2001.10.28 23:41
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Új vagyok itt, ritkán jut idõm nézni a háló-életet, azért néha beleolvasok. Szeretném, ha megmaradna a hely az egymásnak megadott tisztelet helyeként, kár lenne személyeskedésbe fognotok, hiszen nem az a kérdés, hogy Dorka mit ír, vagy gondol, ezt vele lehetne megbeszélni, lelevelezni, az, hogy egymás véleményét butaságként értékelitek szintén személyeskedésnek hat. Ha jól sejtem mindenki azért olvassa, levelezi ezt a Topicot, hogy kérdéseire választ kapjon, információhoz jusson, ismerkedjen, arról levelezzen ami érdekli.
Én szeretnék pl. kérdezni. Ismeri e valaki azt a staisztikát amire Dr.Papp úr és Poczkodi Úr hivatkozik, miszerint Hollandiban a legmagasabb a halálozási arányszám a régióban??? Ha igen szeretnék hozzájutni.
Másik kérdésem, hogy vajon miért az 1940-es években készült otthonszülõs statiztikákra hivatkoznak a szakemberek, amikor a kórházi és otthoni szülések adatait állítják párba? Mi lenne, ha a 40-es évek kórházi bánásmódját hasonlítanánk a mai otthonszülést átélt mamák élmnyeivel? Vagy ha egyszerûen az akkori kórházi halálozási arányokat hasonlítanánk az akkori otthonival.
Az is érdekes számomra, hogy tulajdonképpen miért van vita?Szerintem egy felnõtt ember, vagy emberpár el tudja dönteni mit szeretne, a cél nem az, hogy egyik, vagy másik dologra rábeszéljétek, rábeszéljük, hanem az, hogy választhasson. Én azokat a Holland nõket sem irigylem, akik teljesen oké várandóssággal félnek, szoronganak az otthonszüléstõl és tünetet, leletet kell produkálniuk a kórházhoz.Vagy pénzt. Számomra megadatott két egymástól eltérõ kórházi élmény, egyik sem itthon és hasamban a harmadik gyerekkel itthon szeretnék választani. Választhatok??? Ki fogja az esetleg sérülten születõ gyermekemnek gondját viselni én, vagy az állam? Ha kórházban születik és mûhiba történik több pénzt kapok a TB- tõl, mert a "helyes" úton jártam, csak nem sikerülta dolog? Több segítséget kapok, mintha ugyanez otthon történik? A hazai kórházak mai állapota mellett beszélhetünk e minden esetben biztonságról? Mit mondanak az anyák és mit a statisztikák? Ki lehet e deríteni, ha mûhiba történik a kórházban? Felelõségre vontak e már itthon emiatt valakit? Ért-e már valakit kizárás a kamarából, aki mûhibát követett el?
Elég sok kórházat ismerek itthon, vannak jó és rossz tapasztalataim, ha ez a kórházzal kapcsolatban belefér, miért nem fér bele az otthoniba? A statisztikák, amiket otthonszüléssel kapcsolatban emlegetnek a hivatalos helyek beleszámítják azokat az eseteket is, amikor egyedül, tervezetten, de a várandósság eltitkolása után következett be komplikáció, halálozás, stb ?
Miért nem veszélyezteti az az anya a gyermekét, aki dohányzik, drogozik, alkoholt iszik, kávézik, stb a várandósság alatt, és miért veszélyezteti az aki normál várandósság után otthonszülést választ?
Ki veszélyeztet kit, amikor az otthonszülést választó RH negatív mama nem tud otthon AntiD-t kapni, mert két éve ezt Geréb nem kaphat, és a kórházban nem adják be neki, mert otthon szült? Hogy van az, hogyha valaki mégis beadja azt eltilthatják a magánpraxisától, elõmenetelétõl egy évre? Mibõl tartja el egy normál szülész-nõgyógyász a családját, ha nem a magánpraxisból és a hálapénzbõl? Kinek fáj az, ha évente pár ember úgy dönt, hogy jó és otthonos kórház helyett szülése legyen jó és otthonos otthoni esemény, ha állapota engedi és ezt akarja megvalósítani? Tudtommal a kórház a szülés után csak akkor kap pontot a TB-tõl, és így pénzt, persze kevesebbet, mint amennyiben neki pl. egy szülés van, ha a mama igénybe veszi a szülés után letöltendõ "hotel" szolgáltatást, vagyis legalább két napot bent tölt. Miért nem találkozhatok a már meglévõ gyerekeimmel, õk a testvérükkel, miért nem bújhatok a párom mellé a szülés után, ha állapotom megengedi, vagyis nem történt szövõdmény, fertõzés...
