Kiemelt témák

Edit! Köszi a segítséget! Lehet, hogy kicsit most több cukrot ettem és az volt a baj. De úgy megörültem, hogy nem vagyok cukros. Majd akkor figyelek megint, pedig jön a karácsony, nyami-nyami.
A vérnyomást itthoni csuklómérővel nézem és azon nekem normálisnak tűnik, bár napi kétszer szedem a vérnyomáscsökkentőt.

Tigriske!
Nem volt szó arról,hogy befekszel? Csak mert lassan 31hetes leszel!Vagy esetleg az ünnepek után?Mikor mész legközelebb a dokidhoz?

Sziasztok!

Móni,végül mi lesz?Kérsz uhut?Ha megnyugtat,mindenképp!
Nálunk néztek streptot,de szerintem is kórháza válogatja,és úgy tudom,csak természetes szülésnél van jelentősége,mert akkor fertőződhetnek a babák.

Tigriske,hú,már biztos nagyon nehéz lehet Kitartás!Hihetetlen,hogy nemrég még 12 hetes voltál,amikor írtad,hogy a babakocsit megveszitek,most meg itt vagy a finisben...ügyesek vagytok nagyon!

Edit! Dec. 30-án megyek legközelebb dokihoz és mivel nem talált semmi nagy bajt, így nem kell befeküdni. Lehet, hogy majd januárban szóba kerül újra, de az elején azt mondta, hogy nincs protokoll arra vonatkozóan, hogy kötelezően be kell feküdni. Az igazság az, hogy nem igazán bírom a kórházakat, így amég a babáknak nem csinálok bajt maradnék itthon.

Nyulasz! Szerintem is gyorsan repül az idő!

...

Vanda! Az a huncut mosoly, imádni való!

Tigris!
Az a baj,hogy ennyi idős terhesen már pillanatok alatt megvan a baj.És te lehet,hogy nem is érzel belőle semmit.Látod,már vérnyomás problémád van és vizesedsz. Azért a napi 3szori pontos vérnyomásmérés,napi vizeletvizsgálat és legalább napi 2szeri szívhangellenőrzés jó lenne.
Ráadásul szerintem az időjárás se kedvez most neked!!Mert ha baj van,hogy jutsz kórházba??? Nem riogatni akarlak,de gondold végig!!!Újévre betöltöd a 32hetet.Én elgondolkodnék azon,hogy nem biztonságosabb-e mindannyiotoknak a kórház!
Beszélj erről a dokiddal 30-án (bár lehet,magától is fogja mondani)!!!

Vanda!
Nagyon cukik így együtt Réka a kis huncut Dani meg egyre jobban hasonlít Balura!!!De már nagyon pasis arca lett,kezdi elnőni a baba-hurkákat.

Tigriske,hááát,van valami abban amit Edit ír Azért mégiscsak extra a terhelésed,szerintem is fontold meg!

Vanda,írtó édesek Olvasom a régi ikres topicot,amikor van időm,pont most értem oda a szülésedhez.Pasi bejelentkezett,és képeket is rakott...jól megnőttek azóta

Nyuszi!
Hát igen, én is néztem őket, hogy mindjárt 1 évesek. De azért a hóesésről még mindig a szülés meg a kórház ugrik be, szerintem ez így is marad...

Edit! Teljesen igazad van, de a doki legutóbb azt mondta, hogy a múlt pénteki kórházi vizsgálat alapján dönti el, hogy be kell-e feküdni karácsony előtt, és végül nem kellett. Az első szóra természetesen befekszem, ha az orvos úgy találja jónak. Holnap reggel megyek vizelet és vérvizsgálatra. Egyébként a férjem holnaptól itthon van és viszonylag közel van a kórház, de az az igazság, hogy a legkisebb jelre már ugrok is. Egyébként a vérnyomásomat rendbe tette ez a gyógyszer (naponta többször mérem) és elmúlt a vizesedés is. Úgy tűnik aznap túlerőltettem magam. Tegnap óta már fekszem napközben is, mivel megrövidült a méhnyak és nem akarom jobban terhelni. Szóval jelenleg semmi tünet nincs és remélem ha nyugiban maradok akkor nem is lesz. Tegnap kaptam meg a negatív hüvelykenet eredményemet is. Még van egy hónap január 25-ig és ugyebár én akkor akarok szülni. Januártól ha nem kell kórházba vonulnom, akkor napközben anyukámnál leszek, hogy tudja kontrollálni, hogy tényleg fekszem-e és, hogy egészségesen étkezem-e. Szegény anyum jobban izgul mint én. Én egyébként 100 %-an megbízom az orvosomban, hisz nem én vagyok neki az első hármasiker terhessége, illetve a kezdetektől nagyon alapos volt velem.

Hát én próbáltam apát rávenni, hogy menjünk el UH-ra és megbeszéltük hogy ma eldöntjük attól függően, hogy milyen lesz a doki

Megint csinált UH-ot megmérte őket, 2400 és 2600 grammra becsülte őket, a méhlepényre azt mondta nagyon jó 1-es 2--es? ctg is jó
teljesen meggyőző volt hogy minden ok, (de áramlást nem nézett) és a cisztát sem nézte meg pedig mondtam neki

Most megint felhoztam a férjemnek az UH-ot de nem igazán akarja én meg egyedül már nem szívesen mennék el itthonról, ugyhogy
hat nap és bízom hogy az égiek velünk vannak és vigyáznak ránk

Móni!
Biztos rendben lesz minden!Nyugi!

Tigris!
Meggyőztél!Így teljesen rendben van minden!Örülök,hogy ilyen komolyan veszed az intelmeket!Így biztos,nem lesz semmi gond és január 25-éig bent maradnak a babák!!!

Sziasztok!

EZÚTON KÍVÁNUNK MINDENKINEK BÉKÉS,MEGHITT KARÁCSONYT!



Edit,Tamás,Dávid,Olivér,Marcell és Benjámin

Sziasztok!

