Zsófi!
Az elötejet is odaadják neki. Mondjuk kissé átvertek, 2 napot vesztettünk, de most már müködni látszik. Amikor péntek este kipréseltem magamból az elsö cseppeket, megkérdeztem a dolgok menetét. Mondták, hogy felíratozva tegyem a hütöbe, az elsöböl leveszik a tenyésztéshez a próbát (csak korababánál csinálják). Én tök nyugodtan fejtem napokig, míg egyszer pont etetési idöben voltam Döncinél. Jött a növérke a vélt tejjel, aminek nem sárga volt a színe, mint az én elötejemnek. Kérdeztem, hogy mi van a lefejt tejjel, mire ö, hogy milyen lefejt tejjel!? Utánanézett és kiderült, hogy szó nélkül kidobták a tejet, mert senki sem érezte feladatánal a laborpróba levételét. Ha nem kérdezek rá, úgy járok, mint a szobatársam, aki hetekig fejt és naponta bevitte a termést, de kidobták neki ugyanebböl az okból és ö is úgy jött rá, mint én...
Most 120 ml-t fejek, az már kezd használható lenni.
Ma megszoptathattam a dedem. Úgy rácuppant, mint aki mindig is erre várt és leszívott kb. 40 gr-ot, pedig csak 25 járt volna neki a terv szerint...
Holnap megint megyek szoptatni! Olyan kis édes szemes zsák!
Csenge!
A történet egyik felét megírtam 18-án, a másik fele:
24-én erös alhasi görcseim voltak, fájás jelleggel. Helyi érzéstelenítést csinált a föorvos, abban a reményben, hogy idegbecsípödésem van, de nem használt a dolog semmit. CTG tök egyenes, fájásnak nyoma sincsen, mégis kértem magamnak egy ill. késöbb még egy fájás elleni ragtapaszt, ami a görcsöket elmulasztotta, de a fájás jellegü fájdalom egész éjszaka kínzott. Éjszaka nagyon hosszú volt, másnapra be voltam már sebészhez jelentve, de egész nap hiába vártam, nem törntént semmi. Déltájt beájultam, vagyis elaludtam a fájdalmak ellenére, majd nemsokára éles szúró fájdalmakra ébredtem, se be-, se kilélegezni nem tudtam, annyira fájt. Elnyöszörögtem a szobatársamnak, hogy most kidurrant bennem valami és ha nem jön azonnali segítség, nekem reszeltek. Rögtön hívta a növért, az a dokit, aki ágyastúl vitt a szülöszobára. Megint fél óra CTG, ded ezerrel verte a fájó részeim belülröl, így a kínhalál szélére sodródtam. Baromira kellett pisilnem, de nem tudtam megmoccanni sem, de kegyelemböl felsegítettek a növérek és ez a kérdés ha nem is a wc-n, de megoldódott. Közben bejött a nögyógyász prof, hogy megtudja mi ez a felhajtás körülöttem. Odatapintott arra a pontra, ami a legjobban kínzott, majdnem elájultam a fájdalomtól. Mondtam neki, hogy ha tehetem, leütöm, ha még egyszer hozzámér... Rögtön sebészt hívatott, aki megállapította, hogy ez akkor sem felcsapott vakbél gyulladása, akármit is gondol a prof, de a prof azt monta neki, hogy mindegy mi ez, kinyitjuk a pacienst. Innentöl volt kapkodás, nekem alá kellett írnom egy halom papírt, leborotváltak, levetköztettek és már vittek is a mütöbe. Én bögtem, mert féltettem a babám, akinek ki kell bújnia idö elött, féltem a narkózistól, mert egyszer abba már majdnem belehaltam gyerekként. Kikötöztem Éva kosztümben a keresztre, mint Jézus Krisztust, letakartak, aztán már ment is a narkózis. Nagyon gyorsan hatott, egy percen belül kész is voltam. Arra ébredtem, hogy valaki szid engem, amiért nem mászok át a mütöasztalról a saját ágyamba. Kérem tisztelettel, én még aludtam, persze, hogy nem mászok! A párom is beért az ébredésemre. Engem folyamatosan levert a víz és állandóan bealudtam, felriadtam, elaludtam és így tovább ill. rettenetesen szomjas voltam (narkózis utáni jelenség), de csak 5 órával késöbb ihattam.
Az elsö nap maga volt a kín, bennem katéter és a robi, vagyis az a zsacsi, amibe a hasürböl kifolyik a vér és a szövetlé. Kiderült, hogy a vakbél köszöni jól van, de volt meglepetés a mütöasztalon, mert a jobb petefészkem megcsavarodott a nyele körül, elhalt, befeketedett és gennyesen begyulladt, majd kidurrant, téhát nekem volt igazam. A genny szétfolyt a hasüregben és ki kellett mosni, ezért kaptam a robit is. Dönciröl csak annyit tudtam, hogy él és a körülményekhez képest jól van.
Ez volt 25-én este 17:44-kor, másnap reggel meg jött a nölvérke, hogy akkor kivenné a katétert és felállunk. Kínkeservesen ment a dolog, de megoldottam. A robival még napokig közlekedtem, napi 100 ml folyt ki... A második nap már jobban bírtam magam, tolókocsival átgurítottak a dedhez. A 3. nap már magam gurultam, a negyedik nap csak mint járókeret használtam és az 5. nap egyedül mentem, haza is zavartak.
A petefészek ilyen jellegü elhalása nagyon ritka, a terhesség alatt gyakorlatilag nem fordul elö, így híre is ment az esetnek és mindenki tudta, hogy ki vagyok és mi kín ért. Utólag a növérkék is szégyelték, hogy napokig szimulánsként bántak velem...
Remélem kimerítö volt a válaszom. Ha van még kérdés, szívesen megválaszolom. Amennyiben elkerülhetitek a császárt, kerüljétek el, mert 5 nap kín vár rátok, ha minden baj nélkül gyógyul. Most már elvagyok, de a varrat két vége fáj és ég, a hasam alsó része zsibbadt, érzéketlen. Teljesen normális, hiszen az idegek is át vannak vágva, nem csupán a hasizom.
Ma elhoztam a tejpumpát, Meleda Simphony a neve és nagyon csendes. Most azzal nyomulok.
Anyám itt van, jön-megy a gyerekekkel, föz, ha nem is a kedvünk szerint, elvagyunk. Én tökéletesen le vagyok merülve, de bírnom kell.
Regöt hazahozhattuk, éppen idöben is, mert nagyon sebzett a lelke. Köhögéstöl kihányt mindent, összehányta a padlószönyeget, a szélemet és engem is jó alaposan, mert telezabálta magát hírtelen, de mivel még nem szellözik jól az orra, sok levegöt nyel, ami miatt könnyebben is hány. Aztán a nap folyamán rendezödött a dolog.
Szeretnék a napokban bemenni a városba a dednek valami ruhát venni. Legyünk optimisták, hátha hamarabb jöhet haza, mint gondolnánk.
Mecsi!
Nagyon szép a függöny, nekem tetszik!
Niki!
Küldöm a cuccost!
Mentem fejni, mindenkinek jó éjt!
Barbi