Hm........szegény Lujzi.
Mi járhat a fejében anyukádnak, jó lenne tudni!
Ez a "semmi sem jó, amit csinálok", ez így van itt is.......
A nővérem elment 18 éves korában fősulira, azóta nem lakik itthon.
Nekem meg egyszerűen nem is lett volna/nem is lenne más választásom.
Apu halála miatt (11 éve) nem is mertem volna itthagyni egyedül.
Még nekem volt lelkifurdalásom, ha a férjemmel(akkor még csak barátom) elmentünk moziba, vagy sétálni, vagy akárhova csak pár órára.
Amióta anyunak van kapcsolata, azóta jobb, egyrészt, mert akkor az öreg kapja meg a beosztást helyettem
, másrészt, mert kéthetente elmegy hozzá, így szabad a ház, és lám, nem cseszeget senki.
Azt hittem, hogy anyu a balesete után megváltozik.
Sőt, azt is mondtam a férjemnek, hogy bármit csinálhat, mondhat, csak maradjon életben.....
Erről még nem meséltem, azt hiszem.
Tavaly decemberben egy pénteki reggel a barátjától ment volna dolgozni kocsival. Én táppénzen voltam, mert egy 2 hónapos köhögős nyavalya kellős közepén voltam, fuldoklottam épp otthon reggel, miután a férjem elment dolgozni.
Csörgött a telefonom, anyu volt kiírva.......csakhogy egy idegen női hang szólt bele, hogy "Zsuzsi?! Zsuzsival beszélek?!"
Én értetlenül, a köhögéstől be nem állt a szám, szinte tutuláshoz hasonlított a hang, hangom alig volt....."halló, halló"
Ő:"Az édesanyját autóbaleset érte......."
Most is futkos a hideg a hátamon. Azt hittem, meghalok. Csak üvöltöttem, hogy "micsoda?"
De átadta anyunak, szóval élt. Egy dupla előzést folytató autós frontálisan belerohant. Anyu szabályosan közlekedett 80-nal, a szemétállat meg szemből szabálytalanul bele.
A tűzoltók, rendőrök, orvosok csak néztek, hogy maradt életben.
Sokáig tartott nagyon a felépülés, 2 csigolyája összeroppant, térd, lábfej, borda, szegycsont eltört.
Karácsony előtt hazaadták, itt voltunk, én injekciókra jártam, mert a hetek óta tartó köhögéstől bedurrantak a rekeszizmaim, és úgy láttam el őt. Mindent, amit el tudtok képzelni, mellette itt a mama, aki 500 m-re lakik 90%-os látássérült és a gyógyszereit nem tudja magának adagolni........neki is főzni.......
Na, szóval kemény hónapok állnak mögöttünk, a lényeg, hogy azt hittem, másképp fog rámnézni, hogy alkalmas vagyok az életre!
De nem. Minden maradt a régiben.
Az viszont biztos, hogy én akkor nőttem fel.
Bocs az offért, Betty, most kellene néhány vicc!