Hali csajok!
Köszi a gratulációt.
A Nők Lapja Cafe-ról töltöttem le a képeket, a képeslapok között vannak.
ma nem voltunk kinn, mert az asztalosnak volt még dolga a házon, így benn voltunk, Imike így is sokat segített neki. Kiteregettem az udvarra, annyira szeretek a szabad levegőre teregetni.
Szilbee!
Köszi, hogy bölcsnek neveztél. Megtanultam annak örülni, amit az élettől kapok, és amit esetleg elvesz annak is megvan a miértje.
Annyi csalódáson megy keresztül egy ember, hogyha mindenen siránkozna, talán sosem lenne száraz a szeme.
Vannak olyan dolgok is, amiket el kell búcsúztatni, hogy a lelked megnyugodjon.
Sokan azt hiszik, milyen átlagos életet élnek, és talán nem is boldogok, mert hajszolják magukat a munkába, egyre több olyan dologal veszik körül magukat, amire talán szükségük sincsen.
Csak éppen azt nem veszik észre, hogy mennyire magyszerű ember a párjuk, milyen csodálatos kis egyéniség a gyerekük stb...mennyire lehet örülni, ha valaki hazaérkezik, és menniyre tud hiányozni, ha több napig oda van.
Szerintem annak kellene az átlagosnak lenni, hogy boldogok a családok, és megtudják azt tartani.
Na befejeztem az eszmefuttatásomat!