Eszembe jutott még pár dolog, ami miatt anno indítani készültem e topikot. Egyrészt fura, hogy ha lépcsõn viszem le vagy föl a babakocsit, az emberek nyolcvan százaléka nem ajánlja föl a segítségét. Sokan közülük készségesen fogják nekem az ajtót, hogy be ne csukódjon, de az nem jut eszükbe, hogy a babakocsi felcipelése két embernek lényegesen könnyebb, mint egynek. Én nevetségesnek érezném az ilyen látszatsegítést, hogy az ajtót fogom, de a lényegi munkát csak nézem.
A másik: a magyar autósok legtöbbje nem enged át az úton. Babakocsi nélkül is elég keleties dolog a zebránál váró gyalogost nem engedni át, de babakocsival... És van olyan is (elég gyakran), hogy már a zebrán vagyok, és még akkor se enged el. Egy ilyen esetben pont egy rendõrautó állt a másik sarkon, látta az esetet, és a bunkó autós után eredt villogóval, leállította... a többit nem láttam, de el tudom képzelni.
A barátnõm meg Pestre utazott innen (Kecskemétrõl) az egyéves lányával, a busz pedig tömve volt fiatalokkal (középiskolás és fõiskolás diákokkal). Senki nem engedte át neki a helyet, állhatott Pestig a gyerekkel!!! Egy egész busznyi bunkóval utazott együtt!!!
Mit lehet tenni, hogy ilyenek ne legyenek? Például a sofõrök régen hátraszóltak az utasoknak. Sõt, volt anyukáknak fenntartott hely, ahová ugyan leülhetett bárki, de köteles volt átadni a helyet az elsõ felszálló gyerekes anyukának. Akkor ezt még be is tartották. Ha a sofõrök odahatnának, még ma is be lehetne tartatni ezeket a szabályokat. (Persze az igazi az lenne, hogyha a sofõr figyelmeztetése nélkül is betartanák. De a figyelmeztetés, fõleg ha minden esetben megvan, azért nevelõ hatású lenne. Aki nem antiszociális, hanem csak olyan passzív, konformista, lusta bunkó, az biztos hogy egynél többször nem vállalná be ezt az égést a buszon.)
Na, most ennyi jut eszembe, de biztos lesz még...
Most írok a Volánnak. Úgyis épp kommunikatív hangulatban kell hogy legyenek, mert a sztrájk környékén szükségük van a nép szimpátiájára. És írok a BKV-nak is.