jajj de jó, hogy itt is látlak.Pussz!
Új privát üzeneted érkezett!
2010.01.21 13:30
Sziasztok!
Szomszédom ma még a fejét is el forditotta.Ez már nem csak szánalmas hanem nevetséges.
Dido:holnap de. kell mennem dokihoz.Igazából nem tudom meg mondani miért félek...
Betti:Pszicho doki most jövök onnan meg mondtam hogy öt nem akkarom.Most rá tettek a váró listára 3.hónapot kell másik dokira várnom.Vagy vissza megyek hozzá...de mint ahogy ti is mondtáttok már az elsö találkozásnál paszolni kell mindenek.Külömben nem ér semmit.ìgy várok..
Jázmin tetszik a smile amit be raktál
Szomszédom ma még a fejét is el forditotta.Ez már nem csak szánalmas hanem nevetséges.
Dido:holnap de. kell mennem dokihoz.Igazából nem tudom meg mondani miért félek...
Betti:Pszicho doki most jövök onnan meg mondtam hogy öt nem akkarom.Most rá tettek a váró listára 3.hónapot kell másik dokira várnom.Vagy vissza megyek hozzá...de mint ahogy ti is mondtáttok már az elsö találkozásnál paszolni kell mindenek.Külömben nem ér semmit.ìgy várok..
Jázmin tetszik a smile amit be raktál
2010.01.21 17:54
Franka!
Köszönöm...., és nagyon sajnálom a Kislányodat.....
Hemej!
Akkor nálatok sem megy azért minden olyan zökkenőmentesen. Vársz 3 hónapot vagy hagyod az egészet?
Nem muszáj minden szomszéddal jóban lenni, ne is törődj vele.
Hát, nem lettem okosabb az orvosnál. Ugye a genetikus azt mondta a múlt héten, hogy nem az öröklődő típus volt a Kisfiunknál, most a nőgyógyász azt mondta, hogy a szövettani vizsgálat (ezt nagyon szörnyű leírni...) szerint az öröklődő típus volt. Úgyhogy abban egyeztünk meg, hogy 2 hét múlva szerdán találkozunk Czeizel doktornál és akkor ott lesz ő is, és majd ott megbeszéljük.
És külön szólt, hogy még ne legyek terhes egy jó ideig. Hát ettől nem kell félni ....
Holnap el kell mennem a háziorvoshoz is, mert utoljára 13 hetesen voltam nála. Most a kontroll után már gondolom illene....
Köszönöm...., és nagyon sajnálom a Kislányodat.....
Hemej!
Akkor nálatok sem megy azért minden olyan zökkenőmentesen. Vársz 3 hónapot vagy hagyod az egészet?
Nem muszáj minden szomszéddal jóban lenni, ne is törődj vele.
Hát, nem lettem okosabb az orvosnál. Ugye a genetikus azt mondta a múlt héten, hogy nem az öröklődő típus volt a Kisfiunknál, most a nőgyógyász azt mondta, hogy a szövettani vizsgálat (ezt nagyon szörnyű leírni...) szerint az öröklődő típus volt. Úgyhogy abban egyeztünk meg, hogy 2 hét múlva szerdán találkozunk Czeizel doktornál és akkor ott lesz ő is, és majd ott megbeszéljük.
És külön szólt, hogy még ne legyek terhes egy jó ideig. Hát ettől nem kell félni ....
Holnap el kell mennem a háziorvoshoz is, mert utoljára 13 hetesen voltam nála. Most a kontroll után már gondolom illene....
dido
2010.01.21 18:58
Sziasztok!
Elveszett, amit az előbb írtam. Ez nem ér!
Utólagos beleegyezésetekkel, hívtam egy sorstársat. Nekem ő nagyon is az, ugyanis ő is ikerbabákat várt. Az nlc-n találtunk egymásra. Gondoltam neki is sokat tudtok segíteni.
Hemej,
a szomszéd tehet egy szívességet!
Kiváncsi leszek mit mond a dokid holnap.
Dido nem is tudom mit mondjak. De hogy lehet, hogy ennyire nem tudnak dűlőre jutni??? Annyira sajnálom az egészet.
Többiek hogy vagytok? Nem akarok kihagyni senkit.
Én így a hét vége felé nagyon el vagyok fáradva. Elhatároztam, hogy holnap bemegyek a szövettani leletekért. Ez lesz még egy szép menet
Elveszett, amit az előbb írtam. Ez nem ér!
Utólagos beleegyezésetekkel, hívtam egy sorstársat. Nekem ő nagyon is az, ugyanis ő is ikerbabákat várt. Az nlc-n találtunk egymásra. Gondoltam neki is sokat tudtok segíteni.
Hemej,
a szomszéd tehet egy szívességet!
Kiváncsi leszek mit mond a dokid holnap.
Dido nem is tudom mit mondjak. De hogy lehet, hogy ennyire nem tudnak dűlőre jutni??? Annyira sajnálom az egészet.
Többiek hogy vagytok? Nem akarok kihagyni senkit.
Én így a hét vége felé nagyon el vagyok fáradva. Elhatároztam, hogy holnap bemegyek a szövettani leletekért. Ez lesz még egy szép menet
2010.01.21 19:31
Zaha köszi kérdésed! Jól vagyunk, még felborult rutin, elég nehezen alakulnak a nappalok.. későn kelünk, későn fekszünk..
Barak változóan viszonyul a Picihez... hol puszilja, hol hirtelen megüti, megcsípi, ránt rajta egyet.. vagy azt mondogatja magába, hogy menj el baby.. és nagyon anyás lett, folyton rajtam akar lógni, valamint nagyon nehezet kezelhető az elmúlt 2 hónapban..
De tartom a frontot
sokat gondolok Rátok, kívánom, hogy mindenkinek szépen alakuljon minden..
Barak változóan viszonyul a Picihez... hol puszilja, hol hirtelen megüti, megcsípi, ránt rajta egyet.. vagy azt mondogatja magába, hogy menj el baby.. és nagyon anyás lett, folyton rajtam akar lógni, valamint nagyon nehezet kezelhető az elmúlt 2 hónapban..
De tartom a frontot
sokat gondolok Rátok, kívánom, hogy mindenkinek szépen alakuljon minden..
2010.01.21 19:43
Kubi!
Sajnálom, hogy ilyen sokan vagyunk , de remélem Neki is segíteni fog egy kicsit ez a fórum.
Nem lesz könnyű elolvasni, legalábbis nekem nagyon nehezen ment..., de talán kapsz majd választ a miértre.
Én sem igazán értem, persze könnyebb lenne, ha csinálnának Mo-on is genetikai vizsgálatot ilyenkor...
Tudom, hogy elég ritka ez a betegség, és érezni is, hogy az orvosok az emlékeikben keresgélnek, hogy mit is tudnak róla, amikor erről beszélnek. Most abban bízom, hogy 2 hét múlvára a saját dokim is egy kicsit felfrissíti a tudását, és hogy azért Czeizel csak többet tud róla....
Persze lelkileg sem volt könnyű ez az út, még mindig nem tudom kontrollálni a könnyeimet. Már a váróban is pokol volt lenni, ahol elég sok, kisebb-nagyobb pocakkal, kismamák vártak a terhes kiskönyvükkel a kezükben, és nem rég még én is a pocakommal ültem ott boldogan és izgatottan várva, hogy megkukucskálhassuk a kis Pocaklakónkat.... és még mindig nem megy, hogy beszéljek róla, még az orvossal sem...., nem tudom, mikor fog ez enyhülni....
Sajnálom, hogy ilyen sokan vagyunk
, de remélem Neki is segíteni fog egy kicsit ez a fórum.
Nem lesz könnyű elolvasni, legalábbis nekem nagyon nehezen ment..., de talán kapsz majd választ a miértre.
Én sem igazán értem, persze könnyebb lenne, ha csinálnának Mo-on is genetikai vizsgálatot ilyenkor...
Tudom, hogy elég ritka ez a betegség, és érezni is, hogy az orvosok az emlékeikben keresgélnek, hogy mit is tudnak róla, amikor erről beszélnek. Most abban bízom, hogy 2 hét múlvára a saját dokim is egy kicsit felfrissíti a tudását, és hogy azért Czeizel csak többet tud róla....
Persze lelkileg sem volt könnyű ez az út, még mindig nem tudom kontrollálni a könnyeimet. Már a váróban is pokol volt lenni, ahol elég sok, kisebb-nagyobb pocakkal, kismamák vártak a terhes kiskönyvükkel a kezükben, és nem rég még én is a pocakommal ültem ott boldogan és izgatottan várva, hogy megkukucskálhassuk a kis Pocaklakónkat.... és még mindig nem megy, hogy beszéljek róla, még az orvossal sem...., nem tudom, mikor fog ez enyhülni....
dido
2010.01.22 01:12
Franka,
köszönöm az együtérzést és én is nagyon sajnálom ami veled történt.
Dido
sok-sok ölelést neked, nagyon nehéz napod lehetett
Megértem mit éreztél. Ma én is nődokinál voltam, igaz a váróban nem volt senki, de amikor már öltöztem fel, a nővérkénél egy kismama ült és pont azokat az eredményeket írta a kiskönyvébe amit ma, ha még lett volna babám, nekem is írtak volna. Szörnyű volt látni egy kismamát, aki pont ott van ahol én is lennék... nekem is csurogtak a könnyeim, ráadásul ma megint nem sok pozitívval kecsegtetett a dokim. Valószínű csak a legrosszabb verzióra akar felkészíteni, hogy azután kellemesen csalódhassak, de ma már megint azt jelezgette, meg kéne gondolnom a másik babát a saját érdekemben. És hogy az is lehet csak a saját felelősségem válalásának aláírásával válallkozhatok rá újra, mert a hematológus nem fogja javasolni. Remélem nem így lesz, de mondjuk az lehet nem is bánnám, ha a nőiorvosom nem merné vállalni a kockázatot, mert akkor kereshetném másik dokit. Nem mintha már most akarnám csak egyszerűen nem akarom, hogy elvegyék tőlem a reményt.
Ma újra érdekes eset történt nála. Ugye december 1-én az alapkivizsgálásnál kenetet is vettek a hüvelyflórából. Most arra gondoltam van ez a gyulladás, jó lenne tudni mi volt akkor. Gyanús volt, hogy azóta sem láttam semmilyen eredményt. Mondom a nővérkének mit szeretnék, ő amíg kereste a papírt mondja, biztos minden rendben van, mert ha nem lenne, már szóltak volna. Na, előveszi a papírt azon meg az van ,meg kell ismételni, mert összetört az üveglap (gondolom amire a mintát kenték) és nem tudták elvégezni a vizsgálatot. Na, gondoltam ez nem semmi, akár emiatt is történhetett volna a dolog azt sem tudnám meg.
És persze ma is a kisváros átka, 3 embernek is el kellett mondanom mi történt, mert ugye mindenki azt kérdezi hogy vagyunk. Ráadásul az egyik kedvesen mondja, hallottam, a madarak csicseregték kisbaba lesz. Erre én sajnos már nem. Szóval szuper napom volt
Nem csak Mo-on, szerintem sehol (legalábbis a volt szoci országokból) sem csinálnak genetikai vizsgálatot. Pont erről beszéltünk ma a párommal. Az ugyanis pénz...
Nagyon szorítok, hogy a jobbik verzió legyen igaz és hogy a dokid a Czeizellel összefogva találjanak megoldást. Szerintem amúgy a genetikus biztos jobban ért hozzá mint a nődoki, hogy melyik típus, elvégre ez az ő dolga. Az én dokim is csak azt látja trombózis, azt már nem tudja mi az esszencionális trombózis (hallom abból ahogy beszél)
Kubi
sok erőt holnapra! biztos nehéz lesz, de ha kapsz legalább valamilyen választ a miértre már egy kicsit jobb lesz.
Engem az készít ki a legjobban, hogy bármit csinálok mindig arra gondolok miért történt az egész. Talán mégis megemeltem valamit automatikusan... vagy forró volt a zuhany... vagy a vérrög... vagy rosszat gondoltam... vagy nem ittam Magne B6-ot amikor kellett volna.... vagy gyulladás.... vagy beteg volt a baba..... vagy.... és ez megy egész nap.... A múlt héten lemértem a fazekakat, hogy mennyit emeltem amikor főztem. Persze ez hülyeség, de nem tehetek róla állandóan ilyenek járnak az eszemben...
Hemej
ha kell várd ki a 3 hónapot a pszichodokira. Valószínű nem véletlenül kell rá annyit várni, biztos sokkal jobb mint az akinél voltál, mindenki inkább hozzá megy.
Ma a könyvtárból kivettem 2 pozitív gondolkodásról szóló könyvet. Megpróbálom, lehet segítenek valamit, mert már nagyon feketék a gondolataim.
