Új privát üzeneted érkezett!
2008.04.09 16:44
Még csak két-három hónapja. Tudom ez most hülyeség, hogy már most kesergek, de én mindig azt hittem, hogy majd én is olyan "ügyi" leszek mint a többiek. Hát nem. 
.
Én megértem, hogy "fogyinak" érzed magad, nálam is így van. Amikor volt az idegösszeroppanásom, ami után ugye depr. és pánikbeteg lettem, akkor én úgy szégyelltem magam! Szörnyű volt, mert én midig erős, magabiztos jókedvű csaj voltam, aki minden buliban benne volt, és mindig csak az a kérdés volt bennem, hogy miért pont én. Mikor megláttam az Albert Györgyi könyvét sírva fakadtam, pedig akkor már "jól" voltam. Mindig úgy éreztem, hogy én kevesebb vagyok mint a többiek. Ez most is így van, de ebbe nem akarom magam belehajszolni!!
.
Én megértem, hogy "fogyinak" érzed magad, nálam is így van. Amikor volt az idegösszeroppanásom, ami után ugye depr. és pánikbeteg lettem, akkor én úgy szégyelltem magam!
Szörnyű volt, mert én midig erős, magabiztos jókedvű csaj voltam, aki minden buliban benne volt, és mindig csak az a kérdés volt bennem, hogy miért pont én. Mikor megláttam az Albert Györgyi könyvét sírva fakadtam, pedig akkor már "jól" voltam. Mindig úgy éreztem, hogy én kevesebb vagyok mint a többiek. Ez most is így van, de ebbe nem akarom magam belehajszolni!!
2008.04.09 16:53
Óóóóó, szegény Szilzi! Én nem láttalak még téged, de biztos vagyok benne, hogy az életben is belevaló csaj vagy és nem vagy kevesebb senkinél!!!!! Aki konferenciákat tart, nagyfejesek előtt beszél, van ereje elhagyni a szülővárosát, kitart az elvei mellett, az ne keseredjen el! Ott belül, a szívedben legyél nagyon-nagyon biztos magadban, hogy te jó ember vagy, és akkor minden meg fog találni, amiről álmodsz!!!!És az a kisgyermek is meg fog téged találni, mert van odafönt egy kicsi lélek, aki szeretne ilyen anyát, mint te vagy, csak még lehet, hogy várnia kell, mert nem érett még meg az utazásra, vagy úgy érzi, a szívedben vagy az életkörülményeidben te nem állsz még készen. Tudod, mit mondok? Soha ne másokhoz hasonlítgasd magad, mert NEM AZ Ő ÉLETÜKET ÉLED, hanem a sajátodat! És mások életében most van itt az ideje ennek-annak, a tiédben meg máskor. Nem tudni, de veled is történhet egy csoda, s miért ne, lehet, hogy épp pont ma. Ezt az utolsó mondatot mondogasd magadban, mint egy mantrát.
2008.04.09 16:59
Ja, egyébként a ig.h. barátnőimmel szoktunk beszélgetni arról, hogy mások miért nem vallják be, hogy nem tudják fegyelmezni ezt vagy azt az osztályt, meg miért nem dolgozunk együtt, egy célért, és aztán rájöttünk, hogy azért, mert az emberek nem vallják be a hibáikat. Én vagyok a feddhetetlen, szent, hibátlan, te meg a szerencsétlen lúzer. Ezt az érzést szeretik kelteni az emberek a másikban. Azért, mert más nem mutatja, mondja, azért szerinted ő szent? A nagy ....! (önálló kitöltés) A gyerekeknek is mondtam a suliban, hogy én nem vagyok magasabb rendű, mint ők, azért, mert tanultam, meg ilyenek. Ő hogy tanult volna? 14-15 éves? Ő ott tart, én itt. Ez mindenre igaz, és mindenre vonatkozik. Gyerekre, mindenre. Bocs, bennem egy filozófus veszett el (jól, mi?).
2008.04.09 18:17
Sziasztok!
Hát volt mit csinálnom,hogy mindenki végigolvassak! De jó, hogy írtatok. Köszönöm a recepteket. Én szívesem leírom minden nap, hogy mit főzök,ezt talán egyszer már felajánlottam,nem is tudom. Esetleg ti is megírhatjátokés akkor egymástól lopunk ötleteket. 
Ma pl.paradicsomleseves lesz és palacsinta.
Hát volt mit csinálnom,hogy mindenki végigolvassak!
De jó, hogy írtatok. Köszönöm a recepteket. Én szívesem leírom minden nap, hogy mit főzök,ezt talán egyszer már felajánlottam,nem is tudom. Esetleg ti is megírhatjátokés akkor egymástól lopunk ötleteket.
Ma pl.paradicsomleseves lesz és palacsinta.
2008.04.09 18:24
Szilzi: Nagyon eltudom képzelni a cipőt,ruhát, nyakdíszeket. Szerintem gyönyörű leszel! Ügyes vagy, hogy így bevásároltál és ilyen jó áron. Egyáltalán nem baj, hogy a cipő talpa fekete. Ennek ilyennek kell lennie. Nekem is olyan volt.