Megjöttem Hát csak pár szóban: A kórház elviselhető volt, a szurikkal együtt. Bár ha megszültem volna és nem tartották volna vissza a srácokat, akkor még lehetett volna természetes szülés is! De biztos így kellett lennie. Bálint nagyon forgott!
A srácok helyesek, egyre jobbak az éjszakák is, bár nem bírom visszacsempészni akkor őket az ágyukba, pedig egész nap ott alszanak. Napközben helyesek nagyon, éjjel kissé nehezebb az összhang. De kezdem megszokni az itthoni létet.
A műtét rémes volt, de már tegnap meglepett az az érzés, amit emléxem még rana írt, hogy hiányoznak a pocakomból a babák
Szopi megyeget, bár egyenlőre csak súlyt tartunk. Megkaptam egy hétre a védőnői mérleget, hát jól fel is idegesített. De Bálint ma 50-et is szopizott, és Gergő 30-at, de gyakrabban mellre kéri magát! Ma számolom a pelusokat, mert kakis az van rendesen. A cicijeim remélem bírják majd erővel a tejtermelést, mert ma már nem érzem olyan feszesnek őket, mint pár napja!
Bálint egyébként most nyugisabbnak tűnik.
Kicsit sárgák, de remélem egyre jobb lesz. Védőnő ajálnott 3 csepp Cebiont egy hétig, mert az állítólag segít ezen! Hát kipróbáljuk.
Ja és mellékelek egy fotót is! Remélem majd tudok gyakrabban is jönni, ha összerázódunk.
Balra Gergő, jobbra Bálint látható:


Pussza

Kata, gratulálok újra!!! Csodaszépek a srácok! És szép nagynak tűnnek a képen. Tejci lesz, nyugi, tudod, a jelszó; csak szoptass amikor tudsz, ameddig bírsz
Mihamarabbi felépülést és összeszokást kívánok Nektek!

Tigris, csak így tovább! Már így is felülmúltad az elvárásokat, szerintem.

Mindenkinek Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!
Törpi, Emma és Míra


[/i]

Kata: szívből gratulálok a fiúkhoz, nagyon helyesek!

Mindenkinek Békés, Boldog Karácsonyt kívánok!

Kata,Isten hozta a srácokat,nagyon szépek Örülök,hogy otthon karácsonyoztok!

Törpi,hihi,jól sikerült a kép Zabálni valók!

Nagyon boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek,kicsiknek,nagyoknak és még pocakban lakóknak!

Sziasztok!

Kéne némi tanács!

Nem tudom, hogy szoptassak. Tegnap tegnapelőtt még tök feszes volt mindkét cicim, és bőven folyt is el a mennyiségből. Ma viszont olyan puhák egész nap a cicijeim Kezdek aggódni. Szerintem iszok eleget!

Tandem szopi mint írtam nem megy, mert nem tudom normálisan mellre tenni úgy őket, és akkor fáj. Ha egymás után szoptatom őket, akkor mindig csak uaz a cici jut egy babára! Váltani nem tudok, mert nincs még elég benne. Fejni nem fejtem még. Talán azzal jobb lenne???

Kata! Még egyszer gratulálok! Nagyon helyesek a fiúk!

Törpi! Ennivalók ezen a képen!

Mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT kívánok!

Kata!
Gratulálok én is mégegyszer, milyen jó hogy karácsonyra itthon vagytok
NAgyon szépek a fiúk, mondtam apának nézze meg a lányok potenciális férjjelöltjeit
tisztára odavan

BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!

Kata!
Először is gratula, irtó szépek a srácok.

Fejés-szopi: tudod, hogy én nem szoptattam, fejtem szorgosan hónapokig. Ha a fejés mellett döntesz, akkor szerezz egy jó mellszívót. Könnyebbséget annyiban jelent, hogy nem csak te tudod megetetni őket, hanem bárki, nekem a párom irtó lelkiismeretesen minden éjjel segített etetni, így aránylag pihent voltam, ami a nagytesók szempontjából nem mindegy.
Ha a szoptatás mellett maradnál, akkor az első hetekben szoptass, amennyit csak bírsz, nem tudom, mennyire van segítséged a nagyokhoz. Nyugodtan tedd rá őket minden szopinál mindkét cicire, a tej folyamatosan termelődik, ha kihagysz szoptatást, azzal nem lesz több, sőt. Ha bírod, szopi után próbálhatsz fejni, nem gáz, ha nem jön, a lényeg, hogy kapja a mell az ingert. Hirtelen ennyi, a sárgaság miatt ne izgulj, ha a kórházból hazaengedték őket, akkor belefér, szépen el fog múlni.

Kata,én mivel mértem minden szopit,már biztosan mondhatom,hogy nem az számít,hogy mennyire feszes a cici.Én is azt hittem,amikor puha volt,hogy üres,de nem.
Eleinte két-három szopinként megcseréltem őket a cicin,aztán áttértem arra,hogy mindig este a fürdés után cseréltem rajtuk,így egy nap mindig ugyanaz a cici,másnap meg a másik.Fontos,hogy mindkét oldalról etesd őket.
Nekem is hosszú idő volt,amíg kitapasztaltam,hogy hogyan a legjobb tandemben szopiztatni.Nekem a szopispárna nem jött be,csináltattam két nagy szivacsot,ami olyan magas,hogy pont a combom tetejéig ér,magam mellé teszem a két szivacsot,egy lapos,de kemény párnát az ölembe,ide jön a fejük,és hónaljtartásban szopiztatom őket.

Békés, áldott Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Szépek a gyerekek nagyon!!!

Kata! Előttem szólók már elmondtak mindent. Sztem is megéri "begyakorolni" a tandemszopit. Itt is sok hasznos infot találsz:

http://www.lll.hu/


Mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánok!!!!

Köszönöm a hasznos tanácsokat! Ma már valamivel nyugodtabb vagyok, mert esti mérlegelés szerint gyarapodásnak indultak a srácok. Bálint már majdnem elérte a születési súlyát és Gergő este 80-at szopizott a puhának hitt ciciből. A váltás is megvolt, mert egyik cicim valahogy hamarabb megtelt mint a másik, így tudtam abból szoptatni Gergőt, amiből a nap elején még Bálint szopizott. Nekem könnyebb egyenlőre a külön szoptatás, talán ha nagyobbak lesznek, én is áttérek a tandem szopira. Nekem bevált volna a szopis párna, csak a srácok nem tudják olyan jól bekapni úgy a cicit, és nekem sem megy hónalj tartásban úgy a beadás, mint ölelve átfogva. Egyébként nagyon lassan szopiznak

Reunion, Tigriske: mik a fejlemények veletek? Csak mert nincs időm visszaolvasni, érdekelne hogy álltok. Közeledik mindkettőtöknél már a terhesség vége, és kiváncsi vagyok hogy álltok méhszájilag, dokival való megegyezés ügyileg, keményedések és stb... kissé nosztalgiáznék
Egyébként mind az öt csaj potenciális vőlegényjelöltjei a srácaink

Ma úgy elérzékenyültem hogy fiaim vannak meg hogy négy gyermekes anyuka lettem. Folyton bőghetnékem támad!

