2008.04.10 00:59
Szerző: flóra 11
Szilzi:
Hogyan segítsük a hiperaktív iskolást?
A folyamatos sikertelenség, a sok elmarasztalás nyomán a hiperaktív gyerek önbecsülése, a saját képességeibe és jóságába vetett bizalma megrendül, ami az idegrendszeri adottságot tetézve, másodlagos sérülésként rombolja tovább a gyermek iskolai és társas karrierjét.
Egy idő után már nemcsak környezete tartja lustának, fegyelmezetlennek és erőszakosnak, hanem ő is saját magát. Lassanként lemond róla, hogy valaha is jó gyerek lehet belőle, már nem is nagyon igyekszik, úgysem menne. Vannak, akik elfordulnak a társaiktól, külön kis világba menekülnek, és azt gondolják magukban: "Nem is kell, hogy szeressenek, én sem szeretem őket." Mások elkeseredett dühüket a környezetük ellen fordítják: mindenkire haragszanak, indulatosak, ellenségesek, a segítséget elhárítják. Megint mások kétségbeesetten igyekeznek kitalálni valamit, ami miatt őket is lehet szeretni: bohóckodnak, vagánykodnak, esetleg ajándékokkal próbálják megvesztegetni társaikat egy kis szeretetért.
Nagyon sok türelem, elszántság, tudatos erőfeszítés szükséges ahhoz, mind a szülők, mind az iskola részéről, hogy a hiperaktív, figyelemzavaros kisgyereket ezektől az ördögi köröktől megmentsük.
Mi az, amit tehetünk?
- Alapvetően két dolgot: segítenünk kell az adottságaiból adódó tanulási és viselkedési nehézségek leküzdésében, valamint meg kell akadályoznunk, hogy a környezete rossz, lusta, ellenszenves gyerekként skatulyázza be.
A túlmozgásos, figyelmét nehezebben koncentráló gyerekek is tudnak bizonyos helyzetekben jól teljesíteni, rendesen viselkedni, ezért is gondolja sok tanár, hogy diákja "okos, de lusta, csak akarnia kellene", stb. Ha sikerül megfelelő feltételeket teremtenünk a tanuláshoz és a számonkéréshez, jobb jegyei születhetnek.
Mik ezek a feltételek?
• Kétszemélyes helyzet, ahol a figyelmét nem vonják el annyira a társas helyzet ingerei. (pl. korrepetálás, feleltetés helyett személyes kikérdezés)
• Ha a felnőtt határozott, ugyanakkor elfogadó.
• Ha kevés kritikával, és sok dicsérettel illetjük őket. (Pl. sohasem mulasztjuk el megdicsérni, ha valamit helyesen tett.)
• Ha munka közben folyamatos és azonnali visszajelzést kapnak.
• Ha a korábban nehézséget jelentő összetett, koncentrációt igénylő tevékenységnek sikerül rutinná válnia.
• Ha az ismétlődő, rutin feladatokat igyekszünk mindig újszerű, figyelemfelkeltő módon tálalni.
• Ha utasításaink egyszerűek, egyértelműek, konkrétak.
• Ha nem túl sok, és egyértelmű szabály betartását várjuk el tőle.
• Ha a gyerek indulatossága és türelmetlensége nem ragad át ránk a konfliktushelyzetekben: higgadtságunkkal, kompromisszumkészségünkkel példát tudunk mutatni számára az indulatok kezelése terén.
A másodlagos ártalmak csökkentéséhez, a rossz gyerekként való beskatulyázás megelőzéséhez először is meg kell nyernünk a kicsi tanárainak megértését, együttműködését. A hiperaktív gyerekek anyukáját úgyis lépten-nyomon behívatják az iskolába, - mindig van valami galiba a gyerekkel, - legjobb, ha panaszok elébe megyünk, és személyes beszélgetést kérve igyekszünk megértetni a pedagógussal, hogy nem csak ő, de mi szülők, és maga a gyerek is nehéz helyzetben van, ami ellen hősiesen küzdünk, de, ha sikerül együttműködnünk, a helyzet minden bizonnyal nem reménytelen. A kölcsönös vádaskodás helyett a közös munkára helyezzük a hangsúlyt.
Fontos továbbá felhívnunk a pedagógusok figyelmét a kicsi azon jó tulajdonságaira, melyekre ők is, mi is alapozhatunk, ha be akarjuk vonni a közösségbe, ha sikerélményhez, dicsérethez szeretnénk juttatni. Ez egyáltalán nem is olyan nehéz: a hiperaktív gyerekek általában okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, kreatívak és mindig remek ötleteik vannak. Szeretik a mozgást, az izgalmas- mozgalmas együttléteket, ezért a kirándulások, klub-délutánok, sport versenyek lebonyolításában biztosan számíthatunk rájuk. Kíváncsiak, érdeklődőek, gyakran hatalmas tudást gyűjtenek össze az őket érdeklő témákban, nyugodtan rájuk lehet bízni egy-egy órai kiselőadás megtartását. Mivel nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési lehetőséget, oszlopos tagjai lehetnek az iskolai színjátszó körnek, táncegyüttesnek, zenekarnak.
Egyáltalán nem törvényszerű tehát, hogy a hiperaktív kisdiák tanulmányi előmenetelét és társas életét csupa kudarc jellemezze; türelemmel, kitartással, sok-sok bizalommal és szeretettel iskolájában a legkedveltebb és legmegbecsültebb gyerekek közé tartozhat.
Győrfi Anna
pszichológus