Idegileg én is már kimerültem,volt, hogy én is szedtem, bár nem napi rendszerességgel,nyugtatót. Meg egyszer valami antidepresszáns is kiírt a dokinőm. De nem nagyon szedtem. Volt olyan is, hogy öngyilkos akartam lenni... Az embernek vannak mélypontjai, de elég egy segítőkéz,aki ebből kihoz és felülkerekedsz rajta. Én sokszor voltam a padlón és mindig újra kezdtem a nulláról. És valahogy mindig erősödtem a problémától,meg attól,hogy kénytelen voltam megoldani.
Ügyes vagy, hogy így bevásároltál és ilyen jó áron. Egyáltalán nem baj, hogy a cipő talpa fekete. Ennek ilyennek kell lennie. Nekem is olyan volt.
Idegileg én is már kimerültem,volt, hogy én is szedtem, bár nem napi rendszerességgel,nyugtatót. Meg egyszer valami antidepresszáns is kiírt a dokinőm. De nem nagyon szedtem. Volt olyan is, hogy öngyilkos akartam lenni... Az embernek vannak mélypontjai, de elég egy segítőkéz,aki ebből kihoz és felülkerekedsz rajta. Én sokszor voltam a padlón és mindig újra kezdtem a nulláról. És valahogy mindig erősödtem a problémától,meg attól,hogy kénytelen voltam megoldani.
2008.04.09 18:25
Benó, nem papoltál... Nekem már régen van egy mondatom, amit esténként mondogatok.. Sokat segített szerintem! most már úgy belém idegződött, hogy automatikusan mondogatom. 
Ajánlom én is mindenkinek.
Még valami a dep.-ről. Én sokáig próbáltam titkolni és várni, hogy majd elmúlik, hiszen az nálunk "mindenki" erős. A doktornő mondta aztán, akit nagyon megszerettem, hogy amig én el nem fogadom, hogy ez van, nem is fogok megyógyulni. Aztán egyszer mikor anyukám, (akit imádok, ő vitt engem orvoshoz is és mindig mellettem áll), nem kezdte el mondani, hogy nincs neked semmi bajod, csak, hogy erősítsen... Akkor én robbantam, hogy de anyu nézz rám, lefogytam, nem is hasonlítok önmagamhoz. Miután ezt elfogadtam, ami nehéz volt, onnan kezdődött az "út kifelé".
Bocs, nem is tudom miért terhellek ezzel Titeket. Tekerjetek egyszerűen tovább. Csak azért írtam le, hogy igenis szabad magunkat gyengének, "fogyinak" érezni.
Ajánlom én is mindenkinek.
Még valami a dep.-ről. Én sokáig próbáltam titkolni és várni, hogy majd elmúlik, hiszen az nálunk "mindenki" erős. A doktornő mondta aztán, akit nagyon megszerettem, hogy amig én el nem fogadom, hogy ez van, nem is fogok megyógyulni. Aztán egyszer mikor anyukám, (akit imádok, ő vitt engem orvoshoz is és mindig mellettem áll), nem kezdte el mondani, hogy nincs neked semmi bajod, csak, hogy erősítsen... Akkor én robbantam, hogy de anyu nézz rám, lefogytam, nem is hasonlítok önmagamhoz. Miután ezt elfogadtam, ami nehéz volt, onnan kezdődött az "út kifelé".
Bocs, nem is tudom miért terhellek ezzel Titeket. Tekerjetek egyszerűen tovább. Csak azért írtam le, hogy igenis szabad magunkat gyengének, "fogyinak" érezni.
2008.04.09 18:31
Szerintem az élet azért kreálja az akadályokat elénk,hogy ebből tanuljunk, erősödjünkés nagyobb lendülettel kezdjünk a következő lépésekbe. Én mára már nagyon szilárd alapokon állok,amit nehéz megingatni,pedig valamikor önbizalmam sem volt. Ma már nincs ilyen problémám, szerencsére. Ti se kételkedjetek magatokban. Nagyon kell bíznotok, elsősorban a saját képességeitekben. Amit sugároztok magatokról kifele, azt fogják mások is érezni veletek kapcsolatban. Adjatok szeretetet, ezzelmagatoknak tesztek jót. Még az ellenséget is szeressétek, ettől zavarba jön és mint az űzött vad, visszavonul. Ha valaki támad benneteket, és hazugságot állít, mondjátok neki, hogy te tudod a legjobban, hogy amit most mondtál, az nem igaz. Meglátjátok milyen mélyen érinti őt, csak kiabálva tudja majd hajtogatni a saját igazát, amit már senki nem fog bevenni.
2008.04.09 18:36
Én általában nyugodt vagyok. Még gimiben mondta nekem egyik osztálytársam,hogy annyira nyugodt vagyok, hogy ezzel másokat felidsegesítek. Hát talán őt igen,mert biztos valami vaj volt a fején velem kapcsolatban. De a volt férjemet is ezzelkészítettem ki. Azzal fenyegetőzött, többek közt,még annak idején, hogy elveszi tőlem a gyerekeket. Én meg a szemébe nevettem,mondtam, hogy jó,próbáld meg. Bármikor veszekedni próbált és mindig csak mosolyogtam. Végül már ordított,én meg már annyira röhejesnek tartottam,hogy tényleg nevettem rajta. De ez más emberekre is érvényes.
2008.04.09 19:20
Flóra, tetszik a hozzáállásod!
