Sziasztok ismét!
Amíg nem voltam, annyit írtatok, hogy nem győzöm visszaolvasni.
Bocsi, ha olyasmire reagálok, ami már rég kifutott téma, de én most olvasom vissza.
Először is: Boldog névnapot és szülinapot Szofinak és Vanninak!
Telek, anyagi helyzet:
Régebben én eléggé pesszimista beállítottságú voltam, de aztán úgy hozta az élet, hogy szerencsére sok optimista ember vett körül, és azóta én is tudatosan próbálom a dolgok jó oldalát nézni.
Ahelyett, hogy azt nézném, mi nincsen, próbálok arra összpontosítani, hogy mi van, és így egyből vidámabb a helyzet.
Van egy csodálatos kislányom és boldog házasságban élek, mindannyian egészségesek vagyunk, szüleink is élnek és egészségesek. Van egy tömbházlakásunk (igaz, hogy hitelre), de kényelmes, és legalább nem kell az 500 m2-t takarítani.
Ez így eléggé közhelyesen hangzik, de sokat segít, ha nem bánkódom a világ igazságtalanságain. Mióta 2 éve eljutottam Egyiptomba, és láttam, hogy ott hogyan élnek az emberek, sok minden átértékelődött bennem. Tudatosult bennem, hogy bizony a világ gazdagabbik felén élek, és összehasonlíthatatlanul gazdagabb vagyok, mint nagyon sok mindenki ezen a világon.
Ettől függetlenül nagyon tudnék örülni egy kertnek, de remélem, előbb-utóbb megadatik.
Kutyafüle:
Segíteni én sem tudok a problémádon Stellával, de elmesélem, hogy egyszer nekünk is volt egy kis tacskónk ezelőtt 8 évvel, aztán hosszas őrlődés után úgy döntöttünk, hogy jobb lesz neki egy nyugdíjas nénivel mint velünk. Mind a ketten sokáig dolgoztunk, belvárosban laktunk. Nagyon nehéz volt megválni tőle, de azok között a körülmények között jó döntés volt.
Most olvasom, hogy daganata van.
Drukkolok és együtt érzek veled.
Hunccutka!
Brigi nagyon aranyos kislány.
Annus:
Gyógyulást kívánok Izusnak!
Az élet igazságtalansága:
Én is rendesen adóztam, amíg dolgoztam, de ezen én már nem tudok bosszankodni. Az élet mindig is igazságtalan volt és az is lesz, akár bosszankodom rajta, akár nem. Tehát amíg nem tudok változtatni rajta, addig nem éri meg nekem energiát pazarolni a bosszankodásra - ez az én stratégiám.
Ági!
Nagyon édes a tesós kép meg a cumis is a kisfiadról!
Régen és most:
Én gyermekkormomban párszor segítettem nagyszüleimnek krumplit és gyümölcsöt szedni, hááát, nekem egy életre elég volt. A nagyszüleim generációja sokkal keményebb fizikai munkát végzett, mint mi. Cserében nagymamám háztartásbeli volt, nem kellett reggeltől estig megküzdenie egy munkahelyen, jó levegőn élt, és egészséges ételeket evett. Mégsem cserélnék vele....
Mondóka:
Köszönöm szépen mindenkinek az ötleteket, honlapokat. Én is ezerrel tanulom a mondókákat.
Utazás babával:
Mi már leteszteltük, utaztunk a 3 hónapos Lilla babával 800 km-t oda és 800-at vissza.
Nem meséltem még nektek, de én erdélyi vagyok, a szüleim most is ott élnek. Döntenem kellett: maradunk egész nyáron Pesten az erkély nélküli panelben egyedül Lilla babával, vagy hazamegyünk nagymamáékhoz a telekre 3 hétre családostól. Persze, hogy az utazás mellett döntöttünk. Arrafelé éjszaka mentünk, mert akkor még átaludta az éjszakát. Semmi baj nem volt vele, egyszer éjszaka megálltunk enni, akkor meg is szoptattam, simán visszaaludt. Nem tudom, hogy a változás, utazás miatt van-e így, de az erdélyi nyaralás óta ébred minden éjszaka többször is.
Visszafelé nappal jöttünk, délelőtt többnyire aludt, délután többször meg kellett állnunk, mert sírt, de a szopik között a cumi kiválóan megoldotta a helyzetet. 2-3 óránként megálltunk szopizni. Út közben eljátszott az autósülésben egy-két csörgővel és a saját lábával.
Ami kicsit gáz volt: a melegben nagyon beleizzadt az autósülésbe, pedig pamutos a belseje, és tele lett melegkiütéssel.
Szerencsére ez egy nap alatt elmúlt.
Én még egyszer nekivágnék az útnak, és karácsonyra megyünk is haza, úgyhogy lehet utazni nyugodtan a babával, hajrá nektek is!
Szopi:
Emese! Tinu! Szofi!
Köszönöm a biztatást, nagy szükségem van rá, mert azt látom a napi mérlegeléseknél, hogy szombat óta ismét nem hízott egy grammot sem.
Próbálok kitartani, hiszen fél éves koráig csak szoptatni szeretném, csak közben félek, nehogy ne jusson elég tápanyaghoz... Lehet, a következő babánál elteszem a mérleget jó mélyre.
A gyermekorvosunk valóban bele tud gázolni az ember lelkébe. Ő egy idősebb hölgy, és nem tudok váltani sem, mert a férjemnek is ő volt a gyermekorvosa annak idején, és ismeri az egész családot. Szerencsére Lilla baba nem volt még beteg, az oltásai idején meg szabadságon volt, így túl gyakran nem találkoztunk vele. A szoptatásról szóló nézetein enyhén szólva eljárt az idő, de attól még lehet jó orvos, legalábbis remélem.
Panndi!
A szopisztrájk lehet attól, hogy cumit, vagy cumisüveget használsz. Lehet, hogy jön a foga és fáj neki az ínye, vagy be van dugulva az orra. Lehet, hogy nem tetszik neki a tusfürdő/dezodor illata, ha változtattál. Lehet, hogy a ciklusod miatt más lett a tej íze. És sajnos ok nélkül is lehet. Nekem azt tanácsolták, hogy meztelen felsőtesttel bújjak össze a babával, amennyit csak tudok, és szoptassam félálomban, amikor nem olyan harcias.
Én két szopisztrájkon vagyok túl: először a cumisüveg volt a probléma, másodszor meg a fogzás kezdete.
Gyöngyi!
Ez jó volt "ösztönből letojni", tetszett!
Próbálok így tenni.
Netti!
Én lemaradtam valamiről, de ha az lesz holnap, amire gondolok, akkor Nagyon Sok Boldogságot Kívánok!
Zdori!
Igen, a 3. kerületi usziba járunk, és igen, odasétálunk.
Ti hova jártok? Itt 9000 Ft egy 4 alkalmas bérlet. Egyelőre nem akarok váltani, azért, mert a férjem olyan lusta, hogy ha autóba kellene ülni, tutti, nem jönne...
De ha lejár a bérletem, még átgondolom, hogyan tovább.
Na, megyek aludni, reménykedem, hogy Babókám ezúttal több pihenőt engedélyez. Jó éjszakát mindenkinek![/u]