Ha jól emlékszem Zaha ajánlott egy könyvet Didónak az Asszonyok álmában síró babák-at. Beleolvastam a neten és megértettem egy régebbi álmomat. Kb egy hete láttam álmomban egy asztalon 2 nagyon picike babát. Szürke volt minden, mint a fekete-fehér filmekben. Szürke babák, szürke pólyában és keservesen sírtak. Sokan álltak körülöttük, de senki nem csinált semmit én pedig hiába akartam odamenni hozzájuk egyszerűen nem értem el őket. Amikor felriadtam nem olyan érzésem volt mintha rémálom lett volna, de jó sem. Azok szerint amit olvastam azok az én babáim voltak. Rá nem soká álmodtam a múltkori szép álmot, remélem ez jelent valami jót. Nem vagyok babonás és az álmokban sem szoktam hinni, kivéve egy esetet, de mostantól lehet, hogy elkezdek bennük hinni. De csak a pozitívokban. Bár az az egy ami régen jelzett valamit az negatív dolgot jelzett és megtörtént.
köszönöm az együtérzést és én is nagyon sajnálom ami veled történt.
Dido
sok-sok ölelést neked, nagyon nehéz napod lehetett
Megértem mit éreztél. Ma én is nődokinál voltam, igaz a váróban nem volt senki, de amikor már öltöztem fel, a nővérkénél egy kismama ült és pont azokat az eredményeket írta a kiskönyvébe amit ma, ha még lett volna babám, nekem is írtak volna. Szörnyű volt látni egy kismamát, aki pont ott van ahol én is lennék... nekem is csurogtak a könnyeim, ráadásul ma megint nem sok pozitívval kecsegtetett a dokim. Valószínű csak a legrosszabb verzióra akar felkészíteni, hogy azután kellemesen csalódhassak, de ma már megint azt jelezgette, meg kéne gondolnom a másik babát a saját érdekemben. És hogy az is lehet csak a saját felelősségem válalásának aláírásával válallkozhatok rá újra, mert a hematológus nem fogja javasolni. Remélem nem így lesz, de mondjuk az lehet nem is bánnám, ha a nőiorvosom nem merné vállalni a kockázatot, mert akkor kereshetném másik dokit. Nem mintha már most akarnám csak egyszerűen nem akarom, hogy elvegyék tőlem a reményt.
Ma újra érdekes eset történt nála. Ugye december 1-én az alapkivizsgálásnál kenetet is vettek a hüvelyflórából. Most arra gondoltam van ez a gyulladás, jó lenne tudni mi volt akkor. Gyanús volt, hogy azóta sem láttam semmilyen eredményt. Mondom a nővérkének mit szeretnék, ő amíg kereste a papírt mondja, biztos minden rendben van, mert ha nem lenne, már szóltak volna. Na, előveszi a papírt azon meg az van ,meg kell ismételni, mert összetört az üveglap (gondolom amire a mintát kenték) és nem tudták elvégezni a vizsgálatot. Na, gondoltam ez nem semmi, akár emiatt is történhetett volna a dolog azt sem tudnám meg.
És persze ma is a kisváros átka, 3 embernek is el kellett mondanom mi történt, mert ugye mindenki azt kérdezi hogy vagyunk. Ráadásul az egyik kedvesen mondja, hallottam, a madarak csicseregték kisbaba lesz. Erre én sajnos már nem.
Szóval szuper napom volt
Nem csak Mo-on, szerintem sehol (legalábbis a volt szoci országokból) sem csinálnak genetikai vizsgálatot. Pont erről beszéltünk ma a párommal. Az ugyanis pénz...
Nagyon szorítok, hogy a jobbik verzió legyen igaz és hogy a dokid a Czeizellel összefogva találjanak megoldást. Szerintem amúgy a genetikus biztos jobban ért hozzá mint a nődoki, hogy melyik típus, elvégre ez az ő dolga. Az én dokim is csak azt látja trombózis, azt már nem tudja mi az esszencionális trombózis (hallom abból ahogy beszél)
Kubi
sok erőt holnapra! biztos nehéz lesz, de ha kapsz legalább valamilyen választ a miértre már egy kicsit jobb lesz.
Engem az készít ki a legjobban, hogy bármit csinálok mindig arra gondolok miért történt az egész. Talán mégis megemeltem valamit automatikusan... vagy forró volt a zuhany... vagy a vérrög... vagy rosszat gondoltam... vagy nem ittam Magne B6-ot amikor kellett volna.... vagy gyulladás.... vagy beteg volt a baba..... vagy.... és ez megy egész nap.... A múlt héten lemértem a fazekakat, hogy mennyit emeltem amikor főztem. Persze ez hülyeség, de nem tehetek róla állandóan ilyenek járnak az eszemben...
Hemej
ha kell várd ki a 3 hónapot a pszichodokira. Valószínű nem véletlenül kell rá annyit várni, biztos sokkal jobb mint az akinél voltál, mindenki inkább hozzá megy.
Ma a könyvtárból kivettem 2 pozitív gondolkodásról szóló könyvet. Megpróbálom, lehet segítenek valamit, mert már nagyon feketék a gondolataim.
Ha jól emlékszem Zaha ajánlott egy könyvet Didónak az Asszonyok álmában síró babák-at. Beleolvastam a neten és megértettem egy régebbi álmomat. Kb egy hete láttam álmomban egy asztalon 2 nagyon picike babát. Szürke volt minden, mint a fekete-fehér filmekben. Szürke babák, szürke pólyában és keservesen sírtak. Sokan álltak körülöttük, de senki nem csinált semmit én pedig hiába akartam odamenni hozzájuk egyszerűen nem értem el őket. Amikor felriadtam nem olyan érzésem volt mintha rémálom lett volna, de jó sem. Azok szerint amit olvastam azok az én babáim voltak. Rá nem soká álmodtam a múltkori szép álmot, remélem ez jelent valami jót. Nem vagyok babonás és az álmokban sem szoktam hinni, kivéve egy esetet, de mostantól lehet, hogy elkezdek bennük hinni. De csak a pozitívokban. Bár az az egy ami régen jelzett valamit az negatív dolgot jelzett és megtörtént.
Silvi
2010.01.22 09:03
Sziasztok!
Kubi, hívd csak nyugodtan őt, nagyon jól tetted.
Sok erőt mára.
Hemej, a hülye barom szomszédod, hogy lehet ennyire szemét valaki? Nem érdemel annyit se, hogy felhúzd magad miatta.
Jázi, igen, vasárnap mélypont, azóta jobban vagyok. De minden relatív...
Viszont egy kis somlóit megennék, khm...és gondolok majd Rád kedden.
Betti, Ti hogy vagytok?
Tünci, ide is nézz be néha...kicsit aggódtam, eltűntél, aztán láttam a másikban, mi az ábra. Írtam privit, lehet, hogy nem ment el, megpróbálom megint.
Franka, de jó volna, ha az új nick-kel (ami teljesen összezavart) tudnál jönni.
Dido, ez azért nem semmi, hogy nem tudják megmondani, örökletes vagy sem a betegség, ami a picinek volt. Hátha Czeizelnél okosabbak lesztek.
Olyan kétségbeejtő, hogy az egyik orvos ezt mondja, a másik azt.
Majd írj, mi volt a házidokinál.
Még olyan természetes, hogy a dokival, aki tudja, mi történt, hogy még vele se tudsz könnyek nélkül beszélni róla. És látni ilyenkor a sok boldog kismamát, nagyon nehéz. De hidd el, idővel ez fog változni, nem fog zavarni a látványuk, a tudat, a babák.
Szilvi, annyi olyan történetet hallottam már, hogy az egyik orvos azt mondja nincs remény, a másiknak meg nem kérdés, hogy meg kell próbálni. Lehet, hogy csak egy ilyen dokit kéne találnod, nagyon remélem, sikerül.
Igen, ez a mai napig így van, hogy az ember szabad perceiben azon agyal, miért történhetett. Amikor nincs magyarázat, nem tudod, miért volt. Én is annyi hülyeséget gondoltam, ugyanezeket, megpróbáltam visszaidézni az elmúlt napjaimat, miket csináltam, én is azt képzeltem, hogy a rossz gondolatoktól, vagy mert én rossz vagyok, és nem akartak hozzám születni, meg ilyenek. Ez a bűntudat része enyhült valamelyest nálam, de talán teljesen sosem múlik el.
Leda, biztos nem könnyű két kicsivel, de Te talpraesett, karakán nőci vagy, kitartás. És néha adj hírt magatokról, jó? Akár mail-ben, és akkor küldhetnél képeket...
Kubi, hívd csak nyugodtan őt, nagyon jól tetted.
Sok erőt mára.
Hemej, a hülye barom szomszédod, hogy lehet ennyire szemét valaki? Nem érdemel annyit se, hogy felhúzd magad miatta.
Jázi, igen, vasárnap mélypont, azóta jobban vagyok. De minden relatív...
Viszont egy kis somlóit megennék, khm...és gondolok majd Rád kedden.
Betti, Ti hogy vagytok?
Tünci, ide is nézz be néha...kicsit aggódtam, eltűntél, aztán láttam a másikban, mi az ábra. Írtam privit, lehet, hogy nem ment el, megpróbálom megint.
Franka, de jó volna, ha az új nick-kel (ami teljesen összezavart) tudnál jönni.
Dido, ez azért nem semmi, hogy nem tudják megmondani, örökletes vagy sem a betegség, ami a picinek volt. Hátha Czeizelnél okosabbak lesztek.
Olyan kétségbeejtő, hogy az egyik orvos ezt mondja, a másik azt.
Majd írj, mi volt a házidokinál.
Még olyan természetes, hogy a dokival, aki tudja, mi történt, hogy még vele se tudsz könnyek nélkül beszélni róla. És látni ilyenkor a sok boldog kismamát, nagyon nehéz. De hidd el, idővel ez fog változni, nem fog zavarni a látványuk, a tudat, a babák.
Szilvi, annyi olyan történetet hallottam már, hogy az egyik orvos azt mondja nincs remény, a másiknak meg nem kérdés, hogy meg kell próbálni. Lehet, hogy csak egy ilyen dokit kéne találnod, nagyon remélem, sikerül.
Igen, ez a mai napig így van, hogy az ember szabad perceiben azon agyal, miért történhetett. Amikor nincs magyarázat, nem tudod, miért volt. Én is annyi hülyeséget gondoltam, ugyanezeket, megpróbáltam visszaidézni az elmúlt napjaimat, miket csináltam, én is azt képzeltem, hogy a rossz gondolatoktól, vagy mert én rossz vagyok, és nem akartak hozzám születni, meg ilyenek. Ez a bűntudat része enyhült valamelyest nálam, de talán teljesen sosem múlik el.
Leda, biztos nem könnyű két kicsivel, de Te talpraesett, karakán nőci vagy, kitartás. És néha adj hírt magatokról, jó? Akár mail-ben, és akkor küldhetnél képeket...
Zaha
2010.01.22 09:11
Szilvi, igen, az álmok...én Vincét megálmodtam: egy szőke kisfiú ült az apja nyakában a villamosmegállóban, ez volt az álmom pár évvel a születése előtt.
Aztán mikor ő már megvolt, álmodtam egy olyat - ne haragudjatok, hogy leírom -, hogy egy barna hajú kisbaba arccal lefelé lebeg a vízben, élettelenül...
Miután elveszítettük Hajnát és Zalánt, gyakran álmodtam, hogy több gyerekünk van, mindig azt éreztem álmomban, túl kevesen vagyunk. És egyszer rámpillantott álmomban egy kislány, sírós arccal.
Ma éjjeli álmom pedig, hogy terhes vagyok. Ilyet azóta is gyakran álmodtam, volt, hogy tökjó volt, és olyan is, hogy rosszul végződött.
Mikor Zalánért küzdöttek az orvosok, többször álmodtam vele. Egyszer, hogy rám mosolyog, egyszer, hogy ujjongunk az inkubátor felett, hogy felszívódott az agyvérzés, aztán, hogy egy orvos azt mondja: Zalánnak hívták a kisfiút, ugye? Meghalt.
És mindkettejük halála előtt voltak félálomban ilyen hülye látomásaim: halott katonák, vak kutyák, rémületes.
Bocs, nem akartam senkit elborzasztani, csak fene tudja, hogyan is működünk ott bent, és hogy van-e bárminek jelentése. Müller Péter szerint van, hogy előre álmodjuk a sorsunkat.
Aztán mikor ő már megvolt, álmodtam egy olyat - ne haragudjatok, hogy leírom -, hogy egy barna hajú kisbaba arccal lefelé lebeg a vízben, élettelenül...
Miután elveszítettük Hajnát és Zalánt, gyakran álmodtam, hogy több gyerekünk van, mindig azt éreztem álmomban, túl kevesen vagyunk. És egyszer rámpillantott álmomban egy kislány, sírós arccal.
Ma éjjeli álmom pedig, hogy terhes vagyok. Ilyet azóta is gyakran álmodtam, volt, hogy tökjó volt, és olyan is, hogy rosszul végződött.
Mikor Zalánért küzdöttek az orvosok, többször álmodtam vele. Egyszer, hogy rám mosolyog, egyszer, hogy ujjongunk az inkubátor felett, hogy felszívódott az agyvérzés, aztán, hogy egy orvos azt mondja: Zalánnak hívták a kisfiút, ugye? Meghalt.
És mindkettejük halála előtt voltak félálomban ilyen hülye látomásaim: halott katonák, vak kutyák, rémületes.