Szilzi, remélem, nem fog nagyon megviselni téged ez a babavárás. Én a múltkor arra gondoltam, hogy végül is jó ez, mert különben fogalmam sem lenne arról az érzésről, hogy nagyon vágyom rá. Ugyanis néhány évvel ezelőtt én még el nem tudtam volna képzelni, milyen ez az érzés. Én úgy voltam vele, elég nekem a két keresztlány. Viszont most már ők is szeretnének unokatesót, meg gondolom, az én ösztöneim is feléledtek.
Viszont finom lett a sütim! Szilzi, a tiéd?
Én ma mást nem főztem, Flóra.
Majd eszünk valamit holnap, ami van a hűtőben.
Szilzi, remélem, nem fog nagyon megviselni téged ez a babavárás. Én a múltkor arra gondoltam, hogy végül is jó ez, mert különben fogalmam sem lenne arról az érzésről, hogy nagyon vágyom rá. Ugyanis néhány évvel ezelőtt én még el nem tudtam volna képzelni, milyen ez az érzés. Én úgy voltam vele, elég nekem a két keresztlány. Viszont most már ők is szeretnének unokatesót, meg gondolom, az én ösztöneim is feléledtek.
Viszont finom lett a sütim! Szilzi, a tiéd?
Én ma mást nem főztem, Flóra.
Majd eszünk valamit holnap, ami van a hűtőben.2008.04.09 19:47
Torna közben annyira fájt a hasam, mintha le akart volna szakadni, meg du. is, mikor jöttem haza, aztán utána elmúlt. Most viszont még mindig fájdogál. Torna közben meg voltam róla győződve, hogy megjött, erre nem. Lehet, hogy bele fogok dögleni, ha végre megjön. 
Vagy mi? Az idegbeteg állapotom pedig vas. volt, annak már 3 napja, az csak 1-2 nappal előtte szokott lenni.
Vagy mi? Az idegbeteg állapotom pedig vas. volt, annak már 3 napja, az csak 1-2 nappal előtte szokott lenni.2008.04.09 20:22
Én azért nem aggódom, időm se nagyon lenne rá, mert ugye elég sokat dolgozom és ha az elmúlt két szabadnapomat nézem... Végig lefoglaltam magam Ezeket a félelmeket csak nektek vallom be, de nem vagyok ám elkeseredve. Majd pár hónap múlva lahat, hogy megingok, de akkor is itt lesztek nekem Ti. Legalábbis remélem... 
Ezeket a félelmeket csak nektek vallom be, de nem vagyok ám elkeseredve. Majd pár hónap múlva lahat, hogy megingok, de akkor is itt lesztek nekem Ti. Legalábbis remélem... 2008.04.09 21:05
Mi mindig itt vagyunk egymásnak. Most megy a drukk kettőtöknek.
Lányok, tegnap nem is írtam,hogy délután pedagógiai ülésünk volt és ott eldőlt,hogy az én kis tanítványom mehet tovább a versenyen.Tudjátok, a szavaló versenyen,ahová az egyik kolléganőm a saját lányát nyomta nagyon. Na,mégiscsak van igazság a földön. Néha.
Aztán annyiszor olvastam már a fórumon,hogy nálatok a DM-ben is lehet terhességi tesztet kapni, így ma hazafele én is benéztem a DM-be és képzeljétek,nálunk is tartanak terhességi teszteket.Volt nekik 3 féle is.És milyen olcsón! Ha ezt hamarabb tudtam volna! a patikában elég drágák vannak, úgy 700 HUF körüliek és drágábbak. Itt a legolcsóbb 280 HUF-ra jön ki!
Ilyen olcsón még nem láttam. Vettem is egyet, hogy a köv.hónapban legyen bekészítve.
Lányok, tegnap nem is írtam,hogy délután pedagógiai ülésünk volt és ott eldőlt,hogy az én kis tanítványom mehet tovább a versenyen.Tudjátok, a szavaló versenyen,ahová az egyik kolléganőm a saját lányát nyomta nagyon. Na,mégiscsak van igazság a földön. Néha.
Aztán annyiszor olvastam már a fórumon,hogy nálatok a DM-ben is lehet terhességi tesztet kapni, így ma hazafele én is benéztem a DM-be és képzeljétek,nálunk is tartanak terhességi teszteket.Volt nekik 3 féle is.És milyen olcsón! Ha ezt hamarabb tudtam volna! a patikában elég drágák vannak, úgy 700 HUF körüliek és drágábbak. Itt a legolcsóbb 280 HUF-ra jön ki!
Ilyen olcsón még nem láttam. Vettem is egyet, hogy a köv.hónapban legyen bekészítve. 
2008.04.09 21:12
Flóra ugye Te írtad, hogy a dislexia-ról írtad a szakdogád?
Nekem a keresztfiam hiperaktív. Most elsős, egész jól megy neki az olvasás, felismeri a betűket, össze is tudja Őket olvasni, de kínszenvedés vele a délutáni tanulás. Van valami speciális módszer amivel otthon is segíthető a fejlődése?
Nekem a keresztfiam hiperaktív. Most elsős, egész jól megy neki az olvasás, felismeri a betűket, össze is tudja Őket olvasni, de kínszenvedés vele a délutáni tanulás. Van valami speciális módszer amivel otthon is segíthető a fejlődése?
2008.04.10 00:59
Szilzi:
Hogyan segítsük a hiperaktív iskolást?
