Sziasztok!
Tünde!
Erre például nem is gondoltam, hogy összezavarnám őket, de jó, hogy mondod. Valóban lehet benne valami.
Ugyanakkor arra is próbálom nevelni őket, hogyha dühösek, és kiadják magukból a dühüket valamilyen formában, akkor ne szégyelljenek bocsánatot kérni attól, akit megbántottak. De egyébként igazad van.
Bár úgy érzem valamiért Te kezdetektől fogva fújsz rám (ne érts félre biztosan adtam rá okot, magamat ismerve), én az ilyen helyzeteket nem szeretem. Én magam nem vagyok haragtartó típus, és nagyon bánt, ha bocsánatot kérek valakitől, és aztán ő azt szóra sem méltatja, sőt a hozzá intézett szavaimat sem reagálja le, csak ha valami hibát talál bennem, és jól belém köthet.
Szóval még egyszer bocsánatot kérek tőled mindenért amit valaha is ellened elkövettem, szóval, tettel, bármivel.
A "kapcsolatunk" persze továbbra is folyhat az eddigi mederben, ha Téged ez megnyugtat, sőt ha megkérsz, többé nem is intézek hozzád semmiféle hozzászólást.
Szerintem Piros hozzászólását úgy kell értelmezni, amilyen Piros maga. Te is ismered őt személyesen, tudod, hogy egy alapvetően vidám, karizmatikus személyiség, és a hozzászólása a cérna ügyhöz is éppen ilyen volt. Vidám, kicsit önirónikus, és én legalábbis semmi olyat nem olvastam ki belőle, ami bántó lett volna.
Piros!
Én mostanában szerencsére nem nagyon engedtem el magam, a téma azért vetődött fel bennem, mert éppen tegnap sikerült magam megint kikiabálni.
Lányaim azt hiszem azért veszik a lapot, inkább Lili, Katica még annyira nem fogja fel, ő minden rosszaságot megcsinál századszorra is.
Pl. a késes esetnél volt az, hogy nekem rontottak páran (nem a fórumon), hogy miért nem rakom el előle feljebb a kést. Hát azért, mert a gyerek gyerek és nem hülye, bemegy a fürdőbe, hozza a sámlit, és amit akar eléri, mindenre felmászik. Szerintem tanulja meg ő, hogy a kés nem játék. Miután kétszer jelzés értékűen rácsaptam egy kicsit a kezére, azt nem értette meg, aztán mikor kicsit jobban ráütöttem a kezére, harmadszor már megértette. Azóta nem fordult elő ilyesmi.
Én a hozzászólásodból nem azt vettem ki, hogy állandóan tőled zeng a ház, hanem azt, hogy nálad is előfordul, hogy elszakad a cérna.
Amíg kicsik, és veszélyes dolgot művelnek, addig nem lehet nekik megmagyarázni, hogy figyelj ezt nem szabad, mert ez és ez történik. Addig rácsapok a kezére, addig rámordulok (hátha megijed, de nem
).
Erzsi!
Dettinek jobbulást!
Tökre igazad van, és én is pont így gondolom, hogy nekik le kéne reagálni, hogy nem véletlenül tépjük a szánkat, hanem az ő érdekükben.
Orsi!
A Te felfogásod tökre tetszik. Én nagyon csíplek Téged, és Zsezsét is.
Ez a demokrácia duma megmosolyogtatott, hiszen mostanában lépten nyomon ezt hallom, és így családba építve legalább értelmet is találok benne
Akkor ahogy telefonon megbeszéltük, a csomag a fodrászatban lesz.
Azért ha nagyon unatkoztok, kijöhettek, ha már mindenki egészséges lesz, és csak azért jöttök, hogy dumáljunk, és nem rohantok.
Talit nem merek javasolni, mert ahogy most irányomban áll a közhangulat, nem lennének túl sokan
Andi!
Átszámítva a bábszínház olyan 5500 Ft körül volt. De kicsi, és ujjbábok vannak hozzá, viszont nagyon tuti.
Van benne Kasperl (eszembe jutott), ez olyan, mint a Vitéz László, van benne ördög, király, királyné, krokodil???. Meg egy kis függönyös bábszínház szerű keret, de mondom az egész olyan 20*20-as vagy 25*25-ös lehet.
Bea!
Igen, mindegyikünk időzavarban és hiányban szenved. Bár nekem amikor itthon vagyunk, elég nyugis napjaim vannak, kivéve amikor nem figyelek rájuk eléggé, és erre fel is hívják a figyelmemet valamivel.
Én amúgy tökre tisztában vagyok vele, hogy minden rosszat azért csinálnak, hogy jobban figyeljek rájuk, és velük foglalkozzak a számítógép és a munka helyett.
Amióta ezt beláttam, és egyensúlyt teremtettem, azóta nincs nagy gond, csak amikor összesűrűsödnek a rendelések, sok a munka, az intézni való, akkor megbosszulja magát kicsit, de nem vészes.
Az ő kis életükben a nyugalom, a rendszeresség (ebben Piros a példaképem!) a legfontosabb a határtalan szeretet és a rengeteg törődés után.
Lányok!
Én nem hiszem, hogy a gyerekeinkből lelkileg sérült felnőttek lesznek. Mindannyian követünk el nevelési hibákat, de szerintem megtaláljuk az arany középutat is.
Tünde!
A következetesség tényleg nagyon fontos. Lilinél még sikerül betartani, de a két gyereknél már nagyon nehéz. Bár kicsi a korkülönbség, mégis vannak dolgok, amit az egyiknek szabad a másiknak nem. Most jön a dilemma, hogy akkor mit csináljak.
Ez pl. a játékoknál nagyon nagyon nehéz, és Lili emiatt egy csomó olyan játékból kimarad, amit neki már szabadna, de Katica még nem tudja, vagy nem lenne túl jó vége, ha csinálná.
Ezért mondjuk sajnálom, hogy nem világosítottak fel az ovi ügyben, mert azért ott lenne lehetősége ezeket a játékokat játszani (gondolok itt a festésre, gyurmázásra, ollóval nyirbálásra). Kipróbáltuk, hogy akkor csinálják, de sajnos vagy veszekedés, vagy iszonyatos rendetlenség lett a vége.
Azt azért megmagyarázhatnád, hogy hogy zavarom össze őket, mert bár úgy értem magát az összefüggést, csak kíváncsi vagyok, hogy melyik a jobb. Ha inkább nem zavarom össze őket, és azt hiszik, hogy még mindig haragszom rájuk, vagy ha tudják, hogy elszállt a mérgem, anya normális, lehet vele ökörködni, játszani, és látják a mintát, hogy ha ők ilyenek, akkor utána bocsánatot is lehet kérni, és akkor könnyebb az élet, vagy ha továbbra is azt hiszik, hogy mérges vagyok még, és akkor tényleg besérülnek szegények hosszabb távra, vagy a kis lelküknek tovább lesz rossz, mint szükséges.
Remélem nem érted félre a kérdést, egyáltalán nem kötekedni akarok, csak nem tudom hogy értetted.
Puszi: Bogi
van zsákjában minden jó...
