Sziasztok!
Bocsánat, kicsit eltűntem, de olvasó üzemmódban azért itt voltam. Mostanában Szonji nem tolerálta, ha a gép előtt ültem.
Vica!
Nagyon Boldogságos Szülinapot!
Lesz vmi meglepi program mára Apától?
Monyó!Nagyon sajnálom
Én aztán tényleg tudom, hogy mit érezhetsz, egy éve én is elvesztettem egy babát. De maglásd idővel rendbejössz (a lelkiekre gondolok) és a következő babával minden rendben lesz! Nagyon szorítok Nektek!
Kamilla!
Mennek az óriási drukkok!!!
Anyós-látogató témához kapcsolódva:
Az enyém Anyós-Após alattunk lakik és mit mondjak? Elég kiborító. Szeretem őket meg tényleg sokat segítenek, de olyan a lakásunk, mint egy átjáróház. Amikor Szonji pici volt, settenkednem kellett a saját lakásunkban, hogy nehogy meghallják, hogy mászkálunk, mert már rögtön az ajtóban voltak. Volt, hogy kopogtak, nem reagáltam, gondoltam majd elmennek, de nem. Addig kopogtattak, míg végül kiüvöltöttem, hogy szoptatok, most nem megyek. És ez azóta is így megy (csak már nem szoptatok).
Kicsit magunkról:
Közérzetem elég gyatra, még nem hajoltam a wc fölé, de egész nap émelygek és alig bírok enni. Ez kb. 1,5 hete tart. Azért furi, mert Szonjival ilyen nem volt.
És ráadásul szombaton volt az osztálytalálkozóm és ott is alig tudtam pár falatot lenyomni a torkomon. Olyan lehnagoló volt, hogy mások tömték magukban a sok finomságot, én meg csak piszmogtam és lökdöstem a kaját a tányéromon.