Hú, micsoda pörgés van itt megint, rég volt ilyen
Dius, anyósék még mindig külön állatfaj nálatok
Nekem szerencsére tök mázlim van, ha nem is egyezik mindig mindenben a véleményünk, de konfliktus nem szokott lenni. Én anyósom is megmondta, hogy be fog jönni még a kórházba megnézni az unokáját, de nem akart ott lenni a szülésen, és egy pillanatig nem háborodott fel azon, hogy nem foghatja meg, csak könnyes szemmel csodálta az üvegen keresztül. A mai napig hetente egyszer biztos az ő főztjét esszük, mert vagy én megyek le egy nap Samuval hozzájuk (ma is így volt), vagy ők jönnek fel, hogy vigyázzanak rá, én meg rohangálhassak ide-oda, ahova nem tudnám vinni. (mondjuk ez utóbbi rendszert csak most vezettük be, hogy újra elkezdtem a sulit, előtte mindig mi mentünk). Ha itt vannak és főz, akkor hozza az előkészített hozzávalókat, és hiába van mosogatógépünk, elmosogat maga után Max. annyiba szólnak bele, hogy náluk nem engedhetem a gyereket leülni a földre, se bent, se kint, mert az hideg. Na bumm, ennyit kibirunk. Én sem rajongok, ha leül a játszótéren a hideg betonra, nem is hagyom sokáig, szerencsére el lehet terelni a figyelmét, de mondjuk annyira nem vagyok kategórikus, hogy egyáltalán ne engedjem. Nagyon vicces apósom, amikor rosszall valamit, akkor csendben összeráncolja a szemöldökét, de alapvetően nem mond semmit. Ma többedszeri próbálkozására hagytam kb két percre leülni Samut a kertben, hogy jobban tudja piszkálni a diófalevél-kupacot, azt végig így nézte, de nem szólt 
Egyedül a hordozókendőben hurcolás az, amiről folyton le akarnak beszélni, de csak azért, mert nem hiszik el, hogy nekem így egyszerűbb, és nem olyan nehéz cipelni, mint ahogy ők gondolják. Pedig annyira már ismerhetnének, hogy nem vagyok egy mazochista alkat 
De akik neked jutottak, na, ők tényleg a világból kikergetnének engem is. Tuti meg fogják mondani, hogy te semmit sem csinálsz jól, de már most döntsd el, hogy neked van igazad és kész!
Cseriani, ahol Dius fog szülni, és ahol én is szültem, ott csak abban az esetben tartanak bent betöltött 72 óránál tovább, ha valami gond van, egyébként úgy kidobnak, mint macskát. Nem tudom, hogy titeket azért tartottak-e bent, mert annyira kemény menet volt a szülés, vagy ott ez a szokás, de Pesten nem nagyon tudok olyan helyet, ahol tovább tartanának bent, mint 3 nap, mondom, ha nincs semmi probléma, nem sárgul be a baba, veled is minden OK. Én császáros voltam, hétfő este volt a műtét, és pénteken mehettem, de ha hétfőn reggel lett volna, akkor már csütörtökön. Ebben a kórházban (a régi MÁV egyébként, most éppen ÁEK) sokszor akkora a forgalom, hogy néha szülés után 1-2 napot is kell várni, hogy az ember a gyerekágyas részlegre kerüljön a babájához, mert tele van, és addig a terhespatológiára meg a nőgyógyászatra teszik az embert. Nem csoda, ha a minimálisnál tovább nem tartanak bent.
Én nem tudom, ti hogy értek rá fánkot sütögetni, nekem szinte semmit nem hagy a kis tornádó! Ahogy Krisz is mondta korábban, állandóan a seggemben van, a lábamat rángatja, ha a konyában (vagy bárhol) akarok valamit csinálni. Amióta megvan, szinte csak este főztem, vagy hétvégén ha apja leköti addig. Egy ideje kicsit kezd jobb lenni az alvása napközben, de még így sem kiszámítható, nem nagyon merek hosszabb lélegzetű dologba belevágni. Hétfőn csoda történt, mert sikerült sütnöm egy adag fahéjas csigát. Pont meg tudtam gyúrni, míg aludt, aztán kivételesen elfoglalta magát az etetőszékében, amíg gyorsan kinyújtottam, megkentem, bevágtam a tepsibe. Igaz, a lekváros kanalat szerezte meg magának (nem volt elég a töltelék, lett pár lekváros csiga is), és utána meg kellett fürdetnem, de akkor is
Úgy tömte befelé, amikor kihűlt, mintha sosem kapna enni itthon Máskor meg egy virslit nem tudok 'megfőzni' tőle, igaz, abból nem is kapna, szóval nem érdeke 
Meg mondta anya hogy ő is segít amíg nem kapom meg a gyerek után a pénzt.
Mára szerencsére sokat javult.
