Kiemelt témák

Háááát én olyan jókat derülök magunkon, az elvetemülten gyereket akarók társaságán! Tegnap mondtam a férjemnek, hogy most sokkal intenzívebben élem meg, hogy Petike pici, mert érzem, hogy nem lesz több kisbabám és valahogy sokkal másabb most, mint amikor még tudtam, hogy boztosan lesz még. Hú értitek mit akarok kinyögni? Erre ő: de ha lesz még egy, akkor is azt fogod érezni......és mindig, amikor az "utolsó" meg lesz- mondta. Szerintem nincsen igaza, mert én még egy kiscsajszit szeretnék, de ha fiú lesz, akkor is jó lesz....mert van még egy szék az asztal körül, ahonnan hiányzik egy kisbaba. Ha ránézek, mindig az jut eszembe, hogy onnan tényleg hiányzik valaki.

Na cső, megyünk csajozni Imikével és Petivel.

Sziasztok!

Ildi!
Azért csak van valami igazság abban amit a férjed mond!
Amikor Zalcsi pici volt,Nagyon sokat volt a kezemben,mert annyira jó érzés volt!És arra gondoltam,lehet,hogy ez az utolsó alkalom,ki kell használnom minden percét!
Most,hogy már elmúlt egy éves egyre jobban érzem,hogy tényleg kellene egy negyedik!(Csakhát,ugye félek ,hogy megint nehéz lesz!)De pontosan tudom,hogy akkor is ugyan ezt fogom érezni!Rossz abba belegondolni,hogy nem szülhetek többet!Hiszen ez az élet értelme!De ugye nekem már csak egy esélyem van! És ha valóban lesz egy negyedik akkor tényleg Ő lesz az utolsó!
Erre mondja a férjem(bár azt hiszem már írtam),jó,hogy császárral szültem,mert különben lenne vagy 10 gyerekünk!És lehet,hogy igaza van!

Na,sziasztok!

Sziasztok!

Olyan érdekes, hogy tegnap azt hittem mindent végigolvastam, de van egy pár dolog, ami tök újnak tűnik. Szerintem kb egyszerre, küldtük el a hozzászólásunkat Tulipánnal, így pl azt nem is olvastam, és közvetlenül az enyém elé került....Na mindegy

Hát van egy csomó érdekes azok között amit most itt olvasok. Pl. az, hogy mit gondolunk az "utolsó" gyerekről. Én pl most már úgy örülök, hogy a legkisebb sem olyan ici-pici már, hogy lehet vele "beszélgetni", énekelni, táncolni és veszi a lapot. Ugyanakkor sajnálom, hogy nem most vagyok mondjuk 30 hetes terhes, mert az is tök jó volt, és sorolhatnám. Ígyhát nem zártam még le az ügyet magamban sem teljesen, azért nem tartom még olyan öregnek magam egy 5. gyerekhez.

Ugyanakkor olyan furcsa, hogy a legnagyobb fiam osztálytársainak szülei között fiatalnak számítok, a lányzó csoporttársainak a szülei között meg ha nem is öregnek, de nem is fiatalnak.

A segítés kérdésében pont úgy vagyok, mint az aki írta (talán Kerekes?) , hogy a legnagyobb fiunk a "pótmama" ő etet, öltöztet, autót, kaput nyit ha kell, a kicsik terítenek, szóval azért érzik, hogy nem csak várni kell a dolgokat. Ez sokszor jó, néha meg ez az ami miatt anarchiába torkollnak a dolgok.

Mandala! Ne hagyd magad, én is hasonlóan kipurcantottam magam az elején és ezt még csak most kezdem kiheverni. Azért néha gyere erre és tudod kávé....

szasztok:i

Na,akkor a "talán leszek még pocaklakós..." érzésekkel nem vagyok egyedül. Tök jó,hogy találtam egy ilyen lökött társaságot!!
(Már BOCSÁNAT,ha valakit ezzel a jelzővel megbántottam )

Mamik,Bogi MÁSZIK...
A tesói 6 hónaposan fordultak át.... Ő meg.... "Vetődéses technikával" már 1-2 hete közlekedik.
Tegnap FELÜLT. Hason fekvésből oldalra fordult,és felnyomta magát. Anyám... Ki kell nyitnunk a járókát,(egy majdnem 5 hónapos gyerekhez????? )nemrég csuktuk össze..
Hát,azt hittem,lesz még némi lélegzetvételnyi időm,de Bogi máshogy gondolja.
Tudjátok,valahogy úgy érzem,hogy ő a leg talpraesettebb a társaságból.. Na,nem mintha a nagyobb tesói nem lennének okosak,ügyesek. De hát gondolom,a legkisebbnek a legnehezebb érvényesülni... Vagy nem így van?
Mindenesetre Bogi nem fog elveszni köztük,azt már látom..

Húú lányok!
Egyre jobban parázok, ahogy olvaslak Titeket. Tudom, hülyeség, de rettegek saját magamtól, attól, hogy rám tör ez a fajta ősösztön, ami bennetek is munkál azért, hogy legyen még egy babám. És ugye nekem már nem lehet, mert elköttettem magam most a császárral. Ez tűnt (és még tűnik is) a legjobb megoldásnak. Annyi gondom, bajom volt a babavárás időszakában, annyi rettegés és fájdalom jutott osztályrészül az elvesztett kicsi lányunk miatt, hogy nem merném vállalni (és idegileg sem bírnám elviselni) azt a stresszt, amit a pocakosodás időszaka rejt. Az eszemmel tudom, hogy jól döntöttünk, hiszen van két gyönyörű kislányunk, és két gyönyörű kisfiunk (mit is kívánhatnék ennél többet?). Félnék kihívni a sorsot magam ellen, hogy ez a gyönyörű család még mindig kevés nekem...
Meg aztán fel is kell őket nevelni, és azt hiszem, mindamellett, hogy Verát mélyen tisztelem, én azt gondolom, nekem ez a négy csöppség elég feladatot ad, nem merném az ötödiket...
Visszakanyarodva a gondolatsor elejére.... félek attól, hogy rám tör a babavárás óhaja és ez ugye már tuti kivitelezhetetlen.
De most épp úgy érzek, ahogy Alziza is írta... az utolsó cseppjeit kortyolom az égi mannának... imádom minden percét a babázásnak, így még nem kapaszkodtam a pillanatba, mint teszem azt manapság. Talán az elmúlás, a soha vissza nem térés misztériuma munkál bennem, és kicsit keserű is a szám mikor ezeket a sorokat írom. A búcsú engem mindig kiborít. Hiába volt saját döntés, és az eszemmel tudom nem bántam meg.... de a lelkemtől félek. Megértitek?