Külföldön, pedig Közel-keleten szültem, megdöbbentek azon, hogy ragaszkodom az egyágyas szülõszobához, azt kérdezték mért milyen van még?? Hogyan lehet folyamatosan a fejletten családbarát, meg mamabarát, meg bababarát itthoni szülészetrõl beszélni, amikor pl. egy darab IKEA szülõszobát tud felmutatni kicsiny hazánk, meg pár "humanizált "szülõszobát? Egyálatalán milyen a nem humanizált szülõszba?
Hol vannak a szülésznõk, akik nyilván azért választották ezt a hivatást, hogy segítsenek a mamáknak, mellettük legyenek, akkor is mikor a baba jön, vagy akkor az orvos jön? Mindenki ajánlgatja a hihetetlen jó orvosait, miért nem szülésznõt ajánlgattok egymásnak? Miért nem éri meg a szülésznõknek FÜGGETLENKÉNT dolgozni, vagy azt sem lehet, mert a Szakmai Kollégium nem engedi? Nem kéne talán ezért küszködni, ez mindenkinek jó lenne, szerintem. Lagalábbis kényelmesebbnek érezném, ha nem kéne azt az alá-fölé rendelt viszonyt végigélni, ami az orvos és a szülésznõ között feszül és hihetetlen diplomáciai érzék kell hozzá.
Szerintem vannak jó orvosok és jó szülésznõk itthon is, de félnek a rendszerbõl kibújni, aki megteszi annak keményen a fejére csapnak, míg a szakmailag nem megfelelõ, de jól helyezkedõk mindíg elnyerik jutamukat. Miért él az a kép a kórházi oldalban, hogy orvosoknak kellene a szülõnõ mellett lenni, egy normálisan, koplikáció nélkül zajló szülésnél, mire való a szülésznõ? Nem kellene tisztázni a szerepeket? Orvos, ha baj van, szülésznõ, ha nincs baj, ahogy ez körülöttünk elég sok helyen így van, és nem Hollandiára gondolok. Tudom, családomban is van orvos, hogy a sima fizetésbõl megélni nem lehet, kezdõként meg aztán írtó megalázó helyzetekbe keveredhet az ember a már kicsit régebbiekkel is, nekem ez leginkább a katonasági kiszúrásos stratégiára emlékeztet, az öregebb az ujonccal mindent megtehet és tesz az esetek nagy részében, mert vele is ez történt, ilyen az élet. Nem lenne e egészségesebb együtt akarni a normális orvosi fizetést, a pályakezdõket megilletõ segítséget, a nyugalmazottak normális körülményeit biztosító rendszert? Teljesen normális számomra, hogy egy mai magyar családmodellben élõ férfi szülész-nõgyógyász belesimul inkább, mert mégiscsak ebben a kultúrában egyenlõre õ a családfenntartó, de ne legyen attõl savanyú a szõlõ, hogy van egy nõ itten, akinek a munkája a hivatása, a hivatása a hitvallása, a hitvallása az élete, õ ezt és csak ezt szereti, a normálnak igérkezõ szüléseket kisérni és nem szeret operálni, meg ilyesmi, ez bûn, vagy az bûn, ha valaki meg azért orvos, pl. szülész-nõgyógyász, mert szeret krízis helyzetben gyorsan, jól dönteni, profin varrni, profin vágni, és azokkal foglalkozni, akik csak tõle remélhetnek segítséget, babájuk, vagy maguk életének megmentésében? Talán így kerekítve mindkettõ helyes út. Szerintem csodálatos dolog hivatásunknak hódolni, ha tehetjük.
