2001.03.27 10:33
Szerző: Anonymous
Akkor leírom, kedves Éva, hogy miért írtam ezt a mondatot! Elolvastam Erika levelét, amiben egy kéréssel fordult mindenkihez! Egy-két ember erre úgy reagált, hogy az nagyon nem tetszett! Erika nem részletezte, hogy miért kér segítséget! Ez baj? Valószínűleg nem kért volna, ha nem lenne rászorulva! Biztos vannak emberek, akik segítettek neki, de egy-ketten úgy nekiugrottak, hogy csak na, és igazából nem értettem, miért? Aztán persze, hogy ő is bepipult, és írt olyan "unszipatikusan"! De meg lehet érteni! Valaki sérelmezte, hogy a jó tanácsokat is meg lehet fogadni! Persze! De nem mindegy, hogy az-az ember a jó tanácsot jó indulattal adja-e, vagy pedig támadva! Mert sajnos egy-két levélíró stílustalanul támadott! Ezért írtam, amit írtam! És sajnálom, de ez volt az első gondolatom! Soha nem tudhatjuk, miért kerül egy ember ilyen helyzetbe! És gondolkodjunk el rajta, hogy bármelyikünk kerülhet! Neked hogy esne, ha segítség helyett ezt kapnád vissza? Miért nem gondoljuk bele magunkat néha más helyzetébe? Teljesen igazat adok: segíteni nem csak anyagiakban lehet! Sőt! Egy-két jó tanács többet segíthet! Ennek a Babanetnek tényleg egy klassz dolognak kellene lennie, szomorú, hogy ehelyett ellenségeskedés folyik rajta!
Visszatérve erre a külföldön-nem külföldön vitára! Nem tudom, miért hiszik az emberek, hogy itt könnyebb? Mint már írtam, több országban éltem a férjemmel, évről-évre költöztünk: mire megszoktuk az egyiket, megismertük az embereket, a mentalitást, a nyelvet, mentünk a következő helyre! De mi választottuk ezt, mind amellett, hogy nagyon nehéz volt az elején, nem bántuk meg! Ettől még nem érzem úgy, hogy nem vagyok magyar! És úgy gondolom, hogy ha valaki érdemet szerez külföldön, akkor azt nem csak magának, hanem az országának is szerzi, nem!? Lehet, hogy itt nyugodtabban élünk az anyagiak szempontjából, mert nem kell azon gondolkoznunk, hogy második munkát vállaljunk azért, hogy a gyermekünknek jobb legyen, és azt az időt teljes egészében ráfordíthatjuk, amit más sajnos kénytelen a másik munkahelyére! Sajnos, tudom, milyen ez! Az én szüleim is nagyon sok pluszt vállaltak azért, hogy mindenünk meglegyen, de ennek meg is volt az ára! Mert amíg valaki hétvégeken a családjával ment kirándulni, vagy nyáron egy jót sátorozni, nyaralni, addig a szüleim azért harcoltak, hogy megadják nekem és testvéremnek azt, amit ők nem kaptak meg: például, hogy főiskolára járhassunk! (Imádom őket!)
Egyáltalán nem felejtettem el, hogy honnan jöttem, és megbecsülöm azt, amink van, mert ezt csak a férjemmel értük el, ketten! És nem volt könnyű! Külföldön azért "alkalmaznak" magyart, de bármilyen nemzetiségűt, mert többet várnak tőle! Nap mint nap bizonyítani kell, pluszt kell nyújtani, mert itt egy kis lazaság, és elfelejtenek: tudják, hogy bármikor találnak helyetted másikat! Ez lenne a habostorta? Nem hiszem, hogy az emberek csak azért mennek külföldre, hogy jobban éljenek. Persze, ez is benne van a pakliban, de emelett még annyi minden más oka is lehet! Pl. az elismerés, vagy egyáltalán az élmények (Jók és rosszak!), amivel gazdagodunk, amiket soha nem vehetnek el tőlünk, ami pénnzre nem váltható! Nem hiszem, hogy emiatt nem vagyok elég magyar! Én annak érzem magam, és tudom, hol az igazi otthonom!
Aztán még valami, hogy ki mitől kap idegbajt, kedves Éva! Biztos vannak ilyen emberek, akik külföldön élnek, és próbálják elkápráztatni a másikat! Én is ismerek ilyet, és észre is veszem!Nem érzem úgy, hogy én ilyen lennék! Viszont mi arra voltunk már telejesen idegesek, hogy amikor hazamentünk, nem az volt a körülöttünk levő emberek első kérdése, hogy hogy vagyunk, hanem az, hogy "Mennyit keresel?, Mennyibe került ez vagy az?, ...", és sokan azt hitték, mi leszünk az amerikai nagybácsik! Az irigység vett körül minket! Barátságok mentek emiatt tönkre, sajnos szomorúan mondom, de utólag rájöttem, hogy valószínű, ők nem is voltak igazi barátok! De, tudjátok, ezt meg is értem valahol, mert az embereket a napról-napra élés, az anyagi bizonytalanság teszi ilyenné, igazán nem is lehet elítélni valakit emiatt! Bár mint ahogy valaki írta, azért el lehet gondolkodni egy-két dolgon! Itt külföldön nincs ez, nem kíváncsi senki arra, hogy Neked mid van, miből van, hogy-hogy megteheted, amit megtehetsz!
Próbálunk segíteni, amennyire tudunk, és igaz, néha visszaéltek egyesek a helyzettel, de nem mondom ezután azt, hogy nem fogok segíteni, ha tudok, mert egyszer-kétszer már megütöttem a bokámat! Mert volt, aki ilyesmiről is írt! Egyértelmű! Annak már nem kell többet segíteni! De mindenkiről nem kell rosszindulatot feltételezni!
És ne legyen már téma, hogy névtelenül írok-e vagy sem! Nekem az hogy Éva, Zsolt, Kati, ugyanúgy nem mond semmit, mintha nem is írtatok volna oda semmit!
A mondatomra pedig visszatérve: csak akinek inge, az veszi magára!
A Névtelen