Teljesen igaza van mindenkinek, és nagyon köszönöm, hogy így próbáltok nyugtatni. Én nem is aggódnék a tünetmentesség miatt úgy alapból, de nekem voltak már tüneteim, émelygésem (igaz enyhe, de volt), nem bírtam a meleg italokat, inkább a hideget kívántam, és egyik nap a mellem is el kezdett egy picit feszülni. Péntek környékén minden hírtelen megszűnt. Ez aggaszt a legjobban engem. Arra gondolok, hogy azért is látták a szikhólyagot, mert ott abban a stádiumban állt le a fejlődés, és mivel még csak pár nap telt el az uh-ig, még nem látszott a kóros elváltozás. A dr.nő is azért bizakodik, mert nem tudja ezeket a dolgokat. Sajnos, hallottam rengeteg olyan történetet, hogy elindultak a tünetek, aztán leálltak.... mert a fejlődés is leállt. Én nem akarok okoskodni, de érzem belül, és én mindig meg szoktam érezni ezeket a dolgokat (sajnos). Annak örülnék a legjobban, hogy mindenki másnak igaza lenne, és én tévednék most egy hatalmasat (de félek, hogy nem így van).
Egyébként van egy másik megérzésem, hogy akkor mennek el a terhességeim, amikor lányt foganok. És ez szerintem lány! Csak azt nem tudom, hogy csinálnak-e olyan vizsgálatot, amiből ezt kiderítik. Hallottam már olyanról, hogy valaki csak az egyik nemet tudja kihordani, és ez főleg a negatív vércsoportúakra érvényes (én pedig az vagyok)
Ha küret lesz ennek a vége, biztos kisajtolok valami vizsgálatot a dokiból, mert tudni akarom az okát ezeknek a korai vetéléseknek. Egyébként az előző beteg terhességem is kisfiú volt, ami úgy-e megmaradt, csak közben szegénykémnek a fogantatásnál kettétört egy gén
De az is lehet, hogy itt befejezzük a tesótémát. Mondtam tegnap a férjemnek, hogy nem lesz nekem ehhez már fél lábbal a 40-ben erőm, viszont tesót mindenképp akarok Szilárdnak, és hogy gondolkozzunk el az örökbefogadáson. Nem zárkózott el
Lillanyuci!
Sajnálom a duzzogást a férjeddel. Nem szabad hagyni, hogy elmérgesedjen. Nem tudom, nálatok ki szokta végül bedobni a törölközőt, de valakinek meg kell tennie. Minél tovább nem beszéltek, annál nehezebb lesz megtenni az első lépést. Biztos szeretitek egymást, csak most apa egy kicsit félredobva érzi magát (mint minden férfi, akinek kicsi gyereke van, mégha nem is mondja ezt így ki). Próbálj meg egy picivel többet adni neki, és már attól is boldog lesz. Lillának szüksége van az apukájára és a tesóra is!!!
Prunci!
Ti hogy álltok apával?
Annamari!
Legalább neked legyen tüneted. A helyedben én is tudnék ilyen pozitív, és bizakodó lenni. A hányás a leghitelesebb tünet!
Szilvia!
Én nem áltatom magamat. Inkább csalódjak egy hatalmasat kellemesen, mint érjen egy olyan sokk, amiből aztán ki tudja, hogyan állok majd fel. Én biztos vagyok a B tervben magamnál, de ha neked fájdogál a cicid, akkor te tarts ki és legyél bizakodó! Drukkolok neked!!!
Beze! Franci! Kri!
Ti is nagyon aranyosak vagytok, hogy így bíztattok! Én is ezt tenném, akárkiről legyen szó itt köztünk. De sajnos, én érzem amit érzek....