Sziasztok!

remélem nem baj, hogy én is csatlakozom legalábbis egy hozzászólás erejéig, de soraitok annyira közel álnak hozzám, hogy írnom kell.
Magam is ugyanezzel az érzéssel küzdök, hogy hogyan is lehet feldolgozni a termékeny korszak végét...nekem három babám van elméletileg akár lehet még egy...és ez a lehetőség érzése, a kérdés nyitottsága jó érzés...de egyszer valóban eljön az idő, mikor ennek a boldog korszaknak vége. És már én is annyi ismerős anyukától kérdeztem, hogyan lehet elfogadni, hogy ennyi volt? Nem nagyon tudtak válaszolni...
ugye eredetileg nem ésszel döntött az ember a korszak lezárásáról, hanem a természet döntött a változókor beálltával. Tehát mikor nekünk jóval a változó kor előtt kell arra a döntésre jutni, hogy ennyi volt(anyagi, egészségügyi stb okból), nem lesz több baba...sokkal nehezebb talán elfogadni. Bár szerintem maga a természet döntése, a változó kor eljövetele is nehezen elfogadható lelkileg (anyukámon látom most).
Egy biztos, idősebb nők ha meglátják a gyerekeimet (és nekik 1 vagy 2 van maximum) mind azt mondják, már megbánták, hogy nem szültek többet, mert ez a legszebb dolog. Szóval szerintem talán úgy lehet könnyíteni lelkileg a szép korszak elmúlásának elfogadását, ha az ember úgy gondolhatja, lehetőségeihez mérten maximálisan kihasználta a neki női létével ajándékozott termékenységet, és erre büszkének kell nagyon lenni, akárhány baba után kellett úgy dönteni, ő az utolsó. És aztán az ő felnevelésükben kell megkeresni a többi csodát, ami még a születés után van...talán így lehet szépen elbúcsúzni ettől a csodás korszaktól.
Egy fontos, ne maradjon bennünk az érzés, "még lehetett volna baba és miattam nem lett". Ha egyszer döntöttünk, azt a döntést kell számunkra jónak elfogadni. Ha a döntésből mégis viiszafordulunk(mert még vissza lehet), ám legyen. De ha a döntés már biztosan végleges (mint az elköttetés) akkor ne engedjünk a kételkedésnek, ha mégis jön a kételkedés, gyorsan fel kell idézni, mi igazolja a döntés helyességét, nem szabad, hogy önmarcangolás legyen a vége.

Hiszek Istenben, és azt érzem, ha az ilyen döntéseket nyugodt lélekkel a Teremtőre bízhatnánk(mert hiszem, élet és halál ügyében Ő az illetékes... és semmi sem kényszerítene bennünket ilyen dologban dönteni) sokkal könnyebb lenne elfogadni pl azt hogy nem születik már több babánk. Kár, hogy kénytelenek vagyunk ilyen kérdésekben magunk dönteni, és a döntés súlya nehezedik ránk aztán... talán ha sikerülne visszatalálni az élet természetességéhez...a Teremtőhöz...

(remélem senkit nem bántok/bántottam meg hitbéli meggyőződésemmel)

Kicsit hosszú lettem bocsánat...és most gyorsan el is küldöm, mert még a végén kitörlöm...

Puszi
Dana

Mandala, Dana, én csak bőgök, annyira a szívemből beszéltetek. Én nagyon lelkis vagyok, úgyhogy most emésztek.....Én akkor voltam teljesen paffon, a lányoknak már írtam, amikor a nőgyógyászom szembesített azzal, hogy már három gyerekem van és gondolkodjak a sterilizáción....amúgy meg 30-évesen a termékenység célkeresztjében, miért kellene azon gondolkodnom, hogy végleg lemondok arról, amire teremtve lettem. Persze az ember racionálisan kénytelen gondolkodni és számbavenni, hogy milyen feltételek mellett tudja felnevelni a gyermekeit, de a döntés mindig is a mi kezünkben van. És ez a jó, bár nem könnyű egyáltalán. A hit valóban nagy erő, sokmindenen átsegített már életemben és megerősítette a lelkemet és a szívemet és mindig megmutatta helyes utat, mert a szeretet csodákra képes. Isten bennünk él, ott van minden mozdulatunkban, hiszen saját képmására teremtett minket. Csak hinnünk kell önmagunkban.

Na megyek....

Hát ez az!

De, hogy egy kicsit felvidítsalak benneteket, anyukám munkatársának a szavait idézném, abból az időből amikor az első fiam született: MAGYAR ANYA NEM SZÜLHET ELEGET

Mert pl. így is dolgozni kell mindkettőnknek, ha megakarjuk tartani az életszínvonalat. A fiúk ezt már annyira megszokták, hogy tegnap megkaptuk a középsőtől, hogy az a jobb ha csak egy felnőtt van otthon, mert ha kettő van akkor azok mindig egymással beszélgetnek....

Az említett nőnek 3 gyereke van, akikből egy ikerpár. No fel a fejjel és én is azt mondom sokszor magamnak, hogy minek görcsölök, nem elég ez a szép kis okos társaság itt? Akarok én megint minden éjszaka 3x felkelni? ??? Nem folytatom, mertt Ti már mindent leírtatok.

No sziasztok, mert utazunk:i

Barbamami!

Bogi arckifejezése az első képen kb. ezt juttatja eszembe: Mivan mit leselkedsz, nem látod, hogy gyakorolok?!

