Sziasztok!!!
Hat remelem minden gyerkoc hamarosan meggyogyul!!!Szornyu ,gondolom emiatt a hulye idojaras miatt(nem lehet mar tudni mikor vannak az evszak valtasok es eppen milyen evszakok)lesznek ilyen konnyen betegek.
Marti!!!
Megertem hogy nem mered a kovirozsat hasznalni...Hogy vannak most a dragak????
Nagyjabol visszaolvastam az elozo oldalt,olyan keves az idom mostanaban(sajnos,vagy szerencsere?)Az a baj hogy nagyon lassan tudok irni...
De annyira szepeket irtatok a temaval kapcsolatban!!!!Olyan klasszak vagytok,de tenyleg!!!!
Arpi!!!Neked kulon orultem,mert ugye apukas nezopontot csak Toled hallhattunk.Es teljesen egyetertek Veled mindenben.
Denes is kacerkodik a gondolattal hogy ir majd,O hogyan eli meg ezeket a dolgokat,kivancsi vagyok tenyleg jon-e.
Igazabol en is tartozom az oszinteseggel es Evi ra is kerdezett az elozo oldalon hogy mi miert halogattuk ilyen sokaig a gyerekvallalast.Meg is irtam mar Nektek,de 2x is elnyelte a gep.Igy azt gondoltam,talan nem kell megirnom?De ez hulyeseg...
Szoval megprobalok rovid lenni(nem fog sikerulni)es kicsit regebbrol kell kezdenem.
Valahogy ugy kezdodott hogy kisgyerekkent imadtam enekelni,es ezzel egyutt szerepelni is.Volt egy hintam a kertunkben ahol hintazas kozben hangosan enekeltem.Az emberek meg megalltak a kapunk elott es hallgattak engem.Eloszor kicsit zavarba jottem,de egyre jobban elveztem ezeket a ,,szerepleseket''Aztan elkezdtem zenet tanulni,es rabul ejtett ez a vilag.7 eves korom ota zongorazom es onnantol kezdve kezdett kialakulni egy eletforma,ami egeszen a zenerol szolt.Semmi nem volt olyan fontos szamomra.Egyszeruen abban a ,,masik vilagban''ereztem magam a legjobban.Aztan jottek a szereplesek es az egy egeszen kulonleges elmeny volt mindig,es ma is az.Nem a tapsra vagy a jo kritikara gondolok.Azok csak egy utolagos jo dolgok ha vannak.A legszebb az egeszben az hogy az ember a podiumon zeneles kozben a darabokon keresztul valahogy egeszen onmaga tud lenni es valahogy(termeszetesen az osszes szakmai dolgot most felreteve)megnyilik folfele egy csatorna es az maga a csoda.Ezt nem tudom Nektek leirni,de ez a lenyege az egesznek.Ez az amiert en csinalom es csinalni szeretnem kesobb is.
Mi Denessel gyakorlatilag egyutt nottunk fel.En 10,Denes 12 eves volt amikor eloszor talalkoztunk.En 18 ,O 20 miota parkent vagyunk egyutt.En ugy erzem Nala csodalatosabb emberrel soha nem talalkoztam.Hihetetlen nagy dolgokon mentunk keresztul sok valtozason es mindig egyutt,es ez a zenei eletunkre is vonatkozik,hiszen mindketten ugyanazt csinaljuk.
Ez is kerdes volt,hogyan tudjuk osszeegyeztetni ezt a 2 fele elettipust,meg a sok utazast.Kozben mindketten iszonyatosan vagytunk mar sajat gyerekre,hiszen hiaba imadtuk masoket,az megsem ugyanaz,mindig hianyerzet es egy nagy vagy maradt.
Sokszor ugy ereztem hogy legszivesebben kitepnem magambol azt a reszt ami talan a tehetsegemet is jelenti,mert ugy ereztem az anyava valasom utjaban all...
Aztan tavaly majusban elhataroztuk hogy babat szeretnenk,es juniusban jottek Ok harman...
A tobbit tudjatok,errol mar nem szeretnek irni.Mindennel egyutt egy csoda tortent velunk.Orokke halasak leszunk Nekik,hihetetlen valtozasokat hoztak es hoznak azota is az eletunkben,es anyukamnak is....
Az elso perctol nem volt kerdeses 1 koncert kivetelevel mindent lemondtam,Denes is novembertol mindent lemondott hogy egyutt tudjunk keszulni es hogy velem legyen.A dolgok maskent alakultak...
Mas emberekke valtunk,mert ugy latszik a ,,vajudas''nekunk hosszabb folyamat kellett hogy legyen.Ra kellett jonnom,hogy- es ez egy csodalatos erzes - a dolgok nem fekete-feheren mukodnek,es mindannyian probaljuk a leheto legjobban csinalni a dolgunkat.Ez tunt ki az irasaitokbol is,ezert is jo ezekrol beszelni.
Viszont nekem most az anyava valas mar egy olyan hihetetlen eleterzesse valt,mintha nem is tudom...egy tengervizben uszkalna valaki mikozben kiolthatatlan szomjusagot erzne es tudna hogy a kozelben van egy sziget ahol majd vegre edesvizhez juthat,de addig meg kuzdenie...
Ugyanakkor meg mindig megdobogtatja a szivemet az is ha kapok egy ujjabb koncert felkerest,es ez ellen nem tudok mit tenni...
Nem tudom hany babat kapunk legkozelebb,de az biztos hogy egy csodas uj lehetoseg elott allok,es remelem sikerul vegre nekem,nekunk is megelni minden szepsegevel es nehezsegevel azt ,amirol Ti olyan szepen es oszinten irtatok az elozo oldalakon.
A koncertek pedig varnak majd,vagy nem varnak,ez mostmar kezd teljesen masodlagossa valni,mert a felkeres orome utan,rogton ott az az uj gyonyoru erzes hogy ram ennel egy sokkal fontosabb feladat var meg az eletben...
Hat nagyjabol ennyi,jo hosszu lett,bocsanat...Nem is tudom sikerult -e kifejeznem mindazt amit erzek,valahogy sokszor olyan kevesnek tunik mindaz (erzelmileg)amit szavakkal leirhat az ember.
Most megyek,meg vegzem a dolgom,gyakorolnom kell.De talan jovore ilyenkor mar mi is ketsegbeesve kerdezgetjuk Toletek mit hogyan kell a valosagban tennunk ahhoz hogy ,,eleg jo szulok'' lehessunk.
Millio puszi mindenkinek:Iza