A folyamatos sikertelenség, a sok elmarasztalás nyomán a hiperaktív gyerek önbecsülése, a saját képességeibe és jóságába vetett bizalma megrendül, ami az idegrendszeri adottságot tetézve, másodlagos sérülésként rombolja tovább a gyermek iskolai és társas karrierjét.
Egy idő után már nemcsak környezete tartja lustának, fegyelmezetlennek és erőszakosnak, hanem ő is saját magát. Lassanként lemond róla, hogy valaha is jó gyerek lehet belőle, már nem is nagyon igyekszik, úgysem menne. Vannak, akik elfordulnak a társaiktól, külön kis világba menekülnek, és azt gondolják magukban: "Nem is kell, hogy szeressenek, én sem szeretem őket." Mások elkeseredett dühüket a környezetük ellen fordítják: mindenkire haragszanak, indulatosak, ellenségesek, a segítséget elhárítják. Megint mások kétségbeesetten igyekeznek kitalálni valamit, ami miatt őket is lehet szeretni: bohóckodnak, vagánykodnak, esetleg ajándékokkal próbálják megvesztegetni társaikat egy kis szeretetért.
Nagyon sok türelem, elszántság, tudatos erőfeszítés szükséges ahhoz, mind a szülők, mind az iskola részéről, hogy a hiperaktív, figyelemzavaros kisgyereket ezektől az ördögi köröktől megmentsük.
Mi az, amit tehetünk?
- Alapvetően két dolgot: segítenünk kell az adottságaiból adódó tanulási és viselkedési nehézségek leküzdésében, valamint meg kell akadályoznunk, hogy a környezete rossz, lusta, ellenszenves gyerekként skatulyázza be.
A túlmozgásos, figyelmét nehezebben koncentráló gyerekek is tudnak bizonyos helyzetekben jól teljesíteni, rendesen viselkedni, ezért is gondolja sok tanár, hogy diákja "okos, de lusta, csak akarnia kellene", stb. Ha sikerül megfelelő feltételeket teremtenünk a tanuláshoz és a számonkéréshez, jobb jegyei születhetnek.
Mik ezek a feltételek?
• Kétszemélyes helyzet, ahol a figyelmét nem vonják el annyira a társas helyzet ingerei. (pl. korrepetálás, feleltetés helyett személyes kikérdezés)
• Ha a felnőtt határozott, ugyanakkor elfogadó.
• Ha kevés kritikával, és sok dicsérettel illetjük őket. (Pl. sohasem mulasztjuk el megdicsérni, ha valamit helyesen tett.)
• Ha munka közben folyamatos és azonnali visszajelzést kapnak.
• Ha a korábban nehézséget jelentő összetett, koncentrációt igénylő tevékenységnek sikerül rutinná válnia.
• Ha az ismétlődő, rutin feladatokat igyekszünk mindig újszerű, figyelemfelkeltő módon tálalni.
• Ha utasításaink egyszerűek, egyértelműek, konkrétak.
• Ha nem túl sok, és egyértelmű szabály betartását várjuk el tőle.
• Ha a gyerek indulatossága és türelmetlensége nem ragad át ránk a konfliktushelyzetekben: higgadtságunkkal, kompromisszumkészségünkkel példát tudunk mutatni számára az indulatok kezelése terén.
A másodlagos ártalmak csökkentéséhez, a rossz gyerekként való beskatulyázás megelőzéséhez először is meg kell nyernünk a kicsi tanárainak megértését, együttműködését. A hiperaktív gyerekek anyukáját úgyis lépten-nyomon behívatják az iskolába, - mindig van valami galiba a gyerekkel, - legjobb, ha panaszok elébe megyünk, és személyes beszélgetést kérve igyekszünk megértetni a pedagógussal, hogy nem csak ő, de mi szülők, és maga a gyerek is nehéz helyzetben van, ami ellen hősiesen küzdünk, de, ha sikerül együttműködnünk, a helyzet minden bizonnyal nem reménytelen. A kölcsönös vádaskodás helyett a közös munkára helyezzük a hangsúlyt.
Fontos továbbá felhívnunk a pedagógusok figyelmét a kicsi azon jó tulajdonságaira, melyekre ők is, mi is alapozhatunk, ha be akarjuk vonni a közösségbe, ha sikerélményhez, dicsérethez szeretnénk juttatni. Ez egyáltalán nem is olyan nehéz: a hiperaktív gyerekek általában okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, kreatívak és mindig remek ötleteik vannak. Szeretik a mozgást, az izgalmas- mozgalmas együttléteket, ezért a kirándulások, klub-délutánok, sport versenyek lebonyolításában biztosan számíthatunk rájuk. Kíváncsiak, érdeklődőek, gyakran hatalmas tudást gyűjtenek össze az őket érdeklő témákban, nyugodtan rájuk lehet bízni egy-egy órai kiselőadás megtartását. Mivel nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési lehetőséget, oszlopos tagjai lehetnek az iskolai színjátszó körnek, táncegyüttesnek, zenekarnak.
Egyáltalán nem törvényszerű tehát, hogy a hiperaktív kisdiák tanulmányi előmenetelét és társas életét csupa kudarc jellemezze; türelemmel, kitartással, sok-sok bizalommal és szeretettel iskolájában a legkedveltebb és legmegbecsültebb gyerekek közé tartozhat.
Győrfi Anna
pszichológus
Hogyan segítsük a hiperaktív iskolást?
