Tündér!
Igen, én is így vagyok ezzel a kérdéssel, mint Te...
a neten én is olyan szörnyűségeket olvastam a vetéléssel kapcs., hogy szinte már nem is mertem újra belevágni...
ezért már nem is olvasok semmit
Tontica!
Teljes mértékben igazad van, és őszintén szólva boldoggá tettek a szavaid
mert: a menzesz elmúlása után tegnap reggel voltunk először együtt a párommal úgy, hogy nem védekeztünk...
aztán számolgattam, hogy néhány nap múlva viszont már "vigyázni" kéne, mert mivel a vérzésem most tovább tartott, mint szokott /7 nap volt, 5 helyett/, bizony már a ciklus 9. napjánál tartok, így bármikor bekövetkezhet a peteérés...
az az igazság, hogy a hőmet nem mérem, mert elfelejtettem az első nap elkezdeni, így már nincs értelme...
viszont tegnap egész nap azon kattogott az agyam, hogy mi lenne, ha bíznánk a Sorsra az egészet, kétnaponta szeretjük egymást, és jöjjön a baba, ha jönni akar...
szívem szerint így cselekednék
szerintetek nagy őrültség lenne így belevágni, hogy előtte nem szaladok orvostól-orvosig kivizsgálásokra??
mert őszintén szólva ahhoz semmi kedvem, mert már teljesen kiábrándultam az orvosokból, már nem bízom egyikben sem...
nincs kedvem hormonvizsgálatot csináltatni, szaladgálni Bp-re különböző napokon vérvételre, amiről azt olvastam, hogy nincs is sok értelme, mert a terhesség folyamán úgyis megváltozik a hormonszint, hiába lesz bármi az eredmény most...
egyébként pedig szerintem ezzel nincs is baj...
nem akarok felesleges köröket futni, belefáradtam már ebbe, és úgy sem garantálhatja senki, hogy minden ok. lesz....
legyen, ahogy lennie kell, ha egy baba meg akar maradni, akkor meg is fog...most ezt vallom én is.
Ti mit tennétek a helyemben?