Hát Monic, akkor tényleg szerencséd van. Én egy multinál dolgozom és ott nincs pardon. Volt olyan aki szülés után vissza akart jönni dolgozni részmunkaidőben és azt mondták neki, hogy olyan nincs és ha vissza is jön, akkor számíthat a túlórákra. Könyörgöm, este hat után hova megyek a gyerekért bölcsibe vagy oviba?!
Na mindegy, ezt a kis időt majd kihúzom valahogy, de nem igazán túlórázom, mert most csak a babára ügyelek.
Új privát üzeneted érkezett!
2008.07.14 21:27
Monic
A lényegről nem is írtál.mi volt az ultrahangon?
Én tavaly a terhességemet, mikor megtudtam utána új munkahelyen kezdtem... a felvételi beszélgetésen elmondtam korrektül, hogy terhes vagyok..ismertem őket a médiából...de úgy mentem haza, hogy nem létezik, hogy felvesznek..és mégis felvettek, a negyedik hónap végén dőltem ki, mert az össez bőrt lehúzák rólam, annyit dolgoztam, utaztam, nem ettem, ittam és akkor a férjem mondta, hogy elég volt, másnap nem mehetek..és ennyi, de volt másik munkánk is, csak az terhes és bababarát, főleg hogy itthon van a stúdiónk a szoba kicsi sarkában..
Ki hogy viselte ezt az időt?
Mi tegnap strandon voltunk, klassz volt, de annyira fájt a fejem, hogy húúúúúúúú
Több embernek is közeledik az uh igaz? Nagy az izgalom?
Igen, Pécsett szültem, a Hartmann Tamásnál...
A dokit, akit írtál, a Larossa, vagy ki, jó orvos, de anyagias..és a megyiben szültem én is, a nővérkék nagyon gázak
A szüléstörténet nagyon-nagyon érdekel, írd le légyszi!
lehet, hogy én is leírnám, ha érdeke valakit!!!
Bocs, hogy nem szólítok meg név szerint mindenkit (senkit) de még bajban vagyok a nevekkel
Na jó éjt!
A lényegről nem is írtál.mi volt az ultrahangon?
Én tavaly a terhességemet, mikor megtudtam utána új munkahelyen kezdtem... a felvételi beszélgetésen elmondtam korrektül, hogy terhes vagyok..ismertem őket a médiából...de úgy mentem haza, hogy nem létezik, hogy felvesznek..és mégis felvettek, a negyedik hónap végén dőltem ki, mert az össez bőrt lehúzák rólam, annyit dolgoztam, utaztam, nem ettem, ittam és akkor a férjem mondta, hogy elég volt, másnap nem mehetek..és ennyi, de volt másik munkánk is, csak az terhes és bababarát, főleg hogy itthon van a stúdiónk a szoba kicsi sarkában..
Ki hogy viselte ezt az időt?
Mi tegnap strandon voltunk, klassz volt, de annyira fájt a fejem, hogy húúúúúúúú
Több embernek is közeledik az uh igaz? Nagy az izgalom?
Igen, Pécsett szültem, a Hartmann Tamásnál...
A dokit, akit írtál, a Larossa, vagy ki, jó orvos, de anyagias..és a megyiben szültem én is, a nővérkék nagyon gázak
A szüléstörténet nagyon-nagyon érdekel, írd le légyszi!
lehet, hogy én is leírnám, ha érdeke valakit!!!
Bocs, hogy nem szólítok meg név szerint mindenkit (senkit) de még bajban vagyok a nevekkel
Na jó éjt!
2008.07.15 06:39
Szép jó reggelt!
Nekem is hihetetlen szerencsém van a munkahelyemmel. Anno úgy köszöntünk el, hogy természetesen visszavárnak, addig házon belül megoldották a helyettesítésemet. Aztán a kolléganőm kiment Angliába így korábban visszahívtak. Én csak akkor szerettem volna visszajönni, ha már ovisak a gyerekek. Így alakult, aztán most meg jön a harmadik manó és egy percig sem volt kétséges, hogyha addig megvan még a cég visszajöhetek majd, de ez aztán még a jövő zenéje.
Amikor a manókat vártam, a 16. hétig dolgoztam, utána táppénzre mentem. Én is hihetetlenül élveztem, hogy otthon lehetek, csinosíthatom a lakást, moshatom, vasalhatom a picurka ruhácskákat. Most is alig várom minden egyes pillanatát a terhességnek, de sajnos a piszkos anyagiak is közrejátszanak és muszáj lesz dolgozni amíg bírom. Szeptembertől mennek a gyerekek bölcsibe és akkor már teljes munkaidőbe jövök, jó lenne ha meglenne így a 180 napom, mert a fizetésemet emelték és így jobban járnék utána.
Dytt, sajnálom, hogy neked nem jöttek be a nővérkék, nekem 2 éve egy szavam sem lehetett rájuk, lehet, hogy amiatt, hogy ikreim voltak és jobban odafigyeltek rám, de maximálisan segítettek mindenben, mindent megmutattak, szóval korrekt volt minden. Látod, azt nem tudom, hogy a Labossa mennyire anyagias, ilyen infóim nem voltak róla, de én sem fogom megkérdezni, hogy mennyiért vállal egy szülést, majd kap amennyit gondolok a szülés után.
Tegnap már engem is nagyon szorított a farmer, úgyhogy asszem ezt már hanyagolhatom. Este olyan pillanatok alatt elalszom, hogy csak na. Azon csodálkozom, hogy még nem aludtam be a gyerekekkel együtt az altatásnál.....
