Minyu!
Először is köszke a táblit! Nagyon aranyos a kép Nándiról! Mintha Tamást látnám ennyi idősen. Ő sem csípte annyira, ha az oviban vagy később a suliban fényképezték és ez meg is látszik a képeken, de ezeket a képeket legalább annyira szeretjük, mint az otthon készült mosolygósakat!
Sarkantyúka!
Ugyanazt tudom írni, mint Mártinak:
"Az afp miatt feleslegesen ne aggódj!!! Mindenhol azt mondják, hogy teljesen elavult vizsgálat. Külföldön már nem is csinálják. Itthon is gondolom csak azért, hogy csináljanak valamit....! Bár az orvosok is tisztában vannak a megbízhatatlanságával. Nem véletlenül szólnak előre, hogy ha nem igazán jó az eredmény, akkor ne ijedjünk meg. Előbb-utóbb csak kihúzzák a kötelező vizsgálatok közül és valami korszerűt tesznek be helyette! De persze azt én is tudom, hogy még ha így van is borzasztóan rá tud ijeszteni a kismamára! Nem tudom miért jó ez?! Úgyhogy ne aggódj! Nem lesz semmi baj!" (A Te eredményed pedig határértéken belüli is ráadásul!) Azért ha visszajöttél a dokitól és megnyugodtál, akkor nyugtass meg légyszi minket is, hogy igazunk volt!
A.m.!
Nagyon szépen gömbölyödik az a babalak!
És tisztán látszik, hogy az a baba otthona!
Honey!
Nagyon szép pocid van már és hozzá szemtelenül vékony is vagy!
Olyan gyönyörű ez a babaszoba! Mint a mesében...! Most egy picit irígykedem......!
Humanka!
Nagyon szívesen raknék fel pocis képet, de nekem nincs digit-fényképezőm (ezen mihamarabb segíteni kell!) és így ritkán tudok csak képet készíteni. Szerdától Balatonon leszünk nagycsaládostul a párom szülinapján és ott biztos sokaknak lesz gépe, majd kunyizok tőlük képet és pótolom!
Eszike!
Szintén jó a pocifotód! Neked is szépen növöget a babód és alakítja megának a helyet!
Anyooka!
Óriási ez a kalapos kép Dorkáról! Próbálom elképzelni, hogy vajon milyen lesz a mi kislánykánk.... de nagyon nehéz elképzelni egy fiú után/mellett.
Druska!
Köszi! Én szorulok! De nem is akárhogy! Szoktam mondani, hogy inkább szülök.... !
Ezt akkor megpróbálom.
Szeder!
Igen ott lakozom Dunakeszin! Sajna nem tudok állást, csak az enyémet...., persze azt is csak szerződéssel, és erre is pályázni kell. Pályázat nélkül a közigazgatásban nem megy (legalább is ezen a szinten). De ha hallok valamit, feltétlenül szólok!
Egyébként úgy látszik ez egy ilyen hétvége volt: én is estem! Otthon a lépcsőn. Tévézés közben a nappaliban aludtunk el és csak hajnalban ébredtünk fel a párommal, hogy már le kéne feküdni már csak azért is, mert kényelmesebb a hálóban, mint az ülőgarnitúrán
De a lépcső kifogott rajtam, beleakadt a papucsom az egyik lépcsőfokba. Gondolom nem emeltem meg a lábamat rendesen. Én is a babámat védtem: először a kezemet tettem le, amikor aztán éreztem, hogy a karom már nem bír el, akkor jött a térdem, ami pont a lépcsőfok szélét érte el.
Percekig nem tudtam megmozdulni, csak nyögtem és nem tudtam, hogy sírjak vagy üvöltsek! Szegény párom is úgy megijedt, hogy mozdulni sem bírt, csak percek múltán (legalább is én úgy éreztem) merte megkérdezni, hogy mit segítsen. De nem tudott segíteni, mert aztán feltápászkodtam és elbotorkáltam a hálóba, lefeküdtem és el is aludtam. Másnap reggel pedig az első mozdulatoknál éreztem, hogy rendesen szétvertem a könyököm és a térdem! De a babának szerencsére semmi baja!
Ez a lényeg és intő jel, hogy sokkal jobban kell magunkra is vigyázni! (Mondjuk nekem a lépcső baba nélkül is a mumusom mindenhol! Hogy miért, azt nem tudom.)
de a fotó jó, és ne keseredj el, én Nándival ugyanigy voltam...
Előbb majdnem kiment az erkélyajtó egy átpattanó hatalmas kő miatt! Mindjárt kimegyek és leüvöltöm a haját... 
Az angyalkákért...