Danaaia: Szia! Köszönöm a hozzászólásodat, nagyon sok erőt merítettem belőle. Elgondolkodtatott amit írtál. Végülis igazad van, a Jóisten biztos tudja mit tesz...
Csak kérdezlek én, akkor is tudta a Jóisten, hogy mit tesz, amikor a 24 hetes kislányomat kellett megszülnöm, mert akkor vették észre, hogy súlyos fejlődési rendellenessége van, és nem élhet pocakon kívül, s amíg benn van én is életveszélyben vagyok? Hát, látod, ezek a dolgok azok, amiket nem kívánok ismét átélni. MInden gyermekemmel riogattak amíg vártam őket... ez kevés, az sok, ez nem jó, az határérték, stb...
Nézd, én már 34 éves múltam. Januárban leszek 35. Azt hiszem megnyugodhatok, van négy egészséges, gyönyörű gyermekem. Persze a veszteségeinket nem feledem, mindig itt van a szívem legmélyén, nagyon fáj ha eszembe jut, és még ma is nehéz azt mondani a "hány gyermeked van, hányat szültél?" kérdésre, hogy négy(et).... ilyenkor bocsánatát kérem az én kicsi lánykámnak és azt felelem: négyet. Mert ugye, úton útfélen az ember nem mondja mindenkinek, hogy hát igazán ötöt, de egy sajnos meghalt.....
Hát, ez az... végülis azt sem tartanám jó megoldásnak, hogy tömöm magam fogamzásgátlóval, folyton idegeskedem minden hónapban a teszt felett, hogy ugye nem vagyok terhes, mert akkor kezdődik a klinikán-fekvés, az idegeskedés, hogy egészséges-e.... stb....
Ha már végleg eldöntöttük, akkor így jobb, szabadabb. De én amolyan ősanya vagyok... és valami meghalt bennem, bár igazán nincs jogom panaszra, hisz én kértem. De nem könnyű... Ugyanakkor ésszel véve: így a helyes.

Hú lelkiztünk....
Dicsekszem kicsit:

Ő az én Danikám:


Ő Encsikém:


Ő Gergőkém:


Ő Mesikém:

Hát mamik,könnyek jöttek a szemebe...
Mandala,Dana...,ez nagyon lélekbevágó monológ volt. És mennyi igazság van benne...
Azt hittem,csak én vagyok ilyen lökött lelkizős.. (Hülyén hangzik,de annak ellenére,hogy 2x mentem férjhez - és többször nem is akarok..- KÁR,hogy az ember túl van az esküvőn... Olyan szép... És az az élmény,mikor ELŐSZÖR anyukának szólítottak a kórházban az első lányommal.. Jaj,ezek sose jönnek vissza.. )
Pont az a szép bennük,hogy egyszeri dolgok. Néha belegondolok,anyukám 70 éves. Apu már 20 éve meghalt. Olyan rossz lehet már csak VISSZAGONDOLNI.. Persze,itt vannak neki az unokák.. De azért ez sovány vigasz..

Iloly:
Hát te milyen vicces vagy! Visszanéztem a képet,és ANNYIRA igaz!!!! Akkorát nevettem

Mandala:
GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰEK a csemetéid!!!! Nagyon büszke lehetsz rájuk!!!!

Tudjátok,néha belegondolok.. Mennyire rossz lehet azoknak a nőknek,akik bár nagyon szeretnének,NEM tudnak gyereket szülni. És így élik le az életüket... Könnyen beszélek,de én beleőrülnék.
Igaz,néha a kölkök is megőrítenek ,de már ovis koromban is kizárólag "anyukásat" játszottam...

Szóval ehhez képest már az is Isteni adomány,ha az ember EGYET szülhet(ett). Nemhogy 3-at,4-et..
Perzse,a jóból sosem elég

Sziasztok!

Mandala!
Gyönyörűek ezek a gyerekek!
Egyébként van egy ismerősöm aki 3 gyerek után köttette el magát!
Azt hiszem Zalcsi olyan 2 hónapos lehetett mikor előszőr látta!
Nézte,nézte és csupa könny lett a szeme!Nem tudtam miért4
Aztán pár hónappal később találkoztunk!Beszélgettünk,közben Zalcsit figyelte,egyszer csak azt mondja a férjének félig viccesen,hogy nekünk is kellene mégegy!
Erre kérdeztem,hogy mégis hogyan!Erre azt válaszolta:mesterséges megtermékenyítéssel!
De pont erről beszéltem amiről Te,amikor ide jöttem közétek!
Nagyon vágyom még babára,de félek kihívni a sorsot!
Emlékszel?
Félek,hogy megint nehéz lesz teherbeesnem,hogy baj lesz megint,hogy vele már nagyobb baj lesz mint Zalcsi szívével,stb!!!!
De vágyom rá nagyon-nagyon-nagyon!!!

Barbamami!
Beelőztél! Egyszerre írtunk!
Nem baj,mert elfelejtettem gratulálni a lányod tudományához!
Ügyes!

Mandala, szépek az orgonasípjaid!
Nekem Petike az ötödik terhességem volt, mert Ancsika és Imike között kettő baba "meggondolta" magát és elment. Nem kellett egyiket sem megszülnöm, azt hiszem egy roncs lennék egy életre. Az öcsém hat naposan halt meg, anyukám két hétig egy szót sem szólt senkihez. Láttam rajta a fájdalmat és akkor ott valami elment a csodálatos lényéből. Én akkor voltam 11 éves. Így is sokszor eszembe jut, hogy vajon mi történhetett? Amúgy engem is riaszt már egy kicsit az a sok orvoshoz járás, a félelmek, amiket mindig átéltem...stb, de ha mégiscsak úgy döntünk, hogy lesz még egy babuci akkor állok elébe, mert amúgy meg nagyon szeretnék. Olyan nehéz ez.... Mandala csodálatos anya vagy, te is a saját utadat járod, mint mi, bár lehet, hogy a te utad rögösebb egy kicsit.

Na pofa befog, heppysek legyünk inkább,mint depisek.

Sziasztok.
Muszály hozzá szólnom ehhez a témához.
Pont emiatt jó eza topik. Mert itt rokon lelkek vagyunk. Mert valljuk be csak az vállal ennyi gyereket aki meg van buggyanva a környezet szerint. Ugye? Hányan de hányan mondják nekem tök hülye vagy hogy még kettőt akarok! Hogy fogom felnevelni? Mi lesz majd?! Reagálás erre: Jajj mi lesz ha kimegyek az utcára és elüt az autó?! Én azt vallom hogy mindig lesz valami. Az anyukámék is szegények voltak de felneveltek minket a nővéremmel és enm adtak a valagunk alá lakást sőőt az esküvőm ránk eső részét én meg a nővérem dobtuk össze. De ez engemet nem zavart. Az én fiaim nem szenvednek hiányt. Igaz hogy van olyan hogy majd megkapod de így tanul a gyerek és nem úgy hogy amit akar azt rögtön megkapja.