Bocs, nem akartam senkit elborzasztani, csak fene tudja, hogyan is működünk ott bent, és hogy van-e bárminek jelentése. Müller Péter szerint van, hogy előre álmodjuk a sorsunkat.
Zaha
2010.01.22 11:37
Sziasztok!
Silvi!
Köszi, ahogy olvasom Neked is rossz napod volt tegnap....
Én is napra pontosan tudom, hogy ma lennénk 25+4, tudom milyen rossz hasonló korú kismamát látni a pocakjával, a boldogságával, ami nekünk nem adatott meg.....
Szerintem egy kicsit próbáld félretenni, amit a nőgyógyászod mond, hétfőn már úgyis mész a hematológushoz, és azért az a mérvadó, amit majd ő mond a vizsgálatok után.
Most azért levették akkor az ismétlést? Elmúlt már a gyulladásod?
A miértek: sajnos nem hiszem, hogy ilyenen múlnak ezek a dolgok, ennek ellenére én is sokat gondolkozom rajta, a baj csak az, hogy én úgy látom, soha nem fogjuk megtudni a választ, és talán ez a legrosszabb benne ....
Ilyenkor tudok örülni neki, hogy végül Pesten lakunk, hogy az ember nem botlik állandóan ismerősbe..., ez szörnyű lehet, nem is tudom, hogy bírod.... Én még itt sem akarok kimenni a lakásból, de úgy szerintem teljesen bezárkóznék.
Az igazság az, hogy engem már csak az nyugtatna meg, ha megcsinálnák nálunk a vizsgálatot, majd kiderül 3-án, mik erre az esélyek.
Silvi, Zaha!
Az álmaitok.... , én soha nem álmodom, későn fekszem, utána is még sokáig csak forgolódom, jár az agyam, aztán beveszek egy altatót és másnap reggel nem emlékszem semmire...
Zaha!
Már most is változott egy kicsit, először még babákat sem akartam látni, ezt még leírni is szégyellem
, de így volt, most már ez szerencsére elmúlt, de a kismamák..., hozzájuk még idő kell....
A somlói nagyon jó gondolat.
Hemej!
Mi volt a dokinál? Hogy vagy, hogy viselted a találkozót?
Kubi!
Hogy vagy?
Sikerült elhozni a leleteket?
Silvi!
Köszi, ahogy olvasom Neked is rossz napod volt tegnap....
Én is napra pontosan tudom, hogy ma lennénk 25+4, tudom milyen rossz hasonló korú kismamát látni a pocakjával, a boldogságával, ami nekünk nem adatott meg.....
Szerintem egy kicsit próbáld félretenni, amit a nőgyógyászod mond, hétfőn már úgyis mész a hematológushoz, és azért az a mérvadó, amit majd ő mond a vizsgálatok után.
Most azért levették akkor az ismétlést? Elmúlt már a gyulladásod?
A miértek: sajnos nem hiszem, hogy ilyenen múlnak ezek a dolgok, ennek ellenére én is sokat gondolkozom rajta, a baj csak az, hogy én úgy látom, soha nem fogjuk megtudni a választ, és talán ez a legrosszabb benne ....
Ilyenkor tudok örülni neki, hogy végül Pesten lakunk, hogy az ember nem botlik állandóan ismerősbe..., ez szörnyű lehet, nem is tudom, hogy bírod.... Én még itt sem akarok kimenni a lakásból, de úgy szerintem teljesen bezárkóznék.
Az igazság az, hogy engem már csak az nyugtatna meg, ha megcsinálnák nálunk a vizsgálatot, majd kiderül 3-án, mik erre az esélyek.
Silvi, Zaha!
Az álmaitok....
, én soha nem álmodom, későn fekszem, utána is még sokáig csak forgolódom, jár az agyam, aztán beveszek egy altatót és másnap reggel nem emlékszem semmire...
Zaha!
Már most is változott egy kicsit, először még babákat sem akartam látni, ezt még leírni is szégyellem
, de így volt, most már ez szerencsére elmúlt, de a kismamák..., hozzájuk még idő kell....
A somlói nagyon jó gondolat.
Hemej!
Mi volt a dokinál? Hogy vagy, hogy viselted a találkozót?
Kubi!
Hogy vagy?
Sikerült elhozni a leleteket?
dido
2010.01.22 14:21
Sziasztok!
Kubi 'ismerőse' vagyok, ő ajánlott titeket, hogy nagyon jó kis társaság van itt. Ha nem bánjátok, csatlakozok.
Nem vagyok gyakorlott fórumozó itt, bár az ősszel sokat olvasgattam a 2010 júniusi babákat. Többet nem fogom...
Pont ma egy hónapja történt.
Röviden leírom a történetünket, remélem nem untatlak benneteket.
Ezer év és ezer lombik után, szeptember végén teherbe estem, ikreket vártunk. Először hárman voltak a kicsikék, de egyikük elhalt. Fura érzés volt, mert én örültem annak is, amikor kiderült, hogy van harmadik is, de az orvosaim nem. Aztán ő elhalt, és az orvosok megnyugodtak.. Eleinte voltak apróbb vérzéseim, ágyba parancsoltak és minden rendeződött. Rosszullétek elkerültek, viszont a méhszalagjaim ahogy nyúltak nagyon fájtak. A babócák nagyon szépen fejlődtek, a 12 heti UH-on kiderült, hogy fiúcskák. Elmondhatalan boldogság két babát hordani a szívem alatt! Ugye, Kubi? Aztán a 14. heti UH-n jött a szörnyű hír, mindketten meghaltak. Semmit nem éreztem, csak annyi, hogy elmúlt a hasfájás. 22.-én már műtöttek is, épp 'belefértünk', nem kellett megszülnöm őket. Borzasztó volt, hiába volt mindenki annyira kedves velem a kórházban, és csak bőgtem. És ez azóta is így megy.
Nem derült ki, hogy miért. Az orvosom szerint vagy a placenta nem vette át a szerepet, vagy a harmadik baba zavart be, bár ez ritka és zárójelben megjegyezte, hogy az infuenza oltás. Pont akkor adattam be, és ezt sosem bocsájtom meg magamnak.
Rengeteg kérdőjel van bennem és talán lassan-lassan eljön az idő, hogy felkerekedek és megpróbálok válaszokat keresni. Nem lesz könnyű, mert már nagyon elfáradtam a lombikos küzdelemben, rengeteg hülye és tudatlan orvos van sajnos. Ráadásul én vidéki vagyok és itt sokkal rosszabb a helyzet.
Igen, én is magyarázhatom a szomszédoknak, hogy mi történt. Igaz, én még alig merek kimozdulni. Viszont február 1-én megyek dolgozni. Hogy hogyan, azt még nem tudom.
A melleim bedurrantak, kellett gyógyszer, hogy elapadjon a tejem. Még elég piros.. Több, mint 3 hétig véreztem, pedig a kontrollon rendben volt minden. Hétfőn kell visszamennem.
Álmok: mielőtt meghaltak a fiúcskák, azt álmodtam, hogy a mellemre teszem a babám, de nem szopizik. Szörnyű volt. Azóta minden éjszakám rémálom, de felébredni sem jó, hiszen annyira fáj.
Már mindenki türelmetlenkedik velem, hogy szedjem össze magam, de nekem idő kell. A környezetem megszokta, hogy erős, kemény csaj vagyok. Hát már nem.
Igyekszem visszaolvasni, és megismerni benneteket. Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Kubi, voltál a kórházban?
Üdv, Tancsa
Kubi 'ismerőse' vagyok, ő ajánlott titeket, hogy nagyon jó kis társaság van itt.
Ha nem bánjátok, csatlakozok.
Nem vagyok gyakorlott fórumozó itt, bár az ősszel sokat olvasgattam a 2010 júniusi babákat. Többet nem fogom...
Pont ma egy hónapja történt.
Röviden leírom a történetünket, remélem nem untatlak benneteket.
Ezer év és ezer lombik után, szeptember végén teherbe estem, ikreket vártunk. Először hárman voltak a kicsikék, de egyikük elhalt. Fura érzés volt, mert én örültem annak is, amikor kiderült, hogy van harmadik is, de az orvosaim nem. Aztán ő elhalt, és az orvosok megnyugodtak.. Eleinte voltak apróbb vérzéseim, ágyba parancsoltak és minden rendeződött. Rosszullétek elkerültek, viszont a méhszalagjaim ahogy nyúltak nagyon fájtak. A babócák nagyon szépen fejlődtek, a 12 heti UH-on kiderült, hogy fiúcskák. Elmondhatalan boldogság két babát hordani a szívem alatt! Ugye, Kubi? Aztán a 14. heti UH-n jött a szörnyű hír, mindketten meghaltak. Semmit nem éreztem, csak annyi, hogy elmúlt a hasfájás. 22.-én már műtöttek is, épp 'belefértünk', nem kellett megszülnöm őket. Borzasztó volt, hiába volt mindenki annyira kedves velem a kórházban, és csak bőgtem. És ez azóta is így megy.
Nem derült ki, hogy miért. Az orvosom szerint vagy a placenta nem vette át a szerepet, vagy a harmadik baba zavart be, bár ez ritka és zárójelben megjegyezte, hogy az infuenza oltás. Pont akkor adattam be, és ezt sosem bocsájtom meg magamnak.
Rengeteg kérdőjel van bennem és talán lassan-lassan eljön az idő, hogy felkerekedek és megpróbálok válaszokat keresni. Nem lesz könnyű, mert már nagyon elfáradtam a lombikos küzdelemben, rengeteg hülye és tudatlan orvos van sajnos. Ráadásul én vidéki vagyok és itt sokkal rosszabb a helyzet.
Igen, én is magyarázhatom a szomszédoknak, hogy mi történt. Igaz, én még alig merek kimozdulni. Viszont február 1-én megyek dolgozni. Hogy hogyan, azt még nem tudom.
A melleim bedurrantak, kellett gyógyszer, hogy elapadjon a tejem. Még elég piros.. Több, mint 3 hétig véreztem, pedig a kontrollon rendben volt minden. Hétfőn kell visszamennem.
Álmok: mielőtt meghaltak a fiúcskák, azt álmodtam, hogy a mellemre teszem a babám, de nem szopizik. Szörnyű volt. Azóta minden éjszakám rémálom, de felébredni sem jó, hiszen annyira fáj.
Már mindenki türelmetlenkedik velem, hogy szedjem össze magam, de nekem idő kell. A környezetem megszokta, hogy erős, kemény csaj vagyok. Hát már nem.
Igyekszem visszaolvasni, és megismerni benneteket. Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Kubi, voltál a kórházban?
Üdv, Tancsa
2010.01.22 14:40
Szia Tancsa!
Nagyon sajnálom ami veletek történt és itt kell találkoznunk. Mondanám, hogy a történetünk hasonló, de három babát elveszíteni még sem ugyanaz...
Nem olyan könnyű összeszedni magad mint ahogy azt mások gondolják. Egy idő után megtanulod eltitkolni előlük a gondolataidat, de belül még ugyanúgy fáj. Hiába vagy erős csaj. Ez más. Rajtam is meglepődtek, hogy mennyire nehezen viselem, pedig én nem ilyen vagyok. Gyere ide beszélgetni, ha úgy érzed ki kell adnod magadból, itt mindenki megért.
A melleidre tegyél hidegvizes borogatást, nekem segített.
Dolgozni febr.1-én? Sok ember között dolgozol vagy csak páran vannak?
Nagyon sajnálom ami veletek történt
és itt kell találkoznunk. Mondanám, hogy a történetünk hasonló, de három babát elveszíteni még sem ugyanaz...
Nem olyan könnyű összeszedni magad mint ahogy azt mások gondolják. Egy idő után megtanulod eltitkolni előlük a gondolataidat, de belül még ugyanúgy fáj. Hiába vagy erős csaj. Ez más. Rajtam is meglepődtek, hogy mennyire nehezen viselem, pedig én nem ilyen vagyok. Gyere ide beszélgetni, ha úgy érzed ki kell adnod magadból, itt mindenki megért.
A melleidre tegyél hidegvizes borogatást, nekem segített.
Dolgozni febr.1-én? Sok ember között dolgozol vagy csak páran vannak?
Silvi
2010.01.22 14:46
Szia Ancsa. Üdv itt.
Jól tetted, hogy írtál, hogy leírtad. szörnyű lehetett, nagyon sajnálom...
Igen, persze, mindenki türelmetlenkedik...hát ők nem tudhatják, milyen érzés, milyen így élni tovább. Próbálj ne törődni azzal, ki mit vár el tőled, tedd azt és akkor amit és amikor jólesik, már a körülményekhez képest.
Igen, ez ismerős. Hányszor hallottam: Te erős vagy. Te értelmes vagy. Te ki fogod bírni. Te kemény vagy. Na ja, én is azt hittem. Aztán persze kibírtuk mindannyian, persze. Nem nagyon van más lehetőség, az a helyzet. Remélem, fogod látni, hogy ha néha vissza is kerülünk egy rosszabb állapotba, azért haladunk előre, és új erőre kapunk, és talán ad némi reményt is Neked a mi példánk.
Hogy???? Az influenzaoltásra gyanakszik a dokid?
