Sziasztok!
Jöttem a szüléstörténetemmel
Vasárnap éjfélkor elkezdett szivárogni a magzatvizem. Nem tudtam, hogy tényleg az szivárog, vagy csak bő váladékom van... A szülésznő azt mondta, hogy tegyek be egy vastag betétet és ha átázik, akkor az magzatvíz... ahogy léptem kettőt, olyan érzésem volt, mintha folyamatosan kis löketekben pisilnék... ugyhogy elindultunk a kórházba.
Mikor beértünk és levetkőztem, hogy megvizsgáljon a szülésznő, végigfolyt a két lábamon a víz, akkor ment el teljesen.
A baj csak az volt, hogy hiába ment el a vizem, nem jöttek a fájások. 5-ig szinte alig alig voltak fájásaim. 5-től 11-it pedig azt hittem, hogy 2 perces fájásaim vannak. Fájt, szuszogtam, de a szülésznő azt mondta, hogy amíg mosolygok, addig ez még semmi, ezért nem jár baba
11-kor megkaptam az oxitocint... na innen jött a feketeleves.
12 körül kiabáltam, hogy hívják ide a dokimat és császározzanak meg, mert ezt nem lehet kibírni. A férjem és a szülésznő is borzasztó türelmesek voltak és bíztattak... 13-kor jött a doki és mondta, hogy adjunk még 1 órát és próbáljuk meg, hátha menni fog rendesen. Akkor azt hittem ott halok meg... még 1 óra így???? Aztán 3/4 2-kor jött és megvizsgált, addigra már 4 ujjnyi voltam és ellaposodott a méhszáj, aztán jöttek a tolófájások is. Hát lányok baromi fájdalmas a tolófájás, de sokkal jobb már, mint az egész vajúdás!! Akkor már tudja az ember, hogy nemsokára vége!!
Aztán nemsokára megjelent a fejecske (gátmetszés igazi megváltás volt
), vállacska és az egész kis emberke... csodálatos érzés!!! Utána már semmi sem fáj és az ember elrejti az agya legsötétebb zugába, hogy mi történt az előző órákban... Az a picike test és ahogy rámtették, rögtön megnyugodott és ott pihegett rajtam úgy magzatmázasan... CSODÁLATOS ÉRZÉS VOLT, nincs ehhez fogható.
És azóta is, mintha az eddigi életem nem is létezett volna, ez a tündérke ragyogja be minden percünket a maga jóságával és türelmével...