Sziasztok!
Gira!
Üdvözöllek köztünk!
GRATULÁLOK a gyönyörű Kismanóidhoz, nagyon szépek mindketten!
Én egyik gyereket sem hagytam soha sírni, 1 mp-et sem bírom hallgatni, úgyhogy ez nem is volt kérdés számomra. Hihi!
Nem vettem észre hogy ezzel elkényeztetném Őket.
Ha nem komoly dolog miatt nyafognak, akkor valami egyszerű csellel szoktam elterelni a figyelmüket...
Amiért minél hamarabb akartuk az újabb bébit:
2004-ben a 39. héten probléma mentes várandósságot követően, ikrekkel a pocakomban léptem a szülőszobába. Éjjel DVD-t néztünk itthon és egyszerre 5 perces fájásaim voltak, ezért gyorsan elindultunk a kórházba. 20 perc alatt odaértünk.
Megvizsgáltak, majd ezt követően 30 perc múlva könnyedén megszületett természetes úton (gátmetszést alkalmaztak) Jázmin, majd ez után 20 perc múlva pedig császármetszésre került sor, mivel Márk Axel szívhangja megszűnt egyik pillanatról a másikra.
A műtét után kiderült hogy keresztbe fordult és a könyökével elszorította a köldökzsinórt. A kiemelését követően fél óráig tartott mire újraélesztették. Az oxigénhiány rengeteg maradandó, gyógyíthatatlan problémát, károsodást okozott neki amiből némelyik borzalmas fájdalommal is járt.
4 hónapig lehetett mellettünk, majd "váratlanul" egyik éjjel összeomlott a keringése és angyalka lett.
Az együtt töltött idő alatt a nap 24 órájában mellette voltunk, ápoltuk, szerettük, 2 naponta kontroll vizsgálatokra vittük különféle kórházakba, stb.
Azért hatalmas szerencse hogy legalább a kiscsajszinak simán sikerült megszületnie. HURRÁ!
Remélem nem kedvetlenítettem el senkit, csupán egy véletlen balszerencséről volt szó. A terhességek és szülések 1 %-ban kiszámíthatatlanok sajnos.
11 hónappal később viszont már felettébb fantasztikusan alakult a szülés. Igazi kivételes élményben lehetett részem!
Nálatok hogy lett ilyen pici a korkülönbség a két kicsi között?
Vadvirág