Lehet nyerek a lottón!!!!
Már ha lottóznék. hihi

Engem nem zavar hogy jelenleg csakalapítvánnyal tudunk elmenni hosszabb nyaralásra de pl idén is mindig lementünk a balcsira.
Vállaltuka két órásvonatot de legalább jó éreztük magunkat egész nap.
A mostani babóm (ha végre összejön) sem fog semmiben szenvedni hiányt. Sőőt meg fogom venni neki a 90 ezres babakocsit. Mert nekem ez így jó.
Én a gyerekeimnek élek.

Majd elfelejtettem, Barabamami, nagyon édi Bogi. Olyan ügyes. Petike meg a fejét emelgeti úgy, hogy majdnem ül. Sokszor félek kifejel a kocsiból, ha egy kicsit megemelem a háttámlát.

Vera!

Szerintem sem a pénz számít!
Mi nem élünk rosszul(persze nem vagyunk miliomosok),a férjem jól keres,dolgoznom nem kell!
Ettől függetlenül nálunk sem kapnak meg mindent a gyerekek!
Ugyanúgy vásárolok bababőrzén mint más!
a barátnőmék még jobban élnek mint mi,Ők megengedhetik magugnak,hogy Amerikában töltsenek hónapokat!Mégsem kapnak meg mindent a gyerekek amit kiejtenek a szájukon,és Ő is szokott velem jönni a börzére!Viszont a mi gyerekeink és a tiétek,akik itt vagyunk szeretetben nőnek fel!Hiszen azért akartunk,akarunk ennyi gyereket!
Van ismerősöm aki mindent,de mindent megvesz a gyerekének,amit csak kiejt a száján,viszont alig foglalkozik a gyerekkel!A gyerekek oviban bölcsiben vannak egész nap és amikor hazamennek beülnek a TV elé,mert addig is "kuss van"!
Úgyhogy egyetértek Veled!

Egyébként engem is szoktak hülyének nézni!Anyukáméknak (mert ugye most itt lakunk)Van egy nagyon"kedves" szomszédja!Ő kérdezte a múltkor lesz e negyedik is?Mire mondtam,hogy lehet!Erre azt kérdezi minek?
Hát hüly ez?Akkor minek érdeklődik ha ekkora bunkó?

Jaj,kicsit hosszú lettem!

Ja tényleg!
Ha valakit érdekel és esetleg nem tudjátok okt.28-án lesz a bababörze!

Jaj, tényleg; annyira belemerültünk a lélek bugyraiba, hogy Barbamaminak nem is mondtam, mennyire meglepett, hogy Bogi baba még csak alig 5 hónapos és már milyen kis produkciókra képes???!!! Már felült?! Hihetetlen! Naggggyon ügyi!

Amúgy Barbamami a szívemből szóltál! De ezt mondjuk mindnyájatokra érthetném.
Azonos hullámhosszon vagyunk, látom... ahogy Vera írta... amolyan megbuggyant nőszemélyek vagyunk. De ez olyan jóóóóóóóóóóó! Imádom nézni a csemetéim ahogy játszanak a szőnyegen és mondják a maguk kis nyelvén: anuci nézz, mien üjes vajok! És komolyan könny fut a szemembe! Hát, az anyáknapi ünnepségre már szinte el sem merek menni... folyton csak bőgök és a könnyeimtől gyakorlatilag semmit nem látok az egész előadásból és akkor meg lelkifúrom van, hogy mennyit készültek az apróságok, én meg csak a zsebkendőmet bámulom, mert folyton a szemem előtt van....

Igen, Vera tökéletesen igazad van! És tudod mit? Nem Te vagy lökött, hanem az a szegény de nagyon, aki annak hisz! Néhány napja találkoztam az egyik ismerősömmel, és azt mondja, mikor látja, hogy négy gyerkőcöt pakolok be az autóba.... "hát, téged sem irigyellek...." Erre én: pedig tehetnéd!
Érdekes, de erre már nem tudott mit szólni... vajon miért?

Ildikó, Te átélted az édesanyád fájdalmát. Tudod mi az. És igen, ez az igazi fájdalom, amikor egy anya a gyermekét temeti! De erre ne is gondoljunk! Annyit azért mondanék, hogy az anyukád egy fantasztikus ember, Ildi!

Alziza, látod a sok fájdalom és félelem ellenére csak négy tündérkém lett! Emelkedj felül a félelmeken, mert ha félsz, sok mindentől megfosztod magad. És hidd el, nagy kár lenne. Fantasztikus emberke vagy Te hallod, jó helyen vannak nálad a gyerkek!

Egy kedves barátom írta egyszer: "Látod, nagyon szeret Téged az Isten, hogy ennyi gyermeket bízott rád!" Azt hiszem (vég)szó ennél szebb nem lehet.

Alziza: a hangsúly a gondolatomban nem azon van hogy csupán négy, hanem azon, hogy azért mégiscsak...!!!!

Mandala!
Köszönöm!
És értettem ám a négy gyerkőcről a gondolatodat!

Lányok,most ahogy olvastam Mandalát,visszanéztem az én írásomat is!
Apám....!Tele van hibákkal! Bocsi,nem vagyok ám ennyire tudatlan,csak gyorsan írok,hogy még jusson időm másra is míg alszik Zalcsi!
Ráadásul a Tesóm gépén olyan érzékeny a billengyűzet,épp,hogy hozzáérsz véletlenül és már be is üti!

Nekem c@r a bill ezért írok kurtán furán bocsi érte. (kipucoltam a minap és a szünetgomb akadozik de majd megnézem)

Bocsi a meg kap nem kap meg mindent mondtaot de ezzel mindig vitát váltok ki de amúgy is nagyon rossz a kifejező képességem.(lásd az egyik topikban kirobbant vitát egy hülyén leírt dologról)

Vera: figyu, ha félreértés van, tisztázzuk és pont. Amúgy sztem mindenki levette, hogy mire gondolsz. És tudod mit?! Teljesen igazad van ebben a dologban (is)!!! Egyebként meg ha valamivel nem értünk egyet, az is rendben van, mert nem vagyunk egyformák és épp ez a szép az életben. De azt gondolom alapjaiban azonos húrokat pengetünk, különben nem a négy-babás topicban levelezgetnénk, hanem a "szingli vagyok hú de jó nekem"-ben...

okééés mandala

Sziasztok csajok!
Úgy látom nagy a pörgés, alig bírom olvasni a hozzászólásokat.