Szóval akkor itt lenne a szüléstörténetünk. Elnézést, ha hosszú lesz, de minden érzésemet leírtam utána:
Nagyon sokat gondolkodtam a kórházban azon, hogy vajon mikor és hogy fog megindulni majd a szülés. Honnan fogom tudni, hogy az a fájdalom már a szülést jelzi vagy egészen másról van szó. Aztán eljött május 29 éjjel fél 12, akkor azonnal tudtam, hogy elindult valami. Esett az eső és amint elkezdett dörögni és villámlani, bizony elkezdtem érezni azt a furcsa érzést a pocimban. Keményedett és szép öt perces fájásaim voltak (amik persze messze voltak a fájástól). Rögtön szóltam a nővérnek, aztán megvizsgált az ügyeletes doki és felmentem a szülőszobára obszerválásra, mert persze a méhszájam még nem nyílt tovább mint az az egy ujjnyi amivel bekerültem. A szülőszobán rákötöttek az nstr-re és vártunk. A fájások szépen megvoltak de nyílni csak nem akartam. Az egész éjszakát fent töltöttem, persze aludni nem tudtam, a szülőágy nem a kényelméről híres hosszútávon. Feküdtem oldalt, ültem labdával a hátam mögött, aztán végülis egy kempingszékben ülve tudtam aludni egy 1,5-2 órácskát. Reggelre a fájások is gyengültek…. Aztán fél 8 körül megjött a dokim is, aki azonnal megvizsgált. Adigra újra szépen beindultak a fájások és egy icipicit elkezdtem tovább tágulni. Akkor mondta a dokim, hogy no bizony szülésben vagyunk…. Ekkor hívtam Kriszt, hogy esemény lesz elindulhat a kórházba, nagyon úgy néz ki, hogy szülők leszünk. Ott találkoztam először a szülésznővel is, aki egy fantasztikusan kedves és aranyos és segítőkész csajszi volt. Elmentem a kezelőbe, borotválás, beöntés, zuhany aztán irány a szülőszoba, ahol már a nagy találkozásra készültünk. Mire végeztek velem az előkészítőben, megérkezett Krisz is. Bekötötték az oxitocint ami szépen rásegített a tágulásra. Amint lement rögtön lehetett is burkot repeszteni, ami nagyon fura érzés volt, úgy meglepődtem azon, hogy milyen meleg a magzatvíz!:-) Na és innentől kezdve szépen beindultak az események. A fájások már igazán fájások lettek. A végére már nagyon elfáradtam, nem kértem fájdalomcsillapítást, de az utolsó pár fájásnál mondtam is, hogy nem bírom, végem, ziháltam, nem tudtam a levegővételre koncentrálni. Szomjas voltam, nem ittam azóta, hogy éjjel felmentem a szülőszobára. Egyik oldalamon a szülésznő kezét markolásztam, a másikon Kriszét. Eszméletlen nagy segítség voltak!! Emese a szülésznő mindig észhez térített amikor nem tudtam a levegővételre figyelni, Kriszhez meg egyszerűen csodás volt hozzábújni!!!! Krisz masszírozta a derekamat, először kézzel, aztán meg egy kis „tüskés” labdával. Nagyon jól esett. Aztán volt, hogy felültem ladbával a hátam mögött, ez egy szuper pozíció volt, mert a fájásokat nagyon jól viseltem így, de sajna így meg a derekam fájt rettenetesen. Aztán végülis nagyon hamar megjöttek a tolófájások és az események is felgyorsultak. Amint éreztem a tolófájást egy fájás után, megvizsgált a doki és csak azt vettem észre a következő pillanatban hogy vagy 8-an állnak az ágyam körül és várják a picurokat. Jött még egy doki, még egy szülésznő, két gyerekorvos meg még két akárki… Persze az első nyomás elég fura volt, hiszen nem tudtam teljesen hogy hogyan is kell irányítani a dolgokat, de aztán nagyon jól belejöttem. Két lábam a két dokin volt, kapaszkodtam a térdeimbe és Krisz pedig tartotta a fejemet a nyomásoknál. Viki baba is nagyon ügyes volt, mert a 3. nyomásra 13.05 kor már kint is volt…és felsírt. Szépen, halkan, csodásan!!! Megmutatták mielőtt elvitték, megmondtam a nevét és már repesztették is a másik burkot. Domi asszem a második nyomásra kint volt 13.10 kor!!! Ő is csendesen tudatta, hogy megérkezett. Ezek voltak életem legcsodásabb pillanatai! El nem tudtam azelőtt képzelni, hogy milyen egy szülés, de ahogy a kismanók megérkeztek, akár holnap is újra szülnék. A dokim és mindenki aki körülöttem volt bíztattak, kedvesek voltak, szóval öröm volt velük „dolgozni”. A dokim is megdícsért minket és gratulált a babucikhoz és a szép munkához. Azt mondta, hihetetlen boldogság neki is, amikor látja, hogy milyen helyre kerülnek a picik. Amikor ezt mondta, azt hittem sírva fakadok!!!!! Visszatérve a szülésre. Domi után jött a lepény, amihez kellett némi külső segítség, mert nagyon tapadt még, de két pillanat alatt kint volt az is. Ezután szépen elcsendesedett minden, dokim összevarta amit össze kellett, az nem volt vmi kellemes, mert a végén már nem volt ereje az érzéstelenítőnek, de kit érdekelt. Akkor már jókat nevettünk, dokim mondta is, hogy még nem varrt úgy össze kismamát, hogy közben nevettek volna. Már aznap este amint felkelhettem, viszonylag szépen mozogtam és ültem. Amint végeztek velem már hozták is a kicsikéinket!!! Egyszerűen leírhatatlan érzés volt látni, megérinteni és érezni őket!! Kicsi magzatmás buksijuk gyönyörű volt és valami csodás, semmihez sem hasonlítható volt az illatuk!! Viki rögtön szopizott is, Dominak nem sikerült…de sebaj, ott volt és ez a lényeg! Két órát voltam még a szülőszobán, aztán lekerültem a gyerekágyra. Ott hat óra múlva kelhettem fel. A kicsiket nem hozták még le hozzám, mert kicsit alacsony volt a hőjük és melegítették őket. Kihasználtam a lehetőséget és aludtam egy jót. Aztán éjszaka szóltak, hogyha úgy érzem magam, akkor menjek fel a picikhez megszoptathatom őket. Akkor ahogy felébresztettek, hogy Anyuka, ébresztő, akkor tudatosult bennem, hogy mennyire megváltozott minden!!! Igen, ANYUKA lettem, amit még most sem fogok fel!!! Naná, hogy úgy éreztem magam és mentem a mi kis picurkáinkhoz!!!! Ügyesek voltak és szépen szopiztak!!!
Ez történt velünk aznap! Egy csoda volt ami még most is tart. Hihetetlen boldog vagyok, hogy részem lehetett ebben és annak mégjobban örülök, hogy a Krisz is végigcsinálta velem. Nem bánta meg ő sem!!!! Pedig úgy volt, hogy nem lesz bent, aztán………………
Nagyon furcsa volt utána a pocim ill. a helye. Egy fura, nagy és üres valami volt ott. Még a mai napig is néha úgy érzem, pláne amikor fekszek, hogy rúgnak a drágák!! Így lettünk igazi család!!!!!!!
Ennyi a mi történetünk, nagyon szívesen olvasnám a többiekét is!!
Nekem is hihetetlen szerencsém van a munkahelyemmel. Anno úgy köszöntünk el, hogy természetesen visszavárnak, addig házon belül megoldották a helyettesítésemet. Aztán a kolléganőm kiment Angliába így korábban visszahívtak. Én csak akkor szerettem volna visszajönni, ha már ovisak a gyerekek. Így alakult, aztán most meg jön a harmadik manó és egy percig sem volt kétséges, hogyha addig megvan még a cég visszajöhetek majd, de ez aztán még a jövő zenéje.
Amikor a manókat vártam, a 16. hétig dolgoztam, utána táppénzre mentem. Én is hihetetlenül élveztem, hogy otthon lehetek, csinosíthatom a lakást, moshatom, vasalhatom a picurka ruhácskákat. Most is alig várom minden egyes pillanatát a terhességnek, de sajnos a piszkos anyagiak is közrejátszanak és muszáj lesz dolgozni amíg bírom. Szeptembertől mennek a gyerekek bölcsibe és akkor már teljes munkaidőbe jövök, jó lenne ha meglenne így a 180 napom, mert a fizetésemet emelték és így jobban járnék utána.
Dytt, sajnálom, hogy neked nem jöttek be a nővérkék, nekem 2 éve egy szavam sem lehetett rájuk, lehet, hogy amiatt, hogy ikreim voltak és jobban odafigyeltek rám, de maximálisan segítettek mindenben, mindent megmutattak, szóval korrekt volt minden. Látod, azt nem tudom, hogy a Labossa mennyire anyagias, ilyen infóim nem voltak róla, de én sem fogom megkérdezni, hogy mennyiért vállal egy szülést, majd kap amennyit gondolok a szülés után.