Mindenkinek ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNOK

sziasztok

Kata: Én a méhszájról nem nagyon tudok nyilatkozni, 2 hete még zárt volt de azóta amióta papírom van róla, hogy császározni kell, azóta meg nem nézte a doki

dec 28 vagy 29-én lesz a császár, attól függ hogy ha a 28.ai császárosokból valaki megszül karácsony alatt, akkor jut hely 28-án is ha nem akkor 29-én

Amúgy sokat pihenek, keményedés nem igazán jellemző, (max. a lábam dagad de az nagyon)
férjem teljes kiszolgálásban részesít, Ha néha érzek fájdalmat (éjjel 1x 1x) akkor meg bekapok egy Mg-ot és elmúlik,


Ami rosszabb az az, hogy állandóan figyelem hogy mozognak-e a lányok, és az egyiküket nagyon ritkán érzem amitől teljesen kiborulok és azonnal sírok

de már csak 3-4 nap

Kata: végül is elvitték a fiúkat a PIC-revagy nem kellett egyáltalán?
Már elég nagyok voltak nem?
Nekem azt mondta a doki, hogyha ketten együtt megvannak 4,5 kg akkor minden rendben lesz és nem viszik őket sehová

Kata! Én még várok néhány hetet a szüléssel. A méhszáj múlt héten nekem is zárt volt. A vérnyomásom lett kicsit magas, de kaptam rá gyógyszert. Illetve van egy kis vizesedés a lábamon, de csak az egyik bokámon. Találtam egy jó kis homeós bogyót ami segíthetne, de természetesen most vannak zárva a patikák. A kajára kéne figyelni, hogy se sósat, se édeset ne egyek, de mindezt karácsonykor nehéz megvalósítani. Próbálkozom!!! Keményedés nekem alig van a napi 6 db magnerot mellett. Reunionnak kell most szorítani, hogy jól legyen. Ha van egy kis időd nagyon érdekelne a császárod története, miért lettél rosszul közben? hogyan zajlott? mik voltak amit csinálhattak volna jobban is stb.

Reunion: no ezt nem is tudtam. Hát akkor talán már hétfőn babázhatsz is Remélem jobbnak éled meg majd a csaszit mint én!
A sárcok nem kerültek PIC-re, gyermekágyon voltam a többi kismamával és a babák velem voltak egy szobában! Gondolom akkor van valami abban, amit a dokid mondott, mert nekem ugye több mint 5 kg-ot nyomtak együtt a srácok

Tigriske: a lábam nekem is vizesedett, és fel se tűnt. Ahogy haza értem, akkor vettem észre csak, hogy milyen vékonyak lettek a vádlijaim. A bokám inkább a kórházban tűnt el! Ami biztos, hogy szülés után vissza áll az eredeti állapot max 3 hét alatt! Nekem hála Istennek már most rendbe jött a vizesedés!

Ha pedig kiváncsiak vagytok a szülésre és minden másra részletesebben, tegnap írtam épp meg memoáromat amit ide bemásolok. Annyit hozzá tennék, hogy ma épp jó kedvem van, tegnap meg borús hangulatom volt! Szóval akit érdekel, íme a MI TÖRTÉNETÜNK:

Csak akit érdekel, az olvassa el születéstörténetemet lefirkantom. Mondjuk legszívesebben az egész történetet átnyálaznám. Kezdve ott, amikor megvizsgált a doki, és megkérdezte, hogy volt e gemini a családban - emlékszem könnybe lábadt a szemem, és Tibi meghökkent arcát sem felejtem el soha Úton hazafelé mindenki másképp fogadta a bejelentésünket, ahogy körbe telefonáltuk az ismerősöket... Csodás élmény vette kezdetét! Persze legcsodásabb mindig mindent hátulról nézni, mert benne lenni az első 14 hét hányós-gyomorégős időszakában nem volt valami kellemes. Átélni az orvosváltás izgalmait, és végül kikötni Dr. Spánik Gábornál, aki tényleg életem legjobb orvos választása volt!
Telve sok aggodalommal, hogy vajon megmaradnak e a babák, mert Bálint mindig is kisebb volt Gergőnél. Vagy végig szenvedni a sok fertőzést, amit a jó ég tudja hogy hogy nem elkaptam itthon. Izgalommal várni a szülést, és cipelni a nehéz terhet, ami miatt most épp hasszorítót hordok, mert a hasam kb egy sharpey kutyára emlékeztet Szép kis striáim lettek De persze megérte értük!!!
Na és a jóslófájások izgalma, amik már a 20. héten bejelentkeztek...
Most valahogy üresnek is érzem magam nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is... Fura nem?
Nos, lássuk a lényeget:
2009-12-02: ekkor voltak először másfél órán át tartó jóslófájásaim, kb 5 percesek. Aztán másnap semmi. Pénteken megint másfél óra után leálltak a fájások, de szombat nagy változást hozott! Már délelőtt is keményedgetett rendesen a pocakom, és ezt még elő is segítette az autó kitakarítási programunk Gödöllőn. Tibi kívül, én belül tisztogattam, és persze velünk voltak a lányok is, hogy még bonyolultabb legyen a dolog. Aztán este bibliakör alatt megint beindultak a rendszeres keményedések. 10 perces fájásaim voltak - amik tényleg nem voltak vészesen erősek - és 2,5óra elteltével felhívtam a dokit. Akit mindig nehéz elérni, így épp akkor sem sikerült. De végül úgy döntöttem, elalszok a fájásokkal, ha nem jósló, akkor úgysem tudok majd tőlük aludni. Hát sikeresen elaludtam, de hajnalban újra fájásokra ébredtem. Ezek már 5 percesek voltak. Elmosogattam, rendet tettem a konyhában, lehalkítottam a telót, és mentem aludni. Reggel 8 körül keltem, és láttam, hogy a doki többször is keresett. Vissza hívtam, de nem volt elérhető. Végül is másnap úgyis találkozunk - gondoltam, így nem kerestem többször. Aznap nem is nagyon voltak már fájásaim.
2009-12-07: 12-re volt időpontunk a Máv-ba UH-ra. Már reggel óta keményedett rendszertelenül a hasam. Uh-on szépen megmérték a babákat, és szépen egymáshoz közeli értékeket kaptunk. A kedvenc szonográfusom volt, nem Mécsné, aki állandóan más méreteket mért, mint a váltótársa. A fiúk ekkor még fordítva feküdtek: azaz Gergő befordult már, és nem is forgott, de mint ezelőtt sokszor, Bálint ismét medencevégű volt. Kissé aggódtam is, hisz mindennél jobban féltem a császártól. Dokihoz átmentünk a Honvéd kórházba a rendelésre. Nem volt időpontom, így kivártuk a sorunkat. Elég hamar bekerültem. A doki megvizsgált, és hát kinyílt a méhszájam egy ujjnyira. Vizsgálat után elkezdte ecsetelni, hogy ilyenkor azért be szokták fektetni az ikres kismamákat, így rákérdezett, hogy be szeretnék e feküdni. Alkudoztunk, és végül rávettem, hogy másnap reggelig várjunk. Azt mondta, nyugodtabb lenne, ha kórházban lennék! Nem erőszakoskodott, ez tetszett benne, mindig is az az érvelős fajta volt, és szépen lassan meggyőzött arról, ami szerinte a legjobb...
CTG-re raktak, ami rendszeres fájásokat mutatott. Megnézte a doki az irka-firkát és zárszóként közölte, hogy akkor menjünk most a kórházba! Azt hiszem még azt is kérdezte, hogy a gyerkőcökre van e kinek vigyázni meg ilyenek, szóval nagyon figyelmes volt. Megírta a beutalót, én átadtam a szokásos borítékomat és vágtáztunk a MÁV-ba vissza.
A kórházba érve felmentünk a szülészetre. Ott szépen ráraktak megint a CTG-re, az ügyeletes doki (Szabó Gergő) nagyon bénán megvizsgált, és bevezettek egy kádas szülőszobába. Ott átöltöztem hálóingbe, és rám kötöttek egy fél liter infúziós oldatot magnéziummal vegyítve. Ebből kb 3 is lefolyt. Aztán alhattam egy kicsit, de nagyon nem tudtam. Elég meleg volt az ablaktalan szülőszobában, ment a légkondi, és folyton kiszáradt a torkom. Inni nem tudtam sokat, mert mielőtt a kórházba bejöttünk, apuval bevásároltunk ezt-azt, de véletlenül szénsavas vizet vettem. Volt egy vízgép kint, és abból iszogattam néha-néha. Alvás után megint CTG következett. Rengeteg CTG eredményem volt, sajnos egyet se kaptam meg A CTG ismét fájásokat mutatott, tehát a magnézium hatástalan volt. De volt még egy szer, Bricanyl a neve, amivel le tudták állítani a méhtevékenységet. Közben átköltöztettek egy másik szobába - olyan megfigyelő jellegű ablaktalan kétszemélyes kis kalitka volt, üvegablakokkal elválasztva a szülőszobák előtt tátongó nagy tértől. De legalább így jobban láttam az eseményeket. A babák születése mindig örömmel töltött el
Még költözés előtt befutott a dokim, és érdeklődött hogylétem felől! Nagyon figyelmes volt mindvégig, többször rám nézett, és helyzetjelentést tartott arról, hogy csinálják nekem a helyet a Terhes Patológián (TP). Este valamikor 6-8 között kerültem fel az osztályra. Előtte Tibi még meglátogatott a szülőszobán a kis üveges kalitkában. Ja és a doki egyszer megvizsgált, a méhszáj tartotta az egy ujjnyi nyitottságot, így nem volt gáz. Az infúziót 4 óránként adagolandó szurikra váltották, kaptam valami véralvadás gátlót és a bekötött branülbe néha benyomtak egy fecskenőnyi antibiotikumot a strepto miatt.
Ahogy felkerültem a TP-re, a szurik mellett kaptam még egy véralvadás gátló szurit és az antibiotikumot tabletta formájában. A szurik miatt felpörgött szivemre egy sárga bogyót is kellett szednem, és persze magnéziumot és vasat továbbra is, úgy ahogy eddig.
Csütörtöktől leállították a 4 óránkénti szurikat 8 óránkéntira, mert némi mellkas fájdalomra ébredtem. Ennek hatására pénteken reggel újra indultak a méhtevékenységek. Megint szülőszoba, most a kádas mellettibe kerültem. Ez a 3-as volt! Doki minden nap rám-rám nézett, és érdeklődött hogylétem felől. Amikor lekerültem a szülőszobára, akkor is épp ügyeletes volt, de folyamatosan nézegetett ill. érdeklődött, hogy hogy alakulok. Megint magnézium infúzióval kezdtek, de nem akartam, hogy többet adjanak egy félliteres flaskánál, mert hatékony volt előzőleg is. Így megvártuk a dokit, és megint jött a bricanylos infúzió! Ettől megint stabilizálódott a helyzet, és a méhszáj sem mutatott változást, így vissza állítva a 4 óránkénti szúrásra ismét felkerültem a TP-re.
Az osztályon sok történettel találkoztam. Voltak érdekes esetek. És bár eseménytelenül teltek a napok ezt követően szerdáig, igazán jókat beszélgettünk a lányokkal. Próbáltuk egymásba önteni a lelket! 5-en voltunk ikres kismamák a szinten
2009-12-16: Aztán elérkezett a szerda. Alig vártam, mert akkor töltöttem a 36. hetemet. Ez volt a vízválasztó, hisz doki megígérte, hogy ha ezután beindul a szülés, már nem állítják le. A szurit viszont leállították, és tudtam, most már bármikor beindulhat a szülés. Délután uh-ra mentünk, és Bálint ismét medence fekvésű lett - mert előző pénteken még koponyavégű fekvésbe helyezkedett el! Ez aztán teljesen lehangolt. Épp mikor tudtam, hogy beindul, és végre teret engednek a természetnek, nem szülhetek természetesen, mert koponya-medence fekvésű babákat hordok nagy pocakomban Sajnos a fájások fél 5-kor be is indultak. 5 percenként keményedett a hasam, és bár nem voltak elviselhetetlenek, de erősödtek. Dokinak aznap épp magánrendelése volt, így vártam, hogy az véget érjen. Csak ezután kerestem telefonon. Természetesen akkor sem értem el. Hívtam még egyszer, majd kimentem a nővérhez beszámolni a fájásokról. Ő írt egy sms-t a dokinak, aki nem sokkal ezután felhívta, és átadta nekem a telefont. Mondtam neki, hogy nem szeretném, ha más vizsgálna meg - Szabó Gergő doktor vizsgálatára emlékezvén - és erre megígérte, hogy 3/4 órán belül bejön. Addig lekísért kedves szobatársam a szülőszobára, ahol ismét CTG-re tettek. Többször kérdeztem a nővéreket, hogy hívjam e a férjemet, de azt mondták még ráérek. Aztán kb 9 körül beérkezett a doki. Megvizsgált, ami most az egyszer kissé fájt is. Már két ujjnyira kinyílt a méhszájam. Szomorúan közöltem, hogy medencefekvésű lett Bálint, de azért még ő is megnézett uh-al. Sajnos teljesen fent volt a pici bucija a köldökömnél. Még ki is tapogatta kívülről. Aztán szépen közölte a szomorú tényállást, hogy császármetszéssel ki fogják venni a babákat Megkérdezte, hogy el tudom e fogadni, én pedig mondtam, hogy hát muszáj vagyok. Aztán ahogy kiment, megkérdeztem mennyi időm van, azt mondták fél óra. :O Tibinek telefonáltam, aki persze várta a hívást, és közöltem, hogy vágtasson fel. Érte izgultam, mert épp aznap esett le az első hó, neki meg alig volt ideje felérni! Húztuk a dolgot ahogy lehet. Közben felküldtem a szobatársamat a fényképezőgépért, és amíg egyedül voltam, elbőgtem magamat. Nagyon utáltam, hogy nem szülhetem meg a fiúkat. Féltem a császártól, és nehéz volt elfogadni a helyzetet!
Beöltöztettek, megkaptam az érthetetlen tájékoztatást a spinális érzéstelenítésről az aneszteziológus dokitól, és vártunk. Csöngettek, és jött a doki, közölve, hogy apuka is megérkezett! Épp csak pár szót váltottunk, aztán toltak is be a műtőbe. Kaptam még egy búcsú puszit Tibitől, mielőtt a helyszínre értünk.
Hideg volt, és rémes a sok műszer. A dokik rötyögve készülődtek a műtétre, előttem is egy ikres kismamának volt császárja épp a másik doki betegénél. Fogadtak is a dokik, hogy vajon nekem, vagy neki nagyobbak a gyerekek. Beadták az érzéstelenítő előtti szurit, ami nagyon kellemetlen volt, feszítette a gerincemet és csípett. Aztán beadta az érzéstelenítést. Éreztem, ahogy zsibbadok deréktól lefelé. A doki munkához látott. Közben kezdték eltakarni előlem a látványt. Fertőtlenítették a metszet helyét, azt még láttam. Majd elkezdtem bizseregni, úgy éreztem mindjárt elájulok. Kerestem Tibit az ablak mögött, de csak az a szülésznő vigyorgott rám, aki pénzre várva előkészített a szülésre vadul megborotvált. Egyre rosszabbul voltam, és az anesztes már kérdezte is, hogy minden ok-e. Volt még két nővér is, és az egyik beadott egy atropint. Anesztes kiakad, és közölte, hogy nem írja alá a jegyzőkönyvet. Én meg ott szenvedtem, de gyorsan hatott a gyógyszer, és jobban lettem. Félig kómásan éreztem, ahogy cibálnak odalent. Olyan volt, mintha nem is a hasamat, hanem intim részeimet cibálnák. Felhangzott az első édes hang, kiemelték Gergőt és felsírt. Ezt nagyon jó volt hallani. Mintha éreztem volna hogy a hasam egyik fele kiürült. Dokinak felhívtam a figyelmét, hogy mutassa meg a babákat. De gondolom az állapotomra való tekintettel siettek, és mondta, hogy most nem tudja megmutatni. Aztán megrepesztették a másik burkot is. Szörcsögött az a szívó, ami a magzatvizet szívta el, és felhangzott a másik édes hang. Bálint sírt fel. Doki átkukkantott, és közölte, hogy megszületett Bálint is. Bár én ezt nem nevezném szülésnek (bocs ezért mindenkitől, aki még csak így szült, de én ezt így éltem meg). Aztán észrevettem Tibit az ablak mögött. Nagyon megörültem neki Kérdezte, hogy "nem vagy jól?" én pedig mondtam, hogy nem. Mondta, hogy látta a méhemet, ahogy varrták össze. Tulajdonképpen ez tartott a legtovább, nem is a babák kiemelése. Aztán egyszer csak hozták az egyik babát - nem tudom melyiket - megpuszilhattam, és hozták a másikat is, azt is megpusziltam. Csuda finom illatuk volt, és puha bőrük, de sajnos nem tudtam kiélvezni, mert jött egy újabb rosszullét. Ezúttal ájulásos hányni akarásosféle. Öklendeztem erőtlenül és némi cucc fel is jött, majd vissza folyt a torkomon. Meg akartam fogni a homlokom, de a kezeim le voltak kötve. Szörnyen éreztem magamat! Újabb atropint kaptam ami lassan hatni kezdett. Nem sokkal ezután vége lett az egésznek. Kitoltak a műtőből, és végre találkozhattam megint Tibivel. Visszatoltak egy kicsit a szülőszobába (ja ez a harmadik volt amit rövid ottlétem alatt kipróbálhattam ). Akkor már jól voltam, csak épp érzéstelen. Tibi megmutatta az elkészült fényképeket, és azt a kis videót, amit csinált a srácokról. Kiderült, hogy nem vitték őket a PIC-re, hanem gyermekágyon lesznek velem. Engem áttoltak a megfigyelőbe, ahol 10 órát feküdtem. Tibi közben haza ment aludni, és reggel 8-ra meg is érkezett. Sajna még mindig az őrzőben feküdtem. Többszöri próbálkozásra sikerült csak felkelnem, mert mindig elájulás kerülgetett, ha felálltam. Végül Tibi segítségével sikeresen lefürödtem és áttoltak a normál kórterembe, ami egy kétágyas szoba volt. A másik ikres kismamával kerültem egy szobába. Ő nyert egyébként a súly versenyben
A felépülés még tart, de napról napra jobban vagyok. Sokat segít Tibi is, és anyu is! Az érzések kavarognak bennem, mert valahogy olyan hirtelen történt minden, hogy még fel sem tudtam igazán fogni! Egyik nap boldogság miatt, másik nap meg depi miatt sírok.
Bocs ha kissé hosszú lettem, de muszáj volt ezt kiírnom magamból, mert némiképp csalódott vagyok, és ez segít a feldolgozásban.
Szumma-szummárum azt mondanám, a legjobb természetesen szülni, aztán EDA-val, végül a csaszi.

