Kiemelt témák

Tabati, hogyne, valóban sok előnye is van, ha közel laktok a nagyszülőkhöz, főleg, ha van gyerek is. És mivel ők már nyugdíjasok, bármikor tudnak a kicsikre vigyézni, menni értük az óvodába, stb. És ez azért nagy segítség.
Sajnos én nem értem, hogy hogyan alakulhatott ki ilyen helyzet ebben az országban, hogy mindenhol azt kérdezik, van-e gyereked, mert ha nincs, az a baj, ha meg van és kicsi, az a baj. A legnagyobb érték a gyerek, mindig ezt mondják, csak éppen semmi nem erősíti ezt meg.

Akkor lehetséges, hogy évek múlva költöztök? Nem baj, a lényeg, hogy ott lesz az új házatok!

Milyen meghívós szöveget tervezel? Te találod ki? Nálunk úgy volt, hogy az idézetet a párom választotta, a szöveget meg én találtam ki, de egymást lektoráltuk.
A meghívó és az idézet eddig mindenkinek nagyon tetszett!

Hát nálunk ház ügyileg az a helyzet, hogy azt nem akarja az anyósom hogy a kert másik felébe építsünk, mert mi lesz ha elválunk, akkor neki a szomszédot kell "közelről" néznie Én viszont nem akarok tetőteret, mert onnan meg soha nincs kiút, mivel nem adhatom el a felső részét a háznak...ráadásul ha az ő gondolatából indulunk ki, akkor meg ha elválunk akkor neki is mennie kell onnan, mert el kell felezni vagy a ház árát vagy ki kell fizetni a részemet (mivel én kéne elmenjek onnan).... szóval megint ott vagyunk hogy sehol Tehát én a legjobban azt az ötletet díjazom, hogy a nagyszülőkhöz kéne építeni... Viszont ők a Velencei tó környékén vannak... úgyhogy nem tudom mi lesz... Minden barátunk itt van ahol mi is, és azért elég sokat találkozunk velük... úgy meg nehéz lenne Szóval nem tudjuk...

Én már kiváncsi vagyok az esküvős képeitekre :):)

Az interneten találtunk szövegeket, és azok közül ollóztuk össze. De neked tuti nem tetszene, mert egy picit vicces is lett, de nem nagyon idióta azért! Most nem is tudom leírni, mert a tesómnál van, de pl. a dátumot is úgy írtuk, hogy az Úr 2008. éve július havának 26. napján. No, majd ha kész lesz felrakom úgy is, hogy a szöveg is látszódjon. Idézet meg nem lesz...

Igen nagyon úgy néz ki, hogy csak évek múlva költözünk, de ahogy beköltözhető lesz, visszük az ágyat és átköltözünk. Más bútorunk még úgysem lesz!

Encsike!

A Velencei- tó környéke sincs olyan messze! Szerintem nem a barátokhoz kell igazodni, mert ők vagy megmaradnak, úgy is, vagy nem, de akkor meg nem kell sajnálni. Viszont ha te megőrűlsz attól, hogy felfelé építkezzetek, akkor örülni kell, hogy van más lehetőség is, és azt választani. Szerintem. Amúgy meg fura az a gondolkodásmód, hogy mi lesz, ha elváltok. Miért válnátok el? Én egyáltalán nem értek egyet ezzel a közfelfogással, hogy mivel rengeteg válás van, már mindenki úgy kezeli ezt, hogy minden jó házasság is végződhet válással, és ezt nem lehet előre látni. Szerintem igenis lehet. Azt nem tudom, hogy a környezet látja e, de a két félnek tudnia kell, hogy mi a helyzet. Ha már egy kicsit is bizonytalanok, akkor ne házasodjanak össze, hanem várjanak még. Válási statisztikák ide, vagy oda, az egyetlen baj az, hogy meggondolás nélkül házasodnak az emberek, rutinból. Aztán persze biztos van más ok is, amikor már hosszú ideje házas az ember és akkor válik, de arról nem tudok nyilatkozni. De olyat rengeteget hallok, hogy házasság, majd pár hónap után válás. Mekkora hülyeség már ez?

Egy régi házasságra példa: egy ismerősömet csalta meg a férje (állítólag kapuzárási pánik), de úgy, hogy utána nem szánom bánom volt, hanem rendesen el akarta hagyni, hogy ő csúnya öreg, és megy inkább a fiatalabbhoz. Aztán persze a fiatal kidobta, ő meg könyörgött vissza, és akkor volt választása a feleségének. Vagy neveli egyedül a 2 gyerekét, azok felnőnek apa nélkül, vagy nyel egyet és visszafogadja. Hát a másodikat választotta, és most, sok idő eltelte után is azt mondja, hogy jól döntött. Persze nem tudhatja, mi lett volna, ha a másik megoldást választja, talán talál egy másik férfit, aki szereti a gyerekeivel együtt, de ha nem akkor tényleg nevelheti egyedül a gyerekeket. Most boldognak látom, de meg sem merem kérdezni, hogy a szálka azért ott maradt e. Szerintem igen, nem hiszem, hogy egy ilyet el lehet felejteni.