Tegnap már engem is nagyon szorított a farmer, úgyhogy asszem ezt már hanyagolhatom. Este olyan pillanatok alatt elalszom, hogy csak na. Azon csodálkozom, hogy még nem aludtam be a gyerekekkel együtt az altatásnál.....
Szóval akkor itt lenne a szüléstörténetünk. Elnézést, ha hosszú lesz, de minden érzésemet leírtam utána:
Nagyon sokat gondolkodtam a kórházban azon, hogy vajon mikor és hogy fog megindulni majd a szülés. Honnan fogom tudni, hogy az a fájdalom már a szülést jelzi vagy egészen másról van szó. Aztán eljött május 29 éjjel fél 12, akkor azonnal tudtam, hogy elindult valami. Esett az eső és amint elkezdett dörögni és villámlani, bizony elkezdtem érezni azt a furcsa érzést a pocimban. Keményedett és szép öt perces fájásaim voltak (amik persze messze voltak a fájástól). Rögtön szóltam a nővérnek, aztán megvizsgált az ügyeletes doki és felmentem a szülőszobára obszerválásra, mert persze a méhszájam még nem nyílt tovább mint az az egy ujjnyi amivel bekerültem. A szülőszobán rákötöttek az nstr-re és vártunk. A fájások szépen megvoltak de nyílni csak nem akartam. Az egész éjszakát fent töltöttem, persze aludni nem tudtam, a szülőágy nem a kényelméről híres hosszútávon. Feküdtem oldalt, ültem labdával a hátam mögött, aztán végülis egy kempingszékben ülve tudtam aludni egy 1,5-2 órácskát. Reggelre a fájások is gyengültek…. Aztán fél 8 körül megjött a dokim is, aki azonnal megvizsgált. Adigra újra szépen beindultak a fájások és egy icipicit elkezdtem tovább tágulni. Akkor mondta a dokim, hogy no bizony szülésben vagyunk…. Ekkor hívtam Kriszt, hogy esemény lesz elindulhat a kórházba, nagyon úgy néz ki, hogy szülők leszünk. Ott találkoztam először a szülésznővel is, aki egy fantasztikusan kedves és aranyos és segítőkész csajszi volt. Elmentem a kezelőbe, borotválás, beöntés, zuhany aztán irány a szülőszoba, ahol már a nagy találkozásra készültünk. Mire végeztek velem az előkészítőben, megérkezett Krisz is. Bekötötték az oxitocint ami szépen rásegített a tágulásra. Amint lement rögtön lehetett is burkot repeszteni, ami nagyon fura érzés volt, úgy meglepődtem azon, hogy milyen meleg a magzatvíz!:-) Na és innentől kezdve szépen beindultak az események. A fájások már igazán fájások lettek. A végére már nagyon elfáradtam, nem kértem fájdalomcsillapítást, de az utolsó pár fájásnál mondtam is, hogy nem bírom, végem, ziháltam, nem tudtam a levegővételre koncentrálni. Szomjas voltam, nem ittam azóta, hogy éjjel felmentem a szülőszobára. Egyik oldalamon a szülésznő kezét markolásztam, a másikon Kriszét. Eszméletlen nagy segítség voltak!! Emese a szülésznő mindig észhez térített amikor nem tudtam a levegővételre figyelni, Kriszhez meg egyszerűen csodás volt hozzábújni!!!! Krisz masszírozta a derekamat, először kézzel, aztán meg egy kis „tüskés” labdával. Nagyon jól esett. Aztán volt, hogy felültem ladbával a hátam mögött, ez egy szuper pozíció volt, mert a fájásokat nagyon jól viseltem így, de sajna így meg a derekam fájt rettenetesen. Aztán végülis nagyon hamar megjöttek a tolófájások és az események is felgyorsultak. Amint éreztem a tolófájást egy fájás után, megvizsgált a doki és csak azt vettem észre a következő pillanatban hogy vagy 8-an állnak az ágyam körül és várják a picurokat. Jött még egy doki, még egy szülésznő, két gyerekorvos meg még két akárki… Persze az első nyomás elég fura volt, hiszen nem tudtam teljesen hogy hogyan is kell irányítani a dolgokat, de aztán nagyon jól belejöttem. Két lábam a két dokin volt, kapaszkodtam a térdeimbe és Krisz pedig tartotta a fejemet a nyomásoknál. Viki baba is nagyon ügyes volt, mert a 3. nyomásra 13.05 kor már kint is volt…és felsírt. Szépen, halkan, csodásan!!! Megmutatták mielőtt elvitték, megmondtam a nevét és már repesztették is a másik burkot. Domi asszem a második nyomásra kint volt 13.10 kor!!! Ő is csendesen tudatta, hogy megérkezett. Ezek voltak életem legcsodásabb pillanatai! El nem tudtam azelőtt képzelni, hogy milyen egy szülés, de ahogy a kismanók megérkeztek, akár holnap is újra szülnék. A dokim és mindenki aki körülöttem volt bíztattak, kedvesek voltak, szóval öröm volt velük „dolgozni”. A dokim is megdícsért minket és gratulált a babucikhoz és a szép munkához. Azt mondta, hihetetlen boldogság neki is, amikor látja, hogy milyen helyre kerülnek a picik. Amikor ezt mondta, azt hittem sírva fakadok!!!!! Visszatérve a szülésre. Domi után jött a lepény, amihez kellett némi külső segítség, mert nagyon tapadt még, de két pillanat alatt kint volt az is. Ezután szépen elcsendesedett minden, dokim összevarta amit össze kellett, az nem volt vmi kellemes, mert a végén már nem volt ereje az érzéstelenítőnek, de kit érdekelt. Akkor már jókat nevettünk, dokim mondta is, hogy még nem varrt úgy össze kismamát, hogy közben nevettek volna. Már aznap este amint felkelhettem, viszonylag szépen mozogtam és ültem. Amint végeztek velem már hozták is a kicsikéinket!!! Egyszerűen leírhatatlan érzés volt látni, megérinteni és érezni őket!! Kicsi magzatmás buksijuk gyönyörű volt és valami csodás, semmihez sem hasonlítható volt az illatuk!! Viki rögtön szopizott is, Dominak nem sikerült…de sebaj, ott volt és ez a lényeg! Két órát voltam még a szülőszobán, aztán lekerültem a gyerekágyra. Ott hat óra múlva kelhettem fel. A kicsiket nem hozták még le hozzám, mert kicsit alacsony volt a hőjük és melegítették őket. Kihasználtam a lehetőséget és aludtam egy jót. Aztán éjszaka szóltak, hogyha úgy érzem magam, akkor menjek fel a picikhez megszoptathatom őket. Akkor ahogy felébresztettek, hogy Anyuka, ébresztő, akkor tudatosult bennem, hogy mennyire megváltozott minden!!! Igen, ANYUKA lettem, amit még most sem fogok fel!!! Naná, hogy úgy éreztem magam és mentem a mi kis picurkáinkhoz!!!! Ügyesek voltak és szépen szopiztak!!!