Kata, a szülőszoba-látogatásaid száma majdnem elérte az enyémet , teljesen átérzem a leírtakat. Azzal pedig sajnos egyet kell értenem, hogy én sem érzem, hogy "szültem". Nekem nem volt spontán szülésem, nekem a lányok az elsők, de sajnos a császárt én sem úgy éltem meg, hogy szültem. Nekem mai napig hiányzik ez az érzés, és lehet, hogy már sosem tudom meg, milyen "igazán" szülni. Legyen Neked öröm az ürömben, hogy Te át tudtad élni az "igazi" szülés érzését is.
Biztatni pedig azzal tudnálak, hogy ikreket nevelni hatalmas öröm. Nekem egyre nagyobb. Voltak mélypontjaim is, nem tagadom, különösen az elején, mikor bele kellett rázódni a dolgokba. Voltak nehéz, sírós napjaim, és még néhanapján előfordulnak most is. De azt az örömöt, mikor ez a két mókus észreveszi egymást, nevetnek egymásra, szórakoztatják egymást, dumálnak egymásnak, veszik ki egymás szájából a cumit, rakják a sajátjukba, és ezt újra és újra, és még sok-sok minden... Ahogy testvéreket én sosem láttam egymáshoz viszonyulni. Na ezt a boldogságot, ezt a túlcsorduló gyönyör érzést semmivel nem lehet összehasonlítani. Lesz még addig sok küzdelmes napotok, de MEGÉRI!!!! Fel a fejjel, ki a kátyúból, ha épp olyan nap jön és csak írj nekünk, ha ezzel Neked könnyebb, mi szívesen olvasunk, és talán még néha segíteni is tudunk.

