Sziasztok!
Úgy tűnik, hogy nehezen ugyan, de talán megtaláltam a megfelelő testhelyzetet a gép előtt, ahogy nem fáj a csípőm és fel tudom támasztan a bokámat. De kiderülhet még, hogy mégsem jön be, akkor áttérek a laptopra, ami sajna most sincs itthon.
Köszönöm az együttérző szavakat mindenkinek.
Szerencsére Zoli eljött betegállományba, mert ilyen hikomatként a két skac, meg a lakás ellátása csak vágyálom. Nagy könnyebség, ha a feltápászkodáskot Zoliba tudok kapaszkodni.
Próbáltuk, ha kell, akkor a 3.-ról is le tudok serencsétlenkedni, de az eletelik 10 percbe is, fájások nélkül is. Mivel Zolinak időnként el kell mennie a mentő így is esélyes.
A zseéremcsontom röntgenezésére nem gondoltam, mert onnantól hogy odaértek a rohamkocsival folyamatosan hurcoltak, amikor nem is fájt. Közvetlenül meg nem ütöttem meg. valamennyire eddig is fájt. Ilyen külső vizsgálattal nem éreztem töröttnek, azt gondoltam, hogy legfeljebb széjjelebb nyílt középen. Azt tudom, hogy volt egy eset a Rókusban, amikor a szülés közben 1-2 cm-re eltávolodtak a csontok egymástól egy brutálisan nagy baba születése után és senki nem aggódott különösebben.
Ami a gáz volt benne, hogy a felkeléskor, mondjuk pisilés esetén úgy éreztem, hogy a nagyobb helyre belecsúszik az egész babás rendszer. Horrorisztikus élmény volt. Szerencsére azóta javult a helyzet. Megveszekedetten már nem fáj és járókeret sem kell a lépéshez, de totyogok és a lábamat vagy kézzel emelem magasabbra, vagy mondjuk a kádba sarokemeléssel lépek be, mert előre annyira fáj, hogy képtelen vagyok.
Szülészeti tapasztalat. Egy szobába kerültem egy császáros anyukával (az egyágyasok hosszabb időre foglaltak), akinek nyugodt babája volt, aki nem nagyon volt éber arra sem, hogy szopjon. Nem volt nagyon meleg a kórteremben, a ded mindig tetőtől talpig fel volt öltöztetve.
Tanácsoltam neki, hogy több bőrkontaktus legyen közöttük, mert akkor élénkebben szopnak a babák, de vagy nem tartotta olyan jó tanácsnak, vagy nem hitte el, hogy ez segítene igazán, de lehet, hogy nagyon fájt a sebe, ha lefeküdt az oldalára (merthogy akkor lehetett volna levetkőztetni ezt a babát ha együtt bebújnak a takaró alá), mindenesetre továbbra is ülve szoptatott, a baba pólyában, kesztyűben, sapkában. Érett teje még nem nagyon volt a harmadik napon. Volt nála mellszívó, mondtam neki, hogy ha kétóránként fej, akkor is ha nem jön a melléből, akkor hamarabb lesz. De ez sem volt szimpi neki.
A csecsemősök nem mondták el neki ugynazt, viszont adtak neki teát szopi után, mert mérhetetlen mennyiséget szopizott. Aventes cumisüvegből. Felajánlottam, hogy adok neki itatópoharat, hogy abból pótoljanak, de mondta, hogy acsecsemősök a cumisüveget kérték....
Nem a legjobb indítás egy sikeres szopihoz...
Sajnáltam őket. Belegondolva a helyzetébe nagyon örültem, hogy már az első babánál (amikor még csak nem is láttam élőben szoptatást) megtaláltam azokat az információs forrásokat, amik hitelesek és hatékonyak a szükséges ismeretek elsajátításához, megtanultam magamtól, hogy hogyan kell (elő)tejet kinyernem a mellemből (nekem nem volt mellszívóm akkor) és a Zsombi olyan követelőző kismanó volt mint annak a rendje és már első alkalommal 15g-t szopott az előtejből.
Ennyi volt az alap. Ösztönből lehámoztam róla a pólyát, mert úgy láttam, hogy nem férünk így kényelmesen egymáshoz és ismereteim alapján kértem minden csecsemőst, hogy ébresszen fel, ha Zsombi éjszaka éhes.
Még így is részleges cumizavarral mentünk haza, mert időnként került ilyesmi a szájába hol teával, hol nyugtatás céljából. Azt hogy cumizavaros lehetett csak jóval később derítettem ki, már jóval azután, amikor ismét megtanítottuk Mazsolát cicizni otthon.
Azóta biztos sokat fejlődött a csecsemőellátás a Rókusban. Van már 24 órás rooming is is, ha kéred. De a Rókusban és gondolom máshol is a csecsemősnővérek szeretnék, hogy a kismama szoptasson, de nekik nem az a legfontosabb céljuk. Biztos vagyok benne, hogy jót akarnak, a babának, amikor megitatják teával, ha nem szopott, de nem érzik a saját bőrükön, hogy ezzel ártanak a szoptatásnak. Az anyukák hozzájuk fordulnak, bennük bíznak (nem abban, aki már két gyereket sikeresen szoptatott összesen 50 hónapig...
) ők pedig legalábbis addig amíg ott voltam nem jeleskedtek az igazán hatékony tanácsokkal, segítséggel, inkább csak megnyugtatták az anyukát, hogy jól van ez így, majd jó lesz a dolog.
Bocsi, ha toxikus hosszúságú volt, de az először szülőknek talán hasznos lehet.
Bunny: gyönyörű vasgyúró a babád. Teljesen eltűnt a korababákra jellemző kinézete!
Tappancsos fénykép. Jópofa, de rögtön arra gondoltam, hogy ha ez valódi, akkor a lábujjai csak akkor látszódhatnak, ha nagyon vékony réteg van a külvilág és a tappancs között. Akkor pedig hol a méh fala? Szóval az első gondolatom a méhrepedésnek szólt, amikor a baba lába a szabad hasüregbe kerül....Brrrrrrrrrrrr....
De ha valaki tapasztalt már ilyet ép méhfal esetén is,akkor nyugtasson meg, hogy lehetséges. Addig inkább a trükkben hiszek
Niki!
Az első nem volt nagyon különleges, csak minden téren összejött némi szövődmény. Féloldalas EDA, hátsó koponyatartás, magzati bradycardia (lassult szívműködés-oxigénhiány), bennem begyulladó, másban lebomló gátmetszés varrat.
No megyek tovább heverni. Szülés sehol. Ez a gyerek bennmarad....
Snoopy
így, hogy még nem az új üzemel).
amikor jól bezabál a fiam 
egy kicsit bnagyobb méret
A férjem rögtön mondta, hogy decembertől bezár és nem mehetek sehova. 
a kórházban
[url=https://lilypie.com]
