Sziasztok!
Gyöngyi üdv közöttünk,örülök,hogy te is csatlakoztál!!!!
Ígérem,én is hamarosan újra aktív tag leszek,de az ünnep nálunk is elég macerás....
Most nincs időm Mindenkinek személyesen írni,de remélem a betegeskedők hamar meggyógyulnak és Viktornak is egy nagy nagy puszit küldünk a buksijára!!!!!
És persze Mindenkinek egy nagy ölelés!!!!!!
Ja és köszönjük a dícséreteket és a jókívánságokat is,irulunk pirulunk
Elkészült a szüléstörténetünk,kissé személyesre sikeredett....de azért fölrakom
már egy pár napja elkezdtem írni,de csak most lett kész. Igyekszem visszakapcsolódni a rendes kerékvágásba,de most egyelőre csak olvasgatni van időm...
Nem is tudom hol kezdjem….
Olyan távolinak tűnik, pedig csak egy hete történt…
Mindennap gondolok rá, és egyre csodálatosabbnak tűnik… főleg ha ránézek az én kis tündérkémre, mert ő nekünk tényleg egy kis angyalarcú tündér. Egy igazi karácsonyi ajándék!!!!J
12. 13-án, szerdán éjjel 2: 27-kor ismét mensi szerű görcsökre ébredtem, de ezt az érzést nagyon jól ismertem már előző hét péntek óta, (az angol vizsgám napja előtti napon is voltak jósló fájásaim) mégis valahogy olyan izgatott lettem tőle, nem tudom… már túl voltam a kiírt napon, egy nappal, így tudtam, hogy hamarosan megpillanthatom őt J
Reggel 6:45-re kellett mennem CTG-re a kórházba,( két naponta jártam már) apósom vitt, mert apának dolgoznia kellett,Dávidra anyósom vigyázott;
gyorsan beértünk,pedig szokás szerint volt forgalom,de legalább lehetett haladni,már 6:15 kor lent voltam az alagsori vizsgálóba. Sose értünk be ilyen hamar….,a kocsiban éppen arról beszélgettünk,hogy a 4D uh-on végül is december 15-t jelölték meg a szülés várható időpontjának,így még ráér a kisasszony,ekkor még pont hazajöhetek karácsony előtt a kórházból…
A kocsiban is jöttek a görcsök,igaz rendszertelenül és a nyákdugom is folyamatosan távozott belőlem, már előző este voltak látható jelei a betétemen,nem volt véres,csak barnás,picit rózsaszínes,így nem zaklattam vele se az orvost,se a szülésznőmet.
Fél 7-körül már a doktor úr is bent volt,és rögtön be is hívott uh-ra.
Csinált flowmetriát és mindenféle vizsgálatot, majd átmentünk a szomszéd szobába és megvizsgálta a méhszájat is, puhul és nyitva is volt már egy ujjnyit., persze a görcsök nem szűntek meg ,így a doktor úr feltelefonált a szülőszobára, hogy engem küldjön fel ctg-re akinek fájásaim vannak, vagy a másik páciensét, aki 10 nappal túlhordta a babáját, persze engem választottak…
Fel lifteztem az emeletre, és megkerestem az ügyeletes szülésznőt, ő rögtön azt kérdezte, hogy hol a cuccom, szülni jöttem vagy nem? Én meg csak habogtam-hebegtem, hogy csak ctg-re küldtek fel, de nem rendszeresek a fájásaim. A sors fintora vagy iróniája vagy, nem tudom, de ugyanaz a szülésznő volt ügyeletben, mint akinél a Dávidot szültem, a Hajdú Barbara.
Felrakott ctg-re, a doktor úr is néha benézett, persze a fájások még mindig nem rendszereződtek, és egy nagyobb összehúzódásom volt az egész vizsgálat alatt.
A végén megbeszéltük a doktor úrral, hogy inkább hazamegyek, úgysincs messze a kórház, ha esetleg erősödnének, ill. rendszereződnének a fájások, akkor majd jövök. A szülésznő is mondta, hogy menjek haza
üljek bele egy kád vízbe ,igyak meg egy pohár bort vagy pezsgőt és lazítsak, lehet, hogy el is fognak múlni…
Haza is értünk olyan 8 körül, a fájások maradtak és talán egy picit erősödtek is, de még mindig nem tudtam mérni a szünetek közötti időt, annyira rendszertelenek voltak.
Dávid eléggé náthás volt, és nem akartam betegen otthagyni, ezért kihívtam a gyerekdokit hozzá, hogy megnézze. Nem volt láza, de picit köhögött és folyt az orra. Ki is jött a doki délután, addigra már kezdett elviselhetetlenné válni a fájdalom, de még mindig bírtam magam. Kérdezte is a doktor úr, hogy mikor fog szülni, erre én mondom neki nagy büszkén, hogy ma, azt mondta elég fitt vagyok ahhoz képest és nevetett, de ekkor én már éreztem, hogy itt az idő….. A sógornőm itt volt egésznap, ő volt az ügyeletes felügyelő, mert apa dolgozott… megfogadtam a szülésznő tanácsát és beültem egy kád vízbe, persze alkohol nélkül, jól esett, de nem csökkent a fájdalom, hanem még jobban felerősödött. 10 óra óta irogattam egy kis cetlire és mértem az időt, ekkorra már 8-10 percesek lettek és 30-60 mp-ig tartottak.
