Kedves Ander!
Veletek vagyunk! Reméljük, semmi baj nem lesz!
Zoli talán tapasztaltabb ebben a kérdésben, de szerintem még akkor is jobb, ha megcsinálják a vizsgálatot, ha ne adj Isten rossz eredmény derülne ki. Mert akkor még mindig dönthet az ember, de ha úgy dönt, hogy egy beteg babát is fel tud neveleni, szeretni tud, akkor pedig kell az a hátralévõ néhány hónap, hogy el tudja fogadni, neki egy kicsit más gyermeke fog születni. Õt is ugyanúgy lehet majd szeretni, de biztos, hogy minden sokkal, de sokkal nehezebb lesz. Hosszú idõbe telik szerintem, (Zoli javíts ki, ha nem így van) míg az ember elfogadja, hogy az õ gyereke nem olyan mint a "hétköznapi" gyerekek.
Én ezzel biztattam magunkat, míg az eredményre vártunk. Szerencsére nálunk nem lett végül semmi baj, de az eredményre várva az ember végigzongorázik minden lehetõséget vagy ezerszer.
Ha viszont az eredmény jó, akkor a terhesség hátralévõ részében nem ezen kell rágódni, hanem majdnem felhõtlenül lehet örülni. Azért írom, hogy majdnem, mert a vizsgálat eredményétõl függetlenül van azért kockázat, meg mindent ez a vizsgálat sem tud kiszûrni. Én a mai napig figyelem a gyerekemet, hogy vajon miért is lett akkor rossz az AFP-eredmény. Vajon nincs-e valamilyen rejtett betegsége. Valószínûleg nincs, de azért néhány hete túl merevnek találták a hátizmait. Azonnal rohantunk koponyaröntgenre, tornáztattuk ezerrel. Ez így utólag röhejes, de akkor azért egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mégis van valami baja. Szerencsére minden rendben.
Azt gondolom, az ember, attól kezdve, hogy a hasában (felesége hasában) megfogant az a kis lény, egészen másként kezd gondolkozni. Egy szavakkal le nem írható mély aggodalom veszi be magát a bensõnkbe, amitõl szerencsés esetben életünk végéig nem szabadulunk. Ezt az egészséges aggódást kívánom minden szülõnek, meg persze azt, hogy egészséges gyereke születhessen!
Kedves Márti!
Nagyon jó ötlet, hogy ideírtad a számot
Remélem, sokan megfogadják, hogy közvetlenül oda menjenek vérvételre, mert így minden sokkal gyorsabb. Persze a Schöpfben nem biztos, hogy örülnek az én beírásomnak, de én mindenkit erre biztatnék. Akkor nem fordulhatna elõ az, ami Andérral és velem is történt, hogy a rossz eredmény késõn derült ki, már a 20. hét környékén végzik az amniot.
Kedves Szandra!
Örülök, hogy találtál segítséget a döntésedhez itt a neten. Örülök, hogy meg tudtam fogalmazni, hogy mi és még sok család min mennek keresztül emiatt az igen hasznos, de mégis rendkívül sok aggodalmat okozó vizsgálat (AFP) miatt. Remélem, hamarosan kitalálnak valami olyan vizsgálatot, ami megbizhatóbb.
Drukkolok Nektek is, hogy minden rendben legyen! Kérlek, írd meg az eredményt, ha megkaptad.
Kedves Rjuli!
Én is ismerem ezt a vizsgálatot, írtunk is már ebben a topicban róla nem is keveset, de azt tudni kell róla, hogy nem helyettesítheti az amniocentézist. Down-szindróma szûrésére nem alkalmas, ez a leletek alján állítólag kisbetûvel oda is van írva. Én ezt nem láttam, mert engem pont az az orvos beszélt le errõl a vizsgálatról, aki ezt végzi. Az tény viszont, hogy az itthon végzett AFP és Bhcg mellett még egy vagy két (változó, országtól függ, az angol azt hiszem két) értéket vizsgál. A négy vizsgált (bocs, de nem tudom mik ezek, minek nevezzem õket) értéket egybevetik, plusz hozzáveszik az egyéb kockázati tényezõket pl. anya életkora, családban elõforduló esetleges genetikai eltérésre visszavezethetõ esetek stb., és ezek után kiszámolnak egy kockázati számot, ami szintén közel nem 100 százalék. Az amnio sem az, de majdnem. Én úgy tudom, hogy több, mint 99 százalék, de nem száz! Tehát szerintem ez az angol vizsgálat jobb, mint az AFP, de semmi esetre sem jobb, mint az amniocentézis vagy a coryonbiopszia (biztosan rosszul írtam, elnézést). Azoknak való, akiknek van rá anyagi fedezetük és az AFP helyett vagy mellett végeztetik el. Elõnye, hogy nem csak a 16. héten lehet levenni, mint az AFP-t.
Kedves Áfonya!
Légyszíves ne maradj csak olvasó!
