Sziasztok!
Akárhogy is - megszületése előtt ez az utolsó napom itthon Ákoska nélkül.
Orew - Hogy vagy, mit mondott ma az nst? Remélem, minden OK., és hamarosan mi is megölelhetjük a manócskáinkat. Próbáljunk meg nagyon erősen arra gondolni, hogy minden rendben lesz velük, és a maguk ütemében választják meg a világrajövetel nagy pillanatát! Hamarosan mi is feltehetjük az álmos-éber, gyönyörűséges babaképeket!!!!
Piroska - Üdv, és köszi a történetet. Akárcsak a többieket-, engem is elképesztett a sztori. A nővérek vagy a dokik voltak ilyen nemtörődömök? Bár gondolom, inkább a nővérek, hiszen azok járnak gyakrabban. Hihetetlen, hogy bárki ennyire veszélybe tud sodorni egy érző lényt a nemtörődömségével! Örülök, hogy jobban vagy már, erősödj, kívánok sok örömöt és nevetést a kislányotokkal töltött időben! Szedsz valami vitamint vagy immunerősítőt? Ha nem, akkor is fontos, hogy nagyon kényeztessenek most téged!
Apás szülés - Nálunk is be fog jönni a párom, bár mi sokat hezitáltunk előtte, lévén, hogy nem ezen múlik a dolog. Mi egy csapatban játszunk, tudom, hogy akkor is szeret, ha úgy dönt: nem vállalja a dolgot, és tudom, mennyre nehéz látnia, ha én nem vagyok jól. Ő ettől tart a legjobban - az én fájdalmaimtól. Ugyanakkor érzem, hogy nemcsak a kíváncsiság és az öröm hajtja be, hanem az is, hogy segíthet a jelenléte, a közvetítő szerepe a szülésznő, doki stb. és köztem. Más tekintetben viszont néha idegesítő tud lenni - én meg ettől tartok leginkább: úgy védi az érdekeimet, mint egy oroszlán, és ezt a kötekedésig tudja fokozni. Sajna ez az igazság, nekem pedig biztos nem lesz erőm közvetíteni közte meg a nővérkék között.
Szóval én mindkét tábor álláspontját el tudom fogadni, de a legfontosabb, hogy a két ember, az anya és apa őszinte legyen egymáshoz, és meg tudják beszélni udvariaskodás nélkül, hogy nekik mi a legjobb.
Lányok! Baratodildi, Ádibaba, Bikmakk, Zsizsa, Orew, Tündi és a többiek!
Nagyon köszönöm a biztatásokat és megértő szavakat: amikor tegnap elküldtem a hozzászólást, rögtön megbántam, hogy ilyen nyámnyila vagyok, és hogy ennyit panaszkodtam. Aztán most elolvastam, amit írtatok, és végül is a páromon kívül csak ti értitek ezt meg; nagyon-nagyon jólesett, hogy az aggodalmaimat volt kivel megosztanom.
Na, és ami a legviccesebb az egészben: annyira megorroltam magamra tegnap, hogy kikapcsoltam a gépet, bundás kenyeret sütöttem (csakazértis fél 8-kor...
), vasaltam stb., amikor a harmadik konyharuha közben egyszer csak....
Fájások! Rendszertelenül, de kb. fél óránként éjfélig. Inkább meglepődtem, mint megijedtem, még kuncogtam is magamban, hogy a sírós szavaim után hogy veszi ki magát, ha írok pár sort utóiratnak, mint Noki: Elindultunk szülni, drukkoljatok, de aztán a jó öreg meleg fürdő kilazított. Úgy értékeltem, hogy klassz jósló fájások voltak, majd elmentem szundikálni - 3-ig, amikor olyan fájásokra ébredtem, hogy csak na! Bámultam ki a fejemből, hogy most mi van, nagyon nem volt kedvem újra fürdeni, így aztán némi fészkelődés után megpróbáltam elaludni - sikerrel. Reggel viszont újabb meglepi: véres nyák. Nem sok, de mégis. És folyamatos alhasi fájdogálások. Ez a gyerek már most viccel velem, vagy tényleg nem bírja a dokikat, és lassan előbújik?
Mindenesetre én már attól is nagyon boldog lennék, ha holnap nem kellene megindítani a dolgokat, hanem a kis huncut megtalálná a kiutat.
Ez a 40. hét 6. nap.... Ákoska lassan csomagolja a kis bőröndjét a pocakban...