Dávid közben elaludt és apa is befutott, evett és lefürdött, én már néha 5 perces fájásokat mértem, és szenvedtem a fájások alatt, de tudtam, hogy még van egy kis időm…
3 után picivel mondtam, hogy induljunk el, mert már nehezen bírom… ekkora már 4 perces fájásaim voltak, és eléggé kellett koncentrálnom, hogy ne küzdjek ellene, hanem átéljem őket. Próbáltam arra gondolni, hogy most nyílik az út az én kis Réka babám előtt és elképzeltem, ahogy nyílik előtte a kapu… Kb. 10 óra óta felváltva szedtem a homeopátiás szereket, és gyorsan főztem még egy málna levél teát is. Eddig is ittam mindennap a 36. héttől, de három napja jobban rákapcsoltam, nagyobb adagokban iszogattam.
Sokat segített az apró levegővétel ezeket a fájásokat „átvészelni”, egy nagyot orron beszív, és aprókat a szájon kifúj…
Dávidot elvitték a Tropikáriumba a sógornőmék, de előtte azért elbúcsúztam tőle, szerencsére sose volt gondunk ezzel, mindig szívesen ott maradt velük, megszokta, hogy eljárok nélküle ,néha (angol, körmös ,stb..),puszika , aztán ki erre ki arra…
Menet közben felhívtam a doktor urat, hogy elindultunk a kórházba, csak tudjon róla…
Most is elég gyorsan beértünk,(mindig féltem, hogy bentragadunk a dugóban, pont mikor szülni megyünk, de minden olyan simán ment) fél 4 körül már a parkolóban voltunk, a kocsiban folyamatosan 4 perceseket mértünk, a parkolóban is megvártunk egyet, majd felmentünk a szülőszobára.
Az ügyeletes szülésznő megvizsgált,6-7 ujjnyira ki voltam tágulva,mondta,hogy öltözzek át, és költözzünk be a vajúdóba. Apa lement a cuccokért a kocsiba, majd átöltöztem és felraktak ctg-re.
Kiderült, hogy a fogadott szülésznőm éppen rendelésen van, és nem tud jönni, de a doktor úrnak már szóltak. Nesze neked választott szülésznő…
Barbara volt még mindig bent, akinél a Dávidot szültem 2004 őszén, és megkértem, hogy maradjon most is ő, ha ráér, nagyon rendes volt, és elvállalta a dolgot.J
Folyamatosan ment a ctg, majdnem egy órán keresztül, közben beszélgettünk apával, és más anyukák is jöttek ctg-re. (Az egyikkel később találkoztam a szülészeten, és mondta, hogy emlékszik rám milyen jókedvűen elcseverésztünk apával a sarokban, és pár óra múlva már látta, hogy hoznak le az osztályra)
A szülésznő is biztatott,hogy ha ilyen jól reagál a szervezetem a burokrepesztésre,akkor pár órán belül (1,5-2 ) meglehet a baba.Ez olyan erőt adott,hogy már nem is féltem annyira,tudtam,hogy hamarosan vége lesz….
Fél 6 körül a doktor úr megrepesztette a burkot, szép tiszta volt a magzatvíz, majd beköltöztünk az egyik legszebb szülőszobába (úgy restellem, de nem jegyeztem meg a nevét a szobának)közben ugyanúgy felváltva szedtem a homeopátiás bogyikat,ezért nem nagyon ihattam, de a számat azért bevizeztem….magunkra hagytak apával a félhomályban, olyan izgalmas és romantikus volt egyben, annak ellenére, hogy a fájások iszonyatos erővel törtek rám, úgy éreztem, hogy ezt már nem lehet kibírni…
a hátmasszírozás nem segített,a séta sem,a végén már letérdeltem a fotel mellé, és próbáltam ismét átélni a fájdalmat, arra gondolva mindig,hogy nem tarthat örökké, és nemsoká magamhoz ölelhetem az én kislányomat, akit a szívem alatt hordtam 9 hónapon keresztül…
Nem sok idő telt el,4-5 fájásra emlékszem konkrétan, mert mire kimondtam, hogy hozzanak egy labdát, már elindult a kicsi Réka lefelé és eltűnt a méhszáj, akkor már olyan hangokat adtam ki, hogy megijedtem saját magamtól, apa szegény nem tudta mit csináljon velem, többször is megkérdezte, hogy szóljak a doktor úrnak? Majd elment és szólt nekik, de már jöttek amúgy is, mert hallották, hogy kiabálok…
Mondták, hogy másszak fel az ágyra, mert jön a kisasszony iszonyatos sebességgel, és már nem ad semmi fájdalomcsillapítót…persze akkor elfogyott az összes erőm, és csak azt nyöszörögtem, hogy nem bírok, és tényleg alig bírtam felkászálódni az ágyra, apa és a doktor úr aztán segített,