Ez történt velünk aznap! Egy csoda volt ami még most is tart. Hihetetlen boldog vagyok, hogy részem lehetett ebben és annak mégjobban örülök, hogy a Krisz is végigcsinálta velem. Nem bánta meg ő sem!!!! Pedig úgy volt, hogy nem lesz bent, aztán………………
Nagyon furcsa volt utána a pocim ill. a helye. Egy fura, nagy és üres valami volt ott. Még a mai napig is néha úgy érzem, pláne amikor fekszek, hogy rúgnak a drágák!! Így lettünk igazi család!!!!!!!
Ennyi a mi történetünk, nagyon szívesen olvasnám a többiekét is!!
2008.07.15 07:35
Hát tencsi ez nagyon szép, köszönjük. Lehetet érezni belőle, hogy mekkora csodás élmény volt nektek. Annyira bízom benne, hogy nekünk is ilyen csodás élmény lesz.
Tényleg Monic mi volt az uh-n?
Én nagyon jól viseltem a hétvégi meleget szerencsére. Mondjuk nálunk elég hűvös van a lakásban, így nem volt nehéz. Takarítottam, főztem, sütöttem és már el is telt a hétvége. Ja és persze pihentem, mert most már azt is kell.
Nálunk ma hathetes a pocaklakó. Remélem csütörtökön ha megyek, akkor lesz már szívhang és persze minden rendbe lesz.
Tényleg Monic mi volt az uh-n?
Én nagyon jól viseltem a hétvégi meleget szerencsére. Mondjuk nálunk elég hűvös van a lakásban, így nem volt nehéz. Takarítottam, főztem, sütöttem és már el is telt a hétvége. Ja és persze pihentem, mert most már azt is kell.
Nálunk ma hathetes a pocaklakó. Remélem csütörtökön ha megyek, akkor lesz már szívhang és persze minden rendbe lesz.
2008.07.15 07:49
SZiasztok,
szeretném tisztázni, hogy a vonalzóm tegnap meghülyült, és
ma lesz az uh délután!
Ugyanezt csinálta velem a vonalzó a vérvétel előtt is, akkor is össze-vissza írta és szerencsét hozott, remélem most sem lesz másképp
szeretném tisztázni, hogy a vonalzóm tegnap meghülyült, és
ma lesz az uh délután!
Ugyanezt csinálta velem a vonalzó a vérvétel előtt is, akkor is össze-vissza írta és szerencsét hozott, remélem most sem lesz másképp
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}
2008.07.15 07:56
Tencsi,
gyönyörű a szüléstörténeted, megkönnyeztem. Nekem egyszerre tűnt csodálatosnak és félelmetesnek, mivel még nem szültem és nem igazán vagyok vele tisztában, hogy mi vár rám
gyönyörű a szüléstörténeted, megkönnyeztem. Nekem egyszerre tűnt csodálatosnak és félelmetesnek, mivel még nem szültem és nem igazán vagyok vele tisztában, hogy mi vár rám
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}2008.07.15 08:20
Köszi Lányok, aranyosak vagytok!
Szerintem az a legfontosabb, hogy nem szabad túlparáztatni magatokat, hogy mi lesz hogy lesz, természetes az ismeretlentől való félelem. Megy majd minden szépen a maga útján!!!!
A légzéstechnikát a kórházban "tanultam" meg, nagyon aranyos volt a gyógytornász még ott is tornáztunk, fekve!!! Sőt, a szülés után is! Viszont tényleg nagyon hasznos dolog volt, nálam nagyon bevált.
Monic, annyira szorítok érted!!! Amint tudsz vmit, gyere ám!!!! Mikorra mész?
Szerintem az a legfontosabb, hogy nem szabad túlparáztatni magatokat, hogy mi lesz hogy lesz, természetes az ismeretlentől való félelem. Megy majd minden szépen a maga útján!!!!
A légzéstechnikát a kórházban "tanultam" meg, nagyon aranyos volt a gyógytornász még ott is tornáztunk, fekve!!!
Sőt, a szülés után is! Viszont tényleg nagyon hasznos dolog volt, nálam nagyon bevált.
Monic, annyira szorítok érted!!! Amint tudsz vmit, gyere ám!!!! Mikorra mész?
2008.07.15 09:25
Tencsi
Nagyon-nagyon szép történet, megható én is megkönnyeztem.
monic
Várjuk a híreket!!!
Az én történetem
a 38. héten hajnalban arra ébredek, mintha valami pukkanást hallottam volna, abban az időben szinte fél óránként jártam éjjel pisilni, elindultam most is. Eszembe nem jutott, hogy ma lesz az a nap, amikor anyukává válok. Ahogy elérem az ágy sarkát, bumm mint a Niagara vízesés, csak folyt-folyt a magzatvíz, iszonyat sok mennyiség. El kezdtem kiabálni a férjemnek, hogy Úristen, Úristen. Ő felébredt és mit lát? engem az ágy szélén szétterpesztett lábakkal és ömlik a magzatvíz én meg kiabálok. Nagyon vicces volt, így utólag, rámszólt, hogy uzsgyi a fürdő, végig csurgattam a lakást, a fürdőt, mindent. A párom nagyon a helyzet magaslatán volt én meg csak remegtem, hogy nemsokára anyuka leszek, végre, a kezeimben lesz a baba, hogy fog kinézni, milyen lesz, aszülés maga eszembe nem jutott. azt hittem, hogy ha elfolyt a magzatvíz, akkor lehet, már délelőtt anyuka leszek. A kórházat felhívtuk, azt mondták menjek be.
Ez volt hajnali fél 4-kor.
Beértünk, megvizsgált egy orvos, egy ujnyira voltam csak nyitva, fájások semmi. A férjemnek azt mondták menjen haza, majd reggel jöjjön vissza, hosszú lesz a nap. Ő még maradt, majd hazament, de másfél óra múlva ott volt, azt mondta nem bírt meglenni egyedül
Reggel megvizsgált az orvosom, helyzet változatlan. akkor bekötötték az oxitocint, hogy na az majd begyorsítja a dolgokat. A fájások beindultak, a tágulás azonban nem. Délelőtt bekötötték a gerincérzéstelenítőt, mert azt mondták, attól majd gyorsan tágulok. Ezt nem akartuk, de muszáj volt a tágulás érdekében. Ágyhoz voltam kötve az infúzió miatt, mozogni nem tudtam, az érzéstelenítő nem hatott. az igaz fájások nagyon durvák voltak, erre nem is számítottam. Ráadásul valami szalagot nyomott a baba, és ez még felerősítette a fájdalmaimat. De egy hangom nem volt, csak szenvedtem. A doki rendszeresen feljárt, próbált kézzel is tágítani, ezt persze nem mondták meg, csak utólag, pokoli fájdalom volt. Nem változott a helyzet. Délután már tanakodtak mi legyen, nem javult a dolog. A rossz statisztikák miatt, azt mondták várjunk még a császárral. Közben behívtak még egy dokit, az is megvizsgált, összedugták a fejüket, én éreztem valami nem stimmel, hiszen olyan régen elfolytmár a magzatvíz és nem tágultam továbbbra sem. A kézel tágítás továbbra is ment, aztán a másik doki hasprást alkalmazott, vagyis könyökkel tehénkedett a pocakomra és nyomota, a másik meg a másik oldalon kézzel tágított. Borzalmasan ki voltam készülve, fájt nagyon, nem ehettem, nem ihattam semmit, a császár gyanú miatt.
