Én minden héten, minden nap néztem, hogy mekkora már a baba, könyvekben, néztem a szép képeket; és izgatottan vártam, hogy megmozduljon. nagyon vicces volt, mert amikor megmozdult, akkor kábé ugrált, vagy pattogott vagy én nem tudom mit csinált, de a férjem is érezte kívülről, és hát annyit nevettem, mert szegény nagyon kilett...azt mondta az Alien kiskutyafüle ehhez képest:)
ja azt kihagytam, hogy nászút előtt a férjem elkezdte faggatni a doktorbácsit a baba nemét illetően...én biztos voltam benne, hogy fiú...egyrészt mert úgy érzeztem...másrészt a kínai fogamzásnaptár is azt mondta, harmadrészt, meg a páromat szerettem volna látni egy minimanó formátumban...erre azt mondja a doki olyan lányforma
na mondom neki, hogy ez biztos, mondja nem...huh aztán kérdezgettem minden vizsgálatnál, hogy nem nőtt-e kukaca...egyik vizsgálatnál azt mondta a dokibácsi, hogy most már nem is fog...kislányunk lesz.
A szülinapomra a páromtól azt kaptam, hogy elvitt Budapestre az ottani 4Dre...azért nem a saját dokihoz ide a gólyafészekbe, mert a budapestinél lehetett több képet is kérni, és nekem az eleje óta nagy szívfájdalmam volt, hogy nincs UH képem róla.
és ott megláttam...rémesen durcás volt...totál úgy nézett ki, mint a férjem szombat reggel, amikor előbb felébresztem, mint azt ő gondolta, hogy fel kell kelnie. Gyönyörű volt, és egészséges; megfvolt mindene, működött mindene, és 809 grammos volt
ott még csak mosolyogtam, de a liftben már sírtam 8ja most is sírok), aztán itthon megnéztem ezerszer...azt mondta a néni, hogy nagyon meglepő, így 26 hetesen, de már elég szép haja van...
beleéltem magam...aztán rá 27 napra kiderült a ciszta...bevallom nagyon féltem...féltem, amíg a dokibácsi le nem ültetett és nagyon határozottan ki nem mondta, hogy ez a baba élni fog, most már tuti.
Azért lelkiekben felkészültem a koraszülésre...és nagyon aggódtam.
Aztán most itt ülök...óriási hasam van, mindenem szétrepedt, csak a szemhéjam nem kábé; majdnem száz kiló vagyok...de egy kicsi lábacska dudordik ki a hasam tetején...valakinek a lába, akit nagyon várok már, és aki úgy fog kinézni, mint a férjem szombat reggel, aki majd egy szép napon azt mondja nekem: anya, és akitől az egész életem megváltozik...talán felnőtt leszek, vagy talán újra gyerek, még nem tudom, de azt tudom, hogy nagyon szeretem már most.