A folyamatos sikertelenség, a sok elmarasztalás nyomán a hiperaktív gyerek önbecsülése, a saját képességeibe és jóságába vetett bizalma megrendül, ami az idegrendszeri adottságot tetézve, másodlagos sérülésként rombolja tovább a gyermek iskolai és társas karrierjét.
Egy idő után már nemcsak környezete tartja lustának, fegyelmezetlennek és erőszakosnak, hanem ő is saját magát. Lassanként lemond róla, hogy valaha is jó gyerek lehet belőle, már nem is nagyon igyekszik, úgysem menne. Vannak, akik elfordulnak a társaiktól, külön kis világba menekülnek, és azt gondolják magukban: "Nem is kell, hogy szeressenek, én sem szeretem őket." Mások elkeseredett dühüket a környezetük ellen fordítják: mindenkire haragszanak, indulatosak, ellenségesek, a segítséget elhárítják. Megint mások kétségbeesetten igyekeznek kitalálni valamit, ami miatt őket is lehet szeretni: bohóckodnak, vagánykodnak, esetleg ajándékokkal próbálják megvesztegetni társaikat egy kis szeretetért.
Nagyon sok türelem, elszántság, tudatos erőfeszítés szükséges ahhoz, mind a szülők, mind az iskola részéről, hogy a hiperaktív, figyelemzavaros kisgyereket ezektől az ördögi köröktől megmentsük.
Mi az, amit tehetünk?
- Alapvetően két dolgot: segítenünk kell az adottságaiból adódó tanulási és viselkedési nehézségek leküzdésében, valamint meg kell akadályoznunk, hogy a környezete rossz, lusta, ellenszenves gyerekként skatulyázza be.
A túlmozgásos, figyelmét nehezebben koncentráló gyerekek is tudnak bizonyos helyzetekben jól teljesíteni, rendesen viselkedni, ezért is gondolja sok tanár, hogy diákja "okos, de lusta, csak akarnia kellene", stb. Ha sikerül megfelelő feltételeket teremtenünk a tanuláshoz és a számonkéréshez, jobb jegyei születhetnek.
Mik ezek a feltételek?
• Kétszemélyes helyzet, ahol a figyelmét nem vonják el annyira a társas helyzet ingerei. (pl. korrepetálás, feleltetés helyett személyes kikérdezés)
• Ha a felnőtt határozott, ugyanakkor elfogadó.
• Ha kevés kritikával, és sok dicsérettel illetjük őket. (Pl. sohasem mulasztjuk el megdicsérni, ha valamit helyesen tett.)
• Ha munka közben folyamatos és azonnali visszajelzést kapnak.
• Ha a korábban nehézséget jelentő összetett, koncentrációt igénylő tevékenységnek sikerül rutinná válnia.
• Ha az ismétlődő, rutin feladatokat igyekszünk mindig újszerű, figyelemfelkeltő módon tálalni.
• Ha utasításaink egyszerűek, egyértelműek, konkrétak.
• Ha nem túl sok, és egyértelmű szabály betartását várjuk el tőle.
• Ha a gyerek indulatossága és türelmetlensége nem ragad át ránk a konfliktushelyzetekben: higgadtságunkkal, kompromisszumkészségünkkel példát tudunk mutatni számára az indulatok kezelése terén.
A másodlagos ártalmak csökkentéséhez, a rossz gyerekként való beskatulyázás megelőzéséhez először is meg kell nyernünk a kicsi tanárainak megértését, együttműködését. A hiperaktív gyerekek anyukáját úgyis lépten-nyomon behívatják az iskolába, - mindig van valami galiba a gyerekkel, - legjobb, ha panaszok elébe megyünk, és személyes beszélgetést kérve igyekszünk megértetni a pedagógussal, hogy nem csak ő, de mi szülők, és maga a gyerek is nehéz helyzetben van, ami ellen hősiesen küzdünk, de, ha sikerül együttműködnünk, a helyzet minden bizonnyal nem reménytelen. A kölcsönös vádaskodás helyett a közös munkára helyezzük a hangsúlyt.
Fontos továbbá felhívnunk a pedagógusok figyelmét a kicsi azon jó tulajdonságaira, melyekre ők is, mi is alapozhatunk, ha be akarjuk vonni a közösségbe, ha sikerélményhez, dicsérethez szeretnénk juttatni. Ez egyáltalán nem is olyan nehéz: a hiperaktív gyerekek általában okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, kreatívak és mindig remek ötleteik vannak. Szeretik a mozgást, az izgalmas- mozgalmas együttléteket, ezért a kirándulások, klub-délutánok, sport versenyek lebonyolításában biztosan számíthatunk rájuk. Kíváncsiak, érdeklődőek, gyakran hatalmas tudást gyűjtenek össze az őket érdeklő témákban, nyugodtan rájuk lehet bízni egy-egy órai kiselőadás megtartását. Mivel nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési lehetőséget, oszlopos tagjai lehetnek az iskolai színjátszó körnek, táncegyüttesnek, zenekarnak.
Egyáltalán nem törvényszerű tehát, hogy a hiperaktív kisdiák tanulmányi előmenetelét és társas életét csupa kudarc jellemezze; türelemmel, kitartással, sok-sok bizalommal és szeretettel iskolájában a legkedveltebb és legmegbecsültebb gyerekek közé tartozhat.
