is voltak a buksiján, mint a természetes úton született babóknak, tehát tényleg sokat paszírozódhatott odabent… A zárójelentésen tehát relatív téraránytalanság szerepelt
.
Így lett tehát Valentin napi baba Bence és szerencsére szülésindítás nélkül.
Engem nagyon megviselt hogy császár lett a dologból, nehéz volt feldolgozni, sőt, valószínűleg még mindig nem sikerült… Ráadásul úgy, hogy majdnem végigcsináltuk a szülést, időben és fájdalomban mindenképpen, ehhez képest pont a "legjobb" részről maradtunk le.
A neheze viszont csak ezután jött: Eredetileg 1 hetet kellett volna a kórházban tölteni császárosként, de nekem hőemelkedésem lett, így elkezdődött a nyomozás, hogy mitől. Eleinte a méhemre gyanakodtak, hogy nem ürült ki rendesen, felmerült, hogy kimossák… ezt szerencsére megúsztam, mivel az uh kimutatta, hogy egy 10x8x4 cm-es!!! hematóma (vérrög) lett a hasamban, valószínűleg az okozta a hőemelkedést. Ezután azon kellett izgulni, nehogy begyulladjon, mert akkor jött volna a „feltárás” (=a vágás felnyitása egy újabb műtéttel, és a hematóma kimosása)! Ekkor már lelkileg nagyon nehezen bírtam a bentlétet, rettenetes volt, hogy Zsolt még nem is tarthatta a karjában a fiát (kivéve szülés után), két héten át csak jött be látogatni minden nap és az üvegen át nézte Bencét…nagyon szomorúak voltunk. Minden nap reménykedtünk, hogy másnapra elmúlik a hőemelkedés – ez volt a hazaengedés feltétele. Óriási adag antibiotikumokat kaptam vénásan a fertőződés elkerülésére, az egyik miatt ráadásul 4 napig nem szoptathattam, fejtem és közben Bence tápszert kapott
.Aztán végre elmúlt a hőemelkedés így a szülés után 2 héttel hazaengedtek.
Röviden ennyi, itthon még jegelnem kellett a hasamat. Állítólag felszívódik a hematóma, csak sok idő kell hozzá. Hogy mitől alakult ki? Mindenki csak annyit mondott, hogy nagy ritkán előfordul mint műtéti szövődmény: szóval isssssszonyat peches vagyok
. Most már túl vagyunk rajta, de lelkileg nagyon nehéz volt a császár tetejébe még ez is, hogy szegény babám is csak miattam kényszerül ennyi ideig bent lenni és hogy ennyit csúszik a kis család önálló életének kezdete. Persze a lényeg a happy end! Közben végig azzal vígasztaltam magam, hogy Bence egészséges és ennél persze semmi sem fontosabb!!!
Azóta itthon minden jól alakult, egy kezdeti tejcsimennyiség-visszaesés után beállt a szopizás menete is, bár eleinte nehézségeink voltak, mert Bencus előszeretettel csapja fel a nyelvét, így elég nehéz volt a cicit a jó helyre beügyeskedni. Sokszor szükség volt apa segítségére, hogy lehúzza a kis állát és így a nyelvét is egy kicsit. Mostanra beletanult a kis mohó, hogy meg kell várnia a cicit a nyelve felszorítása előtt
. Rettenetes falánk egyébként, most már 150 alatt meg sem áll, igaz csak 5-max 6x szopizik naponta. Az éjszakáink még nehezen alakulnak, Bence is keveri még a napszakokat. Remélem az egyre több nappali program majd segít helyre tenni a dolgokat. A fürdetést kezdettől fogva imádja, és amúgy is nyugodt baba, olyan nagy babákra jellemző módon.
Hát ennyit rólunk, remélem nem untattalak titeket! Mostantól tehát újra itt vagyok – amennyire Bence engedi
Lilla