Sziasztok!
Előszöris: HATALMAS GRATULA ELLÁNAK A GYÖNYÖRŰ MIRON BABÁHOZ 
)))
Köszönöm mindenkinek az aggódást... megpróbálom leírni, mi is történt...
Szóval szombat este elkezdtem furán érezni magam, rosszul voltam, hányingerem volt, sokat keményedett a hasam, a baba meg majdnem kibújt a derekamon át... bevettem egy magnét és lefeküdtem...
Szerencsére azért nyavalyogtam egy kicsit a férjemnek, hogy hányingerem van.. ő meg előrelátó volt és az ágy mellét tett egy tálat... na ez mentett meg a takarítástól
Hajnali 1-kor 0 perc alvás és forgolódás + állandó hányinger után taccs... újabb 3 óra fetrengés után megint taccs... na akkro megpróbáltam felhívni a dokim, hogy mi legyen mert féltem, hogy kiszáradok + baja lesz a babának.. nem sikerült. Akkor már nem is mertem lefeküdni hanem ülve próbáltam aludni... és hajnali hatkor megint taccs... na ennek fele sem tréfa... szerencsére akkro már a dokim is sikerült elérnem.
A gyomrom furán keményedett, úgyhogy szépen elkezdtem összepakolni egy táskát 2 napi cumóval (+ a mellszívóval, mert mi van, ha ez most nem is csak egy sima rosszullét...) Szóval pánikoltunk ám nagyon... még nagyon nem voltunk felkészülve arra, hogy esetleg szülhetek is (Vicces... előtte végig ott szurkoltam Ellának, hogy na akkor ma éjjel BIZTOSAN... erre...).
Kb. egy óra múlva értünk be a kórházba, a dokim már tűkön ült, azonnal szülőszoba, NST, vérvétel.
Az NST jóslófájásokat mutatott, a dokim mondta, hogy hűha, ebből akár szülés is lehet 6-8 óra múlva... én meg mondtam, hogy jajj még ne... szóval pánikoltam... a baba tachikardiás volt meg úgy eleve rosszak voltak az értékei az NST-n... na akkor a dokim kezdett pánikolni.
UH. A flowmetria elvileg OK volt - bár a mostani zárójelentés alapján... szóval necces volt. Kevesebb volt a magzatvíz, meg lényegében minden a határon volt...
Na akkor befektettek (rohadt mázlim volt, az egyik alapítványi szoba szabad volt az meg majdnem olyan volt mint egy hotelszoba...). Elkezdték adni az antibiotikumot + lázcsillapítót, hátha az segít. A hányás szerencsére addigra elmúlt. A hasam sem keményedett folyton stb. Szóval elkezdett javulni a helyzet...
A következő NST másnap volt, ahol már MINDEN tökéletes volt... már nem voltak jóslófájások és a baba is OK volt. A gyomrom rendeződött, kipihentem magam, szóval minden OK volt. A dokim akkro mondta, hogy reméli másnap már haza is mehetek...
Igenám, de ott volt az ügyeletvezető doki (megjegyzem, az pont ugyanaz a doki akit anno felkértünk de csúnyán elkergetett és akire azt mondtam, hogy nem hagyom, hogy szülésnél a közelembe jöjjön, emberileg annyira leszerepelt - és szakmailag is gáz mert endokrinológus létére a PCO-t még Clostyllal kezeli...)... szóval ő megnézte a baba súlyát, kijelentette, hogy retardált, én meg diabos vagyok úgyhogy majd talán csütörtökön meg UH-znak és akkro majd eldöntik, hogy mi legyen.
Na itt kiakadtam, mondtam, hogy én is 2,8 kilóval születtem(megjegyzem az öcsém is), mit várnak tőlem? Mekkora babát kéne szülnöm?
A dokim sem aggódott, de mondta, hogy gáz van, mert az összes doki valami kongresszuson van és csak csütörtökön jönnek vissza, addig nem tud értem lobbizni... de azért megpróbál... bírjam még egy kicsit.. (megjegyzem tündéri volt, állandóan bejött, hogy tartsa bennem a lelket:)... megígérte, hogy szerdára megpróbálja előrehozni az UH-t...
Közben hétfőn nekem kellett nézni a cukrom és bediktálni, kedden már nem hittek nekem (túl jók lettek az értékek... naná... alig ettem...), akkro ők nézték... na ott már ettem és úgy is tökéletesek lettek (5,3 volt a legmagasabb kaja utánim)... az összes NST, a vérnyomásom, hőmérsékletem tökéletes volt, a gyomrom rendbe jött... szóval jól voltam... Na ez nem tetszett a fődokinak... Úgyhogy ha már a cukromba nem tudott belekötni, akkor jött a retardált babával... (retardált az anyukája...)