Barbamama! Gratula Bogikához, nagyon ügyike! Az enyémek közül egy sem tanult meg mászni. Én lehet, hogy rosszul tettem, de korán beraktam őket a bébikompba, így aztán abban tanultak meg közlekedni. A következőt azt hiszem nem fogom betenni, kíváncsi leszek rá, hogy ő megtanul-e. Bogika nagyon édespofi.

Mandala!
Igazán szépek a gyerekek. Idióta az, aki azt mondta, hogy nem irigyel téged. Tényleg lenne mire irigykednie. Nagyon jól tetted, hogy beszóltál neki, azt hiszem ezt én is meglépem, ha hasonló szituba kerülök. Nekem is volt már hasonló élményben részem. Nagyon tetszik még a barátodnak a megjegyzése az Istenről és a gyermekáldásról. Valóban ajándék a gyermek, és én is élvezem minden percét. Na azért vannak nehézségek is, be kell vallani, de nem bánom, akkor is boldog vagyok már 3 gyerekem van. Milyen 3? Hiszen 4!!! Ott a kis pocaklakó

Igazán jó témákat feszegettek lányok. Szerintem mind így érzünk a gyermekvállalással kapcsolatban. Nem véletlenül akartuk magunk köré a kis csapatot. Valóban nagyon helyesek tudnak lenni a gyerekekés nagyon lehet imádni őket. Nem akarlak benneteket ismételni, minden mondattal egyetértek.

Szóba jött az anyagi oldal is. Szerintem nem kell egyenes arányosságban lennie a gyermekek számának a fizetéssel. Addig amíg van mit enni adni nekik, vannak ruhácskáik, és szórakozásra kikapcsolódásra is akad néha, nem kell aggódni. Perszer mindig lehetne jobban élni. Érdekes, de én nem vettem észre, hogy ahogy a család száma növekedik, egyre többet kellene nélkülözni. Pedig a matematika szerint... Talán mégis számít valalmit az a családi pótlék, és a nagycsaládos kedvezmények

Na sziasztok!

Vera!
Eszembe jutott, hogy biztosan nem olvastad el az üzenetemet, mert már azóta nagyon sokan írtak, és eléggé hátra került.

Szóval csak bíztatni akartalak, mert szerintem az ovu teszt alapján jókor voltatok együtt. Szerintem jó esélyed van a terhességre. Azt hiszem, hogy ezek a tesztek eléggé megbízhatóak. Nekem ezzel kapcsolatban csak jó tapasztalatom van. Ismeretségi körömben is bevált. Mióta ovu tesztezel? Ja! És akkor talán a lány esélye nagyobb, hiszen az akció után eltelik addig még kb. 48 óra, de inkább több, míg megérik a petesejt. Ugye jól gondolom?

Nagyon szurkolok neked!

Sziasztok Édes Anyukák!

Nagyon jó itt a társaság.

Mandala!
Gyermekeid gyönyörűek. És felnézek Rád...azért amit Rád mért Isten és Te pedig hordozod. Igazán megküzdöttél a többszörös anyaságért, nagy tisztelet érte.
Az anyák különös csodái a Teremtésnek, hiszen életet adnak, de tudniuk kell: az élet magában hordozza a halált is. Aki születik/megfogan, életet kezd, azzal együtt jár a vége is ( itt a földön). Mindenkinek más idő méretik ki. Kinek hosszabb, kinek rövidebb. De élet az, akármilyen hosszú vagy rövid. És aki épp életet adni készült de halálról kell döntenie, különös erővel kell bírnia, hogy képes legyen mindezt feldolgozni. Mandala és mindazok akik Angyalkákat őriznek a szívükben különös erővel vannak megáldva. És Nekik még nyilvánvalóbb hogy a halál után van élet "két helyen is": egyrészt az Angyalkáknak akik egy másik világból néznek le ránk, és másrészt azoknak akik itt maradtak, akiket az Angyalkák itt hagytak azoknak folytatódik (folytatniuk kell) a földi élet, több erővel, lélekben gazdagodva.

Mandala és mind akik olvassák ezt, ugye nem volt bántó....ezek az én őszinte gondolataim, soha senkit nem szeretnék még akaratlanul se megbántani érzelmeiben, meg sehogy se. Bocsánatot kérek ha mégis valaki úgy érezné.

Mindenki büszke lehet akinek gyerekei vannak. Aki pedig nem tartja őket normálisnak, az valamit nem ért az élet lényegéből, illetve épp a lényeget nem érti.
Engem is sokan sajnálnak a 3 miatt. Képesek az utcán megszólítani ismeretlenül ha a 3mal megyek valahova gyalog...hogy mind a magáé? Hány éves maga? Szegény...
És én magam is úgy gondolom, ahol 3 elfér ott elfér a 4. is és jut neki az asztalnál...valahogy ez is megoldódik mindig. Nagymamámék 10-en voltak testvérek, háború meg minden volt akkor, és felnevelődtek mind értékes emberekké...valahol nagyon el lett rontva ez a dolog, de vajon hol?
Ez az eszeveszett fogyasztási kényszer, hogy mindenből mindig mindenkinek új kell...a csapból is ez folyik és ezt sulykolják..."vegyél, cseréld le, ne oszd meg, legyél önző"...csak a reklámfeliratokat ha elolvassuk mind ellenünk és a sok gyerkőc ellen szól...

no eldugultam,
nagy szeretettel ölelek mindenkit így virtuálisan
Dana

Helló lányok, na túléltük a szopimentes napot. Petike egész nap men aludt, csak kb, egy órát. Anyukám telenyomta táppal, attól sem akart elaludni, aztán amikor hazaértem, megetettem és azóta alszik.

Dana:
Ne írjál ilyen szépeket,mindig megríkatsz..

BEBI??????????????????