Hát nem tudom... Azért 2 gyerek meg gondolom jópár év házasság után szerintem ott marad a szálka... Amig nincs gyerek lehet hogy más a dolog...

Az elkapkodott házasságnak nem tudom mi értelme van... Igazából sokszor én sem tudom még hogy jó e hogy most szüljek, mert tudom hogy még ráérnék... Viszont tudom hogy se én se a párom nem vagyunk egyszerű esetek... és nem akarom hogy hogy aztán most bevállaljuk a gyereket és később meg megbánjuk, hogy korán vállaltuk be... Nem azért meg elválnánk vagy ilyen... Hanem egyszerűen még sokszor ránkjön a "mehetnék" disco vagy nyaralás stb... Voltak is már ebből bonyodalmak, de megoldottuk... Egyrészt azért is, mert ha én úgymond szeretek valakit, akkor hajlamos vagyok talán kúl közel engedni magamhoz... és olyankor történnek dolgok amiknek nem kéne...

Én sem tudom úgy elképzelni a kapcsolatunkat, hogy az szakítással végződjön. Már az elmúlt 13 év alatt is lett volna rá számos példa, hogy megcsaljuk egymást vagy hogy szakítsunk, de nekünk ez egyszerűen meg sem fordult a fejünkben. Se nekem, se a páromnak. Egyszerűen szeretjük egymást, és kész.
Nem tudom, milyen lehet az, ha valaki beleszeret valaki másba is, hogy akkor ezt a helyzetet hogyan kezeli. Ugyanúgy a két férfit (vagy nőt) biztosan nem lehet szeretni, valami különbség a kettő között kell, hogy legyen.
Úgy nekiállni biztosan nem szabad, hogy mi lesz, ha elválunk. Mert akkor mindennel kapcsolatban fel lehetne tenni ezt a kérdést: mi lesz, ha...?
De az biztos, hogy sokan félév után már házasodnak is, jön a gyerek, sokszor több is, aztán pár év után válás a vége, az egyik meg ott marad a gyerekekkel, s a saját elrontott életének helyrerakását, megkönnyítését mástól várja, állambácsikától, ilyenek. Sajnos nem szabad ennyire elhamarkodottan dönteni.
Viszont szerintem az egész érzés kérdése. Ha én érzem, hogy szeretem (tehát nemcsak szerelmes vagyok valakibe pillanatnyilag), akkor tudom, hogy fog működni a dolog. Hiszen azt is érzem viszont, hogy a másik is szeret-e engem. Ha mi most találkoztunk volna a kedvesemmel, biztosan sokkal előbb összeházasodtunk volna, csak hát 16-17 évesen nem erre gondol az ember, főleg nem 14 évesen.

Szerintem is az embernek a saját érdekeit kell nézni. Ha tehát máshol jobban le tudna telepedni, valami miatt könnyebb, akkor azt kell választani, s nem szabad más miatt maradni. Más se maradna valószínűleg, ha őneki olyan lehetőségei adódnának. Egyébként ha körbenézek a környezetemben, itt is rengeteg mindenki elköltözött, oda, ahova éppen férjhez ment, munkát talált.

Encsike, mi már 27-31 felállásban vagyunk, de engem is oylakor a kételyek gyötörnek a babavállalást illetően. természetesen nem kérdés, hogy szeretnék majd gyereket, kettőt legalább, de ha egyszer úgy érzem, hogy még inkább kicsit várnék, akkor várunk. ha pl. 30 évesen szül valaki, az se baj. Rájöttem, hogy nem szabad az érzéseinket vizsgálni, az ugyanis sehova se vezet. Ha pl. ma azt mondom, hogy nem akarok még gyereket, akkor nem akarok, s nem vizsgálgatom magamat, hogy hát hogyan lehetséges akkor, hogy fél évvel ezelőtt meg annyira akartam, s vajon most mi miatt nem akarok? ha érzek valamit, akkor érzek, arra indokot adni felesleges. Ráadásul valóban, én is vagyok még úgy, hogy azért ez-az még olyan jól esik, a kötetlenség, stb. Persze, ha lenne gyerekünk, másként gondolnám, hiszen a miénk lenne.

Encsike!

Bár én nem ismerlek személyesen, de teljesen el tudlak titeket képzelni, ahogy kisbabával is járjátok a világot! De ez szerintem nem baj, vannak olyan párok, akik nem a megszokott módon élnek a babával (szóval gyerekszoba kiságy, etetés, séta stb.) hanem utazgatnak. Szerintem attól még nem kell otthonülőbe átmenni. Csak épp felelőtlennek nem szabad lenni, de ez nálatok biztos nem lesz gond. A disco az persze teljesen más, de akkor meg ott vannak a nagyszülők! Szerintem attól még nem vagy rossz anya, hogy néha elmész szórakozni! Neked is kell a lazítás, hogy utána még több energiád legyen a babához.

Megcsalás...

Szerintem is meg lehet érezni, hogy ki az igazi. De ha jobban belegondolok, nem is kell csak megérezni, hisz más jelek is vannak. Legalábbis nálam voltak. Pl. előző kapcsolataimnál elég féltékeny típúsnak gondoltam magam, meg tényleg az is voltam. De ez is csak azért volt, mert biztosan nem éreztem eléggé, hogy az illető szeret engem. Nem voltam biztos magamban, hogy meg tudom tartani őt. Talán nem is lépett volna félre, csak egyszerűen nem volt elég a szeretet. Páromnál meg sem fordul a fejemben a féltékenység soha.

