Kedves mindenki,
eszem ágában sincs acsarkodni, de nem tudok mit kezdeni egy olyan érv hallatán, aminek lényegében az az értelme, hogy megmagyarázhatatlan, de van és kész. Talán túl racionális természet vagyok.
Zsolt, nekem is van gyerekem, és öt hónaposan képes volt sértodöttet játszani, én is folyamatosan beszéltem vele, ez tart a mai napig. Sokat megértenek, de szerintem érzelmi úton, nem az "észérvek" hallatán. A hangsúly, ahogy beszélsz egy babához, az arckifejezésed, a mozdulataid útján kommunikálsz, vagy nem? Azt gondolom, én vagyok az utolsó, aki kicsinyítem egy baba, foképp a saját gyerekem képességeit. Viszont nem tudok elszakadni a tényektol.
Cili, amit leírsz, teljes mértékben elfogadható számomra. Sosem vontam kétségbe, hogy egy magzat nem érez, nincs semmiféle kapcsolata a külvlággal. Körülbelül azt gondolom, amit te.
Nem vontam kétségbe, hogy a p. segíthet egy szorosabb _lelki_ kötodést kialakítani anya és magzat között.
Elhatároztam, hogy a következo babámmal elmegyek egy-két alkalommal p.-re. Azért, hogy saját tapasztalataim legyenek. Viszont azt is szeretném elmondani, hogy beszélgettem a témáról többekkel, és volt egy vélemény, amit nem egy esetben hoztak fel a p. ellen. Ha valaki amúgy is bizonytalan, és hajlamos az önmarcangolásra, anyai képességének kétségbe vonására (és hát sokan vannak így, sajnos, ki az aki nem aggódik, mindent jól csinál-e, csak ki jobban, ki kevésbé) annak kifejezetten ártalmas lehet a p., ha netalántán nem éli át azt, amit kellene, vagy nem felel meg a p. az elozetes elvárásainak, még inkább bizonytalan lehet, és azt érezheti, nem teljes értéku szülo.
Én, mint mondtam, ki fogom próbálni, mert nem lesznek elvárásaim, egyszeru tájékozódásnak fogom felfogni, amibol akár jó is kisülhet, mivel elég befolyásolhatatlan vagyok. (Még hipnotizálni sem lehet.
) No meg a fo ok az, hogy nem szeretném, ha olyan vádak érnének, hogy olyasmirol beszélek, amit nem tapasztaltam meg.
Tehát addig is nem zargatom a köreiteket, sok sikert.
Yoo