Húúú, lányok! Köszönöm, nekem is jó volt bekukkantani a babaszobákba, és jó volt olvasni, hogy a babák napirendje nagyon hasonló, kaja és alvásidő általában ugyanaz.
Én is leírom egy átlagos ( és nem rohanós)nap napirendjét, mert azért nem minden nap ilyen zűrős.
Zsófi minden reggel pontosan 6,20-kor kel fel, így én is. Elkészítem a reggelit mindenkinek, majd felébresztem Balázst reggelizni és öltözni. ( A ruháját még elöző este kikészítem.) Megetetem Zsófit és próbálom meginni a kávémat. ( Nem mindig sikerül, mert közben Balázs készülődik és segítek neki. ) Apa nagy nehezen felkel , és attól függ ki viszi Balit iskolába készülődik, vagy megnézi a leveleit, reggelizik, szöszmötöl.
Zsófit átpelenkázom, átöltöztetem és megy játszani, általában a járókába, mert a reggel forgatagában nem tudunk annyira figyelni rá.
Elviszem Balázst az iskolába, addig Apa játszik Zsófival, buliznak.
Hazaérek , Apa elmegy , leülök, megiszom a kávém és netezek Veletek, rendet teszek, megágyazok. ( Ez egyre nehezebb, mert Zsófi mászik és mindenfelé megy, így nagyon résen kell lennem.)
Kilenckor Zsófi tízóraira gyümölcsöt kap, majd alszik egy 45 perc körüli időt, addig odatszem az ebédjét. Ha felébred játszunk, vagy, ha olyan elintézni való van, babakocsi és irány a séta.
Pontosan 12 órakor ebédel Zsófi, ez, mint Amnerisnél hús+zöldség. Majd 12,30-és 13 óra között elalszik , ez a délutáni alvás időszaka.
Ilyenkor a maradék házimunkát végzem el, vagy jó napokon lazítok egyet, főként olvasgatok és megiszom a délutáni capuccinómat. Ez az idő szent és sérthetetlen még hétvégén is, a gyerekek is tudják, ez a 20 perc csak az enyém! Most, amikor arcüreggyulladásom volt még aludtam is!!!
Zsófi 15,30-kor eszik ( még tápszert), majd elmegyünk Balázsért a suliba. ( sajnos, ha nagyon elalszik, akkor fel kell keltenem enni és menni....ez a hátránya annak, ha valakinek van tesója.De több ám az előny!!!)
Balázs négykor jön ki a suliból ( hétfőn és szerdán ) a többi nap (k-cs)ebéd után jön el, mert edzése van...na,az a rohanós nap. Ilyenkor nagyon kell figyelnem, hogy Zsófi napi rendje ne sérüljön, délutáni alvás a babakocsiban stb...de sajnos, ez így nem az igazi.
Általában elviszem magunkkal , mert úgy, mint Jiny én is viszem mindenhová Zsófit, nem hiszem, hogy ez kárára válhat, szeretünk együtt lenni.
Ha Balázs már megvan, megyünk együtt hazafelé bevásárolni, majd itthon Zsófi vacsizik ( tejpép+gyümölcs...vagy a főzeléket kipróbálom, mint Amneris), hat óra körül még alszik egyet ( nem mindig) , addig megnézem Balázs táskáját, ellenőrzöm, hogy minden lecke kész-e, elolvasom a tanító néni üzeneteit, megnézem a tolltartóját, jó esetben előkészítem a másnapi ruhákat a családnak . (vasalok)
Fél hétkor fürdetem Zsófit, pancsolás, majd esti tápszer és Zsófi fél nyolckor már alszik. Apa általában este 7 körül ér haza, innentől besegít, Balázsnak vacsi, fürdés, mese és legkésőbb fél kilenckor ágyban van minden csemete. Ami fontos is, mert kilenckor lejár a műszakom, így nincs már több mese, nincs innivaló, pisilés...semmi trükk.
Ha Apa előbb ér haza vacsora együtt ( mostanában ritkán, sajna), akkor mindenki odaül az asztalhoz és jókat dumcsizunk.
Kilenc után én is fürdök, rendbe teszem a konyhát, apázok és utána bezuhanok az ágyba.
Irigykedek Amnerisre, olyan jó, ha az apák otthon tudnak lenni. Amikor Balázs kisbaba volt, a férjem 8 hónapos koráig itthon volt velünk, feléltük a félre tett pénzünket, de együtt voltunk...ez nagyon jó volt.
Néha (általában csütörtökönként) megkérem anyósomat, hogy vigyázzon Zsófira, amíg edzésre megyek Balázzsal, mert villamosra fel , le a babakocsit...hát, tudok jobbat elképzelni.Most sajnálom igazán, hogy nincs jogosítványom.
A hétvégéket nagyon várom, akkor nem kell időre menni sehová, nagy lazaság van, csak úgy
hömpölyög a nap.
Így aztán, ha valami program van, nagyon meggondoljuk, hogy elindulunk-e, hisz mindennap megyünk és együtt pedig végképp keveset vagyunk. Végre, végre nem kell menni...sehová. Lehet játszani, társasozni , bicajozni a parkba. Tavasztól pedig vár minket a Dunakanyar.
Így aztán, ha van valami hétvégi program, nem azért nem megyünk, mert nem szeretünk társaságba járni, emberekkel találkozni, hanem azért mert végre nem kell indulni, pakolni, időre odaérni, hanem mindenki azt csinál, amit akar.
( Csak, hogy tudjátok és értsétek miért nem keltem útra ma! )