Ezt találtam
RÉPAMESE
/Fruzsinak és Marcinak szeretettel/
Hol volt hol nem,
volt egyszer egy répa. Ez a répa
egy kertben lakott, a Meuse
partján. Boldogan tengette napjait,
nem kérdezte meg töle senki, hogy:
'kokain?'.
Egyik nap nagyapó (aki szintén
a Meuse partján lakott, Peda Gozsu-
hoz egész közel) gondolt egyet, és
így szólt: 'Bonjour!'. Annyira megörült
ennek a felfedezésnek, hogy ki is
állt rögtön a portája elé, és boldog-
boldogtalannak elújságolta. Bonjour!
Bonjour! -hangzott egész álló nap a
Meuse partján, Peda Gozsuhoz egész
közel.
Hanem mikor erre is ráunt, megint
csak gondolt egyet, de ezúttal egy
másikat. Szólt is nagyanyónak, hogy
éhes: -Te nagyanyó, úgy ennék már
egy kis répát, te nem? -kérdezte
vidáman. Több se kellett nagyanyónak,
indult is volna Lille-be répáért.
De Lille éppen Franciaországban volt,
vendégségben. -Sebaj!- mondta nagyanyó.
Répa úgyis volt otthon a kertben.
Gondolta, kihúzza.
Ment volna nagyapó segíteni, de végül
inkább ivott egy sört, és aztán
még egyet. Ilyeténformán megint csak
kiállt az ajtóba, Bonjour! Bonjour!
-hangzott újra a Meuse partján.
Nagyanyónak viszont így egymagába
hamar elment a kedve a répahúzástól.
Szólt Jacques-nak, hogy cserélje
ki az aranyhalak vizét, körülnézett,
és mikor látta, hogy nem jön apáca,
kisurrant az ajtón, szerencsét
próbálni. Ment, mendegélt, elfáradt,
elszenderedett.
Mikor felébredt, Párizsban találta
magát. -Merci! -mondta, kiszállt a
BMW-böl, és egyenest a Louvre udvarába
ment, ahol így kora reggeltájt
baguette-tel harcoltak a túristák.
-Tudok egy sokkal jobb helyet -mondta
nekik elöször. - Van ott egy répa. Ki
kéne húzni. Csak ennyi -mondta nekik
aztán.
Azoknak meg több se kellett. Elöbb
még biztos ami biztos, megnézték a
Notre Dame-ot, hogy milyen kicsi.
De aztán illa berek, nádak erek, és
már a nagyanyóék kertjében is voltak,
még el sem aludtak közben.
Nagyanyó húzta a répát, nagyapó
(Bonjour! -akarta mondani, de a sok
túrista láttán meggondolta magát),
szóval nagyapó húzta nagyanyót,
a túristák egyik fele megint
csak a répát húzta, a másik oldalon.
A többiek egy baguette-be kapaszkodtak,
mert a répát már nem érték el.
-Hát ilyen nincs!- gondolta a répa,
és már kinn is volt a földböl.
Ennek aztán nagyon megörültek.
- Fú, annyira jó, de tényleg! -mondták,
nem is egyszer, nagyanyó pedig lement
a konyhába, és megfõzte a répát. A
többiek várták, hogy kész legyen.
-Fiúkák, gyertek enni! -szállt fel végre
nagyanyó hangja a Meuse partján,
egyre magasabbra emelkedett, még
lenézett a citadellára, tett egy kis
kört Peda Gozsu felett, aztán végképp
eltûnt a felhök között.
Itt a vége, fuss el véle.
Az eredetit is keresem ez elég gáz
