Sziasztok!
Én is a Flórban fogok szülni, 35+5 napos vagyok, az első babát várjuk. Remélem, még beengedtek Magatok közé!
Az én történetem eléggé zűrös, csak dióhéjban, ha a részletek érdekelnek, szívesen írok bővebben:
Veszélyeztetett terhesként aug. 23 óta szigorú fekvésre vagyok ítélve, az első 7 hetet a kórházban töltöttem, okt. 13-án engedtek ki úgy, hogy közben elköltöztünk a XVI. ker-ből ide Csömörre. Érdekes volt nem "haza" hazamenni. Itt meg azóta összesen 2x hagytam el a házat kontroll miatt. Senkit és semmit nem ismerek.
A 8. hét óta folyamatos gyomorégésem van, semmi nem használ, a nyelőcsövem már teljesen felmaródott, most azon izgulunk, hogy nehogy fekélyes legyen. (állítólag van ilyen, én még nem is hallottam erről). Caak tésztaféléket tudok enni, attól meg elvileg el vagyok tiltva egy elrontott terheléses cukorteszt eredménye miatt, de mivel minden egyéb cukorvizsgálat jó lett, így nem tartom be. Nem tudom betartani, mert semmi egyebet nem tudok megenni. Ja, eddig 8 kilónál tartok, a baba 3 nappal kisebb a papírforma szerint, úgyhogy nem hiszem, hogy félnem kellene.
A kh-ba fekvésem napján 1 ájszakára nekem is volt szerencsém az 1-es szülőszobához, az ágyon fekve, infúzióra kötve bámultam egész éjjel a felszerelést, tényleg nagyon modern! Közben végighallgattam 2 szülést is.
Azóta szedek MagneB6-ot, szedtem Meromicyn-t, Cordaflexet, és akartak Spiropentet is adni, de azt nem bírta a szívem, így külföldről kell azóta is behozni egy másik gyógyszert, még 1 hétig szednem kell. gondolhatjátok, hogy örültem, hogy ennyi mindennel mérgezem Nyuszitappancsot!!!
A fekvés miatt én minden bevásárlásról, tanfolyamról lemaradtam, mindent katalógusokból választottam ki (a költözéshez a bútorokat is), és a családom szerzett be őket. azóta is sajnálom, hogy ez kimaradt az életemből!
Elvileg dec. 26-ra vagyok kiírva, de mi jövő héttől bármikor szeretnénk szülni, már az is csoda, hogy eddig eljutottunk, és már elég a szenvedésből. Persze megindíttatni nem akarjuk, de elhagyom a gyógyszereket, és ha még el is kezdek mozogni, szerintem hamar meglesz Marci.
Igazából könyvet írhatnék az elmúlt 3 hónapról, komolyan gondolkoztam ezen, hasonló cipőben járó kismamáknak. Mert akárhogy kerestem, arról semmilyen könyv nem szól, hogy mi van, ha a terhesség nem a papírforma szerint alakul, ha nem tudunk mozogni, nem mehetünk sehova, mindezt hónapokig. Ennek ugyen nemcsak fizikai, hanem lelki következményei is vannak. Az újságok is úgy felháborítottak, mert mindig ez volt a téma: hova menjünk, mit vegyünk fel, mozogjunk minél többet, legyünk fittek, hol vásároljunk a babának stb... Nekem teljesen használhatatlanok ezek az infók.
Mindig elintézik egy mondattal: az ágyhoz kötöttek a terhesség lelki oldalára koncentráljanak. Na ja, 3-4-5 hónapig??? Hogy tudjon nyugodtan a babára koncentrálni, ha még az ő lelke is háborog? Rajta ki segít? Mit tegyen a teljesen kikészült, leépült izmaival, ízületeivel?
Nem keseregni akarok, mert mindezek ellenére nagyon örülök, hogy babám lesz, csak annyira kisebbségi érzésem van, hogy még egy babát sem tudok rendesen kihordani. Félek a szüléstől is, hogy ilyen lerobbant állapotban egyáltalán lesz-e erőm szülni, mert rettegek a császártól, főleg, hogy nem altatnak.
Bocs, ha kicsit hosszú voltam, nem így akartam, de kibuktak belőlem ezek a dolgok. Kicsit hosszú ideje vagyok elzárva.
Viszont egyet megtudtam: a férjem a világ legjobb embere, és az életemet is rábíznám!!! imádom!!!!
Na, tényleg lelövöm magam mára, megyek aludni, hátha sikerül.
Bár ez lehet, hogy neked nem annyira jó hír (mármint a túlhordás).
Dani 8 napos