Azt hiszem a dolog itt és most a pénzrõl és nem utolsósorbn presztizsrõl, hatalomról szól. Emlékeztek, amikor Dr. Pap úr azt mondta, hogy az apukák sosem fognak bekerülni a szülõszobába kisérõként? Akkor is fertõzésveszélyre meg ilyenekre hivatkoztak a fõ vezetõk, ma hol vannak a papák, ha bent szeretnének lenni? Talán kár olyan dolog ellen küzdeni, ami ellen nem lehet, mert igény és kezdenek az emberek nem meghátrálni, ha igényük van, hanem harcolni érte, a feltételek megteremtésében résztvevõ szakemberek glóriát kapnak majd fejük fölé, ha haladnak az igényekkel, lásd azokat az orvosokat, akik választottak és a szülõ nõt próbálták képviselni, a papákat meg beengedni,( persze ezt is elsõként "sajnos" Geréb tette meg, de erre nem szertnek emlékezni néhányan), és nem a szakmai irányelveket csupán, hanem a kettõt együtt pl. Rákóczi doktor úr, vagy Bálint doktor úr, vagy a Marton doktor úr, aki ugyan kissé beragadt mostanság keveset újit, pl.le van most maradva a versenyben, mert a Tétényi úti kórház már szerzõdét kötött a Magyarországi Dúlák Egyesületével és annak tagjaival, aki ezt akarta közülük és ott már lehet dúlával is szülni. Pedig ha jól tudom Marton volt az elsõ akit megkerestek, szegény, hát tévedett, azt hitte nem szabad azokat beengedni, most meg le fog maradni a szolgáltatások felsorolásában.
Összegezve, azt hiszem mindkét oldalnak vannak közös céljai, talán nem az elválasztó, hanem az összekötõ dolgokat kellene hosszasan tárgyalni, talán idõvel a különbségek is eltörpülnek, hiszen ki ne szeretné, hogy mindenkinek jó legyen? Az, hogy Geréb doktornõ orvos végzettséggel rendelkezik kényelmetlen lehet a szakma számára, mert ha szülésznõ lenne eleve két emelettel lenne lejjebb a ranglétrán, még az a szerencse, hogy nõ, mert egyébként nehezebb lenne lealázni, szemérmetlenül az arcába hazudni, lekezelõen kolleginaként emlegetni. Azt hiszem nem arra törekszik, hogy minnél több nõ szüljön vele, hanem arra, hogy vele is lehessen szülni azoknak akik erre alkalmasak állapotuk szerint és ragaszkodnak hozzá, valamilyen ok miatt. Nem értem, hogy a választás szabadsága miért olyan risztó, hiszen az a pár szülés csak nem veszi el a többiek kenyerét, hiszen azt a gyermekvállalási kedv teszi inkább válságossá, ami viszont nem az õ hatásköre, ha jól tudom, bár az elgondolkodtató, hogy a vele szülõ családok több gyereket vállalnak, mint az átlag magyar népesség és ismereteim szeint ennek vajmi kevés köze vana anyagi lehetõségeikhez, hiszen a szórás anyagi szempontból ott átlagosnak mondható. Egy biztos, olyan még nem fordult elõ, hogy valakit azért nem vállalt, mert nem tudott eleget, vagy egyáltalán fizetni és ez nem szakmai, hanem emberi kérdés. Nem hiszem azonban, hogy az lenne a feladat, hogy mindenki a szakmában anyagi biztonság nélkül éljen, vagy pionír legyen, vagy mártír, da az feladat, hogy a szakmáját ne a pénzért szeresse csak, bármi legyen is az. Bizonyos külföldi elit szakmai körökben egyébként õ az egyetlen, akirõl úgy tartják érdemes beszélni, mert hihetetlenül fejlõdõképes és alázatos megfigyelõje a természet csodájának, és ezek elég elit szakmai körök, ahol a többi honi szülész csak õ utána és sokkal kevesebb súllyal eik a latban, hiszen a mi kiemelkedõ hõseink, a reform szülészek kicsiny csapata csak az ottani alapnak számítót nyújtja, ami csak itt elég egy kiemelkedõ teljesítménynek.
Azt hiszem elég csámcsognivalót hagyok magam után, talán Dorka teljesen bensõséges nem parancsra írt levele mellékessé is válik. Szeretném, ha az én gyerekeim is így tudnának engem látni ilyen szépnek, okosnak és jónak, talán nem a gyerek dolga, hogy objektíven megitélje szülei szakmai teljesítményét, tudását, õ írja azt amit érez, vagy nem ez a normális? Jó lenne hallani Dr. Pap úr gyerekét is, talán õ sem pocskondiázza apját, talán õ is hiszi, hogy az apja mindíg mindenben legjobb tudása szerint dönt és döntött és ezt tudom hinni, hogy így is van, ha akarom, hiszen csak nem azért beszél a szülõ nõk biztonságáról, mert egy álnok, rosszakarója minden anyának, remélem hiszi amit mond.Az viszont érdekes, hogy Bálint doktor úr simán megteheti, hogy leírják a Kismamában, hogy vízben és nem véletlenül ott, született gyermek a Tétényiben, õ miért tehet olyat, amit tilt, nem tart biztonságosnak a Szakmai Kollégium, õt nem lehet kizárni, mert papírja van róla, hogy õ jó, a Gerébnek meg arról, hogy õ rossz? Vagy a kórházi körökben is igen alacsony a népszerûsége Papp doktor úrnak, csak mûködik a hierarchia és el kell fogadni a fentrõl jövõt, de nem muszáj betartani? Körön belül nem ugyanazok a szabályok, mint körön kívül?