Hát én féltékeny vagyok... De eddig nem voltam az, mert a többieknél nem érdekelt hogy ki mit csinál... Viszont a párom egyáltalán nem az... Tudom hogy én úgymond olyan kapcsolatban vagyok a haverjával ami fordított helyzetben engem már zavarna nagyon... Engem idegesítene hogy egy barátnőmnek a seggéd fogdosná, meg ilyenek... tudom hogy velem is csak poénból csinálja, de a páromat nem zavarja... Viszont nem tudom hogy ennek örüljek, vagy sem

Igen, a szerelem, a szeretet olyan, amire nem lehet indokot, magyarázatot adni. Hogy pl. miért szeretem a páromat? Hát mit tudom én, miért szeretem. Szeretem és kész.
Szerintem se kell otthon ücsörögni, ha gyereke van valakinek. Az már más kérdés, hogy valószínűleg utána annyira nem fog elvágyódni az ember ide-oda, és ennél fogva nem jár el, de ha akar menni, miért ne mehetne? Mi eddig akárhányszor nyaraltunk, mindig voltak kisbabások is. Ők se mondtak le a kikapcsolódásról, vitték magukkal. Egyébként én biztos vagyok benne, hogy nem hagynám otthon a gyerekemet, mert tudom, hogy nélküle nem éreznénk jól magunkat.

Azt tényleg nem tudjuk megmondani,hogy miért szeretjük csak szeretjük és ennyi... Meg hiába van helyesebb meg akármi, akkor is ő kell... Összességében úgysem tudnánk olyat mondani ami miatt más kellene... Mondjuk nem összeségében sem tudok :):) Nálunk valahogy úgy minden együtt van, az érdeklődésünk, szeretünk utazni, eddig pl senki sem tudott úszni és nagyon idegesítő volt hogy csak én mentem be a tengerbe Most viszont gond nélkül mentünk búvárkodni stb... Ő elviseli az én hülyeségeimet és fordítva.... Persze néha könnyebb lenne azt mondani, hogy elég volt, és kész, de legbelül mégis az lenne a legnehezebb, akármennyire is kilátástalan akkor a helyzet...

Hát igen, csak azért nem úgy van, hogy elegem volt belőled, szevasz tavasz! Mert akkor az életbe se talál ez az ember magának párt, hiszen mindenkiből elege lesz valamikor. Sokan tátott szájjal bámulják az eseményeket, hogy már nem szeretik a társukatm odébb állnak. Miért, mit hisznek, hogy a következőt akkor éeltük végéig fogják szeretni? Egyszer azt is megunják, aztán megint mennek tovább.

Igen... Ez igy van... Lehet hogy az a nehezebb megoldás, hogy le kell ülni beszélni, mert hát az ember márcsak ilyen, egyszer mindent megun... De ez ellen kell tenni egy kapcsolatban, mindig, különben mindegyik unalmas lesz... De ehhez is két ember kell, mert az egyik hiába próbálkozik ha a másik részéről nincs semmi akarat.... A következő társa is ugyanolyan "unalmas" lesz... Legalábbis szerintem akkor nem kell feladni egy egyébként jól müködő kapcsalatot, amikor szeretik egymást, de éppen egy kicsit laposabb... van ilyen időszak, de meg kell oldani...

Újabb témát dobok be, hátha tudtok tanácsot adni!

Egy régi barátnőmmel vannak bajok, ugyanis már elég régóta fogyókúrázik, vagyis nála ez már életmód. Szinte semmit nem eszik. Se kenyeret, se húst, azt írom inkább, hogy mit. Tejet iszik, de a fő tápláléka a magok, vagyis ezek a diákcsemegék. Főtt ételt szerintem nem is eszik, esetleg egy kis levest úgy minden nélkül, szóval levet. Viszont bagózik és kávét vedel. Eléggé vékony, és attól féünk, hogy anorexiás. Ő vallja, hogy így jól érzi magát, de sokat megy a hasa (régen amikor még normálisan evett, akkor sokat volt szorulása) és már a menstruációja is felborult. Az amúgy normális ciklusa most 40 napos lett hirtelen. Ja! És a szeme is gyakran begyullad, ami nem tudom minek a jele, de tény, hogy sűrűn előfordul. (mondjuk állandóan festi magát, lehet, hogy érzékeny valamire, de eddig nem jött ki rajta ilyen) Én már régebben beszélgettem vele, és elég normálisan sikerült, mondta, hogy néha neki is megfordul a fejében, hogy beteg, de ő tényleg így érzi jól magát. (egyszer azt is mondta, hogy volt, hogy a tükörbe nézve kövérnek látta magát ) Állandóan a szobabiciglin ül (mostanság talán ez alábbhagyott) ideje sincs sok, rengeteget dolgozik, magánélete semmi. A múltkor az anyja elsírta magát, amikor meglátta, mert annyira lefogyott. Viszont nem nagyon lehet már ezt a témát pedzegetni előtte, mert utálja, hogy mindig erről van szó, miért nem lehet őt békén hagyni.