a következő tolófájás már az ágyon ért, de csak nyomtam, és kiabáltam, és nem tudtam koncentrálni…akkor szólt a doktor úr, hogy így nem lesz jó, össze kéne dolgoznunk, és jó lenne, ha a Barbarára figyelnék és nem ordibálnék…
Aztán föl kellett húznom a nyakamhoz mindkét lábam, és a fejemet előre hajtani a lábaim közé, apa fogta az egyiket, a doktor úr a másikat és így segítettek tartani, megpróbáltam összeszedni magam és a következő fájásnál nagyon odafigyelni, és sikerült…, mert előbukkant a fejecskéje az én drágámnak, igaz még nem volt kint, de már apa látta a kis buksit,
közben a szülésznő elővette a mandulaolajat és elkezdte maszírozni a gátat, a következő fájásnál azt hittem szétrepedek,de nem szabadott nyomnom csak aprókat lihegnem, nagyon feszített, de aztán megint egy pár másodperces pihi következett, aztán a következő nyomásra már kint volt teljesen a kis feje, odatették a kezem, akkor már a boldogságtól sírtam, olyan jó volt ismét átélni ezt a csodát….Egy kis hámsérüléssel sikerült megóvni a gátat a repedéstől, és vágni se kellett…
Megvártuk a következő fájást, és a következő nyomásra, Réka baba 18:22 kor, a szülésznő karjaiban landolt, azonnyomban felsírt, majd rögtön a hasamra tették. Az valami csodálatos érzés volt, minden édesanyának szívből kívánom, hogy élje át ezt élményt…
amíg gyönyörködtünk benne, megszületett a méhlepény, elég pici volt állítólag, de másnap éjjel kilökődött még egy darabja.
Ahogy rámtették rögtön elhallgatott, úgy véresen és magzatmázasan, csak nézett a kis apró, mandula szemeivel, betakargattuk, hogy meg ne fázzon, így is tűszentett egy nagyot mikor teljesen kibújt, mintha azt mondta volna, most már elhihetitek, itt vagyok, megérkeztem.
Megvárták, amíg lüktet a köldökzsinór, majd apa elnyisszantotta, ugyanúgy, mint két évvel ezelőtt; majd elvitték megfürdetni és megmérni:
Súlya: 2930 g,és 54 cm. Fejkörfogata: 34cm
Apgar:10/10
Aztán visszahozták szépen felöltözve és tisztán, addig engem is letakarítottak, majd ott maradtunk hármasban a szülőszobán. A mai napig nem tudunk betelni vele….
Összegezve: a burokrepesztéstől számítva fél-, órán belül megszületett a mi kis tündérbogarunk, és minden fájdalmával együtt gyönyörű élményben volt részem, jobbat nem is kívánhattam volna. Köszönettel tartozom dr. Fazekas Ferencnek és Hajdú Barbarának, akik másodszor is helytálltak, és elviselték a hisztijeimet és egyéb apró ügyes bajaimatJ
Másfél órát voltunk még fönt, majd lementünk a szülészetre, beköltöztem a szobába, a picurkámat meg elvitték a csecsemőosztályra, hogy tudjak pihenni. Persze nem tudtam, és csak azt vártam, hogy minél előbb megkaphassam. A 103-as szobába kerültem, amely ötágyas szoba volt, de szerencsére nagyon jó volt a társaság, így másnap se kértem át magam háromágyasba. Mehettem volna az alapítványiba is, apa kérdezte, hogy ne menjünk át, de jól éreztem magam, így nem akartam külön lenni. A vérzésem is három nap múlva majdnem megszűnt ,a méhösszehúzódásokkal még küszködök szopi alatt, de ez is már egyre ritkábban fordul elő. Az első napon már úgy közlekedtem, mint ha mi sem történt volna. A kórházi személyzet munkájával viszont nem voltam 100%-osan megelégedve L Két évvel ezelőtt sokkal segítőkészebbek voltak.
Három nap múlva haza is jöhettünk, Réka baba egyelőre nagyon jó kislány, szopizik rendesen, /pedig a szülőszobán nem akart, mikor mellre tettük/, és alszik.
Dávid nagyon aranyosan fogadta a dolgokat, örült a picitől kapott alvós plüss macinak:
A féltékenység ott jön ki rajta, hogy a látogatók figyelmét próbálja magára vonni. Olyan mintha azt érezné, hogy a baba az anyáé, és senki más ne foglalkozzon vele, csak én.
+Ráadás
1 hetes babó
(a csíkomat nem tudtam még átállítani
)
Mindenkinek Békés,Boldog Ünnepeket Kívánunk! 
2 napig olyan magas láza volt, alig bírtuk neki levinni. Éjszakánként szinte semmit nem aludtam, óránként felébredtem és azt néztem él-e még a gyerekem. 
üdv