Ha van véleményed, miért ne írnád le?! Látod, Névtelennel (gizi) is elõbb-utóbb rájövünk, hogy a hülye számítógép miatt nem értjük meg egymást.
Kedves Névtelen!
Ilyenkor azért eléggé utálom ezt a 101 gombos masinát, hogy csak a puszta szavakat képes megjeleníteni ahelyett, hogy a hanglejtésünket, gesztusainkat is mellé tenné. Ezek a pici smile face jelek eligazodni ugyan segítenek, de pontosítani semmiképp. Én nem támadni akartalak, én éreztem támadásnak a véleményedet a gondatlan, lelkiismeretlen anyákról általában, de ezek szerint nem így gondoltad. Akkor most már kezdünk kikerülni a félreértésbõl származó félreértésbõl
És végül mindenki biztatására leírom, hogy amióta ezt a topicot indítottam (2002. április - a mi dilemmánk ideje), nagyon sokan jártak itt. Ezek közül sokan elvégeztették az amniot, de még SENKInek nem lett rossz az eredmény!!! Talán egyszer tarthatnánk egy AFP-amnio miatt aggódók találkozóját a megszületett babákkal együtt. Nem csak az egészséges babákra gondolok, hiszen azt hiszem, aki egyszer már átesett egy ilyen dilemmán, maga is elgondolkodott, mi lenne ha... Sokat tanulhatunk azoktól, akiknek nem "hétköznapi" babájuk született, de tudják õt szeretni, ugyanolyan fontos számukra, mint nekünk a hétköznapi gyerekünk. Én nagyon sok anyukával találkoztam már, akik tanácsot kértek, panaszkodtak. Úgy gondolom, többet tudok segíteni, ha többet láttam. (Pont ma hallottam a rádióban a dúlákról, és elgondolkoztam a dolgon. A nõgyógyász szakkollégum elnöke Dr. Papp Zoltán nyilatkozott szerintem bicskanyitogatóan. Én egyáltalán nem vagyok az otthonszülés híve, de a kórházban és a szülés elõtt és után rendkívül nagy szerepét vélem a dúláknak. A doktorúr úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség dúlákra, mert a szülés elõtt ott vannak a rendkívül jól mûködõ (?!) védõnõk, szülés közben a szülésznõ és a családtag, szülés után meg a rendkívül jól felkészült (?!) csecsemõsnõvérek. Azt nem tudom, hogy a plafon hogy nem szakadt le! Bocsánat az elkalandozásért, nem ide tartozik, de még most is felizgat ez a nyilatkozat.)
Szóval ez alatt a néhány hónap alatt, mialatt ez a topic mûködik, elég sok hasonló történettel találkoztam, úgy gondolom, hogy nem a játszótéri pletykákra és félretájékoztatásra van szüksége az amúgy is nagyon elbizonytalanított kismamáknak, hanem egy olyan helyre, olyan emberekre, akik jólinformáltak, ha dönteni nem is tudnak a kismamák helyett. Szóval örülök, hogy sokan írunk ide, hogy idõrõl idõre visszatérünk a jó és rossz tapasztalatainkkal, idõrõl idõre egy-egy orvost is sikerül idecsábítani a butaságainkkal, hogy helyre tegyék a fejünkben a dolgokat. Szóval köszönöm mindenkinek, hogy hasznossá teszi ezt a topicot!
Bocsánat a szentimentalizmusért, én már csak ilyen vagyok
Kedves Zoli!
Nagyon hálás vagyok Neked, hogy van erõd beszélni magatokról, segítesz másokon, és kénytelen vagy fültanúja lenni, hogy itt örömködünk, ha valakinek jó eredményei lettek. Ne érts félre (már megint ez a hülye billentyûzet!), szóval tudom, hogy az jó, ha másnak "hétköznapi" gyereke születik, de azért biztosan nehéz is lehet felhõtlenül örülni mások boldogságának, ha az ember átéli nap, mint nap, hogy az õ gyerekének bizony nehezebb. Nagyon sok erõt és még több szeretetet kívánok Nektek. Ha nem bánod, szívesen olvasnánk ebben a topicban (is), hogy nálatok kiderült-e már a pocakban, hogy Down-szindrómás lesz a babátok vagy csak késõbb. Írtad ugyan, hogy több topicban beszéltél már errõl, de én még nem olvastam, talán a többiek sem. Szívesen megismernénk Titeket. Amúgy is kezd itt egy kicsit családias hangulat kialakulni, valószínûleg az aggodalom, a közös gondok összehozzák az embereket. Talán mindenki írhatna magáról, a gyerekeirõl is. Ha rossz ötlet, vessétek el. Csak gondoltam ...
Na, most már abbahagyom, mert eluntátok valószínûleg a hülyeségeimet. Nem akartam okoskodni, bocs, ha úgy tûnne, mert most így visszaolvasva elbizonytalanodtam
Dorka