2007.04.02 07:27
Szerző: aproszem
Judit: Szia! Egy biztos, ami lesz bármekkora a korkülönbség, féltékenység. Csak kérdés, hogyan mutatkozik meg. Egy két és fél éves gyerek már sokmindent megért, el lehet neki magyarázni. Amit semmiképpen nem szabad, azzal áltatni, hogy milyen jó lesz neki, hogy kistesó születik, mert egyáltalán nem lesz az. Elején szinte csak a negatívumokat fogja érezni. Briginek soha nem mondtam olyant, hogy milyen jó lesz neki mert lesz játszótársa, mert ez nem igaz, így nem is várta a tesót. De elmondtam, hogy anya kórházban lesz néhány napot, hogy a kisbaba sírni fog, úgy fog enni, hogy szopizik, éjszaka is fel fog ébredni. Így az elején nem volt nagy csalódás.
Amit nagyon bánok, hogy megtettünk, hogy bejött a kórházba, félóra után sírva menekült, félt a helytől, a fehér ruhás emberektől. Én persze egész nap csak sírtam emiatt. Több anyukától hallottam azóta, hogy nagyon rosszul sültek el a kórházi látogatások, miközben elég jól viselik a nagyok az anyahiányt apával, jót is tesz a kettőjük kapcsolatának.
Amikor már hazamentünk a kórházból, minden rendben volt. Pár hét után már természetes volt a kistesó jelenléte. Később jött egy féltékenység. Barnus már mosolygott, gügyögött, Brigi meg utálatos volt. Persze inkább a kedves, aranyos picurral foglalkoztam szívesebben, ami rontott a helyzeten. Rendbe raktam magamban a dolgokat, és próbáltam mindig egy kis időt csak Brigivel tölteni, sokat szeretgetni, ölelni, dicsérni, és minden rendejött.
Most azzal küzdünk, hogy a pici mindenhová odatuszkolja magát, és elronta a nagy játékát, és utána veszekednek. De ez már nem felém irányul, hanem már tipikus testvéri civakodás.
Bocs egy kicsit hosszúra nyúlt, de ezt nem lehetett röviden.
Ami még fontos, hogy kis apróságokkal el lehet kerülni, hogy a nagy kirekesztve érezze magát: a látógatok vele foglalkozzanak először, ne a tesóról kérdezgessék, hozzanak neki is ajándékot, és legyen egy kisidő mindennap, ami csak az övé.
Üdv: Szabina