Vajon mit tudunk tenni? Mert megígérte, hogy ha a mensijével baj lesz, akkor tényleg elmegy a dokihoz, de most is talált valami kifogást, hogy csak azért késik, mert a február rövidebb volt, meg ilyen hülyeségek, mintha ez számítana.

Tényleg nem látszik betegnek, csak ha valaki ismeri és tudja, hogyan él, akkor az ijesztő. Csak félünk, hogy nehogy egyik napról a másikra robbanjon le, és kerüljön kórházba. Bár ez a mensi kimaradás már elég rémisztő...

Nem tudom hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni... Ha tényleg nem beteg, akkor talán megértené, hogy ez igy nem teljesen normális... Enni kell az embernek, nem kell csülköt, de főtt kaját muszály... Semmi vitamint meg tápanyagot nem visz be a szervezetébe...

Sehogy sem tudsz vele erről beszélni? Vagy esetleg célozni rá vagy nem is tudom.... Miért nem próbál ki valami más módszert a fogyókúrára, amiben azért van mondjuk hús vagy egyéb étel...

Nem voltam ilyen helyzetben, úgyhogy igazából nem tudom mit lehetne kezdeni vele... Sajnos szerintem nem sokat

Hát igen, lassan már mi is feladjuk, nem lehet hatni rá. Lehet, hogy egy kapcsolat jót tenne neki....de ez is csak rajta múlik.

Kemény dió az ügy.
Úgy látom, hogy ha ő maga nem akar változtatni, s nem jön rá, hogy nem jó úton halad, akkor azt hiszem, hogy sajnos semmivel nem lehet rajta segíteni. Esetleg egy kis megjétszás segíthet rajta, hogy például elmondod, hogy te is szeretnél fogyni egy kicsit, de babát is szeretnétek, ezért adjon tippet, hogy milyen ételeket lehet fogyasztani, hogy ne legyen bajod, megfelelő vitamin és ásványianyag kerüljön a szervezetedbe. Világítsd meg, hogy azért fordulsz hozzá, mert tudod, hogy ő is fogyózott, és biztosan odafigyelt azért arra, hogy megfelelően táplálkozzon, és ezért ő biztosan tud tanácsot adni... én valami ilyesmit tudnék elképzelni, mert ha rendesen beszélsz vele, az felidegesíti, de ez talán nem, sőt, hátha elgondolkodik.

Bár az is gázul alakul neki az életben, mert egyidősek vagyunk, de szerintem még nem volt neki szexuális kapcsolata. Mostanában már nem beszélünk meg ilyesmit, de szerintem még azóta sem volt neki senkije. Pedig nem csúnya és nagyon intelligens szórakoztató lány. Csak valahogy senki nem elég jó neki. Régen, amikor tényleg egy kicsit húsosabb volt, akkor sok fiú barátja volt, szerették, csak szerintem külsőleg nem tetszett nekik. Amikor meg lefogyott, akkor rengeteg pasi futott utána, néha mondta is nekem, hogy ez milyen szánalmas, hogy most látja csak, hogy tényleg mi kell a férfiaknak. De legalább használta volna ki!!! Nem. Ő keresi azóta is az igazit, de nem találja. Egy nős emberben egyszer megtalálta, de azzal meg azért nem jött össze (habár az érzelem kölcsönös volt), mert nős. Talán próbálkozni kellene, mint minden más embernek, és nem arra várni, hogy a nagy Ő egyszer csak belepottyan az életébe. De ha mégis, akkor ne ott tartson már vele, mint mi tizenévesen, amikor próbálgattuk a szárnyainkat. Mert valljuk be, biztos sok hülyeséget csináltunk, de tanultunk a hibáinkból, és később már tudjuk, hogy mit hogyan kell.

Azt ő is belátta valamelyik beszélgetésünkben, hogy ha majd babát szeretne, akkor többet kell ennie. De erre azt mondta, hogy majd ha ott tart, akkor többet fog enni! Szóval ezzel sem lehet meggyőzni.

Kakussok szép napt mindenkinek!

Ósió: Maradj is

Tabati: Gyönyörű lesz a meghívótok, kérek képeket én is, már nagyon kyváncsi vagyok rá

Szöszke: Mi is szeretnénk kettőt, lehetőleg ne legyen köztük sok korkülönbség

Ami a barátnőt illeti...... nekem sincs tippem, hogyan lehetne rávenni, hogy orvoshoz forduljon. Nekem ebből az jön le, hogy pedig nagyon enm ártana, mer tez már kóros. Csak reménykedni lehet, hogy megjön az esze. De addig,amíg saját maga nem látja be, hogy beteg és segítséger szorul, addig nem sok esély van a gyógyulásra

Hát igen, reménykedünk, hogy ha már rosszul érzi magát, akkor átgonolja a dolgokat. Vagy a következő mensi elmaradása után, vagy mittomén...