Aztán sikerült tágulnom valamennyit, már csak egy kicsi kellett volna, de a baba szívhangja leesett, erre még emlékszem. Akkor hirtelen bejöttek rengetegen, úgy féltem, hogy valami baj van én csak nyomtam, nyomtam, és akkor császárra nem volt már idő, a gép sípolt és akkor vákummal nagy nehezen kikapták a babát. Sajnos nem nagyon voltam magamnál, magára a pillanatra csak homályosan emlékszem...éreztem amikor kijött, végig, amikor húzták ki akicsimet. Elég sokáig kellett a babámnak tisztogatni a légútjait, meg masszírozták, én meg csak kábán feküdtem, hogy vége, sikerült, megszültem, rendben van-e? Ezek motoszkáltak a fejemben.
Akkor végre megkaptam a kislányomat, magatmázosan, kíváncsian húzogatta fel a szemét, szemöldökét, ezt a szokását azóta is megőrízte. Én meg csak néztem, hogy ő az én kislányom, vér a véremből, az én testemből van. Addigra minden rossz élmény elszállt, csak néztem megvan-e mindene.
Csak pár percig volt nálam, aztán elvitték, a férjem ment vele. engem addig elkezdtek gyorsan stoppolni, mert teljesen repedtem mindenhol, még erem is. Amikor visszaért a férjem a babával, még akkor is varrtak engem. A férjem a babával ült a széken, én meg feküdtem, nem törtődtem a gátseb varrásával, csak néztem őket és sírtam az örömtől. Sohasem felejtem el.
Nagy sokára készen lett a doki, akkor megfoghattam a babát, szopizni nem akart, csak fogtam, nézett rám, nagyon-szép pillanatok voltak. Olyan fél 10 fele este vittek le a gyermekágyra, borzalmas volt elszakadni a férjemtől, sohasem voltunk még külön. ott a babát elvitték, melegíteni kellett. Nekem feküdnöm kellett volna éjfélig, de nem bírtam ki, 23 órakor már ott álltam a babám mellett és néztem.
Éjszaka behozták, hogy szoptassam, lerakták és otthagytak...na itt kezdődött a másik történet, a szoptatási rémálom, de ezt majd legközelebb.
Maga az élmény csodálatos, de rettegek a következőtől, azt mondták örülhetek, hogy egészséges lett a kislányom, túl sok idő telt el a magzatvíz elfolyása és a születés között.
Nagy szerencsém volt, hogy észrevette a doki, hogy elrepedt egy erem.
Nagy szerencsém volt, hogy a gécbuci, amiről már írtam, kiesett belőlem. Meg is halhattam volna, ha ott bent marad. Nem is tudom hogy fordulhat ilyen elő..a tanulókra nem figyelnek eléggé oda a dokik, sajnos.
Szóval összeségében, nekem a rossz emlék maradt meg, leszámítva azt a csodás érzést, amit addig sohasem éreztem, amikor kezembe fogtam az én kislányomat.
Nagyon-nagyon szép történet, megható én is megkönnyeztem.
monic
Várjuk a híreket!!!
Az én történetem
a 38. héten hajnalban arra ébredek, mintha valami pukkanást hallottam volna, abban az időben szinte fél óránként jártam éjjel pisilni, elindultam most is. Eszembe nem jutott, hogy ma lesz az a nap, amikor anyukává válok. Ahogy elérem az ágy sarkát, bumm mint a Niagara vízesés, csak folyt-folyt a magzatvíz, iszonyat sok mennyiség. El kezdtem kiabálni a férjemnek, hogy Úristen, Úristen. Ő felébredt és mit lát? engem az ágy szélén szétterpesztett lábakkal és ömlik a magzatvíz én meg kiabálok. Nagyon vicces volt, így utólag, rámszólt, hogy uzsgyi a fürdő, végig csurgattam a lakást, a fürdőt, mindent. A párom nagyon a helyzet magaslatán volt én meg csak remegtem, hogy nemsokára anyuka leszek, végre, a kezeimben lesz a baba, hogy fog kinézni, milyen lesz, aszülés maga eszembe nem jutott. azt hittem, hogy ha elfolyt a magzatvíz, akkor lehet, már délelőtt anyuka leszek. A kórházat felhívtuk, azt mondták menjek be.
Ez volt hajnali fél 4-kor.
Beértünk, megvizsgált egy orvos, egy ujnyira voltam csak nyitva, fájások semmi. A férjemnek azt mondták menjen haza, majd reggel jöjjön vissza, hosszú lesz a nap. Ő még maradt, majd hazament, de másfél óra múlva ott volt, azt mondta nem bírt meglenni egyedül
Reggel megvizsgált az orvosom, helyzet változatlan. akkor bekötötték az oxitocint, hogy na az majd begyorsítja a dolgokat. A fájások beindultak, a tágulás azonban nem. Délelőtt bekötötték a gerincérzéstelenítőt, mert azt mondták, attól majd gyorsan tágulok. Ezt nem akartuk, de muszáj volt a tágulás érdekében. Ágyhoz voltam kötve az infúzió miatt, mozogni nem tudtam, az érzéstelenítő nem hatott. az igaz fájások nagyon durvák voltak, erre nem is számítottam. Ráadásul valami szalagot nyomott a baba, és ez még felerősítette a fájdalmaimat. De egy hangom nem volt, csak szenvedtem. A doki rendszeresen feljárt, próbált kézzel is tágítani, ezt persze nem mondták meg, csak utólag, pokoli fájdalom volt. Nem változott a helyzet. Délután már tanakodtak mi legyen, nem javult a dolog. A rossz statisztikák miatt, azt mondták várjunk még a császárral. Közben behívtak még egy dokit, az is megvizsgált, összedugták a fejüket, én éreztem valami nem stimmel, hiszen olyan régen elfolytmár a magzatvíz és nem tágultam továbbbra sem. A kézel tágítás továbbra is ment, aztán a másik doki hasprást alkalmazott, vagyis könyökkel tehénkedett a pocakomra és nyomota, a másik meg a másik oldalon kézzel tágított. Borzalmasan ki voltam készülve, fájt nagyon, nem ehettem, nem ihattam semmit, a császár gyanú miatt.
Aztán sikerült tágulnom valamennyit, már csak egy kicsi kellett volna, de a baba szívhangja leesett, erre még emlékszem. Akkor hirtelen bejöttek rengetegen, úgy féltem, hogy valami baj van én csak nyomtam, nyomtam, és akkor császárra nem volt már idő, a gép sípolt és akkor vákummal nagy nehezen kikapták a babát. Sajnos nem nagyon voltam magamnál, magára a pillanatra csak homályosan emlékszem...éreztem amikor kijött, végig, amikor húzták ki akicsimet. Elég sokáig kellett a babámnak tisztogatni a légútjait, meg masszírozták, én meg csak kábán feküdtem, hogy vége, sikerült, megszültem, rendben van-e? Ezek motoszkáltak a fejemben.
Akkor végre megkaptam a kislányomat, magatmázosan, kíváncsian húzogatta fel a szemét, szemöldökét, ezt a szokását azóta is megőrízte. Én meg csak néztem, hogy ő az én kislányom, vér a véremből, az én testemből van. Addigra minden rossz élmény elszállt, csak néztem megvan-e mindene.
