Nikcsi
Én nagyon megértem, hogy aTe rossz gyerekkori tapasztalataidért Korit (és egyben magadat is) kétszeresen is kárpótolni akarod! Én is egészen másként élem meg az anyaságot, és mindent szeretnék pótolni Sebivel, ami nekem kimaradt.
De:
- ha túl szoros kötődést alakítasz ki, akkor az később bosszulja meg magát! Nálunk ügyes érzelmi zsarolással anyám sokáig abnormálisan szoros kapcsolatot tartott fent velem, kb. 24 évesen kezdtem érzelmileg leszakadni róla, és a folyamat még ma is tart! Ez KÓROS! Persze ettől még nagyon messze vagytok, csak muszáj előre gondolkodni. (És ráadásul pont a rossz anya-lánya kapcsolatot akarod elkerülni - de egy másik hibába meg beleeshetsz!)
- a talis példa nagyon találó volt, én teljesen biztos vagyok benne, hogy Kori ott is azért "lóg a nyakadon", mert otthon kizárólag vele foglalkozol, neki rendelsz alá mindent, miazhogy akkor-ott mással is törődnél?!
És ettől egy idő után ingerültté válsz... Sebi dettó ilyen, mostanában mindenkire féltékeny, aki szóba merészel állni velem, sőt, ha Zsomborral próbálunk beszélgetni visít, hogy még csak ne is halljuk egymást, és őrá figyeljünk (a kis krampusz!!!)
Persze mi azért nem hagyjuk magunkat...
- attól, hogy néha saját magadat rendeled a gyereked elé, attól még jó anya vagy!!! Az ember önálló lény, néha igenis szüksége van magányra! Arra, hogy csak saját magával törődjön. (Amikor már a hócipőm tele a fiúkkal magamra zárom a fürdőt, engedek egy kád vizet, finom habfürdő, jó könyv, és egy darabig ki se jövök - addig oldják meg a problémákat maguk. Utána nekik is jobb, mert kisimulok, nehezebben leszek hárpia-anya!
)
- még egy veszély: ha ennyire piedesztálra helyezed a gyereket, a házasságod könnyen kiürülhet, és akkor már csak a gyerek tartja össze - de mi lesz, ha felnő, és kirepül? Ottmaradsz egy "idegennel" összezárva?! Minőségi időt kell szánnod Lacira is, és a kapcsolatotokra! Olyan időt, ami csak KETTŐTÖKRŐL szól! (Szintén hozhatnám példaként anyámékat, soha nem törődenek egymással a szó igazi értelmében, max. napi rutin szinten (ki viszi ki a szemetet? mi van vacsorára?), minden körülöttünk, gyerekek körül forog, de ha öcsém is kirepül, nemtom mi lesz velük, mert már így is falra másznak egymástól...)
Hú, jó kis prédikáció lett ebből, abba is hagyom, pedig még ezernyi gondolatom lenne! De gondolatébresztőnek talán ez is elég.
Félre ne érts, én nem állítom, hogy minden gyereknek/anyukának jó, ha a gyereke bölcsibe megy, és ha ennyire komoly ellenérzéseid vannak a bölcsi ellen, akkor ne erőltesd! (Bár sajna előbb-utóbb muszáj lesz, ha vissza kell menned dolgozni - bár akkor is van még időtök februárig. Vagy gyorsan jöjjön a kistesó, és akkor megoldódik a bölcsi probléma is?
)
Aztán most éppen olvasok egy könyvet, a címe "Családi összhangzattan", sok okos meglátás van benne, szívesen kölcsönadom ha elolvastam. (Van ennek egy előző kötete, az "Egymásra hangolva", ami a házasság 5 szeretet-nyelvéről szól, az is nagyon tanulságos amúgy, biztos emlegettem már korábban...)