Ez olyan érdekes, hogy egyeseknek miért olyan nehéz kapcsolatot létesíteniük. Szóval, nemsoká harmincéves lesz, és még nem volt senki az életében... ez fura, mert azért az ember felnő, vágyni kezd férfi után. Lehetséges, hogy ha tényleg lenne barátja, akkor másként gondolná, de mivel teljesen egyedülálló, független, hát azt csinál, amit akar. Sajnos ez így nem jó helyzet, de az a baj, hogy ah ő maga nem akar változtatni, akkor ki fog tudni rajta segíteni? Mert ez abszolút oylan dolog, hogy magának kell segítenie önmagán.

Kuzsanna, én is várom már Tabatiék meghívóját.
Ja, képzeljétek, ma újra próbafrizurára megyek, remélem, ezúttal sikerül olyan, amibe nem tudok belekötni.

Na, akkor először arról kérünk képeket!! A meghívóra még várni kell, ne türelmetlenkedjetek!

hajaj, azt előbb a kedvesemnek le kell akkor fényképezni! Úgy döntöttem, hogy totál egyszerű frizurát akarok, és nem engedem lebeszélni magamat róla. Mindenki azt mondja a hétköznapokban, hogy az áll jól, hát akkor olyan lesz.
És a körmöm is megvan, hogy milyen lesz. Egész egyszerűen átlátszó lakkal fogom bekenni, és kész. Próbálgattam ezt-azt, hát nagyon béna lett, valahogy nem illik hozzám.
A csokrom meg szinte egészen biztos, hogy szép harsányzöld szalaggal lesz átkötve, s talán a virágok is ilyenek lesznek benne, valami ekrü-zöld összeállításra gondolatm, egy kisebb csokorra.

Persze Ósió!

Mindennek úgy kell lennie, ahogy neked tetszik, hogy te jól érezd magad az esküvőn!

Én most frizurapánikban vagyok, lehet, hogy mégis fodrászhoz kéne mennem, mert mi van ha épp aznap nem sikerül megcsinálni egy szép kontyot? Mindegy, eldöntöttem, hogy kivárom a sminkpróbát, mert egy megszokott frizura is jól mutat, ha szép hozzá a sminked! És fordítva is igaz szerintem. Szóval fodrászon még gondolkodom... nálam ez is bizalom kérdése, mert akihez járni szoktam, messze van ahhoz, hogy aznap menjek hozzá, lakásra meg nem hívom, úgyhogy itt kell akkor valakit keresni...meglátom... Körmömnek megmarad a francia manikűr.

Tényleg úgy van vele ilyenkor mindenki, hogy amint közeledik az esküvő, már nem oylan biztos mindenben. Pl. én biztos nem csinálom magamnak a frizurát, de a sminket se nagyon, mert mi van, ha aznap nem jól jön össze, vagy egy pattanás lesz rajtam? Jó, nem gyakori, de akkor is. Meg úgyis annyira izgul az ember, hogy oda se tud rendesen figyelni az ilyen dolgokra.
Na, nálam még a smink lesz jó kérdés...

Nekem is lesznek próbasminkek! Már úgy várom!!! Kiváncsi vagyok milyen leszek műszempillával, meg profi sminkes mit hoz ki belőlem. Nem akarok feltűnően más lenni, mint vagyok, de azért egy picit más szeretnék lenni. Szóval natúr smink, de legyen benne valami extra. (lehet, hogy a műszempilla épp elég lesz extrának, majd meglátjuk) Viszont alulra nem rak fel, mert azt mondja, hogy az nagyon feltűnő, olyat csak színpadra szoktak felrakni. Viszont nekem pont az alsó szempilláim picik nagyon... Mindegy, majd megoldja biztos valahogy!

Nagyon szépen tud mutatni egy pár kő a szempilla tövénél
Unokatesómnak is így volt megycsinálva és olyan szépen csillogott...


Hogy az anyósokkal mér van mindig gondja az embereknek

Én már annyira napoznék kicsit! Ti nem? Szeretnék egy kis barna színt szerezni magamnak, hogy ne legyen ilyen poshadt szinem. Torkig vagyok a mostani időjárással. Itt van mindjárt április, én meg a téli kabátomban mászkálok mindenhova. A fenéért nem tud már meleg lenni.

Az biztos hogy a sminkeset még olyat is kihoznak az emberből hogy maga is meglepődik :) A kő nekem is tetszik nagyon!

Már én is napoznék szivesen! De hát egyenlőre még az a kis szinem is elmenne amit a szoláriumban összekaparok.... Pedig már heti 2-3szor is megyek, és alig látszik rajtam valami Pontosabban amim kint van a ruhából azon nem sok látszik... Remélem mostmár barna is leszek valamikor...
De a télikabát a legrosszab... már annyira nem bírom hogy még egy háznyira is kabát kell meg minden :(

Sziasztok!

Hijjaj mennyit írtatok, az igen!!! Nekem ma volt jópár elintézendő dolgom, de szerencsére túl vagyok rajtuk Egész szép idő lett végülis, 5 °C-nál több, úgyhogy még nem fagytunk meg.

Encsike! Szia sorstárs Általában egyébként a fiatalok mindig megkapják, hogy nem alkalmasak anyának.. de ez úgy hülyeség, ahogy van. Sokszor egy idősebb ember kevésbé az, mint egy 20 éves. Én novemberben leszek 21..
Télen egyébként Bécs jobb, mint Salzburg, bár lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert én itt élek De Bécs a karácsonyi vásárral legyőzhetetlen..