Kata!
Sajnálom, hogy nem úgy alakult a szülés, ahogy tervezted. Nekem nem volt ennyire rossz élmény a császár, talán ez is segít abban, hogy bennem semmi hiányérzet nem maradt.
Én nem éreztem az egészből semmit, csak azt a két nyomást, amikor kivették a bébiket és az anesztes folyamatosan állítgatta az infúziómat, így hányingerem csak egyszer volt. Hozzáteszem: a szülésznőmön kívül mindenki ügyeletes volt, sürgősségi csaszi éjjel 1kor.
A lényeg, hogy mind jól vagytok!!! És jó, hogy híznak a fiúk.

Törpilla!
Megkönnyeztem amit írtál arról, hogy miért jó ikreket nevelni. Már én is várom ezt a korszakot, mert lassan kezdek begolyózni...

Kata!
Teljesen megértelek. Én ugyan nem szültem még császárral, volt szerencsém hüvelyi úton megszülni a piciket, de nagyon nagyon nem akartam én sem császárt.
Azt megkérdezhetem, hogy miért vártatok a 36. hétig??? Nálam 35hét 3 napra indult be a szülés és esze ágában sem volt a dokimnak leállítani. Sőt.
Hol szültél?

Tündi

Kata: nagyon egyet értek! Nekem is nagyon hiányzik a szülés, bár fogalmam sincs, hogy az milyen. Nekem semmi időm nem volt rákészülni, hogy jönnek a lányok, mert reggel 9-kor közölték, hogy azonnal műtő és 10.20-kor megszületett Hanga, aztán Alexa is. A mai napig elpityeredek, ha arra gondolok, hogy vannak gyerekeim, de nem szültem, egyszer csak itt lettek. Tisztára ezt érzem.

Törpi: nagyon várom azt a pillanatot, amikor felfedezik egymást, mert jelenleg kezdek úgy érezni, mint Manó-begolyózok. Alexa kökemény terror alatt tart minket, pedig nincs kikapkodva a kiságyból, de iszonyat amit délutánonként művel és semmi nem jó neki. Már nem tudom, hogy mit csinálhatnék vele, hogyan nyugtassam meg anélkül, hogy állandóan ölben legyen, pláne cicin, mert újabban csak ott nyugszik meg, de nem szívja, csak fogja a szájában és nem engedi el. Ha megmoccanok, akkor jön a mérges kiabálás. Lehet szívtelennek tűnik, amit írok, de tegnap már rácsuktam a szobaajtót és csak 10 percenként mentem be megsimizni kicsit.

Igazad van Törpi köszönöm, hogy ezeket leírtad. Én már most is tapasztalok kötődést a srácok között. Éjjel pl szerintem azért nem tudom őket visszatenni az ágyukba aludni, mert egymás társasága nyugtatja meg őket. Így hárman alszunk a francia ágyon (a férjem meg a lányokkal)

VANDA: épp kérdezni akartam, hogy te hogy élted meg az egész műtétet. A lényeg tényleg az, hogy jól vagyunk!

MANÓ: az ÁEK-ben szültem. A dokimmal teljesen elégedett voltam. Először azért nem akarta, hogy megszüljek, mert a zárlatok miatt az ÁEK-be vittek szinte minden korababát, és azt nem akarta, hogy a mi fiaink egy másik kórházba kerüljenek helyhiány miatt, ha gond lenne. A 36. hét gondolom azért volt, hogy biztos elég érettek legyenek a fiúk, és gyerekágyra kerülhessek velük. Mondjuk azt az egyet nem értem, hogy amikor 35hetesen és 2 naposan megint beindult a szülés, akkor miért nem engedték, hogy tovább menjen... Akkor még mindkét baba fejvégű volt, és szülhettem volna simán... Ez örök rejtély marad. Talán jobb, ha nem is tudok róla! Bár az is igaz, hogy ha nagyon be akart volna indulni a szülés, nem tudták volna vissza tartani. Voltak akik uúgy kapták a szurikat mint én, és mégis elindult a folyamat. Egy 31 hetes kismama pl így adott életet kisbabájának!

TIMI: nem tűnsz szívtelennek. Lehet hogy épp ez lenne a megoldás, hogy bejársz hozzá, és megnyugtatod. Úgy tudom, hogy ha túl sokat eszik tele magukat a babók, az is okoz hasfájást. Nem lehet hogy ez a baj??? Ezért sír? Mert az evés megnyugtatja a pociját, de aztán megint fáj a hasa. Ezért követeli folyton a cicit???