Csak pár percig volt nálam, aztán elvitték, a férjem ment vele. engem addig elkezdtek gyorsan stoppolni, mert teljesen repedtem mindenhol, még erem is. Amikor visszaért a férjem a babával, még akkor is varrtak engem. A férjem a babával ült a széken, én meg feküdtem, nem törtődtem a gátseb varrásával, csak néztem őket és sírtam az örömtől. Sohasem felejtem el.
Nagy sokára készen lett a doki, akkor megfoghattam a babát, szopizni nem akart, csak fogtam, nézett rám, nagyon-szép pillanatok voltak. Olyan fél 10 fele este vittek le a gyermekágyra, borzalmas volt elszakadni a férjemtől, sohasem voltunk még külön. ott a babát elvitték, melegíteni kellett. Nekem feküdnöm kellett volna éjfélig, de nem bírtam ki, 23 órakor már ott álltam a babám mellett és néztem.
Éjszaka behozták, hogy szoptassam, lerakták és otthagytak...na itt kezdődött a másik történet, a szoptatási rémálom, de ezt majd legközelebb.
Maga az élmény csodálatos, de rettegek a következőtől, azt mondták örülhetek, hogy egészséges lett a kislányom, túl sok idő telt el a magzatvíz elfolyása és a születés között.
Nagy szerencsém volt, hogy észrevette a doki, hogy elrepedt egy erem.
Nagy szerencsém volt, hogy a gécbuci, amiről már írtam, kiesett belőlem. Meg is halhattam volna, ha ott bent marad. Nem is tudom hogy fordulhat ilyen elő..a tanulókra nem figyelnek eléggé oda a dokik, sajnos.
Szóval összeségében, nekem a rossz emlék maradt meg, leszámítva azt a csodás érzést, amit addig sohasem éreztem, amikor kezembe fogtam az én kislányomat.
2008.07.15 09:37
Köszi Dytt, hogy te is leírtad! Bizony én is megkönnyeztelek, a fájdalommal és az örömökkel együtt is!!! Nagyon ügyes voltál és minden tiszteletem a tiéd, hogy ilyen hamar újra belevágtok a nagy kalandba!!!! Bízzunk benne, hogy most szebben sikerül maga a szülés!
A szopizással mi volt a gond?
A szopizással mi volt a gond?
2008.07.15 11:57
Vicuska nagyon nagy gratula neked. Tök jó, hogy minden rendben van. Remélem, hogy nekem is ilyen jó híreket mond majd a doki. Én is azért drukkolok, hogy legyen szívhang és jó helyen legyen.
Köszi dytt. Köszönjük, hogy megosztottad velük a nagy napodat. Kívánom neked, hogy a következő már kellemesebb legyen, mármint a szülés és kevesebb fájdalommal járjon.
Köszi dytt. Köszönjük, hogy megosztottad velük a nagy napodat. Kívánom neked, hogy a következő már kellemesebb legyen, mármint a szülés és kevesebb fájdalommal járjon.
2008.07.15 15:14
Sziasztok,
megjöttem az ultrahangról, 1 baba van. Én ennek nagyon örülök, mert én eleve egyet éreztem és első babának az egyel jobban elboldogulok majd.
Viszont az uh-n a doki a frászt hozta rám, mert először nem talált a petezsákban semmit (joggal tartottam a helyi kórház uh-jától, mert köztudott, hogy háborús darab, úgyhogy nagy dolgokat nem is lehet várni tőle ), aztán nézegette és megtalálta a szikhólyagot és egy kis pulzáló szívecske is lett a végére. Úgyhogy minden rendben, de azt a pár pillanatot amíg nem látott semmit az ellenségeimnek sem kívánom...
Teszek képet is, és aztán visszaolvasok
Meg beírnám amit a papíromra írt, és ha valaki ért hozzá elmagyarázná nekem, hogy mi micsoda? Mert a latin szavakhoz nem értek. Szóval:
A méh üregében 23x11 mm nagyságú szabályos petezsák ábrázolódik. YS: 3 mm. CRL: 4 mm.
Vél: Grav.s. 6.
Kontroll vizsgálat javasolt.
Terhes vonalzót ennek a tükrében továbbra sem csinálok, majd ha Szegeden a jó uh-val is minden rendben lesz. De abban biztos vagyok, hogy mindenképpen Szegeden szülök, és nem itt.
Szóval: Pindurka sztárfotója:
megjöttem az ultrahangról, 1 baba van. Én ennek nagyon örülök, mert én eleve egyet éreztem és első babának az egyel jobban elboldogulok majd.
Viszont az uh-n a doki a frászt hozta rám, mert először nem talált a petezsákban semmit (joggal tartottam a helyi kórház uh-jától, mert köztudott, hogy háborús darab, úgyhogy nagy dolgokat nem is lehet várni tőle ), aztán nézegette és megtalálta a szikhólyagot és egy kis pulzáló szívecske is lett a végére. Úgyhogy minden rendben, de azt a pár pillanatot amíg nem látott semmit az ellenségeimnek sem kívánom...
Teszek képet is, és aztán visszaolvasok
Meg beírnám amit a papíromra írt, és ha valaki ért hozzá elmagyarázná nekem, hogy mi micsoda? Mert a latin szavakhoz nem értek. Szóval:
A méh üregében 23x11 mm nagyságú szabályos petezsák ábrázolódik. YS: 3 mm. CRL: 4 mm.
Vél: Grav.s. 6.
Kontroll vizsgálat javasolt.
Terhes vonalzót ennek a tükrében továbbra sem csinálok, majd ha Szegeden a jó uh-val is minden rendben lesz. De abban biztos vagyok, hogy mindenképpen Szegeden szülök, és nem itt.
Szóval: Pindurka sztárfotója:
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}2008.07.15 15:17
Hát Monic nagy gratula neked. Tök jó
Nekem ma fájdogált a hasam, remélem hogy semmi gond. Lehet hogy az időre?! Vagy tágulnak a méhszallagok?! Nem tudom. Nagyon enyhe menzesz görcshöz hasonlít. Úgy szurkál egy kicsit.
Annyira bízom benne, hogy nekem is hasonló jókat mond a doki csütörtökön.
Nekem ma fájdogált a hasam, remélem hogy semmi gond. Lehet hogy az időre?! Vagy tágulnak a méhszallagok?! Nem tudom. Nagyon enyhe menzesz görcshöz hasonlít. Úgy szurkál egy kicsit.
Annyira bízom benne, hogy nekem is hasonló jókat mond a doki csütörtökön.
2008.07.15 19:29
Zümis, Csige-bige,
nagyon köszi, aranyosak vagytok! Azért a jövő heti Kaális uh szuper modern uh-val már most nagyon hiányzik. Szeretném már Pindurkát látni egy jó uh-val is.
nagyon köszi, aranyosak vagytok! Azért a jövő heti Kaális uh szuper modern uh-val már most nagyon hiányzik. Szeretném már Pindurkát látni egy jó uh-val is.
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}2008.07.16 06:26
Monic,
Gratulálok az UH-hoz, örülök, hogy minden rendben van!
GRAV.S. melletti szám a magzat korát jelenti, tehát 6 hetes.
CRL: ....mm pedig a nagyságát!
Furcsa, mert a neten amikor beírtam az utolsó menstruációm idejét, abból azt számolta ki, hogy most 7 hetes terhes vagyok. De a doki pedig azt mondta, hogy csak 5 hetes! Szóval nem értem!
