ÁÁÁ, ezt nem fogjátok elhinni: KÉSZ A SZÜLÉSSZTORIM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
íme:
Az egész vasárnap reggel kezdődött…Egy erősebb hasi fájdalomra ébredtem. Mivel a dolog ennyiben is maradt jósló fájásaim már volta egy ideje, nem foglalkoztam vele. Aztán elmentünk az éppen esedékes ctg-re a kórházba. A Gép két kisebb fájást mutatott, de ilyen is előfordult már. 11 körül, ahogy hazaértünk érezem ismét görcsöt, ami erősebb volt az eddigi jóslóknál, de túlzottan nem volt vészes. Viszont aludni már nem tudtam tőle és ismétlődtek, rendszertelenül. D.e. még észrevettem ,hogy jött belőlem vmi, mivel nem volt nagy mennyiség, a nyákdugóra gondoltam. Később kiderült, nem az volt. .u 3 körül elkezdtük mérni a fájásokat. 10-20-30 percesek összevissza. Itt azért már sejtettem,hogy lesz vmi. 6 körül 8-12 percesek volak az összehúzódások, egyre jobban kínlódtam. 7körül értünk be a kórházba. Megvizsgáltak: 2 újjnyi méhszáj és kiderült, hogy ami szivárgott belőlem, az a magzatvíz volt…Ezt mondták: „ Anyuka öltözzön át, itt szülés lesz” Úristen….óriás pánik… Sajnos az is kiderült, hogy a baba belekakilt a magzatvízbe, ami azt jelenti, hogy nem érzi jól magát bent. Ezután ráraktak ctg-re (ami szinte végig rajtam is volt, amiatt, hogy nem érzi jól magát dalmi). Ez így baromi kényelmetlen volt, em tudtam sétálni. Közben szltak a választott dokimnak, hogy szülök, de kiderült, hogy Telkiben ügyeletes és nem tud jönni…NAGYON nem örültem. Szerencsére az ügyeletes doki egy szimpi fiatal csaj volt. Megvizsgált és elfolyatta a maradék magzatvizet. Szólt, hogy na mstantól majd erősödnek a fájások. MI????? HA ezek nem erősek akkor, mi lesz késöbb?????????????????? Nem terveztem eda-t, de ekkor megfordult a fejemben…Hezitáltam, hogy mi legyen, de minden eshetőségre felkészülve, bekötöttek egy az Eda-hoz szökséges infúziót, ha mégis úgy gondolnám, kell…Este 9körül elvesztettem a fonalat…Szünet nélkül jöttek a fájások és valami iszonyat erősséggel. Azt mondják olyan a szülés, mint egy erősebb menzi görcs.Én ekkor már inkább azt éreztem, hogy egy bombát robbantgatnak bennem. Azt hittem én „csendben” fogok szülni, de nem..Ordítottam és közben kapaszkodtam Zsoltba, aki szegény ennek hatására 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett …Próbált segíteni, de tehetelen volt és nem voltam túl kedves vele, pedig rengeteget jelentett, hogy ott van velem!!!!! Szegény csak ezeket hallotta tőlem: „ne” „nem” „hagyjál” „eressz” „fogj” „nemérdekel”…stb Könyörögtem az edáért. Megvizsgáltak, de azt mondták, nagyon gyorsan tágulok, mire beadják, már tolhatok. Kiabáltam a dokinőnek, hogy nembírom tovább, erre csak annyi mondott, hogy „pedig már nincs visszaút”
11 után kicsivel eltűnt a méhszáj, mondták, hogy lehet még ma baba lesz. Végre elkezdhettem nyomni, ez megváltás volt. Sajnos nem akart haldni a dolog, a baba minden tolás után visszacsúszott. Hallottam, hogy tanakodnak, hogy most mi legyen, mert nem haladunk. Erre nagyon mérges lettem és valami földöntúli erővel kezdtem nyomni. És igen..elindult a baba. Egyszer csak érezem, hogy kint a feje egy része, naagyon feszített.Próbáltak gátvédelmet csinálni, de túl nagy volt a fej és vágni kellett. Következő nyomásnál kint volt az egész buksi. Hallani lehetett valami nyöszörgést…ez Ő volt!!!!!!!!Következő nyomásra kint az egész kis testecske. Rögtön a hasamra tették a meleg nedves pici testét. Gyönyörű volt!!!!!!! Nem is sírt, csak nyöszörgött. Szerelem volt első látásra.
Ez első szép szavakat a kis Dalmihoz intéztem, aztán apával közöltem „ na most egy darabig nem szülök vaazzzeg!!!”…