Mamik,ma 5 hónapos a legkisebb csemetém
És ma rakták be a nyílászárókat a házikónkba!!!!
Úgyhogy 2x-esen is örülök . Párom csinált képeket,ha hazajön,rakok fel..........ha nem baj
Tudjátok,OLYAN NAGYON ÖRÜLÖK,hogy végre haladunk valamennyit..

Hát,elölről persze nem fényképezte le..
De hátulról (oldalról..) már ilyen

És ezek lesznek a gyerekszobák


Most kaptam le Bogit,mielőtt ki akart esni a pihenőszékből..



Na,eldugulok............

Sziasztok lányok!
Mi történt veletek a hétvégén? Gondolom mindenkinek pörgős hétvégéje lehetett, mert itt nem sokan jártatok. Nekem most befejeződött a "jóvilág", szombaton elkezdőtött az egyetem. ott voltam egész nap. Gondolhatjátok mire hazamentem mi volt otthon. Ezek a pasik ha egyedül vannak, őrület amit tudnak művelni. Akartam már kérdezni tőletek, hogy van-e olyan közületek aki tanul a gyerekek mellett? Mintha már olvastam volna valamelyikőtök írásai között valami vizsgatémát. (még régebbi írások között)

Majdnem elfelejtettem, megvan az AFP eredményem 3 hét után. Nálatok is így megy ez? Egyébként meg nagyon furcsa az orvosok hozzáállása, mert ugye meg kell csináltatni, de az eredménnyel nem nagyon törődnek. Azt mondják, hogy nem kell aggódni miatta, most már olyan modern uh berendezések vannak, hogy ezen is minden látszik. A második gyereknél sikerült eltörniük a kémcsövet, így egyáltalán nem volt eredményem. A kiskönyvembe is azt írták, hogy eltörött. A kutya sem törődött vele, nem küldtek semmilyen más kivizsgálásra. Persze szerencsére nem lett semmi baj. Most jó az AFP-m, és péntekre kaptam időpontot az uh-ra. Már nagyon kíváncsi vagyok a babucimra, nagyon régen láttam.

Sziasztok, írjatok!

Bogika! Isten éltessen sokáig!



Tulipán, csak most látok a szememtől, hogy kecskeméti vagy! Én Kecskemétre járok fősulira, most kezdtem az első évet. Óvónéni leszek. Remélem! Pénteken és szombaton is ott voltam. Ott fogsz szülni? Sokan járnak át Szolnokra szülni, mert állítólag ott nem jó. Hát nagyon sokan meg ezt a kórházat szapulják, szóval nem tudom.....

Sziasztok!

Már megint rövid lesz az eszem az íráshoz, úgyhogy amire tutira emlékszem arra írok vmit.

Mandala! Örülök, hogy megint van időd! A szingli vagyok hú de jó nekem... alapján végre a hangulatod is a réginek látszik

A sulibajárósok közé tartozom én is, nyugi megoldható a dolog. Lehet, hogy írtam már, de én a harmadik gyerek kivételével midegyikkel jártam suliba még pocakosan és kisbabával is.

Úgy amúgy pedig amit talán Vera írt az nagyn igaz. Ha a szülőknek jó az ahogy élnek, és kiegyensúlyozottak akkor a gyerekeknek is jó, mert nem egy frusztrált idegbeteg anya szekálja őket egész nap. Az én gyerekeimmel kapcsolatosan két megjegyzést szoktak a félismerőúsök megereszteni:
1. Szegény gyerekek, állandóan utaznak, mindig más vigyáz rájuk, stb...
2. Jajj, hát ezek a gyerekek milyen kiegyensúlyozottak, tényleg szeretnek oviba-bölcsibe járni látszik rajtuk, hogy sokat foglalkoznak velük otthon stb...

és ezt a kettőt sokszor ugyanazok mondják el Akkor nem értem....

Igen sokat utazunk és mivel egy harcképes nagyi van, az is 200km távolságban, előfordul, hogy más vigyáz rájuk. Dolgozom is, de minden este van mese ének stb... Az is lehet, hogy szalad időnként a ház, mert hétvégén inkább kirándulni mentünk a vasalás helyett. Az is igaz, hogy olyan ideges még sohasem voltam folyamatosan mint az elmúlt évben, amikor egy évig alig tudtam kitenni a lábam itthonról. Összegezve: Nem hiszem, hogy méricskélni kellene, ki miben(kiben) hisz, ki hány gyereket hány forintból hány óra törődéssel nevel fel, ha a visszajelzés, vagyis a gyerek(ek) viselkedése/személyisége pozitív (itt nem arra gondolok, hogy "jók"). Kinek mi köze hozzá?

Amikor elmesélem, hogy a nagyfiunk már 8 évesen egyedül táborozott 3 hétig, akkor sokan szörnyűlködni szoktak. Ugyanezek megkérdezik, hogy lehet, hogy ilyen ügyes önálló ez a gyerek?! Az egyik nagyi kézzel-lábbal hadakozott ez ellen a tábor ellen, mert tavaly előfordult, hogy összekapott a többiekkel Marci. Ugyanakkor siránkozik, hogy a huszonéves unokái akik az anyukájuk és az Ő szoknyája mellett nőttek fel, még mindig nem képesek az önálló életre. Akkor hogy van ez?!

Nem mondtam még el Anyukámnak, mert nem akarnám megbántani vele, de én valószínűleg szebben emlékeznék vissza a gyerekkoromra, ha Ő időnként többet foglalkozott volna saját magával mint velünk. Talán kevesebbet kellett volna adnia a társadalom elvárásaira és akkor talán kevésbé lett volna frusztrált...

Hát ezek az én kevésbé lírai gondolataim a témáról...

De jó az idő, halálra dolgoztam magam a hétvégén, és most tényleg kupi van, úgyhogy egy új kihívást kell megoldanom rendbe szedem a lakást.

Sziasztok.i

Sziasztok!
Örülök neki, hogy közületek is van olyan, aki tanul. Igazából én már nem vagyok kezdő ez ügyben, most kezdtem a 3. évet az egyetemen. Nyáron államvizsgázom. Addigra a picim már óriási 4 hónapos bébi lesz. Remélem össze tudom a féléves vizsgákat és a szülést egyeztetni, mert igazán nem szeretnék halasztani. A féléves vizsgaidőszak vége 2 héttel a szülés előttre esik. Bízom benne, hogy minden menni fog.

