Sziasztok!
Az éjszakánk egyike volt az eddigi legrosszabbaknak, Lilla baba felkelt 12-kor, 2-kor, 6-kor és 7-kor. A 7 órás kelésnél játszott vagy fél órát, aztán meg vigasztalanul elkezdett sírni, konkrétan ordított.
Csak pillanatokra tudtam megnyugtatni a karomban, nem volt éhes, pelusa rendben volt, nem olyan rég ébredt fel, tehát annyira álmos sem lehetett. Végül bekentem az ínyét lidokainos géllel, aztán felébredt az apja és ő ringatta vagy fél órát, végül elaludt.
Már kb. másfél hónapja kínlódunk a fogzással, hullámokban jön, aztán elmúlik. Azelőtt átaludta az éjszakákat, most azzal vigasztalom magam, hogy sokkal rosszabb már nem lehet. Annyit haladtunk, hogy alul látszik a két kis metszőfog alakja az ínyben, de áttörésről még szó sincs.
Tinu:
Nem akarok "nagy" hordozó lenni, tudom, mit bírok megvalósítani és mit nem. A mamami-n a lányok napi 6 órát hordozzák a babákat, ez nekem már csak azért sem menne, mert kicsi a lakásunk, mennék neki mindennek. Pirulva bevallom, hogy nem szoktam napi 5-6 órát járkálni, ülni meg úgy is tudok, hogy simán megfogom Babókát.
A biopamut kendők 20 ezres árát enyhén szólva sokallom, de ha annyival jobb lenne, akkor talán megérné. Ott rontottam el, hogy azt hittem, elég lesz nekem 1-2 kötés, nem kell a leghosszabb kendő, így XL-est vettem. Persze a legkényelmesebb kötéseket, és ahol nem nyaklik félre a baba, a hosszú kendőből lehetne kötni.
Tápszer, szopi:
Enyhén szólva szélmalomharcnak érzem a ragaszkodásomat a szoptatáshoz.
Azt hiszem, eleve második gyereket kellene szülni elsőre, akkor talán több önbizalmam lenne.
Szóval nekem nagyon nehezen indult be a tejem, az elején a kórházban meg itthon is tápszerpótlást adtunk a gyerekorvosunk javaslatára. Amikor itt járt, Babókának éppen nem sikerült a szopi (lehet, nem is az éhségtől sírt, de első gyerekes anyaként nem tudtam), doktornő rám nézett, és azt mondta, hogy "magának úgy sem lesz teje". Elhittem, ezért tápszerrel pótoltunk, aztán persze Babóka egyáltalán nem akart szopni, mert a cumisüvegből egyszerűbb volt.
Ekkor észbe kaptam, és elolvastam kb. mindent a neten, amit lehetett a szoptatásról, kibéreltünk egy ipari mellszívót, megvettem a More Milk tablettát, többféle szoptatós teát, Karamalz italt, és elkezdtem kávéskanállal adni a tápszert. A homeós bogyót csak azért nem próbáltam, mert nem hiszek benne, de nem sok tartott vissza tőle. Végül kihívtam Rózsa Ibolyát is a La Leche ligától. Segítségével sikerült elérni, hogy kb. 3 hetes kora óta teljesen anyatejes. Ez azzal járt, hogy nem 3 és nem 2 óránként, hanem gyakran egész nap szoptattam rövid szünetekkel. Az éjszakát rendben átaludta. A hízása rendben volt, 3580 grammtól eljutott 5420 grammig 3 hónapos koráig.
Ekkor elmentünk a szüleimhez 3 hétre, és ott nem volt mérleg. Ezzel párhuzamosan elkezdett gyorsulni a szopi, 10 perc alatt végzett vele, és ritkábban kérte. A fogcsírái is mocorogtak, elkezdett éjszaka felkelni, ok nélkül sírni, és sokkal mozgékonyabb lett.
Amikor haza értünk, akkor jött a nagy meglepetés, mert 3 hét alatt nem hízott egy grammot sem, ugyanúgy 5420 gramm volt, mint amikor elmentünk. Azonnal elvittem az orvoshoz, akinek borítékolni lehetett volna a véleményét: adjak neki tápszerpótlást. Persze nem nézetett vérképet, én olvastam, hogy lehet vashiánytól is.
Nem fogadtam meg a tanácsát, hanem elkezdtem sűrűbben szoptatni, ha kérte, ha nem. Így ismét elkezdett hízni, két hét alatt 5660 gramm lett.
Azért írtam le mindezeket, hogy értsétek a dilemmámat: a csapból is az folyik, hogy szoptatni kell, de eközben a család, a társadalom, az orvosok, mindenki a tápszer felé akar terelgetni.
Anyám és anyósom is tápszeren neveltek fel minket. Anyám szerint tápszert kell adni neki, anyósom már rég elkezdte volna a hozzátáplálást, és nagyon gyorsan rátért volna a tojásra meg a töltött káposztára.
Lilla baba nagyon mozgékony, szopi után elégedett, a napi pisis-kakis pelusmennyiség megvan, jókedvű (ha éppen nem jön a foga). A Liga szerint olyan nincs, hogy valakinek egyszer csak nem elég a teje, ha addig elég volt, csak növekedési ugrások vannak.
Én nem tudom, már mit tegyek, nem tudom, hol van a határ, amikor használok vagy már ártok a gyermekemnek.
2 eset lehetséges:
1. Ő egy lassabban hízó kisbaba, ebben az esetben teljesen feleslegesen tápszerezném (azt is olvastam, hogy 3 hónapos kor felett leállhat egy időre a hízás, és le is lassulhat).
2. Valóban nem elég a tej, és a fanatizmusommal ártok neki.
Á, nem tudom, mi legyen.
Bocsi, ha hosszú voltam, csak ez most úgy kijött belőlem.
Majd még jövök, és reagálok is, de most mennem kell fordítani.
Réka