Végül a dokim valahogy kisírta a szerhai UH-t.. hála a jó égnek... vagy 7 doki körbeállt közben és lestek... (közben a fődoki megpróbálta szivatni szegény dokimat... komolyan sajnáltam, 1-2* megpróbáltam kisegíteni a szorult helyzetből... olyanok miatt is elővette pl. a fődoki, hogy miért csináltatott nálam ismétlő cukorterhelést amikor elsőre 7,7 volt az eredményem...)
A lényeg, hogy ezen az UH-n már MINDEN tökéletes volt... a magzatvíz átlagos, a flowmetria is teljesen jó, a méhlepény 1-es érettségi fokú... (a baba meg a vasárnapi 2300 grammról már 2450-2550 g körülire hízott... )
Na itt már gondban volt a fődoki... de én elég sokszor hangoztattam, hogy haza akarok menni... Úgyhogy végül aláíratták, hogy én kérem, hogy hazamehessek... cserébe viszont szoros kontroll (szegény baba... heti 2 NST + flowmetria)
A dokim szerint azért kell a szoros kontroll, mert ha valaki terhességi cukorbeteg + a baba visszamaradt a fejlődésben (anyucikájuk maradt vissza... egyszerűen pici mint az anyja...) akkor az sokkal nagyobb gáz mint a cukor + óriásbaba mert akármikor összeomolhat a baba keringése és ezt jelzi 2-3 nappal előre a flowmetria + NST... Hát... szerintem a cukrom rendben van a baba meg nem visszamaradott ... de nem akarom, hogy miattam megszivassák szegény dokim... azt a heti 2 kontrollt meg kibírom... (rossz belegondolni... ha valaki hallgat a dokikra, az a szülésig kórházban marad ilyen esetben... mert egyértelműen erre ment ki a játék...)
Jól jellemzi a helyzetet, hogy a dokim a fejét fogva csak annyit mondott, hogy ha rá hallgatok, gyorsan megszülöm a babát és akkor megszabadulok ettől az egésztől
Hát ez van...
Magyar egészségügy... a józan paraszti ész úgy látom már csak a fiatal dokikban van meg... de ők sajna a hierarchia alján vannak
(megjegyzem túl lehetett élni a dolgot... végig egyedül voltam a 2 ágyas szobában ami csillogott a tisztaságtól, a fürdőt naponta 2*!!! takarították, a szobában naponta lemosták a port még a képekről is, volt mikro, TV, a fürdőszoba meg kb. mint egy szállodában... a vizitelő dokikon kívül pedig mindenki kopogott mielőtt bejött... a kaja az moslék volt persze, nem is ettem belőle de az azért vicces volt, hogy a diétás kajám reggel 2 zsömléből állt - 60 CH a megengedett 20 CH helyett- az ebédekre pedig 20-30 CH-nál többet nem saccoltam volna - a kötelező min. 50 CH helyett.... Ami mondjuk kikészített, hogy 5:30-kor hőmérés, vérnyomásmérés, szívhangfigyelés volt minden nap... kivéve ma amikro NST volt hajnalban... amita baba persze szépen végigaludt és esze ágában sem volt felébredni... naná... 7:30-kor szokott reggelizni:)))) Mindez napi 3000 Ft-omba került + a napi 300 Ft ágydíj + a csökkentett táppénz...
Hát ez történt velem
Most megyek aludni... megint keményedik a hasam... komoly kétségeim vannak, hoyg a baba kihúzza a 40. hétig.. úgyhogy ideje lesz elkezdenünk összepakolni a kórházi pakkom (még SEMMI sincs bepakolva... ), és a babának is helyet kell keresnünk a lakásban (még SEMMI előkészületet nem tettünk a fogadására)... hát csoda, ha vasárnap bepánikoltam, hogy mindjárt itt a baba?:)))))))
Már jöhetne egy újabb zebricsku 
- hogy fájdogált a hasa, elment vele ovoshoz, aztán közöték vele, hogy kb két nap múlva kisbabája lesz.... és lett is, egy tündéri szép kisfia !!! Nem vette észre egész terhessége alatt hogy terhes..... hát ilyet !!! 
kiveszi a görbe bölcsesség fogamat.
Na de közben csináltam egy hülyeséget is. 9kor unva a várakozást, vettem egy tesztet és megcsináltam. Természetesen negativ lett, bár én tényleg nem akartam elhinni. Igaz, nem reggeli vizelet, de akkor is! Na de maradok pozitiv, míg a piri nem jelentkezik. És ha mégis akkor a következő ciklus lesz a nyerő 