Győrfi Anna
pszichológus
2008.04.10 00:59
Hogyan segíthetünk hiperaktív gyerekünknek?
Természetes dolog, hogy amikor gyermekünknél valamilyen viselkedési zavart, az átlagostól való eltérést fedeznek fel az orvosok, szorongani kezdünk. Vajon hogyan alakult ki a betegség? Örökölte vagy mi rontottunk el valamit? Lehet-e rajta segíteni? Mit tehetnek a szakemberek, és mit tehetünk érte mi, a szülei?
A figyelemzavaros vagy hiperaktív gyerekek esetében évek telhetnek el állandó veszekedéssel, iskolai kudarcokkal és intőkkel, mire a háttérben álló részképesség-zavar diagnózisa megszületik. A szülők bár tehetetlennek érzik magukat, mégis bűntudatuk lehet: mégiscsak az ő gyerekük az, aki rosszul tanul, akivel nem lehet bírni. Amikor azután a hiperaktivitásról és a figyelemzavarról kiderül, hogy egyfajta idegrendszeri eltérés, öröklött képességzavar okozza, a szülők hirtelen nem is tudják inkább örüljenek-e, vagy még jobban elszomorodjanak. Egyrészt megkönnyebbülést jelenthet, hogy ezek szerint gyermekük mégsem szánt-szándékkal rosszalkodik, amikor hangoskodik és szaladgál az órán, talán mégsem jellemhiba, elvetemültség, hogy nem figyel oda a tanárra, inkább beszélget, a padban matat vagy kibámul az ablakon. Másrészt, ha mindez adottság, vajon befolyásolható-e? Segíthetünk-e gyermekünknek abban, hogy kevesebb kudarc érje, hogy jobban meg tudjon felelni a környezet követelményeinek?
Természetes dolog, hogy amikor gyermekünknél valamilyen viselkedési zavart, az átlagostól való eltérést fedeznek fel az orvosok, szorongani kezdünk. Vajon hogyan alakult ki a betegség? Örökölte vagy mi rontottunk el valamit? Lehet-e rajta segíteni? Mit tehetnek a szakemberek, és mit tehetünk érte mi, a szülei?
A figyelemzavaros vagy hiperaktív gyerekek esetében évek telhetnek el állandó veszekedéssel, iskolai kudarcokkal és intőkkel, mire a háttérben álló részképesség-zavar diagnózisa megszületik. A szülők bár tehetetlennek érzik magukat, mégis bűntudatuk lehet: mégiscsak az ő gyerekük az, aki rosszul tanul, akivel nem lehet bírni. Amikor azután a hiperaktivitásról és a figyelemzavarról kiderül, hogy egyfajta idegrendszeri eltérés, öröklött képességzavar okozza, a szülők hirtelen nem is tudják inkább örüljenek-e, vagy még jobban elszomorodjanak. Egyrészt megkönnyebbülést jelenthet, hogy ezek szerint gyermekük mégsem szánt-szándékkal rosszalkodik, amikor hangoskodik és szaladgál az órán, talán mégsem jellemhiba, elvetemültség, hogy nem figyel oda a tanárra, inkább beszélget, a padban matat vagy kibámul az ablakon. Másrészt, ha mindez adottság, vajon befolyásolható-e? Segíthetünk-e gyermekünknek abban, hogy kevesebb kudarc érje, hogy jobban meg tudjon felelni a környezet követelményeinek?
2008.04.10 01:03
A helyzet szerencsére nem reménytelen. A hiperaktív, figyelemzavaros gyerekek iskolai teljesítményén és viselkedésén a szakszerű terápia és a gyermek speciális igényeihez alkalmazkodó szülői, tanári hozzáállás nagyon sokat javíthat. Sőt, egyben elengedhetetlenül fontos is ahhoz, hogy az adottságokra épülő másodlagos ártalmakat minél jobban csökkenteni tudjuk. Minél hamarabb felismerjük, és a kicsi környezetében is tudatosítjuk, hogy más módszerekkel, nagyobb türelemmel kell bánni vele, annál kevesebb csalódás, harag és szégyen nehezíti majd gyermekünk beilleszkedését.
A hiperaktív, figyelemhiányos gyerekek már csecsemőkorukban nehezebb helyzetben vannak társaiknál. A könnyen síró, nehezebben nyugatható, szeszélyes étvágyú és zaklatott alvású kisbabával nehezebb megtalálni a hangot. A mamák gyakran csalódottak, fáradtak, bűntudatosak, ami egyik fél önbecsülésének, lelki békéjének sem tesz jót. A lakásban mindent kirámoló, az utcán mindenre felmászó tipegő azután óhatatlanul több szidásban, mozgáskorlátozásban részesül, mint átlagos kortársai. A nagyobb mozgásigényű hiperaktív gyerek számára igyekeznünk kell nagyobb teret, több mozgási lehetőséget találnunk, különben irritálttá, még nehezebben kezelhetővé válik, még több korlátozást igényel, ami a hiperaktivitás ördögi körét indítja be.
A közösségbe kerülő, túlmozgásos óvodás hamar összeütközésbe kerül a csoport (számára nehezebben betartható) szabályaival, és rövid úton kivívja magának a "rossz gyerek" címet. Aki nem tud egy helyben ülni, hiába mondják neki, az nyilván szófogadatlan. Akinek evés közben önkéntelenül jár a keze, lába, az biztos lökdösődik, verekszik. A gyerek egy idő után már maga sem tudja, mit is gondoljon önmagáról.