Nekem is ikreim voltak, majd látod, ha visszaolvasol. Egy kisfiú és egy kislány, én ismertem őket, a kisfiamat egész sokáig, épp elég sokáig ahhoz, hogy mindig itt legyen a bőre, az illata, a kis haja, okos szeme, a napraforgómagnyi szája, amikor csak akarom. A kislányom csak egy napig élt, vele nem volt annyi időnk, épp csak az ölembe foghattam őt és csodálhattam egy kis ideig, milyen gyönyörű.
Mi mindannyian szeretettel fogadunk itt, és írj, amikor, amit csak akarsz. Sokszor a sorstársakkal való beszélgetés az egyetlen, ami segít, hogy érzed, nem vagy egyedül, hogy látod, hogy ki lassabban, ki gyorsabban halad kifelé a fényre.
Jól tetted, hogy írtál, hogy leírtad. szörnyű lehetett, nagyon sajnálom...
Igen, persze, mindenki türelmetlenkedik...hát ők nem tudhatják, milyen érzés, milyen így élni tovább. Próbálj ne törődni azzal, ki mit vár el tőled, tedd azt és akkor amit és amikor jólesik, már a körülményekhez képest.
Igen, ez ismerős. Hányszor hallottam: Te erős vagy. Te értelmes vagy. Te ki fogod bírni. Te kemény vagy. Na ja, én is azt hittem. Aztán persze kibírtuk mindannyian, persze. Nem nagyon van más lehetőség, az a helyzet. Remélem, fogod látni, hogy ha néha vissza is kerülünk egy rosszabb állapotba, azért haladunk előre, és új erőre kapunk, és talán ad némi reményt is Neked a mi példánk.
Hogy???? Az influenzaoltásra gyanakszik a dokid?
Nekem is ikreim voltak, majd látod, ha visszaolvasol. Egy kisfiú és egy kislány, én ismertem őket, a kisfiamat egész sokáig, épp elég sokáig ahhoz, hogy mindig itt legyen a bőre, az illata, a kis haja, okos szeme, a napraforgómagnyi szája, amikor csak akarom. A kislányom csak egy napig élt, vele nem volt annyi időnk, épp csak az ölembe foghattam őt és csodálhattam egy kis ideig, milyen gyönyörű.
Mi mindannyian szeretettel fogadunk itt, és írj, amikor, amit csak akarsz. Sokszor a sorstársakkal való beszélgetés az egyetlen, ami segít, hogy érzed, nem vagy egyedül, hogy látod, hogy ki lassabban, ki gyorsabban halad kifelé a fényre.
Zaha
2010.01.22 15:33
Nagyon köszönöm a fogadtatást!
Olvasgatok. Sírok. Szörnyű történetek ezek a mieink.
Nekem nem lesz több Karácsony. És sütőtök sem. Állandóan azt ettem, mert sok benne a vitamin... Azokat a ruháimat sem bírom felvenni, amik pocakosan rajtam voltak. Nekem már a 8 héten látszott a hasam.. Mintha csak álom lett volna, csak ez a borzasztó fájdalom marad itt. Mintha beleégett voln a lelkembe. Soha többet nem akarok ultrahangot látni! Mikor már megismered a babáidat, tudod melyik hogyan szeret feküdni és holtan látod őket ugyanúgy viszont. Szedjem össze magam. Persze. Ki törli ki a szívemből azokat a pici ujjacskákat??
Nekem egy mappában vannak a képek, dvd, minden és anyukámnak adtam oda. Tudom, hogy soha többet nem fogom megnézni őket. Tudom.
Én nem bírok a kismamákra még nézni sem. És már az újszülöttekre sem. Ikrekről nem is beszélve. Hogy az enyémek miért nem?? Lehet, hogy nem szép dolog, de ez van.
A férjem családja katasztrófa. Nem értik. Nem értik miért vagyok kiborulva. Normálisak??
Én járok pszichóhoz. Rég óta ismerem, nagyon jó fej, mindent rázúdítok és jóttesz.
Zaha, a dokim csak említette az oltást. És nagyon 'passzol' időben sajnos. Már sosem fog kiderülni. De azt tudom, hogy ha egyszer még megadatik nekem, hogy terhes lehessek, soha senkire nem fogok hallgatni, csak a saját orvosomra és magamra. Amik voltak megérzéseim, sajnos mind bejöttek.
Silvi, azt hiszem te írtad, hogy valami véralvadási gondjaid voltak. Pontosan nem tudom mi történt veled, de ne hagyd magad! Nekem sem stimmel az egyik véralvadási faktorom és végig vérhigítóval szúrtam magam. Simán megoldható probléma!
Lehet, hogy kissé zavaros és össze-vissza voltam, ne haragudjatok. Azt hiszem sokat fogok írni....
Olvasgatok. Sírok. Szörnyű történetek ezek a mieink.
Nekem nem lesz több Karácsony. És sütőtök sem. Állandóan azt ettem, mert sok benne a vitamin... Azokat a ruháimat sem bírom felvenni, amik pocakosan rajtam voltak. Nekem már a 8 héten látszott a hasam.. Mintha csak álom lett volna, csak ez a borzasztó fájdalom marad itt. Mintha beleégett voln a lelkembe. Soha többet nem akarok ultrahangot látni! Mikor már megismered a babáidat, tudod melyik hogyan szeret feküdni és holtan látod őket ugyanúgy viszont. Szedjem össze magam. Persze. Ki törli ki a szívemből azokat a pici ujjacskákat??
Nekem egy mappában vannak a képek, dvd, minden és anyukámnak adtam oda. Tudom, hogy soha többet nem fogom megnézni őket. Tudom.
Én nem bírok a kismamákra még nézni sem. És már az újszülöttekre sem. Ikrekről nem is beszélve. Hogy az enyémek miért nem?? Lehet, hogy nem szép dolog, de ez van.
A férjem családja katasztrófa. Nem értik. Nem értik miért vagyok kiborulva. Normálisak??
Én járok pszichóhoz. Rég óta ismerem, nagyon jó fej, mindent rázúdítok és jóttesz.
Zaha, a dokim csak említette az oltást. És nagyon 'passzol' időben sajnos. Már sosem fog kiderülni. De azt tudom, hogy ha egyszer még megadatik nekem, hogy terhes lehessek, soha senkire nem fogok hallgatni, csak a saját orvosomra és magamra. Amik voltak megérzéseim, sajnos mind bejöttek.
Silvi, azt hiszem te írtad, hogy valami véralvadási gondjaid voltak. Pontosan nem tudom mi történt veled, de ne hagyd magad! Nekem sem stimmel az egyik véralvadási faktorom és végig vérhigítóval szúrtam magam. Simán megoldható probléma!
Lehet, hogy kissé zavaros és össze-vissza voltam, ne haragudjatok. Azt hiszem sokat fogok írni....
2010.01.22 15:54
Ancsa:nagyon sajnálom ami Veletek történt...látod, nem vagy egyedül ebben a helyzetben.Az, hogy nem bírod az uh-t és a babákat, kismamákat, teljesen normális!Majd egy fél év múlva már nem ugrik össze a gyomrod, ha meglátod valamelyiket.Talán.Idő idő idő.Rengeteg idő.
Zahám, ha nagyfiad ma ünnepel, akkor a legjobbakat kívánom neki és egy hatalmas cuppanóst küldök!
Zahám, ha nagyfiad ma ünnepel, akkor a legjobbakat kívánom neki és egy hatalmas cuppanóst küldök!
2010.01.22 16:58
Dido
sajnálom a postással történteket. Próbálj meg nem gondolni rá. 3-án nagyon fogok szorítani.
Tancsa
én is bízom, hogy vérhigítóval megoldható lesz majd.
Sok olyan dolog lesz amire sokáig nem fogsz tudni ránézni, rágondolni, de ez normális. Mind így vagyunk vele. Remélem mindnyájunknál enyhül majd a dolog. Írj nyugodtam, bármikor, bármennyit. Nekem sokat segít, hogy kibeszélhetem magam és meg is értik miről beszélek.
A férjed családja érdekes. Hisz ennyi próbálkozás után ez történt és nem tudják megérteni?!
Zaha
somlói? Jaj, de gusztust kaptam rá! Imádom!
sajnálom a postással történteket. Próbálj meg nem gondolni rá. 3-án nagyon fogok szorítani.
Tancsa
én is bízom, hogy vérhigítóval megoldható lesz majd.
Sok olyan dolog lesz amire sokáig nem fogsz tudni ránézni, rágondolni, de ez normális. Mind így vagyunk vele. Remélem mindnyájunknál enyhül majd a dolog. Írj nyugodtam, bármikor, bármennyit. Nekem sokat segít, hogy kibeszélhetem magam és meg is értik miről beszélek.
A férjed családja érdekes. Hisz ennyi próbálkozás után ez történt és nem tudják megérteni?!
Zaha
somlói? Jaj, de gusztust kaptam rá! Imádom!
Silvi
2010.01.22 17:34
Sziasztok!
Elözör is pszicho dokitról hívtak hogy mivel elvesztettem a babámat hamarabb kapok új dokit keddig jelentkeznek.
Nö doki:Nos velem a körülményekhez képest minden o.k.A baba meg a méhlepény vizsgálat még nincs meg.Kérdeztem a dokit mikor tudjuk meg azt mondta sajnos ez hónapokig is el tarthat.Ùgyhogy ebböl a szempontból nem lettem okosabb.Kaptam fogamzás gátlót elsö mensinél kell kezdeni.Ö azt mondta hogy 4-6 hónapot kénne várni.(legútobb 3.hót mondot)Mi férejemmel úgy döntöttünk hogy ebben az évben nem kezdünk próbálkozni.(Nálunk harmadik baba nem volt tervezve kis véletlenke volt...)
Ancsa:Sajnálom ami veled történt.Èn is 2010 juniúsi babákat olvastam aktív tagja nem voltam a topiknak de rendszeresen olvastam öket.Kár hogy egy ilyen topikba kell találkoznunk.
Dido:Sajnálom a postás történetet...
Hmm somlói imádom 5-éve mióta kijöttem nem ettem..meg rákoczi túróst sem..hiányzik.Habár somlót talán még én is tudnék csinálni.
Elözör is pszicho dokitról hívtak hogy mivel elvesztettem a babámat hamarabb kapok új dokit keddig jelentkeznek.
Nö doki:Nos velem a körülményekhez képest minden o.k.A baba meg a méhlepény vizsgálat még nincs meg.Kérdeztem a dokit mikor tudjuk meg azt mondta sajnos ez hónapokig is el tarthat.Ùgyhogy ebböl a szempontból nem lettem okosabb.Kaptam fogamzás gátlót elsö mensinél kell kezdeni.Ö azt mondta hogy 4-6 hónapot kénne várni.(legútobb 3.hót mondot)Mi férejemmel úgy döntöttünk hogy ebben az évben nem kezdünk próbálkozni.(Nálunk harmadik baba nem volt tervezve kis véletlenke volt...)
Ancsa:Sajnálom ami veled történt.Èn is 2010 juniúsi babákat olvastam aktív tagja nem voltam a topiknak de rendszeresen olvastam öket.Kár hogy egy ilyen topikba kell találkoznunk.
Dido:Sajnálom a postás történetet...
Hmm somlói imádom 5-éve mióta kijöttem nem ettem..meg rákoczi túróst sem..hiányzik.Habár somlót talán még én is tudnék csinálni.
2010.01.22 17:51
Ez a nap katasztrófa...
Először a postás..., du. elmentem a háziorvoshoz, ma nem rendel...
Aztán felhívott a Barátnőm, ő tudja mi történt, de szóban azóta még csak most beszéltünk volna, de nem tudtam megszólalni a telefonba..., csak annyit tudtam kinyögni, hogy még nem tudok róla beszélni...
Zaha!
Ők mindig ott lesznek veled, a szívedben, a gondolataidban .....
Tancsa!
Szerencsére senki és semmi nem törli ki a szívedből, Ők hozzád tartoznak és mindig is hozzád fognak tartozni!!!
Silvi!
Köszi, én is gondolok majd Rád hétfőn.
Elmúlt már a gyulladás? Megcsinálták az ismétlést?
Először a postás..., du. elmentem a háziorvoshoz, ma nem rendel...
Aztán felhívott a Barátnőm, ő tudja mi történt, de szóban azóta még csak most beszéltünk volna, de nem tudtam megszólalni a telefonba..., csak annyit tudtam kinyögni, hogy még nem tudok róla beszélni...
Zaha!
Ők mindig ott lesznek veled, a szívedben, a gondolataidban .....
Tancsa!
Szerencsére senki és semmi nem törli ki a szívedből, Ők hozzád tartoznak és mindig is hozzád fognak tartozni!!!
Silvi!
Köszi, én is gondolok majd Rád hétfőn.
Elmúlt már a gyulladás? Megcsinálták az ismétlést?
dido
2010.01.22 17:58
Sziasztok!
Kezdetnek íroma mai napomat. Eleve rosszul indult, mert nagyon rossz hangulatban keltem. Munkába menet egyfolytában sírhatnékom volt. Nagyor rossz volt délután bemenni a kórházban, simán odaadták az eredményt. (köszi Dido az infót)
Ott nem is néztem meg, a férjem is mondta, hogy jöjjek csak haza, majd együtt megnézzük.