Az anyós témával kapcsolatban én még annyit mondanék, hogy nekem ugye anyósom nincs, csak "anyósjelöltem" .. semmi bajom nem volt vele addig, ameddig abban a hitben éltem, hogy neki sincs velem. Erre szokták talán mondani, hogy az igazság kicsit mindig fájdalmas.. nem tudom, h mit ártottam neki, de megmondom őszíntén, hogy már nem is érdekel. Sztem nem követtem el ellene semmit.
A szüleim nekem a mindenem! Nagyon szeretem őket, feltétel nélkül számíthatok rájuk.. a nagyszüleimmel is jó a kapcsolatom

Költözés: nekem rohadt nehéz volt otthagyni a barátaimat, meg a családom többi tagját.. általában 2 havonta megyünk haza pár napra, olyankor nagyszülőknél lakunk, de télen a rengeteg hó meg baleset miatt nem mertünk mozdulni, így most 2 hete voltunk otthon először, mert eddig meg idő nem volt. Ebből a szempontból nehéz, és talán rossz is.. de amúgy meg jó itt minden

Tabati! Nagyon jól leírtad ezt a nagy Ő dolgot, ugyanígy gondolom. Nekem mondjuk nem volt túl sok kapcsolatom, mivel 14 éves korom óta szerelmes vagyok a jelenlegi páromba. Előtte jártam két fiúval, de ez nem nevezhető olyan igazinak.. én mindent vele éltem át, ezért akarok tőle gyereket.. mármint mert nagyon szeretem, és érzem, hogy ő az igazi.

A barátnős témához én annyit tudok hozzáfűzni (amivel segíteni sajnos nem fogok tudni), hogy 3 éve átéltem egy hasonlót. Volt egy barátnőm, aki dundi volt. Kitalálta, hogy ő márpedig akkor is modell lesz, elkezdett drasztikusan fogyókúrázni, és arra is rájöttünk, hogy hánytatja magát. Na most a rendszeres hánytatás ugye előbb-utóbb átmegy bulémiába, én ettől is nagyon féltem, ezen kívül meg baromira lefogyott, bordái, mindene látszik. Mi próbáltunk vele beszélgetni, először még csak nagyon finoman, nagyon nagy vonalakban ... a modellkedéssel kezdve. Közölte, hogy nem akar erről a témáról beszélni. Alig evett, ha két falatot lenyelt vmiből, akkor is ment a wc-be... a szülei leszarták, vagy még azt sem. Azóta nem tudom mi van vele, nem beszélünk már annyit... amikor legútóbb láttam, akkor azért pár kilóval már nehezebb volt, de éreztem rajta, hogy úgy már szarul érzi magát a bőrében...

Esküvői frizura-smink: Kuzsannával mélységesen egyetértek!!!! A szempilla tövében sztem is gyönyörű a kő, meg nekem az is tetszik, amikor pici fehér virágok vannak tűzdelve a hajba. De mki úgy a legszebb, ahogy annak érzi magát

Hűűű, ez sztem nagyon hosszú lett...

Hát én most azt hiszem, hogy nem sok jó pontot szereztem anyósomnál, hogy kipakoltam neki. De ez van

Nekem elég sok "pasim" volt 25 éves koromig. De aztán jött párom és onnan kezdve tudtam, hogy ő lesz a férjem. Négy hónap múlva már egy másik városban éltem, hátra hagyva családomat, barátaimat, addigi munkahelyemet. Ja mindez 4 nap alatt zajlott le De szerencsére szüleim jó fejek voltak és teljesen megértették. Közben meg az is kiderült, hogy ki volt igaz barát? Hát nem sokan. A volt kolléganőimen kívül nemis tartom senkivel sem már a kapcsolatot.

Zsuzska! A nővérem is pasizósabb típus volt, mint én. Mondjuk kitudja én milyen lettem volna, ha nem ismerem meg a páromat Neki is elég sok barátja volt, volt, akik átvágták ... minden kapcsolatából tanult. Ő 3 éve, 20 évesen ismerte meg a mostani párját (ők egyébként már házastársak is), és azóta teljesen más ember lett belőle! Higgadtabb, megfontoltabb... és ő is ugyanazt tapasztalta, mint te, hogy sokan nem voltak igazi barátok... Sajnos.

Szöszke,
Akkor ti már régóta együtt vagytok! Nem baj az hogy nem pasiztál... nem kötelező Úgy igazából én sem... 2 hosszabb kapcsolatom volt a mostani párom előtt... De én nem éreztem egyikben sem jól magamat, igy mellettük mindig volt még más is... De mostmár nem mennék bele ilyenbe...

Sokunknak csak "anyós-jelölt" de az úgy hosszú és szerintem ezért írjuk, hogy anyós :) Mi sem vagyunk még házasok... Azt sem tudjuk mikor leszünk Majd egyszer

Ja! Nekem egy igazi barátom sincsen! Haverok vannak páran, de nem bízom meg egyikben sem... Semmilyen téren sem...

Szöszke, mennyi idős a párod?

