Szia Mindenkinek!
Húúúúú,
Tünde!Bocsi,hogy nem mentünk ma csörgőzni,de el se hiszed?negyed 11-ig aludtunk Babintimmel.Mi lehet velünk?!Hajnalban megébredtünk,magam mellé vettem 8összebújtunk,mint a kismalacok
),s eldurmoltuk a foglalkozást.Direkt nem állítottam ébresztést,mert utóbb már Marcus is korán kelő lett.Há,tessék!Időre mentük volna-pont elaludtunk...
Jányok!Nem lehetne mégis a Mandalában mikulásoznunk?
Babancs,majd jól körbeveszünk,hogy ne fázz,vagy van egy jobb ötletem:Marcus ha felbátorodik-szaladgálni kezd,következésképp futni kell utána;ha fáznál,fogócskázhatsz vele...
Szila!Szia újra közöttünk!Elismerésem,hogy ellen tudtál állni anyukád finomságainak.Nekem nem mindig sikerül.Van is a finom falatok után bűntudatom rendesen...
Nóri!Megértelek a terhestornát illetően.Otthon bennem sem volt elég kitartás,ezért a szülésre felkészítő tanfolyam tornáján vettem részt.Bár ott többször nevető roham tört rám,csak úgy zengett tőlem a terem.Valójában a párom a hibás,mert az egyik lábemelős gyakorlatnál azt találta a fülembe súgni,hogy olyan édes vagyok,mint egy vergődő halacska...
Meg aztán a mozgás rám mindig is nevettető hatással van.nem vagyok képes normálisan fallabdázni,mert az ugra-bugrálásoktól szintén hahotáznom kell.De a legtöbb Marcus-séta alatt is már vigyorgok,mint a tejbetök...Most én is vadászom a jó kismama,baba-mama tornás könyveket,dvd-ket.Sosincs késő elkezdeni.A terhestorna.lap.hu-n olvastam valahol,hogy milyen jótékony hatásai vannak.Csajszi!Hajrá...!!!
Ja,így utólag köszönöm a pindúrkám újszülött fotóira vonatkozó dícséreteket.Valaki kérdezte,hogy nagy baba volt-e,mert annak látszik.Mondhatnám,hogy igen,de 4000g-al,52cm-esen már átlagosnak számít.Sajnos nem tudtam megszülni természetes úton,mert nem nyílt ki a méhszájam eléggé,csupán három ujjnyira,pedig,nagyon szuggeráltam.Gyorsan megcsászároztak,mert elfolyt a magzatvíz,és már a 42 hétben jártunk.Kicsit féltem a műtéttől,de amikor már vajúdtam,és tudatosult bennem,hogy nemsokára megölelhetem gyönyörűségem,már egyátalán nem számított.Pedig micsoda terveim voltak a szülést illetően...A lényeg a baba volt,nem én.Persze én csak hallgassak,mert a terészet olyan szerencsés alkattal áldott meg,hogy a folyamatos fájást se éreztem erősebbnek egy kiadós menstruációs görcsnél.még viccelődni is volt kedvünk párommal,a dokinkkal.Remélem,Ti is könnyen élitek majd meg a szülést!Aztán,ki tudja,hogy második babumnál mi lesz a helyzet...
Most mennem kell.
Mindnyájatokat puszilunk!