Az papírtól sajnos nem lettünk okosabbak. A végeredmény: a szövettan nem talált semmit, amivel a vetélés igazolható lenne.
Akkor most???? Az első babával voltak gondok, illetve nála írtak egy csomó mindent, de ha jól értem ez a szüléstől is lehetett. Persze a dokimmal majd konzultálnom kell ez ügyben is.
Kegyetlen a dolog, mert ezek szerint csak nálam lehetett valami, amitől ennyire sok volt a magzatvíz. De mitől???? Mert ezt szerintem sosem fogom megtudni. És a következőnél mi lesz??? Kész vagyok.
Folyt köv, a drága férjem főz éppen, most szólt, hogy kész. Egy tündér, mert arra jöttem haza, hogy teljesen kitakarított. Imádom!
Kezdetnek íroma mai napomat. Eleve rosszul indult, mert nagyon rossz hangulatban keltem. Munkába menet egyfolytában sírhatnékom volt. Nagyor rossz volt délután bemenni a kórházban, simán odaadták az eredményt. (köszi Dido az infót)
Ott nem is néztem meg, a férjem is mondta, hogy jöjjek csak haza, majd együtt megnézzük.
Az papírtól sajnos nem lettünk okosabbak. A végeredmény: a szövettan nem talált semmit, amivel a vetélés igazolható lenne.
Akkor most???? Az első babával voltak gondok, illetve nála írtak egy csomó mindent, de ha jól értem ez a szüléstől is lehetett. Persze a dokimmal majd konzultálnom kell ez ügyben is.
Kegyetlen a dolog, mert ezek szerint csak nálam lehetett valami, amitől ennyire sok volt a magzatvíz. De mitől???? Mert ezt szerintem sosem fogom megtudni. És a következőnél mi lesz??? Kész vagyok.
Folyt köv, a drága férjem főz éppen, most szólt, hogy kész. Egy tündér, mert arra jöttem haza, hogy teljesen kitakarított. Imádom!
2010.01.22 18:18
Hemej, és akkor tervben van egy negyedik bébi?
Jázi, áprilisban ünnepel a kiskölyök, de a cuppanóst átadtam azért köszönettel.
Ancsa, minden, amit most érzel, sajnos teljesen természetes. Olyan hosszú idő kell, és olyan lassan fog változni, de változni fog.
Senki nem fogja kitörölni azokat a kis ujjacskákat, soha, ott maradnak. De el fogod tudni viselni, bírni fogsz a fájdalommal. Olyan ez, mint egy küzdelem egy vadállattal: előjött, letepert, marcangol, üt-vág, ahol ér. Most hagyod magad, de aztán elkezdesz védekezni, mert ez az élet, elhajolsz egy-két ütés elől, aztán párat visszaadsz, feltérdelsz, küzdesz, felállsz. Nagy nehezen, hosszú harc után annyira felékerekedsz, hogy betereled egy ketrecbe, bezárod, onnan vicsorog. Aztán lenyugszik lassan, és néha azért ki akar és ki is fog törni, de már az ura leszel.
Jázi, áprilisban ünnepel a kiskölyök, de a cuppanóst átadtam azért köszönettel.
Ancsa, minden, amit most érzel, sajnos teljesen természetes. Olyan hosszú idő kell, és olyan lassan fog változni, de változni fog.
Senki nem fogja kitörölni azokat a kis ujjacskákat, soha, ott maradnak. De el fogod tudni viselni, bírni fogsz a fájdalommal. Olyan ez, mint egy küzdelem egy vadállattal: előjött, letepert, marcangol, üt-vág, ahol ér. Most hagyod magad, de aztán elkezdesz védekezni, mert ez az élet, elhajolsz egy-két ütés elől, aztán párat visszaadsz, feltérdelsz, küzdesz, felállsz. Nagy nehezen, hosszú harc után annyira felékerekedsz, hogy betereled egy ketrecbe, bezárod, onnan vicsorog. Aztán lenyugszik lassan, és néha azért ki akar és ki is fog törni, de már az ura leszel.
Zaha
2010.01.22 18:38
Na megvagyok.
Hű mennyit írtatok, nem is tudom, hol kezdjem.
Ancsa, örülök, hogy végül úgy döntöttél, írsz nekünk. Nekem nagyon jót tesz, hogy minden gondolatomat végre olyanokkal oszthatom meg, akik tökéletesen megértenek. Nem kell semmit sem szépíteni, vagy visszatartani. Remélem segít Neked is.
A férjem családjáról én is tudnék mesélni. Én ilyen érzéketlen, másokkal nem törödő embereket még nem is láttam. Nálunk amúgy sem volt túl közvetlen a viszony, hát ezek után még csak rosszabb lesz. Szerintetek milyen az már, hogy karácsonykor nagy mosolyogva meg bírta kérdezni tőlünk, hogy hogy vagyunk?????
Ahogy olvaslak titeket sajnos az az általános tapasztalat, hogy ténlyeg azt várják a körülöttünk élők, hogy lépjünk túl az egészen. De ezen sosem lehet, miért nem értik meg.
A munkahelyemen én is teljesen jókedvűnek tűnhetek, aztán közben minden éjjel sírva alszom el.
Az álmokról... Én érdekes módon nem álmodom sem jót sem rosszat. Vagy legalábbis egyáltalán nem emlékeszem semmire. Egyetlen egyszer volt, hogy valami áruházban bolyongtunk a férjemmel babaruhát keresve, de közben meg értetlenkedtem magamban, hogy ez nem lehet, ez nem stimmel. Erre ébredtem fel. De babákkal nem álmodom.
Amúgy beszélni még én sem tudok róla. Leírni le tudom, de beszélni.... Én is szabályosan minden ismerős elől menekülök, szerencsére a környékünkön nagyon kevesen tudták egyáltalán azt is, hogy baba lesz.
Hemej, örülök a pszicho dokinak. Remélem most valami rendeset kapsz.
Annyian írjátok, hogy a dokitok közel fél évet javasol a következő próbálkozásig. Ne haragudjatok, hogy ezt firtatom, ez nem azt jelenti, hogy én ennyire könnyen túl lépek a dolgon, hogy már a következő próbálkozáson is agyalok. De én mindenképpen szeretnék próbálkozni, ebbe kapaszkodok a történtek óta. Na szóval nem is tudom, hogy elég lesz-e a három hónap szünet.
Gondolom azért a dokim nem beszél hülyeségeket, bízom benne, de azért felmerült bennem a kérdés.
Hű mennyit írtatok, nem is tudom, hol kezdjem.
Ancsa, örülök, hogy végül úgy döntöttél, írsz nekünk. Nekem nagyon jót tesz, hogy minden gondolatomat végre olyanokkal oszthatom meg, akik tökéletesen megértenek. Nem kell semmit sem szépíteni, vagy visszatartani. Remélem segít Neked is.
A férjem családjáról én is tudnék mesélni. Én ilyen érzéketlen, másokkal nem törödő embereket még nem is láttam. Nálunk amúgy sem volt túl közvetlen a viszony, hát ezek után még csak rosszabb lesz. Szerintetek milyen az már, hogy karácsonykor nagy mosolyogva meg bírta kérdezni tőlünk, hogy hogy vagyunk?????
Ahogy olvaslak titeket sajnos az az általános tapasztalat, hogy ténlyeg azt várják a körülöttünk élők, hogy lépjünk túl az egészen. De ezen sosem lehet, miért nem értik meg.
A munkahelyemen én is teljesen jókedvűnek tűnhetek, aztán közben minden éjjel sírva alszom el.
Az álmokról... Én érdekes módon nem álmodom sem jót sem rosszat. Vagy legalábbis egyáltalán nem emlékeszem semmire. Egyetlen egyszer volt, hogy valami áruházban bolyongtunk a férjemmel babaruhát keresve, de közben meg értetlenkedtem magamban, hogy ez nem lehet, ez nem stimmel. Erre ébredtem fel. De babákkal nem álmodom.
Amúgy beszélni még én sem tudok róla. Leírni le tudom, de beszélni.... Én is szabályosan minden ismerős elől menekülök, szerencsére a környékünkön nagyon kevesen tudták egyáltalán azt is, hogy baba lesz.
Hemej, örülök a pszicho dokinak. Remélem most valami rendeset kapsz.
Annyian írjátok, hogy a dokitok közel fél évet javasol a következő próbálkozásig. Ne haragudjatok, hogy ezt firtatom, ez nem azt jelenti, hogy én ennyire könnyen túl lépek a dolgon, hogy már a következő próbálkozáson is agyalok. De én mindenképpen szeretnék próbálkozni, ebbe kapaszkodok a történtek óta. Na szóval nem is tudom, hogy elég lesz-e a három hónap szünet.
Gondolom azért a dokim nem beszél hülyeségeket, bízom benne, de azért felmerült bennem a kérdés.
2010.01.22 19:04
Kubi!
Örülök, hogy simán el tudtad hozni a lelete, és nagyon sajnálom a tartalmát
Nekem az 1. trimeszterben elvesztett Babák után javasoltak 3 hónap várakozást, most viszont 6 hónapot mondott az orvos. De ezt egyébként dokija válogatja, hallottam már olyat is, hogy 6 hét alatt regenerálódik a méh, hát nem tudom...
Szerintem nincs ebben semmi baj, az első 2 Baba után én is nagyon gyorsan újra próbálkozni akartam, ebbe kapaszkodtam, ez adott új reményt és erőt. Hidd el érzed és érezni fogod, hogy kész vagy-e rá. A 3. Baba után már 1,5 év kellett, de éppúgy ahogy az elején éreztem, hogy én soha többé, pontosan annyira éreztem és tudtam, hogy most már itt van az idő újra..., ezt pontosan tudja és érzi az ember, és nincs ezzel semmi baj.
Egyébként szerintem írj nyugodtan listát, mert az a legrosszabb amikor úgy jösz el, hogy úúúúú ezt meg elfelejtettem. Rendszeresen kis cetlivel jártam a dokihoz terhesgondozásra....
Engem is nagyon idegesít, nem tudom, hogy lehet eltüntetni, de a hangot már kikapcsoltam a gépemen
Örülök, hogy simán el tudtad hozni a lelete, és nagyon sajnálom a tartalmát
Nekem az 1. trimeszterben elvesztett Babák után javasoltak 3 hónap várakozást, most viszont 6 hónapot mondott az orvos. De ezt egyébként dokija válogatja, hallottam már olyat is, hogy 6 hét alatt regenerálódik a méh, hát nem tudom...
Szerintem nincs ebben semmi baj, az első 2 Baba után én is nagyon gyorsan újra próbálkozni akartam, ebbe kapaszkodtam, ez adott új reményt és erőt. Hidd el érzed és érezni fogod, hogy kész vagy-e rá. A 3. Baba után már 1,5 év kellett, de éppúgy ahogy az elején éreztem, hogy én soha többé, pontosan annyira éreztem és tudtam, hogy most már itt van az idő újra..., ezt pontosan tudja és érzi az ember, és nincs ezzel semmi baj.
Egyébként szerintem írj nyugodtan listát, mert az a legrosszabb amikor úgy jösz el, hogy úúúúú ezt meg elfelejtettem. Rendszeresen kis cetlivel jártam a dokihoz terhesgondozásra....
Engem is nagyon idegesít, nem tudom, hogy lehet eltüntetni, de a hangot már kikapcsoltam a gépemen
dido
2010.01.22 19:18
Kubi :èn is sajnálom a mai napodat aranyos férjed van.Ez enyém is ilyen örülök neki nagyon.(A családjáról én is tudnék mesélni...)Èn nem kérdeztem a próbálkozást mert mint ahogy te i irtad én még nem tudtam fel dolgozni.(Mi mindenképen egy évet akarunk várni minimum)Szóval nálam azzal inditott hogy mennyit kell az újabb próbálkozásig várni.
Zaha igen 4. bébi tervbe van.Igazából mi már a kapcsolatunk elején 3 bébit akartunk.
Micimackó engem is idegesít
ráadásul ha kisfiam hallja akkor rögtön meg kell micimackót nézzni úgyhogy ha jövök a babanetre kin kapcsolom hangot
Zaha igen 4. bébi tervbe van.Igazából mi már a kapcsolatunk elején 3 bébit akartunk.
Micimackó engem is idegesít
ráadásul ha kisfiam hallja akkor rögtön meg kell micimackót nézzni úgyhogy ha jövök a babanetre kin kapcsolom hangot
2010.01.22 21:12
sziasztok!
kicsit beleolvastam a topicba, és sajnálom, hogy megint ilyen sokan vagytok. én a fehélrváriba szoktam írni, de most csak azért írok, hogy egy jó példát megosszak veletek. hormonproblémáim voltak és vannak is. babát még nem akartunk, de mégis jött. kettő is.
