Picimami!
Az biztos hogy nagyon melletted kéne hogy legyen
Hát velünk az volt hogy 98-ban a lányom születése után pár hónappal hazaköltöztem mert ő úgy érezete, hogy elhidegültem tőle és csak a gyerek a fontos nekem. Aztán én naiv egyszer csak hazamentem hozzá valamiért és zárva volt a szoba és ott volt egy női cipő
, közben az apósom megkért hogy menjek el neki közértbe és mire visszaértem már kint várt a férjem
mindent tagadott de a csaj biztos a másik szobába volt (a hugánál) és azt mondta csak beszélgetek (hiszi a piszi), sarkon fordultam és haza mentem.
A lánykámmal kimentünk a stranda (mert a baratánőmmel már meg volt beszélve, utánunk jött és még ő volt felháborodva hogy engem nem is érdekel az egész ha a strandon vagyok
) Aztán megbeszéltük hogy akkor egy kis pihi a kapcsolatnak. Én is aztán nemsoká megismerketem egy fiúval (pedig én úgy gondoltam, mit szerintem sok nő, hogy egy gyerekkel én nem kellek senkinek
)De ennek a fiúnak kellettem sőt nagyon imádta a lányomat is. kb. 1 évig voltam vele együtt már gyereket akart tőlem meg feleségül is akart venni, én már be is adtam a válópert is. (Nagyon szeretem őt de azért féltem tőle hogy mi lesz később milyen lesz velem, milyen lesz a nem közös gyerekkel későb stb.) A férjemet meg már 90 óta ismerem és tudom hogy milyen. Ezek után a férjem nagyon sokat szenvedett levelet is irt (nagyon meghatót) és ott zokogott nekem én tehát úgy döntöttem hogy adok neki még egy esélyt mert végülis még szeretem őt és ő a gyermekem apukája. Na ez a történet azóta nagyon jól megvagyunk (hál istennek)
Bocsi csajok egy kicsit hosszú lett.