Fent van iwiw-en? (csak azért mert már itt össze-vissza bejelöltük egymást, mert igy látjuk hogy ki kicsoda :):) )

Encsike! Középsulis évek alatt jöttünk össze, 16 voltam akkor Egyébként én esélytelennek hittem ezt a kapcsolatot, próbáltam közeledni azokhoz a fiúkhoz, akik közeledtek hozzám ... de nem ment. Mert csak a páromra tudtam gondolni.

Nekem talán 3-4 barátnőm van... a többiek csak a haverok, akik elég sokan vannak egyébként. Korábban két külön társaságunk volt, a páromnak egy meg nekem egy másik, aztán ezt a kettőt szépen-lassan, nem szándékosan, de egybemorzsoltuk Bennünk én sem bízom 100%-osan, mindig meggondolom, hogy mit mondok el nekik...

Esküvő nekünk is lesz...majd...egyszer Én egyébként szeretnék, meg ő is, csak majd kicsit később.

Egyikünk sincs fent iwiw-en..
Ő egyébként 23 lesz 2 év van köztünk

Nekem volt otthon egy nagyon jó barátnőm, vele sokat megéltünk együtt, de iszonyatosan nagyon csalódtam benne. aztán volt még egy nagyon jó, ő kolléganőm is volt. De ahogy elköltöztem, rá fél évre már nem is jelentkezett többet. Én próbáltam hívni, de nem vette fel és utána már nem is erőltettem a dolgot.

Most van egy nagyon jó barátnőm és a férje, akinek bármit elmondhatok és bármikor számíthatok rájuk. Egyébként az ő gyereküknek leszünk a párommal a keresztszülei. Ha minden jól alakul.
Rajtuk kívül vannak emberek, akik közel állnak hozzám és tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk.

Nekem 2 barátnő az általánosból van, ők a legjobb barátnők, akikben féltétel nélkül megbízom, mert tudom, hogy ha arról lenne szó, akkor képesek lennének ide is eljönni... és fordítva is így van.
A másik 2 barátnő meg a középiskolából van, ők nem ennyire szorosak, de értük is nagyon sok mindent megtennék...

Volt olyan, aki a babaproject miatt fordult el tőlem... hát akkor ennyit róla.

Az a lány akiről írtam, hogy szerintem anorexiás, sokáig nagyon jó barátnőm volt, éjjel nappal együtt, aztán volt egy szakmai (munkatársak voltunk) félreértésünk, abból vita, no meg többek szerint féltékeny is, hogy mostanában a párom miatt kevesebbet vagyunk együtt, talán rájött ő is, hogy ez komolyabb. Úgyhogy tulképp, mióta a párommal együtt vagyunk szépen lassan építődik le a barátságunk. Már nagyon rég nem is láttam, nem beszélünk, csak van egy közös barátnőnk, és így tudok róla mindig mindent. És ő mondta aggódva, hogy ez a helyzet vele, hogy egyre rosszabb a dolog. Sajnálom, hogy így alakult, de amikor utoljára találkoztunk, akkor is én lelkesen mutattam neki a házunk terveit, és mindenben csak a rosszat látta. Hogy miért akarok én vidékre költözni, majd megbánom, hogy annyit kell utazgatnom, hogy Pestre jussak (fél óra max ), meg ilyesmikkel hangolt le. Na, akkor megfogadtam, hogy én inkább nem hívom többé, és nem akarok vele találkozni, mert nem kell nekem az ilyen negatív hozzáállás. De látjátok azért érdekel a sorsa, és abban reménykedem, hogy ha megoldódik a magánélete, lesz neki is egy párja, akkor esetleg ez az evési zavara is, és megváltozik kicsit , hátha másképp áll más emberekhez is, majd akkor szívesen találkozom vele újra. Olyan úgysem lesz a barátságunk, mint rég, de talán még folytatódhat.

Az én barátnőm is nagyon negatív ember lett sajnos.
Nem érdekelte semmi, úgy gondolta, hogy majd minden lesz vhogy. Ami mondjuk nem mindig egy rossz felfogás, de nem érdekelte sem a tanulás, sem az egészsége, sem semmi... tényleg semmi. Semmiről nem akart beszélgetni, ha valaki nem értett egyet a fogyási módszereivel (miután kiderültek..), akkor megszakított vele minden kapcsolatot, már ha tudott, és nem kellett naponta találkoznia az illetővel - mint pl. velem. Én akkor beszéltem vele utoljára, amikor megkérdeztem, hogy ez neki miért éri meg. Nem kaptam rá választ... Neki sajnos még azt sem lehet mondani, hogy érzelmi gondjai vannak, vagyis lehet, h vannak, de boldog párkapcsolatban él, és ami engem még inkább elszomorít, hogy a párja meg van elégedve vele, és ha lány fogyni akar, akkor egyetért vele. Könyörgöm elfogy lassan. Borzalmas... és mi csak segíteni akartunk neki.

Igen, a közös barátnő is azért kér már fűtől fától tanácsot, mert inkább nem akarja szóbahozni a témát, mert akkor lehet, hogy az ő barátságuknak is véget vetne valamilyen ürüggyel. Sajnálom, de úgy látom nem tudunk neki segíteni...

Zsuzska!