2007. júliusban ment el a babám 8-9hetesen. durva vetélés, jó sok vár meg minden. gyorsan küret, és a doki 6 hónap időt javasolt várakozni.
de a törpim nem várt annyit, fogamzásgátlót nem szedhetek, a gumi meg kevésnek bizonyult. 2 hónap múlva már ott is volt.
sokat kellett feküdnöm, nyíló méhszáj meg minden, de kibírtuk. már másfél éves múlt.
kívánom, hogy nektek is minél hamarabb sikerüljön befogadni egy pici csodát!
kicsit beleolvastam a topicba, és sajnálom, hogy megint ilyen sokan vagytok. én a fehélrváriba szoktam írni, de most csak azért írok, hogy egy jó példát megosszak veletek. hormonproblémáim voltak és vannak is. babát még nem akartunk, de mégis jött. kettő is.
2007. júliusban ment el a babám 8-9hetesen. durva vetélés, jó sok vár meg minden. gyorsan küret, és a doki 6 hónap időt javasolt várakozni.
de a törpim nem várt annyit, fogamzásgátlót nem szedhetek, a gumi meg kevésnek bizonyult. 2 hónap múlva már ott is volt.
sokat kellett feküdnöm, nyíló méhszáj meg minden, de kibírtuk. már másfél éves múlt.
kívánom, hogy nektek is minél hamarabb sikerüljön befogadni egy pici csodát!
2010.01.22 21:17
Lányok már napok óta akartam írni, hogy mennyire idegesít a Micimackó, de nem mertem, gondoltam szőrösszívűnek fogtok tartani. Jó, hogy nem csak én vagyok így vele. Én is azonnal leveszem a hangot, legalább ha már eltüntetni nem tudom.
Hemej
az jó, hogy téged előrevesznek a pszichodoki listáján. Reméljük ez már megértő lesz.
A dokik mindig 3 hónappal (3 ciklus) kezdik. Nekem is azzal kezdte, de már a fél évnél tart... Igaz a kórházban a doki mindjárt azt mondta a férjemnek 6 hónap a várakozási idő. Na, gondoltam nekem ennyi idő alatt 3 menszim van, úgyhogy betartom a 3-at és 6-ot is.
Lényeg az, hogy a méh nyálkahártyája eléggé megerősödjön, persze ha csak a fizikai dolgokról beszélünk. A lelkiek az más....
Kubi
sajnálom, hogy a szövettan nem mutatott ki semmit. Ez közhely, de sajnos lehet véletlen volt a sok magzatvíz és a köv. babánál nem lesz semmi gond. (ez egy prófécia legyen)
Mindenek ellenére én is tervezem a babát. Egyszerűen ez ad erőt ahhoz, hogy tovább lépjek és próbáljak talpra állni.
Zaha
nagyon szépen megfogalmaztad.... minden szavadból süt a fájdalom amin keresztül mentél és mégis erőt adnak a szavaid...
Dido
nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz volt a mai napod. Kár, hogy nem tudtál a barátnőddel beszélni. Nekem nagyon segít, ha beszélhetek az unokatesómmal, (a legjobb barátnőm) vagy barátnőmmel. Órák hosszat tudom nekik mondani és már 100x hallottak mindent, de újra és újra meghallgatnak. És én érzem segít. Minél többször beszélek a történtekről annál könnyebb, érzem. Nem azt jelenti, hogy nem sírva alszom el este, de a nappalokat már el tudom viselni. (idehaza) Kint nehezebb.
A gyulladásomat fizikailag már nem észlelem. A doki tegnap nem vette le a mintát, merthogy az antibiotikum még hat és kedden úgyis megyek hozzá a hematológus eredményeivel, majd akkor leveszi. A ciklusommal is kell valamit csinálni, majd azt is megbeszéljük annak a fényében amit a hem. mond.
És amit tegnap nem írtam, mert nem akarom elhinni, valószínű 3 angyalkám van. Olyan hihetetlennek tűnik. Ezt tegnap mondta a doki amikor a régi eredményeket szedtük össze. Kissé bonyolult, de megpróbálom leírni. Amikor a kisfiam 2 éves volt késett a menszim és elmentem dokihoz. Mivel fogamzásgátlót akart felírni a ciklusom rendezésére vett le vért is. Másnap nagy görcsökkel megjött. Most a doki szerint az akkori véreredmény azt mutatja lehettem terhes (valami érték magasabb volt) és lehetett korai vetélés. Mondta akkor is, de gondoltam, ugyan az én ciklusomnál, biztos csak késett. Azt akkor nem mondta, hogy ő ezt a véreredmény alapján gondolta. Bár most sem állította száz százalékra csak, hogy lehetséges. Remélem nincs igaza.
Hemej
az jó, hogy téged előrevesznek a pszichodoki listáján. Reméljük ez már megértő lesz.
A dokik mindig 3 hónappal (3 ciklus) kezdik. Nekem is azzal kezdte, de már a fél évnél tart... Igaz a kórházban a doki mindjárt azt mondta a férjemnek 6 hónap a várakozási idő. Na, gondoltam nekem ennyi idő alatt 3 menszim van, úgyhogy betartom a 3-at és 6-ot is.
Lényeg az, hogy a méh nyálkahártyája eléggé megerősödjön, persze ha csak a fizikai dolgokról beszélünk. A lelkiek az más....
Kubi
sajnálom, hogy a szövettan nem mutatott ki semmit. Ez közhely, de sajnos lehet véletlen volt a sok magzatvíz és a köv. babánál nem lesz semmi gond. (ez egy prófécia legyen)
Mindenek ellenére én is tervezem a babát. Egyszerűen ez ad erőt ahhoz, hogy tovább lépjek és próbáljak talpra állni.
Zaha
nagyon szépen megfogalmaztad.... minden szavadból süt a fájdalom amin keresztül mentél és mégis erőt adnak a szavaid...
Dido
nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz volt a mai napod. Kár, hogy nem tudtál a barátnőddel beszélni. Nekem nagyon segít, ha beszélhetek az unokatesómmal, (a legjobb barátnőm) vagy barátnőmmel. Órák hosszat tudom nekik mondani és már 100x hallottak mindent, de újra és újra meghallgatnak. És én érzem segít. Minél többször beszélek a történtekről annál könnyebb, érzem. Nem azt jelenti, hogy nem sírva alszom el este, de a nappalokat már el tudom viselni. (idehaza) Kint nehezebb.
A gyulladásomat fizikailag már nem észlelem. A doki tegnap nem vette le a mintát, merthogy az antibiotikum még hat és kedden úgyis megyek hozzá a hematológus eredményeivel, majd akkor leveszi. A ciklusommal is kell valamit csinálni, majd azt is megbeszéljük annak a fényében amit a hem. mond.
És amit tegnap nem írtam, mert nem akarom elhinni, valószínű 3 angyalkám van. Olyan hihetetlennek tűnik. Ezt tegnap mondta a doki amikor a régi eredményeket szedtük össze. Kissé bonyolult, de megpróbálom leírni. Amikor a kisfiam 2 éves volt késett a menszim és elmentem dokihoz. Mivel fogamzásgátlót akart felírni a ciklusom rendezésére vett le vért is. Másnap nagy görcsökkel megjött. Most a doki szerint az akkori véreredmény azt mutatja lehettem terhes (valami érték magasabb volt) és lehetett korai vetélés. Mondta akkor is, de gondoltam, ugyan az én ciklusomnál, biztos csak késett. Azt akkor nem mondta, hogy ő ezt a véreredmény alapján gondolta. Bár most sem állította száz százalékra csak, hogy lehetséges. Remélem nincs igaza.
Silvi
2010.01.23 09:15
Jó reggelt Mindenkinek!
Képzeljétek, tegnap este elmerészkedtem moziba! Ez már hatalmsa előrelépés nálam! Az már nem annyira, hogy elég rosszul éreztem magam. A Hova lettek Morganék című filmet néztük, gondolván, hogy nem kell rajta agyalni és vicces is. És még nevettem is rajta!! Viszont babavállalásról és örökbefogadásról is szól a film, a végén S. J. Parker terhes. Hát ez baromira nem kellett nekem!
Zaha, nagyon jó a vadállatos hasonlatod! Engem egyenlőre totál leteper...
A férjem családja nagyon durva, engem egyébként ki nem állhatnak. Szerintem akkor lennének boldogok, ha szétmennénk a férjemmel. És hát hogy őszinte legyek, nem is állunk ettől pillanatnyilag olyan messze. Ebben a kapcsolatban mindig én voltam az erős, mindig én támogattam a férjem. És most, amikor én omlottam össze, nem éreztem, hogy mellettem állna. Képzeljétek, alig szólt hozzám! És könnyet sem láttam a szemében. Tudom, hogy ők máshogy gyászolnak, de én csak azt látom, hogy az ő élete megy tovább. Nem tudom, hogy mi lesz.
Pedig már érzem, hogy tovább kell mennem és babát szeretnék! Először nem is bírtam erre gondolni, amikor az orvosm mérlegelte, hogy szülés lesz-e vagy műtét és magyarázta, hogy a méhemre vigyázni kell, akkor azt mondtam neki, hogy engem az sem érdekel, mert nem csinálom ezt tovább. Ehhez képest, már alig várom, hogy legalább fizikailag rendben legyek. Hétfőn megyek hozzá, remélem minden okés lesz.
Kubi, legalább túl vagy a lelet elhozásán. Beszélj a dokiddal, esetleg több orvossal is, hátha okosabb leszel. Ha meg nem, akkor is megtettél mindent, hogy infót szerezz.
Fucsák az érzéseim a harmadik babámmal kapcsolatban. Az orvosaim nagyon ijesztegettek és tudom, hogy nem támogatták volna, hogy megpróbájam mindhármukat kihordani. És sok rossazt olvastam, hogy mekkora a kockázata. Így 'örültem' akkor, hogy ő nem maradt velünk. Ez nagyon szörnyű??
Na folytatom, csak közben mosok is...
Képzeljétek, tegnap este elmerészkedtem moziba! Ez már hatalmsa előrelépés nálam! Az már nem annyira, hogy elég rosszul éreztem magam. A Hova lettek Morganék című filmet néztük, gondolván, hogy nem kell rajta agyalni és vicces is. És még nevettem is rajta!! Viszont babavállalásról és örökbefogadásról is szól a film, a végén S. J. Parker terhes. Hát ez baromira nem kellett nekem!
Zaha, nagyon jó a vadállatos hasonlatod! Engem egyenlőre totál leteper...
A férjem családja nagyon durva, engem egyébként ki nem állhatnak. Szerintem akkor lennének boldogok, ha szétmennénk a férjemmel. És hát hogy őszinte legyek, nem is állunk ettől pillanatnyilag olyan messze. Ebben a kapcsolatban mindig én voltam az erős, mindig én támogattam a férjem. És most, amikor én omlottam össze, nem éreztem, hogy mellettem állna. Képzeljétek, alig szólt hozzám! És könnyet sem láttam a szemében. Tudom, hogy ők máshogy gyászolnak, de én csak azt látom, hogy az ő élete megy tovább. Nem tudom, hogy mi lesz.
Pedig már érzem, hogy tovább kell mennem és babát szeretnék! Először nem is bírtam erre gondolni, amikor az orvosm mérlegelte, hogy szülés lesz-e vagy műtét és magyarázta, hogy a méhemre vigyázni kell, akkor azt mondtam neki, hogy engem az sem érdekel, mert nem csinálom ezt tovább. Ehhez képest, már alig várom, hogy legalább fizikailag rendben legyek. Hétfőn megyek hozzá, remélem minden okés lesz.
Kubi, legalább túl vagy a lelet elhozásán. Beszélj a dokiddal, esetleg több orvossal is, hátha okosabb leszel. Ha meg nem, akkor is megtettél mindent, hogy infót szerezz.
Fucsák az érzéseim a harmadik babámmal kapcsolatban. Az orvosaim nagyon ijesztegettek és tudom, hogy nem támogatták volna, hogy megpróbájam mindhármukat kihordani. És sok rossazt olvastam, hogy mekkora a kockázata. Így 'örültem' akkor, hogy ő nem maradt velünk. Ez nagyon szörnyű??
Na folytatom, csak közben mosok is...
2010.01.23 09:38
Jó reggelt!
Ancsa, sajnálom a filmet. Hát a bemutatójából én sem gondoltam volna, hogy ilyen részek is vannak benne. Ez is ugye nézőpont kérdése, hogy kinek milyen film számít horrornak.
A férjednek szerintem adj időt, pont itt szembesültem vele, hogy mennyiféle képpen állnak ehhez ők. Lehet, hogy neki idő kell az egészhez. Nálunk is volt pár hét, amikor a férjemmel nem lehetett erről beszélni, mint kiderült azért, mert nem akarta, hogy még emiatt is sírjak. Aztán rájött, hogy nekem könnyebb ha beszélgetünk, sírások árán is. Őt sajnálom nagyon, mert sehogy sem tudja kiadni magából a feszültséget. Én legalább kisírom.
Örülök, hogy már eljutottál oda, hogy tovább akarsz próbálkozni, emlékszem pár hete még egyértelműen azt írtad, hogy itt a vége. Szerintem ez már igenis azt mutatja, hogy jó irányba halad a feldolgozás.
A harmadik babával kapcsolatban teljesen megértelek. Jó, hogy a természet megoldotta. Hatalmas döntést kellett volna meghoznod, rengeteg kockázattal járt volna, akár hogy is döntesz.
Ancsa, sajnálom a filmet. Hát a bemutatójából én sem gondoltam volna, hogy ilyen részek is vannak benne. Ez is ugye nézőpont kérdése, hogy kinek milyen film számít horrornak.