A hiperaktív, figyelemhiányos gyerekek már csecsemőkorukban nehezebb helyzetben vannak társaiknál. A könnyen síró, nehezebben nyugatható, szeszélyes étvágyú és zaklatott alvású kisbabával nehezebb megtalálni a hangot. A mamák gyakran csalódottak, fáradtak, bűntudatosak, ami egyik fél önbecsülésének, lelki békéjének sem tesz jót. A lakásban mindent kirámoló, az utcán mindenre felmászó tipegő azután óhatatlanul több szidásban, mozgáskorlátozásban részesül, mint átlagos kortársai. A nagyobb mozgásigényű hiperaktív gyerek számára igyekeznünk kell nagyobb teret, több mozgási lehetőséget találnunk, különben irritálttá, még nehezebben kezelhetővé válik, még több korlátozást igényel, ami a hiperaktivitás ördögi körét indítja be.
A közösségbe kerülő, túlmozgásos óvodás hamar összeütközésbe kerül a csoport (számára nehezebben betartható) szabályaival, és rövid úton kivívja magának a "rossz gyerek" címet. Aki nem tud egy helyben ülni, hiába mondják neki, az nyilván szófogadatlan. Akinek evés közben önkéntelenül jár a keze, lába, az biztos lökdösődik, verekszik. A gyerek egy idő után már maga sem tudja, mit is gondoljon önmagáról.
2008.04.10 01:10
A helyzet szerencsére nem reménytelen. A hiperaktív, figyelemzavaros gyerekek iskolai teljesítményén és viselkedésén a szakszerű terápia és a gyermek speciális igényeihez alkalmazkodó szülői, tanári hozzáállás nagyon sokat javíthat. Sőt, egyben elengedhetetlenül fontos is ahhoz, hogy az adottságokra épülő másodlagos ártalmakat minél jobban csökkenteni tudjuk. Minél hamarabb felismerjük, és a kicsi környezetében is tudatosítjuk, hogy más módszerekkel, nagyobb türelemmel kell bánni vele, annál kevesebb csalódás, harag és szégyen nehezíti majd gyermekünk beilleszkedését.
A hiperaktív, figyelemhiányos gyerekek már csecsemőkorukban nehezebb helyzetben vannak társaiknál. A könnyen síró, nehezebben nyugatható, szeszélyes étvágyú és zaklatott alvású kisbabával nehezebb megtalálni a hangot. A mamák gyakran csalódottak, fáradtak, bűntudatosak, ami egyik fél önbecsülésének, lelki békéjének sem tesz jót. A lakásban mindent kirámoló, az utcán mindenre felmászó tipegő azután óhatatlanul több szidásban, mozgáskorlátozásban részesül, mint átlagos kortársai. A nagyobb mozgásigényű hiperaktív gyerek számára igyekeznünk kell nagyobb teret, több mozgási lehetőséget találnunk, különben irritálttá, még nehezebben kezelhetővé válik, még több korlátozást igényel, ami a hiperaktivitás ördögi körét indítja be.
A közösségbe kerülő, túlmozgásos óvodás hamar összeütközésbe kerül a csoport (számára nehezebben betartható) szabályaival, és rövid úton kivívja magának a "rossz gyerek" címet. Aki nem tud egy helyben ülni, hiába mondják neki, az nyilván szófogadatlan. Akinek evés közben önkéntelenül jár a keze, lába, az biztos lökdösődik, verekszik. A gyerek egy idő után már maga sem tudja, mit is gondoljon önmagáról.
A hiperaktív, figyelemhiányos gyerekek már csecsemőkorukban nehezebb helyzetben vannak társaiknál. A könnyen síró, nehezebben nyugatható, szeszélyes étvágyú és zaklatott alvású kisbabával nehezebb megtalálni a hangot. A mamák gyakran csalódottak, fáradtak, bűntudatosak, ami egyik fél önbecsülésének, lelki békéjének sem tesz jót. A lakásban mindent kirámoló, az utcán mindenre felmászó tipegő azután óhatatlanul több szidásban, mozgáskorlátozásban részesül, mint átlagos kortársai. A nagyobb mozgásigényű hiperaktív gyerek számára igyekeznünk kell nagyobb teret, több mozgási lehetőséget találnunk, különben irritálttá, még nehezebben kezelhetővé válik, még több korlátozást igényel, ami a hiperaktivitás ördögi körét indítja be.
A közösségbe kerülő, túlmozgásos óvodás hamar összeütközésbe kerül a csoport (számára nehezebben betartható) szabályaival, és rövid úton kivívja magának a "rossz gyerek" címet. Aki nem tud egy helyben ülni, hiába mondják neki, az nyilván szófogadatlan. Akinek evés közben önkéntelenül jár a keze, lába, az biztos lökdösődik, verekszik. A gyerek egy idő után már maga sem tudja, mit is gondoljon önmagáról.
2008.04.10 01:11
Hát ez 2x ment el. Nem tudom miért. Ez is hiperaktív lett.
http://www.sote.hu/download/inst45/adhd2.pdf
ezt is megnézheted.
http://www.sote.hu/download/inst45/adhd2.pdf
ezt is megnézheted.
