2002.11.22 15:54
Szerző: zerko
Ugyan nem mai a történetem, de leírom!
Ez a történet 1971. szeptemberében kezdõdött, amikor az Édesanyám egyedül volt otthon éjjel 11 órakor, és elfolyt a magzatvize. Édesapám távollétében a szomszédok vitték a Péterffy Sándor Utcai Kórházba. Hosszú szenvedés, lassan haladó tágulás után 13.30 és 13.45 között (akkor az volt a szokás, hogy elaltatták a baba megszületése elõtt a nõket. Vajon miért???) 3 ujjnyi tágulás mellett vákummal megtámogatva 3200 g-mal és 52 cm-rel megszülettem.
Eljött 2001. július 1-eje, amikor én álltam ezen komoly feladat elõtt. Ugyan nem tudtam, hogy ez a vasárnap ilyen meglepetéseket tartogat számomra. Este 10 órakor ágyba bújtunk a férjemmel, és 1 órai alvás után (11 órakor!!!) arra ébredtem, hogy a magzatvíz egy jelentõs része távozott. Ébresztgettem a páromat, és egy törülközõt kértem tõle. Mivel a magzatvíz teljesen tiszta volt, így nyugodtan nekiláttunk készülõdni. Befejeztem a motyóm összekészítését, a férjem ivott egy kávét, és értesítettük a szüleinket, kezdhetnek készülõdni a nagyszülõi hivatásra.
Éjjel ½ 1 körül érkeztünk a Szent János Kórház szülészetére. Az ügyeletes szülésznõ, Gabi kedvesen fogadott minket, és megtette az elsõ szükséges lépéseket.. Megvizsgált Õ, illetve az ügyeletes orvos is, majd ismertették a tényállást: szûk egy ujjnyi tágulat. Fájásaim még egyáltalán nem voltak. Így jött az óránkénti CTG, a séta (aludni nem tudtunk), majd reggel a rutinszerû elõkészítés.
Amikor reggel 6 után megérkezett dr Héder János, a fogadott orvosom, a helyzet annyit változott, hogy a fájások már nyomokban megvoltak, és a meleg fürdõnek köszönhetõen - amit Gabi javasolt - rendszeressé váltak, és 3-4 percenként jelentkeztek. Azonban egész éjjel semmit sem tágultam! Így a neheze ezután jött. 7 óra után bekötötte a közben megérkezõ nappalos szülésznõ, Efy az infúziót, majd a férjemet elküldték hármunk helyett reggelizni. Innen ahogy növelték a cseppszámot, a fájások egyre erõsebbek lettek és egyre sûrûbben jelentkeztek, de sajnos nagyon sokáig más nem történt. 13 órakor is csak szûk 3 ujjnyi volt a tágulás, és én már úgy éreztem, szeretnék egy ½ óra pihenõt, mert nagyon elfáradtam, és kimerültem. Férjem tartotta bennem a lelket, társam volt e nehéz órákban, ezért köszönet és hála neki. De sejtettem, még órák vannak hátra. Meg is fordult a fejemben, hogy itt ½ 2-re nem lesz gyerek. Egy óra után pár perccel erõs székelési inger lett úrrá rajtam. Gondoltam is, a beöntés nem volt elég? Férjem segítségével lemásztam a szülõágyról, és éppen szólni szerettünk volna, hogy vegyék le a CTG-t, meg az infúziót, amikor Efy visszatanácsolt a szülõágyra egy röpke vizsgálat erejéig, és igaza is lett. Én lepõdtem meg a legjobban, amikor csak annyit mondott, eltûnt a méhszáj, és szóljanak Héder doktornak, mert szülünk. Sok szülési történetet olvastam, és tudtam, hogy a tolófájások is székelési ingerhez hasonlítanak, de ha valaki 14 órája vajúdik, és csak 3 ujjnyira tágult néhány perce, nem gondolja, hogy ez az.
Innen felgyorsultak az események. Pillanatok alatt ott volt a doktorúr, és már kezdhettem is tolni a babát. A jó csapatmunkának köszönhetõen 13.33-kor, kb. 10 perc alatt megszületett Zsófia lányunk 2950g-mal, 52 cm-rel, 9/10-es Apgar számmal. Nem sírt, csak elegánsan köhintett párat, és tudatta velünk felnõttekkel, õ köszi, jól van. Az elsõ nap nem is sírt. Õt elvitték a szokásos rutinra, ahova az Apukája is követte. Engem elláttak, és hármasban töltöttük a megfigyelés 2 óráját, amiben csak a csecsemõs nõvérke zavart meg minket, akivel megpróbáltuk a kisasszonyt mellre tenni.
Ezúton is köszönet a szülészet dolgozóinak, kiemelten a két szülésznõnek az ott tanuló Ábel Anitának, és mindenek elõtt Héder doktornak.
Utózengék:
Nem volt itt semmi alternatív lehetõség. 3 ágyas, elfüggönyözött szülõágyak! Kár! Jó lenne egy zuhanyzó is a szülõszobába, és nem a folyosón. Elkelne pár WC is!
Én fizetõs, 2 ágyas szobában voltam, amivel nem is volt semmi probléma! Igényes és tiszta volt. Az viszont bánt, hogy hétfõn született a lányom, és kedden meg is jött az ügyintézõ hölgy a felvételi osztályról, hogy fizessem ki a szobát szombatig, napi 4000 Ft! Én megtettem (sajna), és pénteken hazaengedtek. Kértem vissza, ami jár, mire mondta, hogy a fele alapítványi pénz, és nem adhatja vissza! Nem az összeg bosszant, hanem az, hogy miért nem én dönthetem el, mire ajánlom fel! Vagy attól tartottak, hogy elmegyek fizetés nélkül? Vagy szedték volna össze minden nap! Ezt a mai napig nem felejtettem el!
A csecsemõs nõvérekkel nem volt semmi konfliktusom, mert nem is láttam õket, ha én nem mentem! Így persze segíteni sem tudtak! Tudom, sok baba volt! ( 16 gyermek 1 csecsemõs nõvérre)
A szoptatással kapcsolatos problémáimat hazahoztam a kórházból!
A többi nõvérke nagyon kedves volt! A szülésem napján egyedül voltam a szobában, és éjjel többször is bejött, megkérdezte hogy vagyok, segítsen-e bármiben.
Köszönet érte!
*************
Összességében nincs rossz szájízem, de a doktorúr miatt válsztanám csak megint ezt az intézményt!