Én szeretném a babámat ott szülni, ahol erre a legjobb feltételeket találom, ehhez ismernek kell az õ és a saját állapotomat pontosan, vagyis szeretnék választani és fogok is. Ki tanít meg arra, hogy saját és gyermekem és a magam állapotát megismerjem? a védõnõ, az orvos, a kórház? Szerettem volna korai ultrahangra jelentkezni,mikor az elsõ helyen falba ütköztem kioktattak, megaláztak,csak kiváncsiságból tárcsáztam tovább, hogy ez egy egyedi, vagy általános dolog és azt tapasztalatm, hogy az államikban általános 10-bõl 8 helyen a magánban persze nem, kérdem én, mikor telefonban is úgy kezelnek, mint egy alázni, okosítani való darabot, aki nyilván sík hülye, mert egyébként erre a világra nem szülne, akkor egy hüvelyen keresztül történõ ultrahang vizsgálatnál számíthatok tiszteletteljes, emberi, normális fogadtatásra, ami ugye egy elég intim helyzet, mikor a hüvelyembe tesznek valamit, ez azt hiszem mindenki számára az, akinek van ilyen testrésze, szóval kérdezem, számíthatok rá, hogy jó tapasztalattal és számomra is érthetõ információval távozhatok. Eszem ágában sincs elmenni, én is ki tudom számolni az idõpontot, hát tudom hogyan kell, nem kell hozzá orvosira járni,ez csak egy lusta, kósza ötlet volt, de az elsõ rossz tapasztalat után belémbújt a kisördög és pár helyet felhívtam. Attól, hogy valakit rosszúl fizetnek lehet jó tanár, orvos, szülésznõ, utcaseprõ, pincér, vagy muzsikus, nem ezen múlik ugye????? Talán a hangnem az ami riaszt az itthoni kiszolgálásban, az hogy nem vesznek komolyan, ha panaszom van és folyton ijesztgetnek, ha túl jól érzem magam. Tessék mondani hogyan akarunk az EU-ba gyalogolni? Mert így nem lehet, az tuti, másoknak sem sikerült, elõbb gatyába kellett rázni a dolgokat, oktatást, egészségügyet, szociális ellátás összes formáját, meg persze a sok hülye elõítéletet, amit az táplál, hogy nem bírjuk fölfogni ilyen történelmi múlttal sem, hogy tegnap én, holnap te, azután meg õ is lehet kisebbség, vagy ti még sosem voltatok olyan helyzetben mikor annak számítottatok, nem faji alapon gondoltam most, hanem egyedül maradtatok véleménxyetek, gondolkodásotok miatt. Aki ma otthon szül az kisebbség, ebben pedig az a rossz, hogy itt az olyannak kuss a neve és még bûnös is meg rossz is. Szóval talán ez a hely nem a harcra való, hanem információ cserére, ötletekre, egymás segítésére, a francnak van kedve ennyi háború és erõszak között még a szülés terén is harcolni. Kösz a türelmet és jó lenne, ha lehetne közösen gondolkodni, együttmûködni a közös érdekeinkért, olyan kevesen szülünk mostanság, nekünk semmi közünk a felsõ harcokhoz, illetve néhányatoknak, vagy nekem is van közünk, de elsõsorban szülni szeretnénk, vagy nem??????
Köszönöm, hogy meghallgattatok
peta
), hogy mi volt az infód alapja, amiért azt írod: "a dokim, aki amúgy maga teljességel a szülés minél inkább természetes lefolyását kultiválja, és a szülés folyamatába nem is szeret normális körülmények között beavatkozni, sokkal inkább a háttérbe vonulva vár és figyel"... ? 
Áron születésekor kollégiumban laktunk, most meg anyukámnál, hát egyik sem lett volna sajnos ideális hely. 
