Engem kivetett az ágy... illetve Zsuzsa... aki alig vacsorázott valamit tegnap, ennek megfelelően ma fél négy tájban felébredt, megivott három deci vizet és úgy se tudott visszaaludni, úgyhogy adtam neki tejet és azzal megtömte a pociját és most alszik is...
Viszont észrevettem egy furcsa dolgot... Zsuzsának van ez a nehezen múló taknyolása, ami hol van, hol nincs, és éjjelente még van hogy köhög. De ez is hol van hol nincs. Épp tegnap morfondíroztam azon, hogy a fenébe lehet, hogy hajnali ötig kibírja köhögés nélkül, végig alszik, és ahogy reggel felébred és megissza a kis reggeli adag tejét (amivel a továbbalvásra szoktam ösztönözni hajnali ötkor), azonnal köhögőrohama lesz, szinte alig tud tőle aludni. És ilyen váladékos, produktív köhögés.
Ma éjjel tűnt fel, hogy mivel túl korán ébredt, nem akartam neki még tejet adni az éjszaka közepén (ugye nem szeretném ha visszaszokna arra, hogy emiatt ébred), hanem hagytam hogy a vizet igya. De nem aludt vissza sehogyse, forgolódott, megsajnáltam, odaadtam neki a tejét. Ahogy megitta elkezdett köhögni és szürcsögni az orrával, alig kapott levegőt. Pedig előtte tök tisztán lélegzett, még figyeltem is, hogy milyen jó, most tud levegőt venni.
Van ilyen tejérzékenység ami felsőlégúti tüneteket okoz?!?!?
Most kipróbálom, hogy nem adok neki tejet egy napig, hogy mi lesz ezzel a taknyolással... a tápszernél nem vettem észre, hogy így reagált volna, de ha most visszagondolok, eddig mindig az volt, hogy hajnalban/reggel voltak a köhögések, és akkor mostanában már tejet kap, nem tápszert. Az esti tápszer után meg békésen szuszog. Azon töröm a fejem, hogy emlékszem-e valami összefüggésre a tejfogyasztása és a taknyolás között, de hát nem gondoltam erre eddig, nem figyeltem. De azt tudom, hogy tegnap még bosszankodtam is, hogy nem jutott elég tejtermékhez, szinte egész nap csak gyümölcsöt és péksüteményt evett, és mivel ő húst nem nagyon eszik a fehérjét és zsiradékot kapja tejtermék formájában.
No mindegy, majd most odafigyelek.
Noémi:
Az a gáz, hogy én és a barátnőm 32 évesek vagyunk, tehát elvileg már nem az a bulizós, mindent ki kell élni magunkból korosztály, és az ember remélte volna, nem is az a csapongó, nem tudom eldönteni ki az igazi barátom és mik az igazi értékeim korosztály... engem teljesen megdöbbentett amikor ő eltűnt az életemből miután teherbe estem. De nem forszíroztam, mert szerintem az ilyesmit nem lehet... ha nem akar velem találkozni, akkor azt kikényszeríteni nem lehet. Arra gondolok, Daviddel voltak konfliktusaink mikor ideköltözött Magyarországra, elég labilis volt a kapcsolatunk, szerintem a barátnőm akkor nem tudta elfogadni, hogy ezek ellenére én bevállaltam a kapcsolatot és az együttélést, és azt meg végképp nem, hogy nem sokkal utána a gyereket is. Hogy ez most amiatt, mert David személyét (akiért azelőtt rajongott) nem tudta elfogadni a konfliktusok fényében, vagy mert az én megváltozott státuszomat nem tudta elfogadni, erre nem derült fény. Most is csak annyit mondott, hogy milyen furcsa, mintha megállt volna az idő és neki teljesen kiesett ez a periódus mióta gyerekem van, el se tudja képzelni az életemet azóta.
Ancsi!
Amikor te sütsz-főzöl-naptárt készítesz, akkor Meli hol van? Ott szöszöl melletted vagy járókában? Látótávolságon belül vagy kívül? Zsuzsa is egyre inkább elvan egyedül a játszószobájában, de ha kimennék a konyhába és nem jönnék vissza rövid időn belül, akkor tuti utánamjönne... szóval ez a lakás nem egybenyíló és szerintem azért (sem) marad el huzamosabb ideig, mert nem lát. A tietek olyan, hogy mindenhonnan lát téged?