A férjednek szerintem adj időt, pont itt szembesültem vele, hogy mennyiféle képpen állnak ehhez ők. Lehet, hogy neki idő kell az egészhez. Nálunk is volt pár hét, amikor a férjemmel nem lehetett erről beszélni, mint kiderült azért, mert nem akarta, hogy még emiatt is sírjak. Aztán rájött, hogy nekem könnyebb ha beszélgetünk, sírások árán is. Őt sajnálom nagyon, mert sehogy sem tudja kiadni magából a feszültséget. Én legalább kisírom.
Örülök, hogy már eljutottál oda, hogy tovább akarsz próbálkozni, emlékszem pár hete még egyértelműen azt írtad, hogy itt a vége. Szerintem ez már igenis azt mutatja, hogy jó irányba halad a feldolgozás.
A harmadik babával kapcsolatban teljesen megértelek. Jó, hogy a természet megoldotta. Hatalmas döntést kellett volna meghoznod, rengeteg kockázattal járt volna, akár hogy is döntesz.
2010.01.23 09:45
Szilvi,
sajnos nekem is van harmadik angyalkám. Még nem is írtam. Így utólag másként állok ehhez az egészhez.
Az ikrek előtti inszemnél elindult valaki. Akkor a negyediknél már nagyon türelmetlen voltam, és éreztem is valami furát, hogy na ez most más. Már a tizedik napon teszteltem, annyira kis halványka csík volt, hogy a férjem pl nem is látta. Tisztára hülyének nézett, hogy már képzelgek is. De aztán csak látszódott továbbra is. Persze a kellő időben el kezdtem vérezni, de az is fura volt, mert csak két napig tartott. A teszt viszont csak pozitívat mutatott.
Az orvos viszont nem látott semmit. Akkor már azon kellett aggódni, hogy magától megoldódjon a dolog, nehogy méhen kívüli legyen.
Végül cisztám maradt az egészből, és fogamzásgátló lett a vége...
Szóval akkor nem rázott meg annyira a dolog, mivel úgy voltam vele, hogy ha nem vagyok ennyire kíváncsi, akkor meg sem tudom, mert megjött időben, és nem is foglalkoztam volna vele tovább.
Most már persze ezt is teljesen másképp látom, és őt is nagyon sajnálom, pedig aztán pláne kis pöttöm volt.
sajnos nekem is van harmadik angyalkám. Még nem is írtam. Így utólag másként állok ehhez az egészhez.
Az ikrek előtti inszemnél elindult valaki. Akkor a negyediknél már nagyon türelmetlen voltam, és éreztem is valami furát, hogy na ez most más. Már a tizedik napon teszteltem, annyira kis halványka csík volt, hogy a férjem pl nem is látta. Tisztára hülyének nézett, hogy már képzelgek is. De aztán csak látszódott továbbra is. Persze a kellő időben el kezdtem vérezni, de az is fura volt, mert csak két napig tartott. A teszt viszont csak pozitívat mutatott.
Az orvos viszont nem látott semmit. Akkor már azon kellett aggódni, hogy magától megoldódjon a dolog, nehogy méhen kívüli legyen.
Végül cisztám maradt az egészből, és fogamzásgátló lett a vége...
Szóval akkor nem rázott meg annyira a dolog, mivel úgy voltam vele, hogy ha nem vagyok ennyire kíváncsi, akkor meg sem tudom, mert megjött időben, és nem is foglalkoztam volna vele tovább.
Most már persze ezt is teljesen másképp látom, és őt is nagyon sajnálom, pedig aztán pláne kis pöttöm volt.
2010.01.23 10:12
Kubi, nekem is volt biokémiai terhességem. Jó régen, az előző házasságomban és nekem is inszemmel. De nálam képzeld úgy volt, hogy mire vérvételre mentem, már totál megjött a vérzésem, nem is vártam meg az eredményt. Aztán délután rámtelefonáltak, hogy ez bizony pozitív! Én meg azt hittem összekeverték a véreket! Két naponta kellett járnom vérvételre, UH-on nem látszott semmi... Aztán kb. egy hét múlva újra vérezni kezdtem és akkor csökkent a hcg-m. Szerencsére műtét nem kellett, azzal is ijesztegettek. Szóval előfordul az ilyen, többször is, mint gondolnánk.
Lányok, az én dokim semmit nem mondott a következő próbálkozásra! Lehet, hogy látta, hogy totál ki vagyok bukva és nem örülnék, ha említené?? Egyébként lehet, hogy be is kapom, ha akkor elkezdi mondani! De remélem majd most említi, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy ne is folytassam...
Azt hiszem valaki kérdezte, hogy mit dolgozom (de lehet, hogy csak álmodtam). Tanár vagyok, tiniket tanítok és imádom őket! És képzeljétek, hogy valami pozitívat is írjak, tegnap küldtek sms-t, hogy hallották, hogy megyek vissza és nagyon várnak. Annyira jólesett! Olyan édesek!
Két naponta kellett járnom vérvételre, UH-on nem látszott semmi... Aztán kb. egy hét múlva újra vérezni kezdtem és akkor csökkent a hcg-m. Szerencsére műtét nem kellett, azzal is ijesztegettek. Szóval előfordul az ilyen, többször is, mint gondolnánk.
Lányok, az én dokim semmit nem mondott a következő próbálkozásra! Lehet, hogy látta, hogy totál ki vagyok bukva és nem örülnék, ha említené?? Egyébként lehet, hogy be is kapom, ha akkor elkezdi mondani! De remélem majd most említi, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy ne is folytassam...
Azt hiszem valaki kérdezte, hogy mit dolgozom (de lehet, hogy csak álmodtam). Tanár vagyok, tiniket tanítok és imádom őket! És képzeljétek, hogy valami pozitívat is írjak, tegnap küldtek sms-t, hogy hallották, hogy megyek vissza és nagyon várnak. Annyira jólesett! Olyan édesek!
2010.01.23 13:16
Ahogy olvasgattam, látom, hogy sajnos többekkel megtörtént ez a szörnyűség többször is. Nem akarok reklámozni senkit, de dr. Fülöp Vilmos foglalkozik habituális vetélőkkel, sikertelen lombikosokkal. (én ezért kerestem meg). Nagyon körültekintő, kismillió vizsgálatot kér, a szokásos hormon és diagnosztikus vizsgálatokon kívül genetika, immunológia, hematológia. Nekem is ő szúrta ki a véralvadási gondomat. Elég fura pasi, szokni kell a stílusát, de nekem pl segített. Márciusban megyek is hozzá megint.
Hátha másnak is segíthet.
Hátha másnak is segíthet.
2010.01.23 13:19
Ancsa nem álmodtad én kérdeztem sok ember között dolgozol-e.
Aranyosak a diákjaid. Velük biztos nem is lesz gond. A tanári kar milyen?
A természet megoldotta a dolgot a harmadik babával, mert nagyon kockázatos lett volna. Nem, nem szörnyű, hogy akkor örültél, mert a másik két baba egészségét tartottad szem előtt. A sajnálatos csak az, hogy így végződött, de erről te nem tehetsz.
Szerintem a doki csak azért nem mondta a köv. próbálkozást, mert korainak tartotta. Nekem is csak azért mondja, mert mindig kérdezem. Biztos nem azt jelenti nálad, hogy add fel. Nagyon jó, hogy már ezen gondolkozol.Kérdezz rá nyugodtan a dokidtól. Megkérdezhetem hány éves vagy?
A férjek teljesen különböznek tőlünk, de nem egymástól. Egyszerűen férfiak és máshogy reagálnak. Az enyémnek csak akkor láttam könnyeket a szemében amikor az operáció előtt voltam. És akkor is úgy érzem inkább miattam, mint a baba miatt. De ők hozzánk kötődnek, a babákkal csak mikor már otthon vagytok és is kezükbe vehetik őket alakul ki az igazi kapcsolat. Így volt a párom és a fiam közt is. Ráadásul most már ha agyalok a történteken, arról kezd beszélni, hogy mikor, hogyan lesz újra baba. A jobbik esetben erre tereli a szót, a rosszabbikban rám szól hagyjam abba, már úgysincs értelme a múlton rágódni. Az egészet egy véletlennek tartja ami nem ismétlődhet meg. Az viszont tetszik, hogy amikor a doki azt mondta lehet csak saját felelőségre vállalhatok újabb babát azt mondta nem féljek ő nem fog ellenem lenni, ha én akarom. Keresünk olyan orvost aki vállalja, persze csak akkor ha tényleg lehet, azért nem az életem árán. De mindenesetre nem ő lesz aki megtiltja. Ehhez tudni kell, hogy évekig tartott amíg rábeszéltem a babára. Úgylátszik már ő is beleélte magát.
A kapcsolatodat a férjed családjával sajnálom. Az én férjem családja az egyik bátyja kivételével messze van, így se jó se rossz. Nem is tudnak a történtekről. Az az egy báty igen, de mondjuk a feleségével évente 2x 3x találkozok így mindegy. Olyan semleges az egész. Nem tudom elképzelni, hogy még az anyósomékkal is meg kéne küzdenem. Igaz a párom erős egyéniség (túlságosan is az) így úgy sem hagyna beleszólást tőlük a dolgainkba.
A filmekkel én is így vagyok. Érdekes, hogy amióta ez történt velem mindenhol kismamák és kisbabák vannak, olyan filmekben is ahol nemis várnád. Még a kedvenc tv sorozataimban is legalább egy-egy szereplő terhes. Arról nem is beszélve, azután hogy hazajöttem a kórházból két hétig bejelentették hol egy sportoló, hol egy műsorvezető terhességét, akik érdekes módon ugyanannyi évesek mint én és pár nap különbségekkel akkora várják a babáikat mint amikorra én voltam kiírva. Így most a tv-ben nyomon követhetem 3 híresség terhességét az enyém helyett már ha akarnám.
én kérdeztem sok ember között dolgozol-e.
Aranyosak a diákjaid. Velük biztos nem is lesz gond. A tanári kar milyen?
A természet megoldotta a dolgot a harmadik babával, mert nagyon kockázatos lett volna. Nem, nem szörnyű, hogy akkor örültél, mert a másik két baba egészségét tartottad szem előtt. A sajnálatos csak az, hogy így végződött, de erről te nem tehetsz.
Szerintem a doki csak azért nem mondta a köv. próbálkozást, mert korainak tartotta. Nekem is csak azért mondja, mert mindig kérdezem. Biztos nem azt jelenti nálad, hogy add fel. Nagyon jó, hogy már ezen gondolkozol.Kérdezz rá nyugodtan a dokidtól. Megkérdezhetem hány éves vagy?
A férjek teljesen különböznek tőlünk, de nem egymástól. Egyszerűen férfiak és máshogy reagálnak. Az enyémnek csak akkor láttam könnyeket a szemében amikor az operáció előtt voltam. És akkor is úgy érzem inkább miattam, mint a baba miatt. De ők hozzánk kötődnek, a babákkal csak mikor már otthon vagytok és is kezükbe vehetik őket alakul ki az igazi kapcsolat. Így volt a párom és a fiam közt is. Ráadásul most már ha agyalok a történteken, arról kezd beszélni, hogy mikor, hogyan lesz újra baba. A jobbik esetben erre tereli a szót, a rosszabbikban rám szól hagyjam abba, már úgysincs értelme a múlton rágódni. Az egészet egy véletlennek tartja ami nem ismétlődhet meg. Az viszont tetszik, hogy amikor a doki azt mondta lehet csak saját felelőségre vállalhatok újabb babát azt mondta nem féljek ő nem fog ellenem lenni, ha én akarom. Keresünk olyan orvost aki vállalja, persze csak akkor ha tényleg lehet, azért nem az életem árán. De mindenesetre nem ő lesz aki megtiltja. Ehhez tudni kell, hogy évekig tartott amíg rábeszéltem a babára. Úgylátszik már ő is beleélte magát.
A kapcsolatodat a férjed családjával sajnálom. Az én férjem családja az egyik bátyja kivételével messze van, így se jó se rossz. Nem is tudnak a történtekről. Az az egy báty igen, de mondjuk a feleségével évente 2x 3x találkozok így mindegy. Olyan semleges az egész. Nem tudom elképzelni, hogy még az anyósomékkal is meg kéne küzdenem. Igaz a párom erős egyéniség (túlságosan is az) így úgy sem hagyna beleszólást tőlük a dolgainkba.
A filmekkel én is így vagyok. Érdekes, hogy amióta ez történt velem mindenhol kismamák és kisbabák vannak, olyan filmekben is ahol nemis várnád. Még a kedvenc tv sorozataimban is legalább egy-egy szereplő terhes. Arról nem is beszélve, azután hogy hazajöttem a kórházból két hétig bejelentették hol egy sportoló, hol egy műsorvezető terhességét, akik érdekes módon ugyanannyi évesek mint én és pár nap különbségekkel akkora várják a babáikat mint amikorra én voltam kiírva. Így most a tv-ben nyomon követhetem 3 híresség terhességét
az enyém helyett már ha akarnám.
Silvi
2010.01.23 13:36
Kubi, sajnálom, hogy neked is három angyalkád van.
