Hellló!
Iszonyat sokat írtatok, csak felületesen olvastam még vissza.
Sajtiné,
az hülyeség, hogy csak akkor kell cipő, ha már megy az utcán. Ha már feláll, onnantól csúszik a padló, meg a játszótérre sem célszerű zokniban vinni a gyereket, ahogy Te is írtad. Szóval akkor kell cipő, mikor úgy látja az ember, hogy szükség van rá, nem akkor, mikor már lemegy a gyerek kenyérért egyedül.
Képzeljétek, ma vendégségben voltunk, háááát, valami szörnyű volt! Barátságtalan házigazdák, koszos ablakok, falból kitépett kábelekkel szaladgáló gyerek, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrr! Ráadásul sehol egy járóka vagy egy etetőszék, ahol etetni tudtam volna. Alig vártam, hogy eljöjjünk!
Felteszem a képeket, hogyha valamelyikőtöket hívná, el ne menjetek!
------------------------------------------
Na jó, előállok az igazsággal. Szóval Ilbáéknál voltunk felmérni a terepet, kihez is akarjuk adni a lányunkat.
Gyerekek tök jól elvoltak egymással, meg külön is.
Ebéd után Beni szundikált egyet, addig Livi lepakolta a konyhaszekrényt többször is, udvarolt az apósának és szenvedett a járókában, hogy húúú, de álmos, aludni persze nem akart. Benicsek ébredés után, kipihenten pedig megmutatta a játszót, ahová járni szokott.
Beni papa volt olyan rendicsek, hogy elfurikázott minket a Népligetig, meg délelőtt is kijött oda értünk. Livi mindkétszer jót szundizott Beni ülésében.
Ezen a képen András "vigyáz"
a gyerekekre, amíg mi nők ebédelünk.