[quote="pókica"] írta:pókica, Panny, Nagyon meg kellene becsülni a nagycsaládosokat! (Itt természetesen nem a kisebbségi patkányszaporulatra gondolok, hisz ők sosem fognak adózni, csak viszik a mi pénzünket
vigyázz mit mondasz, elvisz az erkölcsrendészet !
amúgy egyet értek.....
anyud meg......olyan rossz mikor egy örömhírnek így "örülnek"....nagyon rossz lehet. Hisz a világ minden kisbaba születésével újra kezdődik.
panny: irigyellek a nagyiért....nekemma anya vigyázott a kinderekre 2 órára amíg elrohantunk a Cora-ba.....alig várta h megjöjjünk. Megetette megfürdette őket de láttam h sok neki. Nem mondta...csak így nehéz rábízni.....nemnyugodtan teszem....evvan.
Más:
Délután a lányom elvittem a cirkuszba. A Pólus mögött felhúztak egy sátrat és ott volt a cirkusz....hmmm. A lényeg a lányom élvezte és úgy jött ki, hogy menjünk holnap is. Nem ez volt az első cirkuszi élménye. Eddig csak a fővárosi nagycirkuszban járt.
És akkor a valóság. A sátorban ugyanolyan hideg volt mintha kinnt ültünk volna a szabad ég alatt. Nem öltöztünk fel ennyire, szerencsére a csajszim csak a végén kezdett fagyoskodni.
Tele volt cickányokkal. Sokan.....nagyon sokan.
Kétféle jegy volt, a páholy rész (értsd első sor műanyag kempingszékeken) és kb 5m-re hátul a padsor. A páholyjegy 2400 volt gyereknek, felnőttnek egyaránt. Még nem tudtam mit kapok érte, hát ezt a verziót választottam. Két felvonás volt, a szünetben az összes cickány mellénk telepedett. Ennyit a páholy jegyről. Az első körben nem mertek mert volt egy morci bácsi aki nem engedte de a szünet után nem jött elő így mindenki oda ült, ahova akart.
Aztán jött a műsor. Gyerekmunka. 4 artista. 3 kiskorú. Szerintem olyan 13, 16 és egy 4 éves kislány. Igen, nem viccelek. Látszott rajtuk, hogy akarják, szeretnék de az utcai mutatványosok...hát igen. Nem akarom leszólni mert én nem tudnám utánuk csinálni.....vagy igen....16 évesen azt hiszem ment volna.
A ruhájuk szakadt volt és koszos. Az egyik kislányon nercharisnya volt, de hátul ki volt szakadva....
Volt egy egész picike gyerek is. Dzsennifer volt a neve. Gyönyörű szőke kislány, olyan soványka mint a lányom. Az apukája égő késeket dobált felé. Nagyon félt. Majdnem sírt. Végtelenül összeszorult a szívem. Apró kis tüll szoknyában volt. Mi kabátban majd megfagytunk. Aztán mikor vége lett már mosolygott. A shownak menni kell.....hát ment.
Volt egy másik kislány, Andzselina.
Fura nevek.
Voltak állatok. 3 póni. Az egyik egy 20cm-es (nem vicc) lécet ugrott át többszöri noszogatásra de inkább legelte volna a sátor alját (nem volt ponyva, csak a puszta föld). A másik póni kicsit lelkesebb volt.
Volt egy pupu teve, ami csak dísznek volt. Körbevezették és ennyi. Vedlett. A fél oldaláról hiányzott a szőr. Szegény. Volt egy kígyó. Szintén vedlett. Nem volt szép látvány.
Volt 2 kiskutya. Egy öreg nagyon csapzott és egy fiatal kajla, csapzott. Az öreg nem volt hajlandó csinálni magától a mutatványokat. Végig póráz volt rajta és szó szerint húzni kellett. Akkor csinálta a dolgokat.....
Volt egy bohóc. Öreg volt, megfáradt de dolgos kis emberke. Megviccolta a cickányokat. Szívembe lopta magát. Sajnáltam szegényt.
És volt egy porondmester. Gestapo tisztnek elment volna. Nő volt. Vagy az árvaházakban a nevelő tisztnő ilyen...vagy izé, gondozónő....
Hideg, por, sötétség, 90es évek zenéje, szakad ruha, bóvlik a hátsó kisasztalnál (lehetett venni ezt azt). Végtelenül szomorú állatok, nehéz sorsú gyerekek.
Ez volt a kőkemény valóság. Borzasztó. Annyira sajnáltam őket.
A lányom élvezte. Ő nem látta a csillogó ruhákon a szakad foltokat. Ő nem érezte a hideget. Ő csak egy édes kislovat és kiskutyát látott és egy nagylányt, aki biztosító kötél nélkül tornázik 5m magasan.
2009, Magyarország. Az Európai Unió tagja.