Sziasztok!
Húúú, ma borzalmas napom volt.
Iszonyatosan fájt a hasam, délben már annyira, hogy csak görnyedten tudtam menni, pedig nem is erőltettem magam, egész nap csak ültem, és vasaltam Babszem ruháit. Aztán délben lefeküdtem, aludtam 1,5 órát, de utána sem lett sokkal jobb. Kíváncsi vagyok a holnapi napra, mert most csak a frontra fogom.
Ma megszült az egyik munkatársam, 17-re volt kiírva. Szerintem neki is a front "tett be".
Sziszike!
Nagyon édesek a gyerkőcök!
Nagy gratula a vizsgához!!!
Mágnes!
Én úgy tudom, hogy mivel a mg görcsoldó hatású, a 36. betöltött héttől már nem ajánlják, nehogy bekavarjon a szüléskor a méhösszehúzódásoknál. De kérdezz ráa dokinál, lehet, hogy csak én emlékszem rosszul.
Winnie!
Ne parázz a fájdalomtól. Persze azt senki nem mondja, hogy nem fog fájni,de csak pozitívan szabad hozzáállni. Elvégre arra a napra/pillanatra vársz 9 hónapig!!!
Én (hogy is fogalmazzam) átadtam magam a fájdalomnak, hogyha fáj, akkor úgyis fáj, nem megpróbálom visszatartani a dolgokat, hanem teljesen beleélni magam, nem a jajgatásra koncentrálni, hanem a légzésre, a babára, hogy ügyesen haladjon lefelé/kifelé, stb. Az a baj, hogy egyszerűen ezt nem is tudom megfogalmazni, leírni, hogy hogyan is éltem át. Viszont a kitolás megváltás volt. Mint amikor már nagyon kell nagyvécézned, és alig várod, hogy végre nyomhass.
Szilvi!
Jól nézel ki a képen!
Na, szopipárnával aludtál az este?
Szerintem nagyon fontos, hogy hány személyes a hűtő a szülészeten!!!
Én meg most azon mosolygok jókat, hogy tavaly szült a kereszttesóm, és a kórházban nem volt hajlandó semmilyen ott készült kaját megenni, merthogy az sz.r (persze meg sem kóstolta), és minden nap főtt ételt kellett neki bevinni. Most meg szülésznőtanonc, és ugye a kórházban kajál, és persze uazt eszik, mint a kismamák, és most el van ájulva, hogy milyen jól főznek. Na, erre mondj neki valamit!!!
Krista!
Ez szuper, ha ca kell a lábgörcsre. Azt úgy tudom lehet inni, de majd rákérdezek a jövő héten a dokinál, mert aktuális lesz az első nst. Hihetetlen....
Kami!
Örülök, hogy minden rendben, de azért vigyázz magadra!!
Szana!
Ne is mondd! Már kezdek én is betojni
Bár nem a félelemtől, hanem hogy sikerül-e mindent elintézni, amire a baba megjön.
Én valahogy meg tudom érteni azokat, akik lelkileg összetörnek, mert nem tudtak megszülni egy babát természetes úton. Sajna én is így voltam a szoptatás végett, mivel Jázit nem igazán sikerült szoptatnom. Mindennek tartottam magam, csak jó anyának nem, amiért nem tudtam megadni neki ezt a fontos kaját, és ez lelkileg megviselt. Most azért már túltettem magam rajta, de nagyon félek, hogyha Babszemet sem sikerül szoptatni, akkor megint lelkileg a béka se..e alatt leszek. Pedig akkor is próbálkoztam 6 héten keresztül mindennel, és most sem fogom feladni.
Szóval a csaszisok (mármint akinek nem tervezve volt, hanem véletlenül alakult így) is biztos végigmennek ilyen lelki válságon, hogy milyen anyák ők, még ezt sem tudták megoldani, stb, holott az eszükkel tudják, hogy így kellett történnie, mert különben baj lehetett volna. Én is tudtam, hogy nem hal éhen Jázmin, mert szerencsére a tápszert a kezdetektől elfogadta, de akkor is rossz érzés volt. Arról nem is beszélve, hogy még bántottak is emiatt
Na, mára ennyit.
Megyek, ledőlök, hátha reggelre jobb lesz.
Ja, és Mot!
Tényleg csendben vagy! Remélem nincs semmi baj!!!
Jó éjt,
Brigó
