az a baj,hogy én mai napig szenvedem a szüleimet!szeretem őket,meg már nem haragszom rájuk a sok sérelmem miatt és jobb is a kapcsolatunk,mint valaha!de általuk(főleg általuk)lettem olyan önbizalomhiányos,beszari,görcsös.....ami sajnos a kapcsolataimat is megsínyli,mert képtelen vagyok beszélgetni az érzéseimről,illetve görcsös tabu témákról!nem egyszerű!
de hoyg hol romlott meg a kapcsolatunk????ott,hogy az ő mamija sem tudta a kis lelkét ápolni,amikor gyerek volt,aztán itt Magyar országon,ahol egy árva rokona sem volt,csak egy szintén sivár gyermekkorú férj(apai nagyim,aki nem kiváncsi rám),nem is változtatott ezen senki,csak rontott max.
és erős,lelkizős embernek születni is kell ,amellett,hogy mit hozunk otthonról,és van,hogy csak kevés ,de van,hogy semmi sem klappol!
szóval,lehet ezen rágódni,sőt nem árt tisztában lenni,hogy érdemes e szüleinkre haragudni,én arra jutottam,hogy bár eszúrtak egy-két dolgot,nem tehetnek róla!
attól rettegek,hogy mi lesz így velem és Kisnyuszival....na nem most,majd később,amikor általában ezek a szülő-gyerek kapcsolatok el szoktak romlani!
de talán így,hogy eszemben van,hogy mitől rettegek,talán így leszek elég figyelmes nyuszihoz!
figyelmes?nem is ez a jó szó!
inkább remélem addig valahogy segítek magamon és kinyitom a szivem és a lelkem,ha nem is az egész világ felé,de legalább a szeretteim felé megnyílok és így befogadni is könnyebb lesz!
Beni augusztus végi, Dani októberi, mindkét terhesség végét végigtüsszögtem. Meg a szoptatást is.
, ő meg azt szokta csinálni, hogy kb havi gyakorisággal vesz elő egy témát, amivel "szekál", azaz, ahányszor találkozunk próbálja kifejteni a véleményét, és meggyőzni. nem erőszakosan, csak kitartóan, de már megtanultam magamban számolni, és mindig végighallhagtom, mert annyira jószándékkal mondja 
Sokat totyog, úgy is hívjuk, hogy Tityi-Totyi.