Azt is megértem, hogy nem rázott meg akkor a dolog. Én is így vagyok ezzel. Ugye 1999-ben, az amit tegnap írtam, 2 éves volt a fiam, nem is terveztünk még újabb babát és a tesztem neg. volt így nem is hittem, hogy babás vagyok, hisz max. a 6. hétben lehettem. 2004-ben szintén véletlen volt, de akkor épphogy túl voltam egy szívműtéten, erős gyógyszerek stb.. egyszerűen nem lehetett más vége, ő, ennyi év után most néztem rá a papírra kb. 8 hetes volt (én végig abban voltam, hogy 6). ő érte már sokat fájt a szívem, mert ha nem lettek volna a gyógyszerek, a RTG-ek, a CT-ék, migrének.... szóval ha másként alakul akkor maradhatott volna. Keményen küzdöttem, hogy rendbe rakjam magam egészségileg. Erre most jött ez. Egy új dolog. Ma úgy gondolom nagyon gyorsan megpróbálom újra, mert most legalább tudják mi a bajom és ha közben kezelik csak nem jön egy újabb betegség! Ha várnák egy évet biztos valami jönne.
Huh, el kell kezdenem olvasni a pozitív könyvet, mert kezdenek nagyon fekete gondolataim lenni....
Azt is megértem, hogy nem rázott meg akkor a dolog. Én is így vagyok ezzel. Ugye 1999-ben, az amit tegnap írtam, 2 éves volt a fiam, nem is terveztünk még újabb babát és a tesztem neg. volt így nem is hittem, hogy babás vagyok, hisz max. a 6. hétben lehettem. 2004-ben szintén véletlen volt, de akkor épphogy túl voltam egy szívműtéten, erős gyógyszerek stb.. egyszerűen nem lehetett más vége, ő, ennyi év után most néztem rá a papírra kb. 8 hetes volt (én végig abban voltam, hogy 6). ő érte már sokat fájt a szívem, mert ha nem lettek volna a gyógyszerek, a RTG-ek, a CT-ék, migrének.... szóval ha másként alakul akkor maradhatott volna. Keményen küzdöttem, hogy rendbe rakjam magam egészségileg. Erre most jött ez. Egy új dolog. Ma úgy gondolom nagyon gyorsan megpróbálom újra, mert most legalább tudják mi a bajom és ha közben kezelik csak nem jön egy újabb betegség! Ha várnák egy évet biztos valami jönne.
Huh, el kell kezdenem olvasni a pozitív könyvet, mert kezdenek nagyon fekete gondolataim lenni....
Silvi
Lassan velem lesz tele az oldal és kizavartok innen 2010.01.23 14:21
Sziasztok!
A mai napom jobban alakul a tegnapinál, és még a nap is kisütött!!!
Csak röviden tudok most jelentkezni....
Anyany!
Köszi, és sok egészséget kívánok Nektek!
Silvi!
Ne gondolj a legrosszabbra, hétfőn már többet fogsz tudni, és reméljük csak jó dolgokat fogsz hallani!!!
Tancsa!
Sajnálom, hogy ilyen rossz a kapcsolatod a Férjed családjával.
Mi febr. 25-én megyünk Fülöp doktorhoz. Hallottam már a stílusáról, előre tartok tőle. Írnál róla egy pár sort, hogy mire számítsak pontosan? Akár priviben is.
Silvi, Kubi, Tancsa!
Sajnálom, hogy Nektek is volt ilyen korán elment Picitek
A mai napom jobban alakul a tegnapinál, és még a nap is kisütött!!!
Csak röviden tudok most jelentkezni....
Anyany!
Köszi, és sok egészséget kívánok Nektek!
Silvi!
Ne gondolj a legrosszabbra, hétfőn már többet fogsz tudni, és reméljük csak jó dolgokat fogsz hallani!!!
Tancsa!
Sajnálom, hogy ilyen rossz a kapcsolatod a Férjed családjával.
Mi febr. 25-én megyünk Fülöp doktorhoz. Hallottam már a stílusáról, előre tartok tőle. Írnál róla egy pár sort, hogy mire számítsak pontosan? Akár priviben is.
Silvi, Kubi, Tancsa!
Sajnálom, hogy Nektek is volt ilyen korán elment Picitek
dido
2010.01.23 15:21
Szia Dido!
Nálunk is kisütött most a nap. Már én is észrevettem mennyire befolyásolja a hangulatomat.
Rákerestem a neten Fülöp dokira. Hát találtam róla én is hideget és meleget is. De azért jó, hogy van ilyen lehetőségetek. Mert ha jó szakember és segít akkor már megérte. Mondjuk én is nehezen viselem a kemény stílusú embereket, mert én nem olyan vagyok és azt várom mindenki kedves legyen. De ebben az esetben biztos elviselném összeszorított fogakkal is. Az jó lesz ha Ancsa ír neked mire számíts nála. Van egy oldala a dokinak,ránéztem, hogy melyen sok kivizsgálást kér?! Vagy csak leírva tűnik soknak és más is csinálja ugyanezt? De legalább nem hagy ki semmit. Nagyon szorítok, hogy segítsen nektek.
További szép napot neked! Ha tudsz azért jelentkezz.
Nálunk is kisütött most a nap. Már én is észrevettem mennyire befolyásolja a hangulatomat.
Rákerestem a neten Fülöp dokira. Hát találtam róla én is hideget és meleget is. De azért jó, hogy van ilyen lehetőségetek. Mert ha jó szakember és segít akkor már megérte. Mondjuk én is nehezen viselem a kemény stílusú embereket, mert én nem olyan vagyok és azt várom mindenki kedves legyen. De ebben az esetben biztos elviselném összeszorított fogakkal is. Az jó lesz ha Ancsa ír neked mire számíts nála. Van egy oldala a dokinak,ránéztem, hogy melyen sok kivizsgálást kér?! Vagy csak leírva tűnik soknak és más is csinálja ugyanezt? De legalább nem hagy ki semmit. Nagyon szorítok, hogy segítsen nektek.
További szép napot neked! Ha tudsz azért jelentkezz.
Silvi
2010.01.23 18:06
Dido, ide írom, ha nem baj, egyrészt mert rosszat nem nagyon tudok mondani, másrészt meg hátha segít másnak is.
Szóval első találkozásra nagyon mogorvának tűnhet, szinte barátságtalannak, de nem az! Kicsi fecnikre fogja felírkálni, hogy milyen vizsgálatok kellenek, alig lehet elolvasni, kikészül az ember tőle. Baromira hadar, de ne aggódj, hanem nyugodtan kérdezz vissza akár háromszor is! És akármilyen szétszórtnak tűnik, nem az, csak olyan mint egy őrült tudós! De nagyon érti a dolgát. Nekem pl. volt vagy 20 hematológiai eredményem, ránézett és mondja, hogy egy hiányzik. Elmentem, megcsináltattam, hát pont az lett rossz!
Viszont tényleg érdemes rákeresned itt a neten, fel van sorolva, hogy milyen vizsgálatok kellenek, érdemes már elkezdeni őket és ami van vinned. Mert ő egyébként nem szeret beutalót adni, vagy megcsináltatod te magad valahogy, vagy elhadarja, hogy hova menj. Jegyzetelj! Rengeteg, de ne ijedj meg! Mindegyik nagyon fontos! És minden eddigi leletedet szedd össze, kérni fogja.
Nem tudom, hányra van időpontod, de készülj fel akár több órás csúszásra is. Szemben van egy kávézó, szerintem a dokiból él... Volt úgy, hogy én 2 órát voltam bent nála, mire mindent átbeszéltünk! És harmadszorra még vállon is veregetett! Szóval van szíve, csak nem nagyon mutatja.
Ne hagyd, hogy befolyásoljon a stílusa, vagy elijesszen a sok vizsgálat. Nem könnyű, ezer fele szaladgálni, beutalóért kuncsorogni, de hidd el meg lesz az eredménye! Ő az egyetlen, aki ennyire szerteágazóan kivizsgál!
Remélem tudtam segíteni! Ha valamit szeretnél még tudni, csak kérdezz!
Silvi, szóval te voltál! Rémlett valami... Hát a kollégák. A közvetlen munkatársak és a főnökön nagyon jó fejek, igazából barátok vagyunk. Viszont a többiek között akad egy-két böszme, tudjátok az a tipikus tanár! Aki mindenhez ért, mindenbe beleszól, és mindenkit leoszt. Na tőlük félek! Mert vagy sírva fakadok, ha ilyen történik, vagy üvöltve elküldöm a francba! Amilyen idegállapotban vagyok mostanság!
Kubi, érdekes, hogy a biokémiai terhességem engem sem rázott meg akkor, hanem sokkal később! Hónapok múltán és az egy éves évforduló szörnyű volt! Akkor mi lesz most?? Várom a tavaszt, de rettegek a júnuis 22.-től, akkorra voltam kiírva.
Már napok óta olyan érzésem van, mint menzesz előtt! Pedig nemrég múlt csak el a vérzés! Igaz nem bánnám, ha túl lennék már az első igazin, csak keddig bírja még ki, hogy el tudjak menni dokihoz. Egyébként volt valaki, aki ennyi ideig vérzett? Több, mint 3 hét volt!
Na velem lett tele az oldal, nem Silvivel, még megbánjátok, hogy ilyen kedvesen fogadtatok!
Szóval első találkozásra nagyon mogorvának tűnhet, szinte barátságtalannak, de nem az! Kicsi fecnikre fogja felírkálni, hogy milyen vizsgálatok kellenek, alig lehet elolvasni, kikészül az ember tőle. Baromira hadar, de ne aggódj, hanem nyugodtan kérdezz vissza akár háromszor is! És akármilyen szétszórtnak tűnik, nem az, csak olyan mint egy őrült tudós! De nagyon érti a dolgát. Nekem pl. volt vagy 20 hematológiai eredményem, ránézett és mondja, hogy egy hiányzik. Elmentem, megcsináltattam, hát pont az lett rossz!
Viszont tényleg érdemes rákeresned itt a neten, fel van sorolva, hogy milyen vizsgálatok kellenek, érdemes már elkezdeni őket és ami van vinned. Mert ő egyébként nem szeret beutalót adni, vagy megcsináltatod te magad valahogy, vagy elhadarja, hogy hova menj. Jegyzetelj! Rengeteg, de ne ijedj meg! Mindegyik nagyon fontos! És minden eddigi leletedet szedd össze, kérni fogja.
Nem tudom, hányra van időpontod, de készülj fel akár több órás csúszásra is. Szemben van egy kávézó, szerintem a dokiból él... Volt úgy, hogy én 2 órát voltam bent nála, mire mindent átbeszéltünk! És harmadszorra még vállon is veregetett! Szóval van szíve, csak nem nagyon mutatja.
Ne hagyd, hogy befolyásoljon a stílusa, vagy elijesszen a sok vizsgálat. Nem könnyű, ezer fele szaladgálni, beutalóért kuncsorogni, de hidd el meg lesz az eredménye! Ő az egyetlen, aki ennyire szerteágazóan kivizsgál!
Remélem tudtam segíteni! Ha valamit szeretnél még tudni, csak kérdezz!
Silvi, szóval te voltál! Rémlett valami... Hát a kollégák. A közvetlen munkatársak és a főnökön nagyon jó fejek, igazából barátok vagyunk. Viszont a többiek között akad egy-két böszme, tudjátok az a tipikus tanár! Aki mindenhez ért, mindenbe beleszól, és mindenkit leoszt. Na tőlük félek! Mert vagy sírva fakadok, ha ilyen történik, vagy üvöltve elküldöm a francba! Amilyen idegállapotban vagyok mostanság!
Kubi, érdekes, hogy a biokémiai terhességem engem sem rázott meg akkor, hanem sokkal később! Hónapok múltán és az egy éves évforduló szörnyű volt! Akkor mi lesz most?? Várom a tavaszt, de rettegek a júnuis 22.-től, akkorra voltam kiírva.
Már napok óta olyan érzésem van, mint menzesz előtt! Pedig nemrég múlt csak el a vérzés! Igaz nem bánnám, ha túl lennék már az első igazin, csak keddig bírja még ki, hogy el tudjak menni dokihoz. Egyébként volt valaki, aki ennyi ideig vérzett? Több, mint 3 hét volt!
Na velem lett tele az oldal, nem Silvivel, még megbánjátok, hogy ilyen kedvesen fogadtatok!
2010.01.23 18:21
Ancsa hát érdekes ez a doki. De végül csak az jön le nem is olyan rossz fej.
Dido
bemásolom neked ide az oldalt ahol van a vizsgálatok listája, hogy ne kelljen keresned.
http://habitu.extra.hu/index_elemei/Page699.htm
Nekem a nagy része érthetetlen, de gondolom csak azért mert szlovákul máshogy vannak nevezve, de neked biztos érthető.
Dido
bemásolom neked ide az oldalt ahol van a vizsgálatok listája, hogy ne kelljen keresned.
http://habitu.extra.hu/index_elemei/Page699.htm
Nekem a nagy része érthetetlen,
de gondolom csak azért mert szlovákul máshogy vannak nevezve, de neked biztos érthető.
Silvi