Szuper ötlet a szempilla tövébe az a kis kő! Imádom az ilyeneket, én cipősarokra is szoktam tenni, a tánccipőm is csillog-villlog! Köszi az ötletet, magamtól eszembe sem jutott volna, majd mondom a sminkesnek!

Na, hellóka!

Megvan az új kis frizurám!
Tök szupi lett! Most már 100%, hogy ilyet akarok! teljesen szolid, egyszerű, és mégis kifejez engem, megy hozzám. Ha el nem felejtem, mondom este a páromnak, hogy gyorsan kapjon le. De hát nem olyan látványos, mert nagyon egyszerű. A konty fölé megy majd a kis fátyol.

Most nem olvastalak vissza benneteket, mert közben fő a kaja, majd később.

Nem baj, azért látni akarjuk, úgyhogy ne felejtsd el!!

Tabati! Azért én még reménykedem... mert állítólag a remény hal meg utoljára Drukkolok nagyon a te barátnődnek is, hogy visszataláljon önmagához!!!

Ósió! Engem nagyon érdekel a frizud, várom a képet

Tényleg jó sokat írtatok

Nos lássuk szépen sorban. Nekem a mostani párom előtt egy pasim volt. 15 évesen ismertem meg, 17 évesen menyasszony lettem. Az akkori anyós egy kanál vízben képes lett volna megfojtani. 20 évesen esküvő előtt kb 4 hónappal szakítottunk. Évekig tartott kiheverni azt az átverést amit átéltem. Túl fiatal voltam, és utólag derült ki, hogy "drága" párom már másnak volt a vőlegénye, mielőtt eljegyzett volna, és azt a lányt imádta az anyja.

Eléggé nehezen ismerkedem, bár egyesek szerint nagy a szám idézet jelenlegi anyósomtól: "hisztis idegbeteg fruska" úgyhogy hiába próbáltak udvarolgatni, valahogy senki sem kellett. Így telt el 8 év. Güriztem éjt nappallá téve, magánélet nuku, hogy kiutazhassak Egyiptomba. Mikor hazajöttem volt egy-két vakrandim, de valahogy úgy éreztem, nem kellenék senkinek. Duci vagyok, és mindenhol a girhes plázacicákat látom. Sokszor beszólogattak, hogy tehén vagyok, ruházati üzletben gúnyosan közlik, hogy 40-esnél nagyobb ruhaméretet nem tartanak sőt már az is molett stb. Úgyhogy a csalódás utáni kicsi önbecsülésem romokban újra.
Régóta írogatok, felpakoltam egypárat a netre, ott olvasta Rod 2005-ben. Írt, aztán visszaírtam, és nem tudtam többet lerázni. 2004 év végefelé szakított vele az első barátnője (nem is volt igazi, mert le sem feküdtek) jól elszórakozott vele az a csaj évekig. Szal Rod nem szól semmit, hogy milyen vagyok, én meg nem szólok, mikor kocsányon lógnak a szemei a félpucér csajokon. Hallottam párszor, hogy neki aztán zörgő csontú liba nem kell, mert még összeroppanna, ha meg akarná ölelgetni. Abszolút megbízom benne, de azért közöltem vele viccesen, ha megcsalna, akkor elevenen nyúzás és sózás amit elvárhat.

Nemsokára mesi, úgyhogy kezd előjönni a hisztispi.... korszakom a depivel együtt. Jó sokat írtam most is, és csupa haszontalanságot. Csak ilyenkor mindig előjön belőlem, hogy valóban akarom én azt a gyereket? Nem csak azért, mert meg akarok felelni az elvárásoknak, a szüleimnek, akik bár sosem mondták nagyon szeretnének? Áh hagyjuk...ma suli

Hjam iwiwen mi is fenn vagyunk

http://www.iwiw.hu/pages/user/userdata. ... D=10197177

http://www.iwiw.hu/pages/user/userdata. ... D=11325212

Anuk! Én is ritka hisztis vagyok, amikor éppen megvan, legalábbis az első 3 napban. Vasárnap olyan szinten görcsölt a hasam, hogy az hihetetlen volt... akkor erősen elkezdtem gondolkodni rajta, hogy vajon a szülés milyen lesz ehhez képest. Tegnap meg (4. napom volt, olyankor már kutya bajom se szokott lenni) pont volt órám, de iszonyatosan elkezdett görcsölni akkor is a hasam, és 4. nap lévén nem vittem magammal sem gyógyszert, sem semmit, muszáj voltam hazakéreckedni; ezen kívül hányingerem is volt, itthon ki is jött a kaja Pedig én alapvetően nem viselem rosszul, eddig nem voltak még hasonló gondjaim..

Most hogy mindezt elmondtam én is feleslegesen , csak arra akartam kilyukadni, hogy írd meg nyugodtan a gondokat, mert úgy sokkal könnyebb lesz

Az előző párod... nem lehetett könnyű felismerni a dolgokat. Sajnálom, de a lényeg, hogy most boldog vagy, és minden rendben!

Anuk: Bejelöltelek iwiwen

Gyere nyugodtan és öntsd ki a szívedet nekünk Mi nagyon szívesen meghallgatunk

Tabati: Nagyon szívesen az ötletet