A konyhába kivinni őt meg nem nyerő, mert ott tuti láb alatt van. Az etetőszékében max egy negyed óra után elunja magát, még akkor is ha van előtte játék vagy konyhai eszköz amivel próbálom lefoglalni... szóval Zsuzsa mellett a legritkább esetben sikerül bármit főzni.
Majola:
Nekem is borzasztó rosszul esett, gondolhatod. Azelőtt sülve-főve együtt voltunk, megbeszéltük hogy öreg néni korunkra együtt vonulunk öregek otthonába a kockás takarónkkal együtt, meg ilyenek. Úgy tűnt, nagyon mély és harmonikus barátság. Mondjuk ő ilyen személyiség, ezt legelőször a munkahelyeihez való hozzáállásában láttam, hogy mikor először kerül valahova, akkor rajong az egészért, teljesen odavan, aztán egy idő után kiábrándul, és akkor meg nagyon utálja. Emberekkel is volt ilyen, hogy amikor megismerte őket, akkor határtalanul rajongott értük (pl David, de nem ő az egyetlen példa) aztán valami számára elfogadhatatlant csináltak, és akkor hátat fordított nekik, elmúlt a nagy rajongás. Most hogy így leírtam, velünk is ez történt. Csináltam valami elfogadhatatlant (vagy Daviddel vagy a gyerekvállalással) és ezután ő elfordult a barátságunktól.
Barbi!
Mi az a glögg? Olyan mint a grog?
Megann, Nszőke:
Most nagyon csúnyát fogok nektek mondani, remélem nem sértődtök meg. Lehet hogy nincs igazam, de szerintem azért gondoljátok így (hogy válás után mit akar egymással két ember) mert még nagyon fiatalok vagytok. Szerintem teljesen természetes, sőt az a normális, hogy 17 év házasság, közös élet és két gyerek felnevelése után a házastársak igenis maradjanak jó viszonyban, és az a legjobb, ha a hosszú évek együttélése következteképpen a barátság is megmarad. Attól, hogy a szerelem elmúlik, és valaki mást akar az élettől mint pár évtizeddel azelőtt, még nem jelenti azt, hogy a másikat, akivel az a szerelem volt és azokat az évtizedeket eltöltötte, meg kell utálni. Arról nem is beszélve, hogy jobb az úgy mindenkinek, legfőképpen a gyerekeknek, ha az egész családban jó viszonyokat látnak. Válni nemcsak azért szoktak az emberek, mert meggyűlölik egymást, vagy csalódást okozott a másik, hanem egyszerűen rájönnek, már nincs az a lángolás és más irányba változtak az évek során, már nem elégítik ki egymás igényeit... ez nem feltétlenül robbanásszerűen következik be, bár az biztos, hogy még így is borzasztó nehéz és fájdalmas.
Na bocs, tényleg nem akartam lekezelő lenni... de van bennem egy pici olyan érzés, hogy ezt idősebb korban tanulja meg az ember... (esetleg 17 év házasság után
)
Megann:
Na most majd leestem a székről... 1500 forint egy rúd beigli?!?!?! Mit raknak bele? Opiumot mák helyett?!?! Én szoktam a piacon venni beiglit, ott 4-600 forint egy rúd. Nem mondom, hogy olyan mint a nagymamámé, de nem is kell vele annyit pepecselni!
Mi is fogunk beiglizni, ez általában közös program a húgommal meg a nagymamámmal, kiváncsi vagyok, Zsuzsa mit hagy belőle kivitelezni.
Egyébként a nagymamám receptjében annyi a különbség Annamamiéval szemben, hogy reszelt almát tesz a dióba/mákba, és kevesebb cukrot, így nem olyan édes, és lédúsabb. De van egy még tutibb receptem beiglire, az tényleg a világ legfinomabb, egyáltalán nem száraz, sőt, beiglije... még nem próbálkoztam vele, csak ettem amikor kaptam. Egy idős néni rokon csinálja, és én leírtam tőle.
Tényleg hol van Ayse? Tudja valaki a telefonszámát?
Jön valaki vasárnap a Művészetek Palotájába? Ne legyünk már megint egyedül!
Lehet megpróbálok még aludni egy kicsit...