2008.04.10 05:37
De legalább "idejében" megjött, nem? Át se kellett állítani a vonalzómat! Minden rosszban van valami jó! És most? Végig kellene gondolnom, mi legyen? Felhívjam a dokit, hogy vérvétel a 25. napon, mint Évinél meg ilyenek? Vagy az a családtervezős baromság? Vagy adja azt a gyógyszert a nőgyógy, amitől, azt mondta, lehet cisztám is meg gyerekem is? Végiggondolom. A ti véleményetek is érdekel, természetesen. Remélem, Szilzi, nem követsz engem!
Remélem, Szilzi, nem követsz engem! 2008.04.10 05:41
Még nem értem meg a feladatra, na. De majd áprilisban, ugye, Évi, Flóra? Szilzi még lehet márciusi! Már korán reggel ilyen totál hülye vagyok! De szomorkodni nem szabad, hanem inkább új utakat keresni, hogy kicsit felpörgessem az eseményeket, mert így nem lesz karácsonyi kisbabám!!!! Már 2006 karácsonyán arra gondoltam, na, jó, nem kell, hogy itt legyen a baba 2007. karácsonyra, de legalább a pocimban legyen. Aztán 2007-ben meg azt gondoltam, hátha 2008 karácsonyán már meglesz, mint egy-két napos, vagy legalább a pociban! Na, de hékás! A pociban még lehet!!!!!! Juhéjjjjjjjjjj! Most már fel vagyok dobva! :( majd jövök
Már korán reggel ilyen totál hülye vagyok! De szomorkodni nem szabad, hanem inkább új utakat keresni, hogy kicsit felpörgessem az eseményeket, mert így nem lesz karácsonyi kisbabám!!!! Már 2006 karácsonyán arra gondoltam, na, jó, nem kell, hogy itt legyen a baba 2007. karácsonyra, de legalább a pocimban legyen. Aztán 2007-ben meg azt gondoltam, hátha 2008 karácsonyán már meglesz, mint egy-két napos, vagy legalább a pociban! Na, de hékás! A pociban még lehet!!!!!! Juhéjjjjjjjjjj! Most már fel vagyok dobva! :( majd jövök 2008.04.10 09:49
Szép napot lányok!
Szilzi, Benó:talán a jövő hónap lesz a ti időtök...
Flóra:jó ötlet ha minden nap leirod mit főzöl, igy tényleg lehet ötleteket lopni, meg ha valaki valamit nem tud, akkor recepteket is cserélni....
Szerencsére a párom megérkezett fél5 körül.Elég fárasztó útja volt...
Buckalakóval oldalt tudok aludni, párnával támasztom magam a hasam alatt és a combjaim között......A párom szerint már nem hárman vagyunk az ágyban, hanem a a párnámmal és a babával együtt már négyen!!!:)
Néha a hátamon fekszem, bár a doki szerint a huszadik héttől már nem lenne szabad, mert olyan súlya van babának, lepénynek, magzatviz, stb, hogy elnyomja a hasi ereket.
És különben is még csak 19 hetes vagyok na.....
:P:P:P:P
Minden reggel és este megsimogatom manócskát a nevetekben is, mert akkor van pocakmasszázsom, kenegetés, foglakozás tökmaggal.....
Uhh....kisregény.....bocsi érte...
cupp...
tancsu és buckalakó 19+2
Szilzi, Benó:talán a jövő hónap lesz a ti időtök...
Flóra:jó ötlet ha minden nap leirod mit főzöl, igy tényleg lehet ötleteket lopni, meg ha valaki valamit nem tud, akkor recepteket is cserélni....
Szerencsére a párom megérkezett fél5 körül.Elég fárasztó útja volt...
Buckalakóval oldalt tudok aludni, párnával támasztom magam a hasam alatt és a combjaim között......A párom szerint már nem hárman vagyunk az ágyban, hanem a a párnámmal és a babával együtt már négyen!!!:)
Néha a hátamon fekszem, bár a doki szerint a huszadik héttől már nem lenne szabad, mert olyan súlya van babának, lepénynek, magzatviz, stb, hogy elnyomja a hasi ereket.
És különben is még csak 19 hetes vagyok na.....
:P:P:P:P
Minden reggel és este megsimogatom manócskát a nevetekben is, mert akkor van pocakmasszázsom, kenegetés, foglakozás tökmaggal.....
Uhh....kisregény.....bocsi érte...
cupp...
tancsu és buckalakó 19+2
[/
2008.04.10 11:32
Szilzi!
Egeszen biztosan tudom allitani hogy nem vagy kevesebb mint masok!Sot!Sokkal kedvesebb es erosebb vagy mint sok ember akit ismerek! 
Sajnalom hogy megjott de igazad van most megint egy uj eselyt kaptatok!
Es Flora en is egy csomoszor azon agyalok hogy biztos a parommal van valami baj.Aztan meg azon hogy velem.Aztan levonom a konkluziot hogy nekem sose lesz babim.
Gyagyas vagyok!
Egeszen biztosan tudom allitani hogy nem vagy kevesebb mint masok!Sot!Sokkal kedvesebb es erosebb vagy mint sok ember akit ismerek!
Sajnalom hogy megjott de igazad van most megint egy uj eselyt kaptatok!
Es Flora en is egy csomoszor azon agyalok hogy biztos a parommal van valami baj.Aztan meg azon hogy velem.Aztan levonom a konkluziot hogy nekem sose lesz babim.
Gyagyas vagyok! 