Amúgy már nagy gyakorlatom van a dologban, hiszen először a tanítóképző főiskolán szereztem diplomát, és utána döntöttem, hogy tovább megyek. A tanítóképző első évfolyama után született második kisfiam. Azért egy picit akkor is tartok tőle, mert mégiscsak eggyel többen lesznek, és sokszor, pl. vizsgaidőszakban azt éreztem, hogy levegőt venni sem volt időm.

Sziasztok!

Sziasztok


Ezeréve nem írtam nektek talán utoljára nyáron. Remélem nem baj ha újra jövök.
Azért ha nem emlékeznétek írok magamról pár sort, egyszerűbb mint vissza keresni.
Szóval nekem is van 3 szép gyermekem, akikre igazán büszke lehetek. Bettina 9 éves lesz, Norbi 6 éves mult,és Réka 3,5 éves.
Amikor Réka megszületett eldöntöttük a párommal hogy nem lesz több gyerek, akkor bele is nyugodtam, és mivel Réka kicsinek nehéz eset volt, nem is bántam, de aztán jöttek sorban ismerőseim hogy babát várnak, és én bennem újra feléledt a dolog, hogy újra átakarom élni a terhességet, hogy szülök. És nem bírtam belenyugodni hogy 28 évesen azt mondom nekem nem lesz több gyerekem, nem bírtam megemészteni, hiszen még olyan fiatal vagyok. És láss csodát párom is engedett, és most már azért küzdünk hogy legyen negyedik.
És most azt mondom hogy több nem lesz utána, de sose lehet tudni hogy mit hoz a sors.
És egyetértek Verával, attól hogy az ember mindent megvesz a gyereknek nem biztos hogy jobb. Sajnos ismerek olyat aki a 18 éves gyerekének lakást, autót vett és a gyerek magasról lesz...ja őt. És vissza beszél neki, mi is jól élünk, nem vagyunk milliomosok, de én is megtehetem hogy itthon vagyok, nem dolgozom, de nem kap meg mindent a gyerek amit csak kinyög a száján. Mert nem feltétlenül jó az neki ha minden az ölébe hullik.

És én is megkaptam már hogy mekkora hülye vagyok hogy 3 gyerekem van, és még hülyébb hogy negyediket is vállalok, de nekem így jó, én így szeretném. És a gyerekek is teljesen odáig vannak ha látnak egy pici babát. Rékáról nem is beszélek.
Sajnos anyukám is mondta hogy minek a negyedik gyerek, nem elég ez még? Hát ez van, majd megbékél ha megszületik. Tudom, hisz imádja az unokáit, talán csak engem félt hogy bírni fogom e.

Én is tanulok, az egészségügyi főiskola utolsó éves hallgatója vagyok. Eddig minden gyereknél tanultam, és kibírtam, élveztem.

És azt vallom hogy igen is kell az anyukának magával foglalkoznia, hogy apával ketten menjen el valamerre pár napra, mertjobb egy kiegyensúlyozott szülő, mint egy idegroncs aki minden percét a gyerekeivel tölti.
Mi most már bevezettük hogy hetente egyszer jön egy babysitter aki 3-4 órát vigyáz a gyerekekre addig mi kikapcsolódunk. És általában havonta 1 x szokott lenni hogy pénteken elmegyünk valamerre szintén ketten.

Nyaralni pedig úgy szoktunk hogy elmegyünk a gyerekekkel közösen, és után 5 napra elmegyünk ketten apáva. Azt hiszem ettől nem vagyunk rossz szülők.

Na jó hosszúra sikerültem. Remélem nem baj.


Gabi

Gyorsan, mert fennforgás van!

Gabi!

Nem emlékszem mikor írtál, de teljesen egyetértek Veled! Nekem inkább az a bajom, hogy kicsit féltem a bébiszittereket a feladattól

Anyukádat nyugtasd meg imádni fogja a következő unokáját is!

Gabi hajrá nektek, szurkolunk!

Látom mindenki elfoglalt!

Barbamami, már kérdezni akartam, hogy most hol laktok? Mikor készül el a házatok?

Sziasztok!

Azt hiszem kicsit lelassultunk!
Nincs valami nagy pörgés lányok!!!

Gabi!
Én nem ismerlek mert csak nem rég jöttem ide,de drukkolok,hogy minél előbb baba legyen!

Nálunk a helyzet változatlan,még mindíg anyuéknál lakunk!
De már kicsit kezdek bekattanni!!

Holnap visszük Zalcsit kardiológiára,drukkoljatok,hogy jó legyen minden,és ne mondják,hogy nem történt változás!

Sziasztok!

Sziasztok!

Hát nem irígykedek az együttlakás miatt, de annál jobb lesz amikor vége lesz. Amikor felújítottuk a házat, mi nem tudtunk rokonokhoz költözni, így egy szuper fa vendégházban laktunk a munkahelyemen. Egy gond volt, hogy minden hétvégén ki kellett költözni, hogy a vendégek beköltözhessenek. Akkor utaztunk a szülőkhöz. Október-novemberben zajlott az ügylet, a fiúk 4 éves és 4 hónapos korúak voltak. Ja és akkor valamikor jött össze a harmadik.

Szóval fel a fejjel!!!!!!!

Arra vonatkozóan nincs valami ötletetek, hogyan lehetne a lakást elborító koszos ruhákat hirtelen kimosni és kivasalni és elrakni az én közreműködésem nélkül?

sziasztok:i

Sziasztok!
Hát mi is laktunk 1 évig az apukámmal, amikor építkeztünk. Vita nem volt, de azért alig vártam, hogy kész legyen a ház.
Barbamama! Nektek is elkészül a házatok. Egészen látványosan készül

Alziza! Szegény Zalcsikának nagyon szorítok! Holnap jelentkezz, hogy mi volt! Ti miért laktok az anyukádékkal? Bocs, ha már fentebb valahol írtad!

