Szia, Katus!
Már azt se tudom, hova bújjak szégyenemben, hogy teleoffolom itt a topicot, de csak nem bírom magamban tartani, hogy az idézett elvek már '90-ben is ásatagok voltak. Ezt onnan tudom, hogy akkor született az elsõ gyerekem, és én, mint abszolút laikus, ám kissé utánanézésre hajlamos mama, már akkor is téptem a hajam (azt a zsírosat
) e könyv olvastán.
Annak azért örülök, hogy az új kiadás már emberszabású, bár, mint írod, a tehéntejet csak nem tolták 10 hónapnál késõbbre... Az ember meg igen ellenálló fajta, szinte bármin képes felnõni,(legfeljebb mégse lesz olyan egészséges és életerõs, hanem mondjuk élete nagy részét allergiái elleni küzdelemre fordítja), na de pl. ennek a topicnak is egyik gondolata, hogy ne bármin nõjenek fel a gyerekek. (Szinte már on vagyok, nem?
Pláne, hogy a fejlõdõ tudomány összes táplálkozástani vívmánya közül hozzám az a hipermodern újdonság áll a legközelebb, hogy hagyjuk a fenébe a tápszereket, és szoptassuk a gyereket, mint az õsember.)
Hogy írjak végre valami ideillõbbet is: a csalánt ugyanúgy fel lehet használni fõzeléknek, mint a spenótot. A friss leveleket összeturmixoljuk, és csak akkor keverjük a tejes kotyvalékba, (ld. spenót), mikor az már fortyog. Egy-két percig hagyjuk, hadd fortyogjanak együtt (ennyi idõ alatt a csalánban lévõ vitaminok nagy része nem tud meglógni), és kész is. Semmivel se rosszabb, mint a spenót, és több benne a vas. (Meg érdekesebb szedni.
)
Vera