Sziasztok!

Remélem mindenkinek jól telt a karácsony. Mi jól kifáradtunk, mert a szokásos napi rutin mellett még takarítani is kellett meg fát díszíteni. A szentesténk se sikerült valami meghittre, mert valami front miatt Aletta egész nap bőgött és nem aludt, ringatni kellett. Így a szentesti vacsinkat (halászlé, Apa főzte) is sebtiben kellett bedobnunk, amíg a lányok egymást nézegetve elvoltak (merthogy korábban ébredtek... )

Kata, jó, hogy leírtad a szülésedet. Teljesen egyetértek veletek abban, hogy a császár helyett az "igazi" szülést kedvelitek (már ha lehet ilyet mondani). Sajnos nekem is programozott csaszi volt, és azóta is pinduri tüske bennem, hogy csak úgy kiszedték belőlem a lányokat. Sajnos az én helyzetem annyival volt rosszabb, mint a tietek, hogy nekem fájásaim sem voltak, így én valszeg ezt az érzést sem fogom soha megtapasztalni, és emiatt a lányok sem voltak sztem felkészülve arra, hogy megszülessenek. Egyik pillanatban még a meleg anyaméhben szundikáltak, a következőben már kifelé cibálták őket és a hideg, vakítóan fényes világban fogdosták őket idegen kezek.... Meg vagyok róla győződve, hogy emiatt nem sírt fel egyik sem (csak nyöszörögtek szegénykék, Ajsit azonnali megfigyelésre el is vitték, mert nem lélegezte át a tüdejét teljesen), és talán emiatt lett sírós Aletta (olvastam, hogy ez is állhat okként a sírósság mögött). Ráadásul én nem hogy nem puszilhattam meg a babákat, hanem Alettát még csak nem is láttam, mert az a hülye orvos (vagy ki) nem engedte lejjebb őt az én szemmagasságomba, így csak a zöld takaróját láttam... Persze más a helyzet a sürgősségi császárnál, de én kicsit bánom, hogy nem vártam meg, hogy a babák maguktól elinduljanak kifelé (még ha nem is szülhettem volna meg őket akkor sem hagyományosan, mivel Ajsi medencevégű volt). Azzal vigasztalom magam, hogy akkor lehet hogy más komplikációval kellett volna szembenéznünk, vagy nem lett volna ott a dokim, stb stb.

NA jól elsírtam a bánatom így karácsony után!

Timi, nem tudom mi lehet a baj, nekünk Aletta síróssága 4 hetes kora körül kezdődött és kb a 7. hétig tartott (hasfájás?? Ő is mindig cicit követelt), akkor kapattuk el nagyon, és azóta is csak kézben szeret elaludni, noha sztem márnem fáj semmije.

Friss képek az Iwiwen!

Törpi, tényleg nagyon szépen leírtad!!

Sziasztok!

Hát,a hüvelyi szülést én sem fogom megtapasztalni,de nekem nem okozott törést,hogy csaszi volt...pedig nekem nagyon fájt,nem csak cibálást éreztem,hanem fájdalmat is,és rosszul is voltam közben,hányinger meg minden,persze elötte 3 órával kajáltam,lehet az is közrejátszott.És utána is úgy éreztem sose múlik el a fájdalom...

...lányok,tényleg csodálatos dolog,amikor egymásra nevetnek

Én lekopogom,olyan ajándékot kaptam Noémitől,amire nem is mertem gondolni,elkezdett rendesen enni cumisüvegből. Még mindig keveseket eszik,de már nem annyira,és megvagyunk hamar az evéssel.Cserébe viszont nem rakom cicire,félek összezavarnám.Balázs viszont már nem is nagyon akar cicizni,eszik valamennyit,utána sír,persze nem jön úgy mint az üvegből.Így marad a fejés,reggel-este fejek,csökken is a mennyiség rendesen,de már nem stresszelek rajta.

És van napirendünk,ami most nagyon jó érzés,és hogy az evés se másfél órás procedúra,így túlléptem a parámon,és kimozdultunk végre,nem csak babakocsizni.Mind a három nap máshol voltunk,legalább nem kellett főznöm Jól viselték,nekik is kellett már egy kis környezetváltozás.

Timi,ha a cici megnyugtatja,nem próbáltatok játszócumit?Végülis az is arra van Bár én most nagyon örülök,hogy nekünk nem jött be,mi meg nem eröltettük,mert megvan a hüvelykujj,és Noémi úgy altatja el magát mindig...annyira cuki.Van,hogy hajnalban hallok egy kis nyöszörgést,aztán hallom a cuppogást,és már alszik is újra. Legalább nem kell a cumit visszadugdosnom a szájába.

Már legtöbbször fél7-7-ig alszanak,de csak 8 körül eszünk először,így meg tudok kávézni elötte.Szóval kitartás mindenkinek,tényleg könnyebb lesz

Rana,csuda édesek

Móni,gondolok rátok,remélem üzensz valakivel!

Kata! Köszi, hogy leírtad! Tényleg kezdek parázni a császártól, bár én az elejétől sejtettem, hogy sosem fogok szülni, így nem is készülök rá. Sajnálom, hogy ilyen rossz élmény maradt, de majd remélhetőleg az idő megszépíti és végül a lényeg az, hogy nem kerültek PIC-re és veled lehettek. Nagyon remélem, hogy én nem leszek rosszul közben. Egyszer volt egy altatásos műtétem és utána egy teljes napig csak hánytam és nem tudtam felkelni, pedig nem ettem előtte. Nem tudom ez mitől függhet, hogy ki lesz rosszul és ki nem.


Rana! Nagyon helyesek!

Rana: nagyon édesek a lányok! Amúgy én is próbálom a dolog azon oldalát nézni, hogy bár nekem ez a legrosszabb választás volt, a srácoknak ez volt a legjobb És mivel minden értük volt, ennek biz így kellett lennie.

Timi: én adok játszócumit a srácoknak. Épp azért, mert sokszor csak nyöszörögnek, és épp előtte ciciztek. A cumi viszont megnyugtatja őket, és szépen elalszanak. Sőt, ezzel némi időt is nyerek, ami szintén számít pl fürdetéskor, vagy éjjel, amikor jobbára egyedül vagyok velük. Veruskánk cumizott, és nem is volt gond a leszoktatásról.

Reunion: remélem holnap minden jól alakul!

