Sziasztok!
Téli tali: mi a korosztályos topikkal az Állatkerti játszóházba mentünk többször. Nem túl olcsó, bár ha elég sokan megyünk előre bejelentve, volt csoportkedvezmény. Nagyon jó ott a babáknak szóló játszórész, egész jól el lehet ott a mamáknak is dumálni. Azután többször mentünk az egyik anyukához a lakásukra, karácsony előtt pl. közös kreatívkodásra (pl üvegmatrica festés, díszkészítés...), bár akkor is inkább dumáltunk és babáztunk. Hozzánk is lehet jönni, talán minitalinál egy kicsit több ember is elfér, ha rendet rakok, még bababarát is a helyszín (tegnap egész bababarát módon rántotta magára Levente a vasalót
)
Vuka,
mi meg tényleg bármikor minitalizhatunk, feltéve, hogy elmúlik ez a nyavalyás takonykór.
Bár Benedeknél kiderült, hogy nem is az a bibi, addig tömte a kezeit a szájába, meg mutogatott, hogy fáj, hogy tegnap szétnéztem a szájában. Valamikor a napokban félig kibújt az egyik nagyörlője, s nagyjából tegnap áttört egy másik. Az az egyetlen reménységem, hogy ezen kívül már csak 2 fog, és végeztünk a tejfogakkal. Szóval jogosan nyafis, csak messze van még a hétvége, amíg csak én vagyok velük...
Coolasa,
megkaptam a leveled, köszi.
Mamacka,
tőled is megkaptam, majd írok, ill. valószínűbb, hogy majd a párom, majd amikor előkerül Strassbourghból.
Külföldön élés:
anyámék egész életükben felhajtogatják, hogy lett volna lehetőségük a hetvenes években kiköltözni Németországba, de a család miatt nem mentek, s ezt egész életükben bánják, nem itt tartana a család. Ebben a szellemben nagyon pártolták/pártolják, hogy külföldre menjünk, ott próbáljunk megélni. Az öcsém lassan egy éve Sydneyben él. Itthon is rengeteget dolgozott, de azt mondja, soha életében nem lennének olyan lehetőségei, mint odakinn. Mesélte, hogy pl ott bemutatták egy volt miniszterelnöknek, karácsonyi partikra hívták, ahol olyanok is lesznek, akik saját erőből sokszoros milliomosok lettek. Azaz olyan emberekkel, lehetőségekkel került kapcsolatba már ez alatt az egy év alatt is, amire itthon sose lett volna alkalma. S míg itthon gürizve épp hogy csak megélhetne, ott sokkal több lehetősége van a boldogulásra. Arról nem is szólva, hogy imádja a várost, azt mondja, teljesen mások az ottani emberek, a légkör. Csak a család hiányzik neki rettenetesen.
Pont most voltak itt a kéményesek, leellenőrizték a cirkót. Már csak a postást kell várnom, addig nem tudunk játszóra menni.
Kormi