Egy intim kérdés:
Lányok,
Ti mikor menstruáltatok utoljára?
Gratulálok az UH-hoz, örülök, hogy minden rendben van!
GRAV.S. melletti szám a magzat korát jelenti, tehát 6 hetes.
CRL: ....mm pedig a nagyságát!
Furcsa, mert a neten amikor beírtam az utolsó menstruációm idejét, abból azt számolta ki, hogy most 7 hetes terhes vagyok. De a doki pedig azt mondta, hogy csak 5 hetes! Szóval nem értem!
Egy intim kérdés:
Lányok,
Ti mikor menstruáltatok utoljára?
2008.07.16 06:55
Szép jó reggelt!
Én annyira jól érzem magam ebben a hűvösebb időben....
Monic Drága, szívből gratulálok a kismanóhoz!!! Hátha jövő héten előbukkan a második manó is. Volt olyan ismerősöm, akinek az első uh-n csak egy babát láttak, aztán a következőn ott volt mindhárom kiscsibe akiket beültettek!!! Persze, ha egy van az is csodálatos, csak már ilyenre is volt példa!!! Csodaszép a kis képecske, amikor csak teheted kérjél képet, szuper lesz később nézegetni, hogy mennyit fejlődik a baba.
Jövő héten elmegyek a dokihoz, aki anno csinálta a lombikot és múlthéten éppen nem volt Pécsen. Nagyon szeretném megosztani vele is! Annyira fura lesz, hogy sokkal kevesebbszer kell majd menni uh-ra megy vizsgálatra gondolom én. Mivel az előző terhességem lombik volt és ikrek is, így kéthetente jártam uh-ra és vizsgálatra. Olyan jó volt őket ennyiszer látni!!!!
Tényleg vajon Szöszkével minden rendben, nagyon izgulok érte. Miért nem jelentkezik!!!
Vicuska, szívből gratula neked is!!!! Úgy látom mi nagyon közel vagyunk egymáshoz időpont ügyileg.
Vanda, örülök hogy tetszett a történetünk, teljesen fölösleges még a szülésre gondolni, egyelőre élvezd a terhesség minden mozzanatát és próbáld meg függetleníteni magad a szüléstől. Nekem anno az segített, hogy próbáltam nem erre kiélezni az egészet, pedig azért hogy képben legyek elolvastam minden lehetőséget, eshetőséget, hogy hogyan is lehet szülni, aztán úgy döntöttem, hogy az élet majd úgyis hozza az eseményeket. Nincs két egyforma anyuka, két egyforma szülés. Majd lesz vhogy, de szerintem alapvetően pozitívan kell hozzáálni.
Vanda én június 4-én menstruáltam utoljára.
Én annyira jól érzem magam ebben a hűvösebb időben....
Monic Drága, szívből gratulálok a kismanóhoz!!! Hátha jövő héten előbukkan a második manó is. Volt olyan ismerősöm, akinek az első uh-n csak egy babát láttak, aztán a következőn ott volt mindhárom kiscsibe akiket beültettek!!!
Persze, ha egy van az is csodálatos, csak már ilyenre is volt példa!!! Csodaszép a kis képecske, amikor csak teheted kérjél képet, szuper lesz később nézegetni, hogy mennyit fejlődik a baba.
Jövő héten elmegyek a dokihoz, aki anno csinálta a lombikot és múlthéten éppen nem volt Pécsen. Nagyon szeretném megosztani vele is! Annyira fura lesz, hogy sokkal kevesebbszer kell majd menni uh-ra megy vizsgálatra gondolom én. Mivel az előző terhességem lombik volt és ikrek is, így kéthetente jártam uh-ra és vizsgálatra. Olyan jó volt őket ennyiszer látni!!!!
Tényleg vajon Szöszkével minden rendben, nagyon izgulok érte. Miért nem jelentkezik!!!
Vicuska, szívből gratula neked is!!!! Úgy látom mi nagyon közel vagyunk egymáshoz időpont ügyileg.
Vanda, örülök hogy tetszett a történetünk, teljesen fölösleges még a szülésre gondolni, egyelőre élvezd a terhesség minden mozzanatát és próbáld meg függetleníteni magad a szüléstől. Nekem anno az segített, hogy próbáltam nem erre kiélezni az egészet, pedig azért hogy képben legyek elolvastam minden lehetőséget, eshetőséget, hogy hogyan is lehet szülni, aztán úgy döntöttem, hogy az élet majd úgyis hozza az eseményeket. Nincs két egyforma anyuka, két egyforma szülés. Majd lesz vhogy, de szerintem alapvetően pozitívan kell hozzáálni.
Vanda én június 4-én menstruáltam utoljára.
2008.07.16 07:31
Én is ettől tartok Vanda. Én azt hallottam, hogy akinek hosszabb szokott lenni a ciklusa az átlagosnál, mint nekem, annak kitolódik a peteérés így egy kicsit csúszik a számolás. De neked nem kicsit csúszik?! Ez azért elég jelentős. Olyan mintha a pé-től számolta volna?! Nem tudom, ez csak egy tipp volt. Kíváncsi vagyok nekem mit mond holnap a doki, már annyira várom. Tegnap felhívtam telefonon este, mert dél óta eléggé fájdogált a hasam. Azt mondta, hogy az első 12 hétben ez előfordul, ilyenkor mihmarabb feküdjek le és pihenjek és bevehetek egy magne b6-ot. Hát ezt is tettem, gyógyszer majd pihi. Reggel már jobban voltam. Eléggé uri gyerek lesz, mert a bkv-zást nem igazán szereti és tűnik, hogy a munkahelyemtől pedig egyenesen rosszul van amit megértek 
amit megértek 2008.07.16 07:34
Hihihi de jó, Csige-bige, mi akkor aztán tényleg egyidősek vagyunk!!!! Örülök, hogy jobban vagy ma, ma egész jól voltam én is, meg persze farkas éhes, már bevágtam egy akkora szenyót. Most is mint az ikreknél, nagyon kívánom a paradicsomos-sajtos dolgokat. Tök érdekes.
Vanda, szerintem lehet, hogy nem mért pontosan a doki, majd meglátod később is hányszor fognak más terhességi időt megállapítani az uh-n mint ami a tényleges! Van, hogy idősebbnek veszik, aztán meg fiatalabbnak. Ez doki függő is, hogy mennyire van otthon az uh-ban. Mikor mész legközelebb?
de jó, Csige-bige, mi akkor aztán tényleg egyidősek vagyunk!!!! Örülök, hogy jobban vagy ma, ma egész jól voltam én is, meg persze farkas éhes, már bevágtam egy akkora szenyót. Most is mint az ikreknél, nagyon kívánom a paradicsomos-sajtos dolgokat. Tök érdekes.
Vanda, szerintem lehet, hogy nem mért pontosan a doki, majd meglátod később is hányszor fognak más terhességi időt megállapítani az uh-n mint ami a tényleges! Van, hogy idősebbnek veszik, aztán meg fiatalabbnak. Ez doki függő is, hogy mennyire van otthon az uh-ban. Mikor mész legközelebb?
2008.07.16 07:36
Jó reggelt!
