Lányok!
Megbojdult a topik!
Mindig ez van, ha egy új eltévelyedett PCOS-s báránka tűnik fel
Jól van ez így!!!
Nos, akkor "közkívánatra" a HSG(petevezető átjárhatósági vizsgálat)!
Nem akarok szabadkozni, csak elég nehéz gondolatban újra átélni és mindez az én pszihés fogyatékosságomból adódik.
Megmagyarázom: van egy szervem, amire nagyon érzékeny vagyok: a méhem. Anno, amikor szülészet nőgyógyászatot tanultunk és készültem vizsgára, mindig kivoltam a könyv olvasása közben. Magam elé képzeltem a különböző méhet érintő beavatkozásokat és görcsbe ugrott a gyomrom és máris görcsölt a méhem. És összezártam a lábaimat!
A szülészet gyakorlatokon az összes vajúdást - szülést végig szenvedtem, nekem is fájt a méhem , alig bírtam állva végignézni! Mindig éreztem, hogy elmegy az erőm, nem bírtam a vér szagát, elgondoltam, hogy mi történik most a MÉHben, méhszájjal és totál kivoltam. (Volt még egy strác a csoportban, aki úgyanígy érzett, támogattuk egymást! De kivülálló ezt nem vette észre, mert jól "tartottuk" magunkat). Van aki a körmeire érzékeny, pl rosszul viseli a körömágy, vagy körömalatti terület sérülését, ökölbe szorúl a keze, vagy van aki nem bírja végignézni, ahogy műtenek egy szemet. Cifra dolog az orvostudomány, nehéz ezt kimagyarázni. Nem utálom a vért, csak a nőgyógyászati beavatkozásokat viselem igen-igen nehezen: de csak pszihésen.
Szóval:
Miután minden papírt kitöltöttünk, lábon, a dokim, műtősnő, műtősfiú gyűrűjében levonultunk a röntgen szobába (itt nem a műtőben csinálják!).
Ott át kellett öltözni hálóingbe (jelen esetben kórházi hálóing) és fel kellett mászni a röntgen asztalra. Fenék teljesen az asztal szélén, mivel nem volt kengyel, ahova a lábaimat tegyem, teljesen fel kellett húznom a térdeimet a mellkasomig és óriási terpesz
ez baromira kellemetlen volt, mert fáradtam.
A műtősfiú fogta a bal lábam, én tartottam a jobbat. A műtősnő a doki keze alá dolgozott. Minden eszköz elő volt készítve, plussz szteroid, antihisztamin, calcimusc, ha esetleg allergiás lennék a kontrasztanyagra.
Aztán következett a külső fertőtlenítés (ez csípett-kisség égetett), utánna hüvely-méhnyak feltárása. Egy tűvégű fogóval rögzítette a méhnyakat és a katétert bevezette a méhnyakba. Ez egy kicsit nehezen ment, de sikerült. Ez a folyamat, kb 5 percet tartott. Hogy öszinte legyek, kissé leizzadtam
, nem fájt csak baromira kellemetlen volt, amikor a méhnyakat megfogták, közepesen erős menszi szerű görcseim lettek (a fájdalom ennyiben kimerült). Amikor az eszköz biztonsággal felhelyeződött, ki kellett nyújtani a lábakat (továbbra is terpesz) és az asztalon a rtg sugarat kibocsátó eszköz alá húztak. Bejött a röntgenes doktornő (kétszer egymás után nem sikerült elindítani a gépet
, de aztán mégiscsak müködött). És megadta a jelzést, hogy indulhat a kontrasztanyag. Ekkor szólt a műtősnő, hogy lehet, hogy fogom érezni, de enyhébben, mint az eszköz felhelyezését. Semmit sem éreztem, csak annyit, hogy a gát tájékon lefolyik a kontrasztanyag és már szólt is a rtgnes doki nő, hogy már meg is jelent a kontrasztanyag a hasüregben.
Utána kivették az eszközöket a hüvelyből (ez megint kellemetlen volt, de kb 10 15 másodpercig tartott) és készen voltam. A doki elmagyarázta, hogy mit kell látnom a képernyőn és hogy minden rendben van.
Eztán hordágyra tettek
, nem engedték, hogy felálljak, felvittek a szobába, a műtősfiú áthelyezett az ágyra. (mondtam, hogy semmi bajom, felállok én, de nem engedték!)
Kb 3-4szer is bejött a doki, megnézni hogy vagyok, van e valami panaszom, megbeszéltük a továbbiakat és 2kor szólt, hogy hazamehetek.
Ennyi volt!!!!
Tegnap este azt is nehezen viseltem, hogy vérzek - piros nagy mennyiségű- és azzal a tudattal, hogy ez nem menstruáció!
Na ezektől kivagyok.
Összességében csak azt tudom mondani, hogy a célért mindent!!!!
Egyáltalán nem kell félni ettől a beavatkozástól (kétségtelen, hogy van akinek fáj), de közel nem olyan, mint amilyennek sokan leírják.
És mondom ezt én, aki semmilyen gyógyszert nem kaptam: sem előtte, sem közben, sem utána.
Hol van ettől egy erős menstruációs görcs??? Vagy a szülés???
..már megint görcsöl a méhem
De megpróbálom többet nem át élni.
Kavics
(11 cn.)