Iloly! Nagyon jó kérdés a ruhákkal kapcsolatban. Ha valaki megoldaná a rejtélyt, oszd meg velem is, mert ez a 3 kis krapek, ja és a nagy, rendszeresen gondoskodnak a szennyesről. A játékok helyrerakásával kapcsolatban sem ártana egy két praktika, mert a kicsim minden vacakot széthord a lakásban. Sokszor esünk-kelünk a kacatokban. A nagyok cuccait is széthordja, persze ők meg haragszanak, mert hát nekik sem a kedvenc időtöltésük az öcsike utáni pakolás.

Holnap megyek UH-ra, majd jelentkezem az eredményekkel valamikor, amikor végeztem, és idekerülök a géphez. Addig is sziasztok!

Sziasztok!

Tulipán!
Azért mert padlásteret építünk,most már nyár közepe óta!Augusztusig a barátnőmék lakásában laktunk,mert Ők Amerikában voltak 1 hónapig!De utána ide kellett jöjjünk!Persze ha tudom,hogy ilyen sokáig tart akkor albérletbe megyünk!
A lassúság oka,hogy szivattak az önkormányzatnál!Nagyon nehezen kaptuk meg az engedélyt!

Iloly!
Bejárónő!!Hi-hi!
Tényleg!De jó lenne néha!

Sziasztok!

Alziza:
Gondolok rátok holnap!!

Ildi:
Anyunál lakunk,Érden.Elvileg külön,mert fent lakunk,van külön konyha,fürdőszoba.. De.. Anyu holmijai pl. itt vannak a nagyszobában. A másik szoba a nővéremnek van fenntartva,mert közölte,hogy ha kijönnek,legyen neki fenntartva a volt szobája. (Hozzáteszem,egy évben kb. 2 hétre jönnek ki nyáron. Budapestről,ami 20km..) Úgyhogy ott nem "lakhatunk". Nyomoroghatunk a másik két szobában.
Napsugár pl. a koyhában alszik,hogy legyen külön kis birodalma,amit nem bánt a Peti.
Ez a "nappali". Képzeljetek el egy szobát,mindkét oldalán egy-egy szekrénysorral........ Dobozokkal,stb....
És erre jön még,hogy a Peti kb. fél éve a pakolós korszakában van.. Mindent igyekszem "fel"rakni,ami apró dolgokat tartalmaz......

Hát,most várjuk,hogy elfogadják-e a szocpol-kérelmünket. Abból az összegből kell befejeznünk . Elvileg jövő nyáron költözünk. Gyakorlatilag is muszáj lesz,nem akarom,hogy 1 évnél többet járjon másik iskolába a Napsugár..



Gabi:
Hajrá

Hú,Barbamami,akkor Netek sem könnyebb!
Mi panelban lakunk anyuéknál+ az öcsém is itthon lakik!
Napközben még nem is olyan gáz,de este...!
Mi a nappaliban alszunk az "összes" gyerekünkkel együtt!
Zalán a kiságyban(neki van a legjobb helye!Mi pedig matracokon!Annnyyyira jó!
Kicsi ez a lakás ennyi embernek és most már azért éleződik a helyzet!Mondtam a férjemnek,hogy húzzon bele,menjünk már haza!Ha még fönt nem is lesz kész teljesen de legalább otthon legyünk!

Sziasztok Lányok!
Szeretném a segítségeteket kérni. Nyitottam egy új topikot a Fogamzás/Megterveztük a baba nemét címmel. Itt szeretném az anyukák tapasztalatait összgyűjteni a témával kapcsolatban, segítve ezzel a kislányra vagy kisfiúra vágyókat. Kérlek benneteket, amennyiben van tapasztalatotok a módszerekkel kapcsolatban, gyertek ide egy megszólalás erejéig, és osszátok meg az érdeklődőkkel.

Nekem már volt két császárom, úgyhogy már csak egy lehetőségem van, hogy kislányom legyen. Nekem nagyon segítséget adna a babatervezéshez, ha tudnám mennyire válnak be ezek a mindenütt olvasható módszerek. Mert az, hogy mennyire sikeres, azt csak a tapasztalatok alapján lehet megállapítani.

Látom itt több sokgyerekes anyuka van. Kívánok nektek jó egészséget és boldogságot a gyermekek neveléséhez. Én is vállalnék szívesen akár négyet is, ha az eü. kürülmények megengednék. Gratulálok nektek, mindig nagyra becsültem a nagycsaládosokat.

Sziasztok!

Sziasztok

Mi is építkezésbe fogtunk, a héten kedtük az alapozást. Nekünk van most házunk, de az eladó, ha előbb adjuk el akkor albérletbe kell mennünk.

Köszönöm a drukkokat. Bár most egy kicsit elvagyok keseredve, mert nekem clostylbegitet kell szednem mert nem volt a fogamzásgátló után peteérésem, multhónapban ez segített, de most eddig még nem volt ma vagyoka a 16. napon, és felhívtama dokimat hogy mi legyen, azt mondta hogy mevárjuk ezt a hónapot és ha tényleg nincs baba, akkor következő hónapban ugyan úgy beszedem a gyógyszert, és aközép időben a 12-14 nap között mennem kell uh-ra, ha nincs tűsző érés akkor gáz van, akkor ki kell vizsgálni. Még ilyen gondom nem volt, eddig segített a gyógyszer és terhes is lettem.

Sziasztok!

Szeretném elmesélni nektek,mekkora egy ÁLLAT vagyok!!!!!
Elnéztem a kardiológiai időpontot!!!!
Tavalyi papírt néztem és azért nem tűnt fel,mert arra emlékeztem,hogy szeptemberben kell menni!Tavaly volt egy időpont szept.28-ra!Erre most öltözünk,szedem össze a papírokat,és látom,hogy szept.10-én kellett volna menni
Hogy lehetek ennyire hülye????!!!!
Felhívtam a klinikát,elmondtam mi van.Erre mondja a z asszisztens,hogy beszél a doktornővel!Hallom,hogy mondja neki Zalán nevét és,hogy a dotornő kérdezi miért nem mentünk?Erre azt mondja a nő,hogy mert az anyuka elfelejtette!!
Nem!Nem felejtettem el,hiszen készültem rá,csak én barom elnéztem az időpontot!
És most valószínűleg megbeszélik(joggal),hogy milyen anya is az olyan aki nem figyel oda egy olyan időpontra a mi fontos!
Nem tudom,hogy történhetett ez meg.de nagyon szégyenlem magam!
Most okt.12-re kaptunk új időpontot!