Monic
Gratula az uh-hoz, nagy élmény volt, ugye? Berendeltek még egy ultrahangra? Ilyen rövid időn belül?
Vanda
Azt én sem értem, de vigyázz, mert tavaly, 6 hetesen voltam először vizsgálaton és 3 hét múlva volt az első uh, és elírták, akkorra is azt írták, hogy 6 hetes vagyok..figyelmetlenek a dokik..
Én május 29.-én menstruáltam utoljára.
Remélem én is, hogy szöszkével és a babával is minden rendben van!!!
Tudom, hogy az számít elsősorban és kizárólagosan, hogy egészséges legyen a bébi, de mégis a szívetek mélyén mit szeretnétek? Kisfiút vagy kislányt???
Képzeljétek bonitám ahetedik hónapban mutatta csak meg, hogy kislány, pedig kétszer is voltunk 4D-s uh-n...
A szoptatásos rémálmot leírom majd, csak most nincs nagyon időm...
Sziasztooooook!
Monic
Gratula az uh-hoz, nagy élmény volt, ugye? Berendeltek még egy ultrahangra? Ilyen rövid időn belül?
Vanda
Azt én sem értem, de vigyázz, mert tavaly, 6 hetesen voltam először vizsgálaton és 3 hét múlva volt az első uh, és elírták, akkorra is azt írták, hogy 6 hetes vagyok..figyelmetlenek a dokik..
Én május 29.-én menstruáltam utoljára.
Remélem én is, hogy szöszkével és a babával is minden rendben van!!!
Tudom, hogy az számít elsősorban és kizárólagosan, hogy egészséges legyen a bébi, de mégis a szívetek mélyén mit szeretnétek? Kisfiút vagy kislányt???
Képzeljétek bonitám ahetedik hónapban mutatta csak meg, hogy kislány, pedig kétszer is voltunk 4D-s uh-n...
A szoptatásos rémálmot leírom majd, csak most nincs nagyon időm...
Sziasztooooook!
2008.07.16 07:48
Sziasztok,
Vanda,
én június 2-án menstruáltam utoljára.
Dyt,
1 hét múlva amúgy is volt Szegedre uh időpontom, úgyhogy a doki nem mondott azzal újat, hogy 1 hét múlva visszarendelt.
Tencsi,
a dokid biztos nagyon fog örülni, hogy a harmadik babátok spontán lett.
Vanda,
én június 2-án menstruáltam utoljára.
Dyt,
1 hét múlva amúgy is volt Szegedre uh időpontom, úgyhogy a doki nem mondott azzal újat, hogy 1 hét múlva visszarendelt.
Tencsi,
a dokid biztos nagyon fog örülni, hogy a harmadik babátok spontán lett.
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}2008.07.16 08:04
Dytt, okés várom majd a történetet. Nekem tényleg teljesen mindegy, hogy milyen nemű lesz a manócska, mert hát már van egy kisfiam és egy kislányom is, de a szívem mélyén az a megérzésem, hogy kislány lesz. Aztán majd kiderül. Nálunk már a 18. héten látszódott, hogy vegyes párosunk lesz!
2008.07.16 09:22
Sziasztok!
Én is egy eltűnt fórumozó vagyok, de igazából nem tűntem el, csak olvasok, és ritkán szólok hozzá.
Most például azért, hogy szorítsak dyttnek, hogy ne történjen semmi baj!
Egyébként én márc. 2-re saccolom a baba érkezését, és holnap este megyek UH-ra.
Vanda én egyébként május 26-án menstruáltam utoljára, holnap kiderül, hogy nekem mit mond, mennyi idős és mekkora a bébi.
Én is egy eltűnt fórumozó vagyok, de igazából nem tűntem el, csak olvasok, és ritkán szólok hozzá.
Most például azért, hogy szorítsak dyttnek, hogy ne történjen semmi baj!
Egyébként én márc. 2-re saccolom a baba érkezését, és holnap este megyek UH-ra.
Vanda én egyébként május 26-án menstruáltam utoljára, holnap kiderül, hogy nekem mit mond, mennyi idős és mekkora a bébi.
2008.07.16 10:04
Isteni volt a nyaralás! Minden nap úsztam a tengerben, késő délutánra éreztem kellemesnek a vizet, annyira hogy jólesett teljesen belemerülni. Nagyon meleg volt, de nagyon jól viseltem Szerencsére volt légkondi a házikóban, mert anélkül nem biztos, hogy kibírtam volna.
Vanda ti is nemsokára mentek, ugye?
Szerencsére volt légkondi a házikóban, mert anélkül nem biztos, hogy kibírtam volna.
Vanda ti is nemsokára mentek, ugye?
2008.07.16 11:47
Sziasztok!!!
Dytt Nagyon szoritok!!!!Mindenképpen lásson orvos!!!!
Reggel írtam 1 kisregényt és elszállt
Majd igyekszem pótolni.....de hát a kisasszony mellett elég nehéz....ráadásul pont most kezdett el felállni és mindenhol ezt gyakorolja....persze résen kell lenni mert az egyensúlyozás még nem nagyon megy neki!!!:D
Borul ide-oda és azért van kopp is
Üdv.:
Niki és Réka baba
Dytt Nagyon szoritok!!!!Mindenképpen lásson orvos!!!!
Reggel írtam 1 kisregényt és elszállt
Majd igyekszem pótolni.....de hát a kisasszony mellett elég nehéz....ráadásul pont most kezdett el felállni és mindenhol ezt gyakorolja....persze résen kell lenni mert az egyensúlyozás még nem nagyon megy neki!!!:D
Borul ide-oda és azért van kopp is
Üdv.:
Niki és Réka baba
2008.07.16 12:07
Mi is nagyon sokszor megálltunk útközben, sétálj sokat, ha bírsz. Az a sós tengeri levegő nekem jól esett, de én nem vagyok hányós, csak néha émelygek. Viszont sapka vagy kendő nélkül ne menj sehova! Ebéd után én mindig aludtam, vagy heverésztem és du 4körül mentük le a partra újra.
Niki
Mindig jókedvem lesz, ha ezt a mosolygós Réka képet látom
Nagyon édes!
Niki
Mindig jókedvem lesz, ha ezt a mosolygós Réka képet látom
Nagyon édes!
2008.07.16 12:54
Dyt,
nagyon-nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen!!!!!!!!!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Gyere a hírekkel minél előbb!
nagyon-nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen!!!!!!!!!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Gyere a hírekkel minél előbb!
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}2008.07.16 14:57
Nicolette,
látom, hogy a második vonalzód egyedi a nagyonbabáról. Hogy kell ott egyedi vonalzót készíteni? Mert nekem csak annyit enged, hogy megnézhessem a már elkészült egyedieket, de nem tudom, hogy újat hogy lehet csinálni.
Előre is köszönöm a segítségedet
látom, hogy a második vonalzód egyedi a nagyonbabáról. Hogy kell ott egyedi vonalzót készíteni? Mert nekem csak annyit enged, hogy megnézhessem a már elkészült egyedieket, de nem tudom, hogy újat hogy lehet csinálni.
Előre is köszönöm a segítségedet
[img:a1e5f24bda]http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1266482962.1216.jpg[/img:a1e5f24bda] [img:a1e5f24bda]http://vonalzo.picibaba.hu/8360.jpg[/img:a1e5f24bda]
}
}