Nyulasz! Jó ajándék volt!!! Én egy-egy hosszan tartó mosolygást kaptam karácsonyra a lányoktól, hát majdnem elolvadtam! És este mikor alszanak el?? Én sose tudom, hogy pl este 8 után etessük-e őket, vagy ne.... Így általában este 10 körül tesszük le őket, és reggel 8-9ig alszanak. Persze hajnali 4-5 körül kicsempésszük őket az ágyukból, és kapnak egy álomszopit. (Mert a cicim nem bírja... )

Timi, én sem adtam nekik cumit, várom, hogy megtalálják a hüvelykujjukat. Nyulasz ez nálatok mennyi idős korukban történt meg??? (Az öklüket meg a mutató, stb ujjukat már szopizzák. Illetve egymásét is! )

Rana: hogy Letti mennyire hasonlít az én Alexámra! Tisztára ilyen szigorúan tud nézni.

Nyulasz, Kata: van játszócumija, már 3 naposan kapott a PIC-en a nővérektől-vajon miért? Mindenesetre ilyenkor úgy köpi ki, hogy földkörüli pályára áll a cumi és iszonyatosan mérges képet vág. Majd csinálok róla képet. Az ujjait sem szereti, ahogy a szájába kerül valamelyik már rántja is ki a szájából és még mérgesebb lesz.

Timi, akkor nincs ötletem...talán idővel rákap az ujjára.

Rana,az se rossz ajándék Mi amikor megszülettek,akkor 7-kor fürdettünk,de ugye jött az óra átállítás,úgyhogy most fél7-háromnegyed7-körül fürdünk,és utána van kaja,úgy 7-7.20 körül.8 körül már alszanak,bár Noémi van,hogy 9-fél10 körül alszik el.Balázsnak ahogy tele lesz a poci,már megy is a szunya.Ők már utána sosem ettek,onnan már az éjszakai alvás van.Pedig néha előfordult,hogy este tízkor sikerült csak Noémit letenni,mert csak vigyorgott,meg gagyarászott,de aludni azt nem akart.És olyankor sem akart már enni,pedig akkor már majdnem eltelt megint 3 óra.

Ujjacska kb 1 hónapja van meg.Balázs csak az ágyában cumizza,persze ő nagyfiú,elöttünk nem csinál ilyet

Tigriske,reméljük megúszod a rosszullétet,én akiket eddig hallottam,szinte mindenki jól viselte a csaszit.Szerdán doki?Kiváncsi vagyok mi lesz.Kutyusod rendbejött?

Kata,lányok mit szóltak a fiúkhoz?

Móni,hajrá

Nyulasz! Igen szerdán doki, már várom nagyon, mert állandó para vagyok. Ma arra ébredtem, hogy vért köpködök fel, pedig csak éjjel vérzett az orrom és nem ébredtem fel. Tiszta horror lesz itt nálunk a vége. Szerencsére kutyus meggyógyult, már csak egy picike seb van az oldalán és szerda óta szuri sem kell neki.

Lehet, hogy hülyeség, de Ti "féltetek" a végén? Nem úgy értem, hogy félek a fájdalomtól, hanem inkább attól, hogy minden rendben lesz-e, illetve attól, hogy hogyan leszek képes ellátni 3 gyereket, mikor sokszor még anyukám szól rám, hogy miért nem vettem fel sálat. Annyira bizonytalan vagyok egy csomó kérdésben.

Móni! Drukkolok nagyon!

Itt maradtam egyedül szülés előtt, bár végül is kilógok a sorból, hisz a topik 2009 ikreket várunk. A 2010 ikreket várunkba nem én lennék az utolsó.

Nyulasz: a gyerkők mióta alusszák át az éjszakát nálatok? Nekünk ma egész jó éjjelünk volt, csak 4 óránként keltek, illetve csak Alexa, Hanga még bírta volna, de ilyenkor keltjük őt is, mert nagyon elcsúsznánk különben. És 120-at simán benyomnak.

Tigriske: természetes amit érzel! Én is aggódtam, hogy hogyan fogom őket ellátni, mi hogyan lesz, de ha már itt vannak ez elmúlik és minden jön magától.

Sziasztok!

Tigriske!
Ez teljesen természetes!! Én végig nagyon izgultam,sokat rágódtam.Nekem nagy para volt a császár is .Én el se tudtam képzelni,milyen az,ha ébren vagyok ,a dokik beszélgetnek a fejem fölöt,csörögnek a műszerek stb. Nagyon-nagyon féltem tőle.Ha lett volna egy hajszálnyi esély arra,hogy ne csaszi legyen,én tuti kihagytam volna.(aztán meg semmi különös nem volt)
Aztán a vége-felé sokszor ezsembe jutott,hogy mi lesz,ha meglesznek.Hogy bírom majd nap mint nap 4gyerekkel??? Az élet megoldja ezt is.Jönnek a gondok,beindul az anyai-agytekervény és minden problémára megoldást lelsz!!! Egy dolgot sose feljets: ha úgy érzed,nem bírod,bátran kérj segítséget!!!
Ha csak lelki segítség kell,azt itt megkapod! Minden más esetben ott a család,barátok,védőnő,orvos és mindenféle segtséget nyújtó szervezet,alapítvány!!!
De most csak a következő napokra,hetekre koncentrállj!!!Mindig egy lépéssel előre gondolkodj csak!

Móni!
Mennek a drukkok!!!
Vajon még jelentkezik Móni?Vagy kinek üzen,hogy mi a helyzet? Ugye ma vagy holnap lesz a csaszi,ez volt nála a kérdés?

Nyulasz!
Szép ajándék!!! Ügyik vagytok a napirenddel!
Enyémek is csak 5hós korukig kaptak anyatejet,azt mégis milyen szép nagyra nőttek!Jól van ez így,ha a sors így rendezte.

Folyt. köv!

Rana!
Gyönyörűek vagytok!!!

Timi,Manó!
Az eleje ilyen az ikres-létnek!Én sokszor éreztem úgy,hogy olyan,mintha futószalag mellett dolgoznék.Nincs egy perc megállás és hol jut idő összebújás,szeretgetésre!!!
De ahogy nőnek a gyerkőcök,úgy lesz egyre több apró pillanat a napotokban,ami megmelengeti az ember szívét!!! Ma már csak szép emlék a kezdeti nehézség.Csak azt tudom mondani,kitartás.A tavasz már jobb lesz!